- Aktfotókat? - ismételte meg Paolo utolsó szavait Lili és érezte, hogy belesápad még a gondolatba is. Az ő Paoloja, akiben eddig megbízott, akinek épp az előbb mondta, hogy a világ végére is vele menne, vagy valami hasonlót állított, az ő Paoloja aktfotókat készít! 
- Ez legális! - nyugtatta Paolo. - Mármint a fotózás. Senkire nem kényszerítem rá, hogy a kamera végére álljon! - állította, majd elnevette magát. - Na, nyugodj már meg! Látom, nem térsz magadhoz! Te akartad az igazat hallani! 
- De ez borzasztó! Én annyira kedves embernek ismertelek meg! Az előbb is, hogy vigyáztál rám, amikor a vizet cipeltem!
- Attól még kedves lehetek, mert fotókat készítek! - kacagott Paolo, ahogy csak ő tudott, öblös, mély hangján. Most már örült, hogy vele jött Lili, hiszen annyira aranyosan naiv ez a lány!
- És most hova megyünk? - kérdezte visszafojtott hangon Lili.
- Már nem bízol meg bennem? Az előbb még azt állítottad! 
- Nem tudom, ezt most így, nem is értem! Biztos, hogy szabad ilyen fotókat

készíteni?
- Aktokat? Ha beleegyezik a másik fél, miért ne?
- Másik fél? Nem csak nők?
Paolo ismét kacagni kezdett.
- Te akkora gyerek vagy! Tisztázzuk, te vagy az a nő, aki egy átbulizott éjszaka után teherbe esett, ugye? Te vagy, akinek fogalma nincs arról, hogy aznap éjjel hány férfival, milyen módon feküdt össze, igaz?
- Most miért bántasz! - sértődött meg Lili. 
- Nem, dehogy, nem bántani akartalak, megesik az ilyen, manapság, a fiatalok között, egy kis pia, drog, szex, miegymás, de ha te vagy az a nő, akkor ne ess már kétségbe egy kis aktfotózástól!
- Soha nem lennék erre hajlandó!
- Pedig szép idomaid vannak! - kacsintott rá a férfi.
- Vigyél vissza! - ijedt meg Lili és kiabálni kezdett. - Most, azonnal, vigyél vissza a kempingbe!
- Nyugi! - szólt rá Paolo olyan határozott hangon, hogy Lili elnémult ijedtében. Percekig csend volt az autóban, csak a motor csendes morgása hallatszott. Paolo biztos kézzel, nyugodtan vezetett, jóval túllépve a megengedett sebességhatárt előzgette az autókat. Rápillantott a mellette lévő ülésen apróra összehúzódott lányra és megsajnálta. Mikor megszólalt, ismét kedves volt a hangja.

- Légy szíves, ne hisztizz! Most sietnem kell, mert nemsokára lapzárta lesz és nincs kész az anyag! A nyomda visszadobta valamiért az általam készített képeket, az ottani emberem meg olyan balfék, hogy nem bírja összerakni az anyagot. Sokat bukok, ha nem érek Rómába időben!
- Rómába? - sáppadozott Lili csendesen.
- Megnézzük az örök várost! - viccelődött a férfi.
- Vissza is hozol? - kérdezte Lili halkan, de bátran. A férfi felé fordult, látni akarta azt a nemrég még számára oly kedves arcot, hogy most mit válaszol.
- Az attól függ! - vont vállat Paolo. 
Lili elsüllyedt az autó ülésében, szinte egész apró ruhacsomaggá változott, mint aki nincs is ott, mindezt nem is hallja.
- Szóval - folytatta a férfi, de hangját Lili már egyáltalán nem hallotta kedvesnek - szóval, drágám, te akartál üzletet, te akartad, hogy mondjuk azt, én vagyok a gyereked apja. Én megtettem, amit kértél, így most neked illik fizetned!
- Mit akarsz tőlem? - ért fel az olaszhoz valahonnan mélyről egy vékony hangocska.

Semmi olyasmit amit még életedben nem láttál vagy nem csináltál. Semmi olyat ami fájdalmat okoz neked, vagy nekem. És ha akarod, hogy a gyermekednek apja legyen akkor légy szíves vállalj el mindent amire kérlek.
--Nemcsak a gyerekemnek keresek apát , hanem magamnak is párt, mert nekem sem jó egyedül, és neked sem, azt viszont nem szeretném, ha veszélybe sodornál engemet , vagy akár magadat, vagy mindannyiunkat.
--Értelek, de az én életem veszélyekkel jár, olyan munkatársaim vannak, akik, ha kell nem szégyelnek a pisztolyhoz nyúlni.Persze nem én ellenem , hanem a konkurencia ellen. Mert kicsi a piac és sok a pornó újság ezért állandó harcban állunk egymással. Most pedig ez a barom Pietro..
--Az ki?
--Pietro, az egyik legrégibb munkatársam, aki most valami nagy baromságot követett el-- pedig ő az olaszországi terjesztőm feje-- elvárja , hogy a többiektől Capo-nak szólítsák. Azt hiszem maffia kapcsolatai is vannak. Szó ami szó, most azért kell hazamenjek, hogy rendet teremtsek , hogy szétcsapjak köztük egy kicsit. Mert ez a barom, most azt csinálta , hogy az adóhivatalban, a megjelent lapok példányszámának csak a felét jelentette be, és annyi után is adózott.Az én nevembe.


Persze, a konkurencia, ezt nem nézte jó szemmel, és azonnal befújta az adóhivatalban. Az adóhivatal meg ráküldött Pietróra, egy tucat adó ellenőrt, akik úgy kivesézték a könyvelést, hogy most már fizetnikell , és nem is keveset.
--És akkor mi a megoldás?-- kérdezte Lili izgatottan-- és már nem látszott olyan félénknek, szabályosan feldobta a maffia említése , és máris részesének érezte magát, egy jó kis maffia kalandnak. Paolo észrevette a Lili lelkesedését, és igyekezett lehűteni kalandvágyát.--Ide figyelj kis lány, neked nem a maffiával, a könyveléssel kell foglalkoznod, hanem azzal, hogy az általam mondottakat , maradéktalanul teljesítsd.
--De én, csak téged akarlak!!
--Másról nincs is szó-- egyelőre! Paolo megállt egy benzin kútnál, hogy meg tankolja Fiatját, és hogy hűlni hagyja a motort ami itt a dimbes- dombos szlovén vidéken, alaposan felmelegedett.
--Hogy, hogy egyelőre?-- utalt vissza az előbbi témára Lili.
--Azt még én sem tudom, hogy mibe fogunk keveredni--és azért azt sem tudom , hogy mi lesz a megoldás, de ha szükség lesz a segítségedre, akkor akár a testedet is be kell vetned-- a gyerekedért, magadért, és én értem. És nincs nyávogás, nyafogás-- te választottad ezt az utat. Lili nagyon lelombozódott , de ezt nem mutatta , olyan vehemenciával, mint mikor azt kérte , hogy forduljanak vissza

Minden esetre, hűvös lett a levegő, Paolo és Lili között, és nemcsak azért mert a szlovén hegyek között jártak, hanem azért is mert, az elhangzottak úgy Paolot, mint Lilit feszélyezték. Paolo fel volt készülve minden eshetőségre ,ismerte a konkurenciát , de félt , hogy máris sokat mondott el Lilinek,pedig még nem mondott el mindent. Egy ideig hallgattak , de ez nem jelentette azt , hogy meg is nyugodtak volna. Paolo nem is bánta, hogy idegei feszültek , mert akkor legalább nem alszik el a volánnál , és nem okozhat semmi féle kalamajkát. 

Mindezek ellenére Tarviziónál megálltak egy kávét inni, és el is időztek egy kicsit mert jól esett a hajnali friss levegő, felélénkültek egy kicsit, és boldogan borultak egymás karjaiba. Paolo csókja tulajdon képpen egy kérdés volt Lili felé--hogy bevállalja -e az általa támasztott kéréseket. És ahogy Lili beleélte magát a csókba-- arra engedett következtetni , hogy a kocka el van vetve, és amenyiben nem engedelmeskedik Paolonak, csakis magának árt-- már pedig ezt nem akarta, és közben remélte , hogy Paolo nem az az ember aki csak oda dobná bárkinek is Lilit.

Amikor be ültek a kocsiba, Paolo elhelyezkedett a széken, megigazította nadrágja szárát-- ám amikor egy kicsit feljebb húzta azt Lili észrevette , hogy Paolo jobb lábszárának alsó részén egy pisztoly van oda erősítva. Egy kicsit meg rettent, de igyekezett bátor maradni, majd oda mutatott a pisztolyra:
--Az a pisztoly minek?
--Sosem lehet tudni-- nyulat is lehet vele lőni.
Paolo csendre intette Lilit, majd tekintetét a visszapillantó tükörre szegezte. Egészen kivilágosodott. Délnek fordult-- Róma irányába, majd Lilire nézett, és megjegyezte.--Az a kocsi bennünket követ!

Paolo megrázta a fejét, és már nem is foglalkozott tovább a dologgal, inkább egy lágy tekintetett vetett a lányra úgy, ahogy csak ő tudta a csodásan csillogó szemeivel. - Nyugi! Lehet, hogy csak vak lárma. Viszont azt tisztázzuk: Ha bármit is kérek majd tőled, azt csakis diszkréten. Te az enyém vagy, nem adlak senki másnak. E miatt nem kell félned. Ha fotózlak is, ott csakis te leszel és én.
- Fotózol?! Hát ez remek! És csak te leszel ott meg én? Aztán meg a több millió ember, akik a lapot látni fogják - húzta el a száját Lili, és merengve sóhajtott egyet. - Komolyan mondom, én képtelen vagyok normális döntést hozni. Egyre másra belemegyek minden hülyeségbe. Mindig olyan helyzetek áldozata leszek, amit később nem győzök megbánni, és viselni a következményeket. - Kezét hasára tette, ezzel jelezve mondanivalója értelmét. De ugyanezt a mozdulatot tette Paolo is. Ujjai a lány kissé gömbölyödő pocakját simogatták.
- Vállaltam a felelősséget érte, és sosem szegem meg a szavam. Nem rángattalak volna bele semmibe, de jönni akartál, és ha már így alakult, talán te lehetsz a kulcsa a problémámnak.
- Hogy vetkőzzek meztelenre? Már látszik - mutatott ismét a hasára. - Hogyan tehetném? És... ha bárki megtudná, a szüleim...
Paolo visszafordult a kormányhoz és indított. - Az újság itt nem jelenik meg, csakis Rómában. Senki nem fogja tudni, ki vagy te. Az pedig, hogy az alakod változó időszakban van, semmit nem számít, mert egyszerűen tökéletes!
- És, ha nem akarom? Ha nem teszem meg? Akkor mi lesz?
A férfi szemei megvillantak, de még teljesen nyugodtan válaszolt. - Ha nem úgy viszlek oda, mint a probléma megoldását, az én múzsámat, nem biztos, hogy meg tudlak védeni Pietro kénye-kedvétől. És nekem elhiheted, ő nem az a fajta úriember, aki azt nézi, hogy te mit szeretnél. Kerültek már ki kezei közül megalázott, megcsonkított nők. Úgyhogy csupán két szabály van, ha odaérünk: Soha, de soha ne mozdulj el mellőlem, és soha, de soha ne ellenkezz azzal, amit mondok! Akkor nem lesz baj.
Lili nyelt egyet, és jobbnak látta csendben maradni, átgondolni ezt az egész dolgot, mielőtt még nagyobb bajba sodorja magát, mint amiben van.

Hét eleje volt, a kemping szinte teljesen kiürült, néhány nyugdíjas házaspár maradt a szobákba, és néhány pár fiatal, vagy diák a sátrakba. A nyugdíjasok előre leadták a rendeléseiket--mit szeretnének fogyasztani azon a napon.Az ő igényeiket, nem volt nehéz kielégíteni, a fiatalok meg csak néha ugrottak be egy-egy sörért, kóláért. István kihasználta a helyzetet és megkereste Lajost,és elmondta , hogy már legalább négy szabadnapját nem tudta nyugodtan eltölteni,mert mindig közbe jött valami szeretne már ő is egy kicsit kikapcsolódni, megszabadulni a konyhaszagtól , és egyáltalán mindentől, ami a kempinggel kapcsolatos--Jó, én elengedlek , de beszélj a főnök asszonnyal, mert úgy tudom , hogy neki van valami közölni valója veled.
István elindult megkeresni a főnök asszonyt, aki mint egy tüzes mennyecske szorgoskodott a konyhába. Hamar elakarta látni a dolgát mert ő is szeretett volna elmenni egy kicsit.
--Itt vagyok főnök asszony-- mivel lehetek szolgálatára?
-- Jó hogy itt vagy-- azt szerettem volna, le ugranál a folyóra és fognál egy pár halat, mert hogy most éppen arra volna gusztusom.
--Annak semmi akadálya máris mehetek.István vette a horgász cuccait, és leballagott a folyóhoz , ahol már néhány fiatal javában fürdőzött. Kissé fentebb telepedett meg , hogy ne zavarják egymást.Megpróbált ellazulni, de az nem igen sikerült , mert eszébe jutott, hogy Paolo és Lili, édes kettesben--lehet hogy éppen most fürdőznek a gyönyör tengerébe, és Lilinek eszébe sem jut , hogy idehaza is epekedik valaki utána. Egy kisebb márna után, egy nagyobb , egy olyan két kilós márna akad meg. Istvánnak alig van ideje kivenni, mert a vízben egy kapálódzó alakot vél fedezni.

Azonnal kapcsolt , hogy az illető, hadilábon áll az úszás tudományával.Nem sokat gondolkodott, teketóriázott, hanem azonnal a vízbe vetette magát és gyors karcsapásokkal próbálta megközelíteni --a most már jól látható alakot aki nem volt a más mint egy húsz év köröli lány. Már egész közel járt , hozzá, amikor a lány elmerült -- ezért István csak a víz folyásának gyorsaságából tudott következtetni , hogy hol lehet a lány. Később megint felbukkant , de egy kicsit távolabb és beljebb mint ahogy azt István elképzelte. Meggyorsította a tempót , még egy-két karcsapás, és elkapja lány haját . Ám ekkor a lány karjával megfogja az István-- még úszásra használt kezét, emiatt aztán mindketten a víz alá merültek. István nem vesztette el a hidegvérét-- sokkal jobb barátságban volt ő a folyóval , mint sem egy kis alámerüléstől beijedt volna. Pontosan tudta , hogy mit kell csinálnia, de jó lett volna ha a lány is tudta volna -- de az most az életéért küzdött és nem vette tudomásul , hogy az élete nem a saját, hanem a István kezébe van. Talán fájdalmai is voltak, mert István továbbra is a hajánál fogva vonszolta a part felé-- félkézzel úszva. Egyelőre annyit ért el, hogy a feje már kint volt a vízből a lánynak, és megláthatta fátyolos zöldeskék szemeit. A lány biztos nem látta őt, mert tekintete üres volt és semmitmondó , csak végtagjainak ernyedt mozgása utalt arra , hogy még e világon van és itt is akar maradni. István igyekezett, minél magasabbra kiemelni a vízből , ám ez nem mindig sikerült, ilyenkor mindketten egy kicsit újra víz alá kerültek . István fáradni látszott, de nem ijedt meg, mert egyre közelebb kerültek a parthoz, és több segítség is elindult feléjük...

Paolo és Lili átértek a határon, szinte megállás nélkül haladtak. Le is szállt az este, és a sok kocsiban alvás után, Lili végre kinyújtózott volna. 
- Hol fogunk megszállni, ha oda érünk? Miért nem állunk meg most valahol? Mit fogunk enni? Biztos, hogy nem követ minket senki?
- Van egy lakásom Rómában, édesanyámék vigyáznak rá, majd ott.
- De jó, akkor megismerhetem őket? 
- Ha nagyon muszáj… Ha aludni akarsz, terülj el a hátsó ülésen. Egy egész éjszakát, nem akarok elvesztegetni. Enni azt eszünk majd, amit a boltban veszünk. És mi az ördögért követne minket bárki is?
- Mert ki akarnak nyírni téged, az újságod miatt.
- Miért akarnának kinyírni? Ha meg is tennék, az újság még fent maradna, sőt, jót is tenne a népszerűségének.
- Akkor minek a pisztoly? 
- Az csak egy kellék pisztoly. Nem lehet lőni vele, azért van nálam, hogy kihasználjam a pszichológia hatását, amit a látványa gyakorol másokra. Sokkal hasznosabb és biztonságosabb. Ésszerűbb.
Paolo feje már majdnem szétdurrant, jobbnak látta, ha mégis csak megállnak pihenni, mert a végén még balesetet szenvednek. Nem a fáradtság miatt, hanem Lili folytonos faggatózásaitól. Találtak egy lakókocsi parkot, ahol két külön kocsiban szálltak meg. Paolo ismerte magát, férfiből van, nem bírt volna ki egy éjszakát anélkül, hogy rá ne mászna Lilire. Pedig ennél jobban másra sem vágyott volna, valahogy még sem érezte helyesnek. Még…

Másnap reggel, miután Paolo vett némi ennivalót, újra útnak indultak. Lili már nyugodtabb volt. 
- Tegnap este izgatott lettem a fotózás miatt –kezdett bele a lány. – Én szépnek érzem magam, és szerintem az is vagyok…
- Gyönyörű vagy! –vágott közbe Paolo, amitől Lili kissé elpirult. 
- Ha arra gondolok, hogy engem fog bámulni minden férfi és kamasz srác, rám fogják csorgatni a nyálukat, az olyan, mint valami elismerés, nem?
- Abszolút.
- Ez tök jó –lelkendezett Lili. –De biztos, hogy nem fognak haza jutni ezek a felvételek?
- Az újság létezéséről Magyarországon még csak nem is tudnak. És ezeket csak olyan alakok veszik, akiknek nincs túl nagy társasági életük. Nem kell félned.
- Akkor jó, tegnap a tükör előtt készítettem egy képet magamról –Lili elővette a telefonját a zsebéből, és Paolo orra elé dugta. –Szerinted meg fogok felelni?
- Krisztusom, te lány –Paolo megrángatta a kormányt, majdnem le is csúsztak az útról. - Ne mutass nekem ilyet vezetés közben, infarktust kapok tőle –Lili érezte Paolo hangján, hogy ezt dicséretképp mondta, nem bántásból. Jól esett neki ez a heves reakció, különösféle elismerés, bele se tudott gondolni, mi lesz, ha mások is látni fogják őt. Még azt is el tudta volna képzelni magáról, hogy híres modell lesz. Egyre jobban kezdett megbarátkozni a fotózás gondolatával, máson sem járt az, csak azon, hogy végre megmutathassa a szépségét. Elvégre nem pornográf felvételeket fognak készíteni, hanem rendes, igényes sorozatot.
Paolo nem tudott napirendre térni a gondolataival. Egyrészt az előbb látott gyönyör még ott lebegett a szemei előtt. Másrészről pedig, hátra volt még egy kicsi az útból, de Lili már teljesen be volt zsongva.

Nem tudta, mit tegyen. Férfi volt. Az égre, még milyen férfi! Hogy várhatná el tőle bárki is, hogy leküzdje azt a hatalmas vágyat, amit érzett? Oda is fordult Lili felé, és elgondolkodva vizsgálgatta meredező domborulatait. Ó, bárcsak... - nyelt egyet, és inkább a vezetésre koncentrált, de gondolatainak tükörmását nem is ő, hanem maga a lány hozta szóba.
- Szóval, tetszem?
- Hogy a fenébe ne? - szaladt ki a férfi száján, mire Lili értetlenkedve pislogott rá. - Akkor miért aludtunk éjszaka külön?
Erre maga Paolo sem tudta a választ. Hebegett valamit arról, hogy nem akarja megrontani, de a lány hasára tekintve annak sem volt semmi értelme. Ezt érezte Lili is, és szíve teljes őszinteségével fordult az olasz felé.
- Tudom, talán könnyű lánynak tűnök, de hidd el, nem vagyok az. Életem első férfija Patrik volt, és nem is akartam mást. Mikor ő elhagyott... nem tudtam magamról, mikor abban a buliban... - felsóhajtott, és még szomorúan is gyönyörű szemeit Paolora emelte. - Ha visszaforgathatnám az időt, megtenném, de azt nem hagynám ki, hogy veled találkoztam. Melletted jól érzem magam, és tudom, biztonságban vagyok. Veled... veled bármit meg mernék tenni.
A férfi előbb komoran, majd értetlenkedve pillantott a lányra. - Mi? - Mikor a szavak maguk is értelmet nyertek a fejében, hirtelen annyira elámult, hogy az autó önállóan indult a belső sáv felé, és már át is haladt a felezővonalon, mikor veszett dudálás hallatszott, és Paolonak éppen hogy sikerült visszarántania a kormányt saját sávjukba, a szembe jövő kamion elől. De akkor már nem bírta. Az út szélére hajtott, és azonnal leállította a kocsit, hogy kifújja magát, és még most átgondoljon mindent. - Az égre, Lili! Miket művelsz?
A lány ártatlan képpel, riadtan nézett a dühös férfira. - De hiszen, nem csináltam semmit.
- Csak épp felajánlottad magad. Mit gondolsz, miből vagyok? Fából? - Odafordult egészen a lány elé, és úgy nézett végig rajta, hogy az tudja, neki is ott jár minden gondolata. - Tudod, mit álltam ki éjjel? Kis híja volt, hogy át nem mentem hozzád, és magamévá nem tettelek. Ó, magasságos, hát ez minden vágyam! De ha én elkezdek valamit, azt be is fejezem, és nem érném be kevesebbel, minthogy teljesen az enyém legyél. Nem nézhetnél többé senki másra, nem flörtölhetnél holmi Istvánokkal, nem rajonghatnál, csakis értem. Kibírnád?