- Nem volt elég, hogy eddig az asszonyt döngölted, mostmár a csitrikre is rámászol? - kérdezte Lajos és az olasz elé állt. Paulo keze ökölbe szorult e szavak hallatán, de képes volt visszafogni magát, és csak halkan szólt.
- A nagyságának nincs igénye rám, megtalálja az a maga mulatósát! - morogta halkan. 
Lili meglepődve hallgatta a beszélgetést, majd sarkon fordult és kirohant a konyhából.
- Fogd vissza magad, makaroni zabáló, vagy kipenderítelek innen! Ez még gyerek, hagyd békén! - figyelmeztette a főnök és ő is elhagyta a konyhát. Pauló kézbe vette ismét a kést, egy pillanatig elmélázott azon, hogy az uborkát vagy Lajos nyakát szegje e meg vele, végül a zöldség mellett döntött. Tudta, eljön még az idő, mikor visszavághat. 
A főzés visszahozta a nyugalmát, azonban Lili nem tért vissza a kiskukta szerepbe. A vendégek viszont várták az ételt, így nem indulhatott a lány keresésére és megvigasztalására. Nem emlékezett pontosan, mikor szaladt ki a konyhából, Lajos érkezését követően, vagy hallotta e még a férfiak párbeszédjét. Azt azonban tudta, hogy rendezni kell a felmerült kérdéseket Lilivel is, de saját magával is.

Miközben keverte a mártást átgondolta, hol is tartanak most. Annyit tudott, hogy Lili gyermeket vár, de hogy pontosan, hogy is esett meg az eset, azt csak néhány tőmondatban árulta el a lány. Az ártatlannak tűnő, kis csalogány a szép hangjával, egyszer csak kiengedte a karmait és megzsarolja őt, Paulot. Szinte kikövetelte, hogy ismerje el a születendő gyermekét, cserébe a hallgatásáért. De mi van, ha nem áll rá az alkura Paulo? Hisz valójában semmit nem látott a kislány. Vajon mit csinálna a csitri, ha visszakozna, és nem vállalna el egy ismeretlen alak által, kétes körülmények között elkészített baby-t. Bár - gondolkozott Paulo, miközben bazsalikomlevelet morzsolt a mártásba két ujja között - bár, még eljátszhatja, hogy enged a zsarolásnak, hiszen úgy tűnik, ezzel a kislányt is megdöntheti még néhányszor - főleg, amíg nem nő nagyra az a zabigyerek a hasában.

Lili eközben a vendéglő mögötti kiskertben úgy tett, mintha fűszernövényeket szedegetne az ebédhez. Valójában azonban járt az agya mindazon, ami történt és amit hallott. Ellentétes érzések kavarodtak lelkében. Paulo vidám tekintete, huncut mosolya, férfias, erős alakja és édes csókja elkábította egy pillanatra. Vagy talán többre is?
- Szőke liba vagyok, semmi több! - morogta magában. - Hogy lehettem ilyen vak! Hiszen még az sem normális dolog, hogy egy ilyen idős ember, ráadásul egy olasz, itt lakjon egyedül, távol otthonától, hazájától. Persze, hogy kell neki a nő, és hát ezek szerint bármelyik nő, talán a gazdasszony után a Piroska is meg volt neki! Most meg én! Majdnem! - Széttiporta keze között a petrezselyemlevelet, pedig szegény növény teljesen ártatlan volt. - Még jó, hogy bejött a vendéglős! - sóhajtott Lili, de hirtelen elmosolyodott az emlékek hatására. - Pedig milyen istenien csókol az olasz!

István szabadnapos volt -- régebben gyakran megvonta tőle a főnök a szabadnapját, és különböző "halaszthatatlan" feladatokkal bízta meg. Egy ideje viszont István kiharcolta magának a szabadnap szentségét , és nem volt hajlandó ezen a napon semmi munkahelyi problémával foglalkozni. Most például, éppen horgászni készült, a tóhoz, vagy éppen a folyóra-- ezt még nem döntötte el. De eszébe jutott,hogy megpróbálja rávenni Lilit is ,hogy legalább az ebédszünetben menne le hozzá a folyópartra. Kereste is Lilit , de az nem találta , viszont megtalálta a főnököt, pedig egyáltalán nem kereste. Lajos azonnal leszólitotta.
--Hova , hova fiatalúr?
-- Csak ide le a folyóra megyek horgászni.
--A folyó nem arra van-- förmedt rá Istvánra Lajos.
--Tudom főnök , de itt felejtettem valamit amire a horgászathoz szűkségem van.
-- Na állj csak meg-- az előbb a konyhába jártam , és képzeld el az a piszok Paolo-- amikor beléptem éppen a Lilit smárolta , de keményen!
--Na ne mondja főnök!
--De mondom!
--És Lili mit szólt hozzá?
--Lili nem igen tudott szólni, vagy nem akart mert az a Pavarotti úgy rátelepedett, hogy ha nem megyek be akkor már rég az élvezeteknek áldoznak, a rántás meg már majdnem odaégett.
--És Lili engedte?
--Hát hogy őszinte legyek, ahogy én láttam, nem tanusított különösebb ellenállást.-- Tudod mit, ahogy az időd engedi figyeld meg te ezt a Paolot, mert kezd nem tetszeni nekem.

--Igenis főnök, de most már igazán mennék horgászni.
--Menjél csak, aztán fogjál is valamit.
István, el is indult, sőt sietett is mert érezte , hogy késésbe van,mert ilyenkor, a kempinglakók, a vendégek már javába fürödnek. De egyéb is hajtotta már, mert neki a horgászat szenvedélye volt, de ezentúl, ha szép halakat fogott akkor számíthatott a nagyságos asszony jóindulatára, aki többször megvédte már a Lajos sokszor oktalan haragjától. Mert a nagyságos asszony-- akit Margónak hívtak-- imádta halat,bárhogy is volt az elkészítve.A Margó nevet viszont nem volt szabad használni , mert a takarító nőt is Margónak hívták. Az elkészítésben viszont Paolo remekelt, igaz szenvedések árán.

Mert Paolonak is meg volt a maga gyengéje-- nem bírta halszagot-- és amikor halat sütött, úgy átjárta az orrát a halszag , hogy napokig nem ismerte fel szag utána fűszerek illatát.

Lili elmélázva bámulta az elé táruló tájat, vagy ki tudja mit, mert amit látott, fel sem fogta. Merengett a múltján, a jövőjén, és talán életében először, a születendő gyermekén. Mi lesz vele? Hogy fognak élni ezután? Valamiből el kell tartania, és ahhoz nem elég, hogy minden egyes fillért a fogához ver és spórol, ahol csak tud. Mert hogy fizetést is alig kap. 
Mindegy! Össze kellett szednie magát, hiszen a gyerekek várják az ebédet, aztán a vacsorát. Ez pedig egy munkahely, itt nem lazíthat, mert különben... talán ki is dobják innen. Ezért sóhajtott egyet, és hatalmas elhatározással visszasétált a konyhába, csak hogy teljesítse feladatát, amit a főnöke adott neki. Nem nézett Paulora, de magán érezte átható, mosolygós tekintetét. Igen, biztos volt benne, hogy a férfi mosolyog, mert nem vesz komolyan senkit és semmit. Talán épp ezért volt olyan jó a közelében...

Mindenki teljes kapacitással dolgozott, és mégis alig tudták ellátni a közel ötven gyereket. Való igaz eredetileg kevesebbre számítottak , de hogy többen jöttek, annak csak örültek. Lajos jött ment és intézkedett, de akárhogy intézkedett, valahonnan mindig hiányt jeleztek.Ekkor , a magas, majdnem a tarkójáig érő homlokára csapott és nagyon őszintén nyilatkozott saját magáról -- tekintettel arra , hogy nem hallotta senki-- én marha én engedtem el Istvánt horgászni. Kötnivaló bolond vagyok, hogy ilyeneket teszek--Lili!-- Kösd fel a nyúl cipőt szaladj le a folyóhoz , s mondd meg neki , hogy a széllel versenyt futva fusson haza, mert egy pillanatra sem tudják nélkülözni a munkáját. Lili kapta magát és elszaladt , hogy hazahívja Istvánt. Utközben tépett egy akácfa ágacskát-- egyenként tépkedte a leveleit és hozzájuk neveket mormogott Paolo, István, Paolo ...

Amint Lili leért a folyóhoz, épp az utolsó levelet szakította le. A név, amit kimondott, ott csilingelt a fülében, és annak tulajdonosa pedig egészen embernagyságban állt, alig néhány méterre tőle, a folyót bámulva. Olyan magas volt, olyan élettel teli, olyan sármos, hogy a lánynak elállt tőle a lélegzete, még most is.
- Patrik! - suttogta halkan, és ezzel együtt megfordult vele a világ.

- Lili! - kiáltott a fiú és a lányhoz szaladt. - De jó, hogy itt vagy, annyira vágytam arra, hogy le gyere velem horgászni!
- István? - csodálkozott az előtte álló emberre Lili. A kép már kitisztult előtte, Partik emlékképe szétfoszlott. István kedves mosollyal invitálta a horgászhelye felé. 
- Gyere, megmutatom, mit fogtam!
- A háziúr küldött! - válaszolt zavartan a lány, még mindig keresve tudata mélyén egykori szerelme alakját. Mit meg nem adna, ha István helyett...
- Máris hiányzom az öregnek? - nevetett István, észre sem véve a lány zavarodottságát. Megfogta Lili kezét, magával húzta a tó partjához (vagy folyó), egész le a nádas között megbúvó apró stégig. - Gyere, nézd mi van itt! - hajolt le, és a stég deszkájához erősített szákot kiemelte a vízből. Lili engedelmesen guggolt le mellé, de ahogy a halak megugrottak a vízből kiemelve és lecsapták az arcát a hűs tó vizével végre magához tért.
- Nincs idő erre, rengeteg a munka a konyhán, mennünk kell azonnal! - emelkedett fel, és visszaindult a partra.
- Dehát a halak....
- Engedd őket vissza, had éljenek! Legalább ők! Nem elég, hogy mi itt élünk, a szegénység és a bánat rabságában? Miért akarod, hogy ők is szenvedjenek?
- De ezek halak! - tiltakozott István, csodálkozva a lány viselkedésén.
- Na és, ha halak? Érző lények, akiknek joguk van ahhoz, hogy a vízben éljék le jelentéktelen, rövid életüket! Te meg csak gyilkolnál! És ha én is köztük lennék? - kiabált Lili, teljesen kikelve magából.
- Mi történt veled? - bámult rá István. - Eddig te is etted az általam fogott halakat!
- Többet, sosem fogok halat enni! - jelentette ki Lili és már nem foglalkozott azzal, hogy Istvánnal együtt kellene visszatérnie a vendégházba, otthagyta a fiút. Gyors léptekkel haladt az úton, ahol az előbb még álmodozón szaggatta a kis fa leveleit. Egy idő után lenyugodott, már maga sem értette, miért támadt rá szegény fiúra. Hiszen István semmiről nem tehet. Sőt, itt senki nem bántotta őt. És azért, ami történt, egyedül ő a hibás. Arról, hogy teherbe esett, hogy megtartotta a gyermeket és most nagy bajban van, csak ő tehet. Kiszolgáltatott helyzetbe került, és csak vergődik, mint azok a halak, ott, a hálóban. 
- Még hogy Patrik! - kinevette saját magát. Annak a fiúnak sem kellett! Akkor sem, fiatalon, szépen, hogy kellene most, egy zabigyerekkel a hasában!

István összekapta horgászcuccait és utána rohant-- Lili!-- várjál meg jövök én is. De Lili csak ment mit sem törődve Istvánnal. Neki, elszámolni valója van saját magával és az egész világgal . De különösen Patrikkal! Miféle Patrikkal?-- a tanár úrral!-- akit szeretett akinek oda adta magát, a leányságát , aki miatt vállalta az egész osztály irigykedését, úgy a lányokét mint a fiúkét . Persze, mert szépeket mondott neki, ölelte csókolta, sétálni vitte a folyópartra. Igen a folyópartra és ott megtörtént a liliomtiprás, ha szabad így mondani , mert tagadhatatlan , hogy ő is akarta és semmit nem tett az ellen , hogy ne történjen meg. Igaz, akkor még nem élvezte , de túl akart lenni rajta, mert a korabeli lányok, vagy rég túl voltak rajta, vagy csak ügyesen hazudták azt hogy megtörtént. Később, aztán szinte napirenden volt a szeretkezés, mert fiatal teste, szinte állandó jelleggel kívánta a férfit.Lili akkor azt is eltudta képzelni , hogy ez a kapcsolat örökké tart és nem létezik erő , más férfi , vagy más nő, ami elszakíthatná egymástól őket. Sokszor már nem is védekeztek, mert úgy érezték , hogy kellő tapasztalattal bírnak ahhoz , hogy egyelőre elkerüljék a gyermekáldást-- de ha gyerek lesz az sem baj. Sajnos ezt csak Lili érezte így. A tanár úrnak eszébe sem volt lekötni magát. De ezt csak akkor vette tudomásul, amikor nyomtalanul eltűnt.

István érte útól-- ne siess már annyira-- nem látod mennyi cuccom van, inkább segíthetnél egy kicsit!
-- Na jó, segítek, add azokat a botokat! Egymás mellett mentek, de gondolataikban, nagyon messze jártak egymástól. István arra gondolt, hogy Paolot biztos kiveri a hideg verejték ,mikor meglátja halakat, viszont a nagyságos asszony nagyon fog örülni. Lili viszont azt számolgatta , hogy Patrikkal lényegesen többet volt együtt , mint azzal, az annak előtte soha nem látott sráccal. Tehát a gyermekem apja minden valószínűség szerint, nem a drogos srác hanem Patrik. Eddig ért gondolataiban Lili, mikor meg érkeztek a kempingbe, ahol a gazda már a haját tépte volna , ha lett volna neki olyan...

- Hol a csudában voltatok ennyi ideig? - suttogta a főnök idegesen, nehogy a vendégek is meghallják, de paprikavörös ábrázata elárulta, hogy már alig-alig képes titkolni dühét. - Menjetek a dolgotokra, de tüstént! István heves bólogatások közepette igyekezett a kamra felé, ahová a horgász cuccait pakolta le, Lili pedig visszasietett a konyhába, hogy továbbra is segédkezzen az ételkészítésben. Közben a különös látomásán tanakodott, így szinte levegőnek nézte Paulot, aki ezt szóvá is tette.
- Nagyon el vagy varázsolva.
Lili csak ekkor nézett rá, és sokkal többet látott a férfi csillogó szemeiben, mint azt szerette volna. Talán épp ezért, nyíltan állta tekintetét. - Tényleg lefeküdtél a főnök feleségével?
Paulo előbb megdöbbent, majd némileg komolyabban, és haragosabban felelt. - Elhinnéd, ha ezt mondanám, ilyen soha még csak eszembe sem jutott? - Mikor a lány erre bólintott, folytatta. - Sok hülyeséget csináltam már életemben. Tudod, nem véletlenül vagyok itt, nem pedig otthon, Rómában. De van néhány szabály, amit maradéktalanul betartok. Ezek közül az egyik az, hogy tisztelem a női nemet. A másik pedig, hogy akárkivel nem bújok ágyba. És szerintem ezzel el is mondtam mindent.
Igen, ezt Lili is így gondolta. Némileg meg is nyugodott, bár maga sem értette, ez a válasz mit is jelenthet számára. De mielőtt ezen merenghetett volna, Paulo a saláta válogatás közben ismét felé fordult. - István nagyon rád van kattanva. Talán jobb lenne, ha elmondanád neki a helyzetet, mert a végén még butaságot csinál.
- Nem - vágta volna rá Lili, de ekkor az ajtóból maga István szólalt meg, egy madzagon lógatva a kifogott halakat. - Mit kellene elmondanod nekem?
Bár a lány hazudhatott volna, mégsem tette, egyszerűen úgy gondolta, itt és most van az a helyzet, amit tisztázni kell. Ezért kihúzta magát, néhány lépést közelített Paulo biztonságot nyújtó alakja felé, és úgy felelt. - Gyermeket várok... Paulotól.

A kijelentés hallatán megdermedtek mindhárman. Lili a saját bátorságától, István a meglepetéstől és Paolo meg a hirtelen bekövetkezett vallomástól. Talán egy perc is eltelt anélkül, hogy szó elhagyta volna az ajkukat, csak néztek egymásra, és mindannyian hitetlenkedtek.Paolo tért először magához,és beszélni kezdett:
--István, az az igazság hogy nem most találkoztunk először -- és neked már észre kellett volna venned, hogy mi egy pár vagyunk.
--De hát Lili velem is olyan kedves volt, emiatt én úgy éreztem ,hogy közünk van , vagy közünk lehet egymáshoz, hiszen korban is közelebb állunk egymáshoz, mint veled.
--Jaj István-- szólalt meg Lili -- az csak a barátság jele volt , hogy befogadtatok, és te ezt értetted félre.
--Tudjátok meg , hogy egy szavatokat sem hiszem el, és utána fogok járni , hogy mi az igazság, ha kell akkor akár rendőrnek szegődök , vagy nyomozónak, ha kell akkor tanulni fogok , de akkor is megtudom, hogy ti milyen hálót szőtök ellenem, és valószínű mások ellen is. Folytatni akarta azzal , hogy akkor miért leskelődött vele Lili a Paolo lakásba.. de még idejében elharapta a szót még mielőtt elárulta volna magát Lilivel együtt. Belecsapott a levegőbe, és elrohant. A főnök utasította , hogy azonnal álljon be pincérnek ,mert a nagyságos asszony és a takarítónő is azt teszi.

A nagyságos asszony, amikor belépett a konyhába azonnal meg érezte a hal szagot , ezért aztán nem mulasztotta el odaszólni Paolonak: Ha lesz egy kis időd akkor készíts nekem valami finomat a halból. Igenis!-- felelte Paolo mosolyogva, de szíve mélyén pokolba kívánta Istvánt is meg a nagyságos asszonyt is. Hogy felvidítsa magát Lilire gondolt és, a csillagszeme azonnal ragyogni kezdett-- kezébe pörgött a fakanál és villogott a kés, és a friss ennivaló perceken belül elkészült. Gondolatai teljesen rátelepedtek Lilire, és meg állapította , hogy már nem sok idő választja el attól , hogy Lilit ágyába vigye , vagy ,hogy ő feküdjön a Lili ágyába. Ám a mámoros gondolataiba, hirtelen belehasított valami. A Rómából kapott utóbbi hírek, egyáltalán nem voltak kedvezőek-- és azóta semmi, pedig már egy jó ideje , esedékes lenne.