István pedig megfeledkezett a csapdájáról, ahogy a sártengerbe lépet, megcsúszott és hátra vetődött. Lili kacagását hallotta, nem szégyellte magát, örült, hogy sikerült megnevettetnie. Így legalább lesz egy közös témájuk, amit emlegethetnek egy jó darabig. Tífusz sem folytatta az üldözést, ahogy látta gazdáját, oda sietett hozzá, és megnyalogatta az arcát.
István a zuhanyzóba sietett, levette az összes ruháját és a víz alatt, ahogy magát is, megtisztogatta azokat. Közben a kutyájának mesélt:
- Még csak nem is vagyok mérges, öreg. Bár a nyakamat kicsit mintha meghúztam volna, de holnapra nem is fogom érezni. Sőt, megkérhetem Lilit, hogy masszírozza meg. Te jó ég az a lány, nagyon szép. Jézusom, hallottad, hogy mit mondtam? Nagyon szép? Azt szoktam mondani, hogy, hú de jó csaj. Valamit nagyon megmozgat bennem, cimbi. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok, de az iránta érzett megkaparintási vágyam tombol. Nem csak szexelni akarok vele, komolyan megpróbálni, csak akkor érzek ilyet, ha valamit komolyan szeretnék a lánytól. Ez valami szuperérzék, ami kiszűri nekem, hogy kivel lehetne hosszabb távra terveznem.
István ekkor valami olyat hallott, amit mindennap szokott, most mégis meghűlt tőle az ereiben a vér. Valaki lehúzta a WC-t. Félve lépett ki a zuhanyzóból, a legrosszabbtól tartott, sőt, tudta előre, hogy kit fog ott látni. Paolo állt vele szembe. Kérdeznie sem kellett semmit, tudta, hogy hallott mindent.

- Ne olyan hevesen, fiatalember! - kacsintott rá Paulo. - A szépség egy dolog, sőt még a szép hang is egy dolog. Előbb ismerd meg a prédát, aztán törd a fejed, érdemes-e kilőni érte a puskagolyót! - javasolta és magára hagyta a zuhany alól kilépett, csodálkozó fiút.
István nem ezt a véleményt várta, számára Lili szép, tiszta és kívánatos lánynak tűnt. Vajon mit akart mindezzel mondani Paulo? Talán ő vetette ki a hálóját a lányra? El akarja őt tántorítani attól, hogy udvarolni kezdjen a szépségnek? Vagy esetleg tud valamit, amiről Istvánnak fogalma nincs. 
Csendesen vette magára a ruháit, még Tifuszhoz sem szólt, pedig a kutya hűséges szemeivel bámult rá. 
István a konyhába sietett, hogy választ kapjon a kérdéseire, de hiába, Lili akkor már végzett a mosogatással. Elszomorodva ment ki a teraszra Tifusz kíséretében. Elővette a sarokban elrejtett gitárját és csendesen pengetni kezdte a húrokat.
A nyári csillagos égbolt alatt lágyan szállt a gitár hangja. Tifusz gazdája mellé feküdt, első mancsaira tette nagy, busa fejét és elmélázva hallgatta a zenét. István gondolataiba mélyedve pengette a húrokat.
Tifusz felsóhajtott, ahogy csak egy kutya tud bánatos levegőt kifújni. István mellett azonban egy másik ember is felsóhajtott a lágy zenét hallgatva, akit eddig a gitáros nem is észlelt maga mellett.

Nem is észlelhetett, hiszen inkább mögötte volt mint mellette, és pedig azzal a szándékkal , hogy egyszer s mindenkorra tisztázzák a Lilihez való viszonyukat. Most hogy mellé ült, István azonnal felette a kérdést Paolonak.
--Tulajdonképpen mit akarsz te Lilitől-- mert ha jól meggondolom akkor akár az apja is lehetnél.
--Te ezt nem érted, túl fiatal vagy, talán még Lilitől is fiatalabb.
-- Ez nem igaz!-- mert egy egész évvel vagyok idősebb, és ezt már tisztáztam Lilivel.
--Lilinek segítségre , védelemre van szüksége , és nem olyan nyavalygásokra mint amit te produkáltál a zuhany alatt fürdőszobába.

Lilinek problémái vannak amit te nem is érthetsz, és ennek a megoldásban csak én tudok segíteni neki-- legalábbis egyelőre. Mert Lili most nem arra kíváncsi, hogy te milyen szerelmi vallomást hoztál össze a fürdőszobába, ami csak én hallottam , mert a klotyón ültem, meg a kutya, aki vigyázott rád a fürdőszoba ajtaja előtt hanem igazi védelemre segítségre.Én nem akarok veled vitatkozni , de mindenképpen meg kell keresnünk Lilit , hogy megbeszélhessük vele ezt a problémát. István tovább pengette gitárját, amiből dallam nem nagyon, de annál több érzelem keringett a teraszon. Ezt hallotta meg Lili, aki már éppen útban volt a fiúk felé, sőt néhány mondatfoszlányt el is kapott a fiúk beszédéből , amiből arra következtetett, hogy, eljött az az idő amikor szint kell valljon a fúk előtt.Összeszedte gondolatait és máris kész volt a diplomatikus válaszra arra a kérdésre amit még fel sem tettek neki.
--Na, mi az srácok mi a téma?-- nem lenne kedvetek egy kis muzsikálásra?
István szólalt meg először arra gondolva , hogy ezzel némi helyzeti előnyre tesz szert, és máris mondani kezdte:
--Arról lenne szó , hogy szeretnénk tudni... hogy is mondjam, ízé.. szóval hogy...
--Na, ne erőlködj ne dadogj, majd én meg mondom , hogy mi a gond: Azt szeretnénk tudni , hogy te mond meg hogy kihez vonzódsz jobban hozzám , vagy Istvánhoz?
--Jajj , ne hozzatok ilyen kellemetlen helyzetbe , mert tudjátok , hogy mind a ketten szimpatikusak vagytok nekem, és most itt nincs szó semmiféle választásról , mert én most vagyok túl egy szakításon , meg csalódáson, és most semmi részem nem kívánja , hogy újabb bonyodalmakba bocsátkozzak, és senkivel az ég világon nem szeretném átlépni a barátság határát. És tudjátok meg, hogy jelen pillanatban csak ti vagytok nekem, meg a Tifusz. Ti vagytok az igazi barátaim. De most megyek mert fel hívnom anyámékat.

Lili nem várta, de alig lépett be a teraszról, István utána ment, és mint egy kiskutya loholt a nyomában. Talán még Tifusz sem csinálhatta volna odaadóbban, édesebben. Ám a lány csak egy pillantást vetett rá, nagy, bánatos szemeivel, és nemlegesen a fejét rázta. Ezzel próbálta a fiú tudtára adni, hogy közöttük nem lehet semmi. Hiszen, hogyan is lehetne? Még ha érezne iránta valamit, de semmi. Persze, idővel az is kialakulhatna, na de egy gyerekkel a hasában? Ugyan, kinek kellene? Ez a Paolo dolog is csak azért működne, mert a férfi valóban az a fajta, aki mindenben benne van, és mindent képes jól csinálni. Sötét ügyeket titkol, vagyis nem titkolja, de még azt is tudja úgy előadni, mintha titok lenne. Senki nem mer vele szembe szállni, és legfőképp, senki nem kételkedik a szavaiban. Bizonyára a kiállásától van így, és ez nem is számít. A lényeg, hogy vele biztosan sikerül a gyereksztorit hitelesen előadni. Senki nem fogja kérdőre vonni, és talán...
Hátra nézett, mintha csak segélykérőn tenné, Paolo pedig azonnal megértette a néma jelzést. Felállt ültéből, füttyentett egyet, amire nem csak Tifusz, de István is odafigyelt.
- Vidd levegőzni a kutyádat, pajtás! És érts a szóból! Hagyd békén a lányt!

István sértve érezte magát. Mit parancsolgat neki ez a hólyag, hiszen ő régebben van a háznal -- igaz nem sokal--de akkor se kéne most is úgy bánni vele mint a kisinassal -- szaladj ide , szaladj oda. Mert ő már jó hat éve tesz vesz a ház körül és minden tud , mindent meg tud oldani legyen az benn a házban , vagy kint a kempingben. Ha baj van mindig őt keresik-- ha nem ég a villany akkor István , ha csorog a csap István. ha nem működik a bojler István. És István minden megcsinál, mert ért hozzá, és szívesen csinálja. És itt van ez a fakanál huszár és ő is parancsolgat neki, mert olyan dallamosan tudja mondani Makaroane álá Bolognese, meg tomáto spagetti. De amikor a fizetésről van szó akkor mindenki előtte van a sorban, csak a takarítónő szegény következik utána, pedig az is többet érdemelne-- mert tőle is sokat tanult-- többek között ő tanította meg a szeretkezésre, és igen jó tanítómester volt, és ő is hálás tanuló. Na meg a szegény Lili-- hát őt sem kecsegtetik valami nagy fizetéssel, sajnálom, is szeretem is, de nem tudok mit tenni ameddig ez a Paolo itt csinqvecsetózik, meg palacsíntózik.Most meg még a lányt is akarja. Nem jól van ez így -- utánanézek én ennek a rántásfékezőnek meg az üzelmeinek, és megmutatom , hogy vagyok én.Hogy tudják meg , hogy már nem tizenhat éves vagyok és százötven centi,hanem huszonkettő, és majdnem száznyolcvan centi. Talán én is hibás vagyok , hogy ezt még nem vették észre...

Korán reggel az étkezőben ült a csapat, Lajos megbeszélést tartott. Egy kisiskolás csapat érkezését várták, ezért kiosztotta, hogy kinek mi lesz a feladata. A takarítónő összeszedte a szemetet és egyebek. Piroskának könyörögni kellett, hogy ne tegyen semmit, Paolo a konyhába lett parancsolva. Míg Lilit és Istvánt kiküldte a piacra bevásárolni. A fiú leplezte az örömét, és a szeme sarkából Lili reakcióját figyelte, aki Paoloval nézett össze, Lili bólintott neki, hogy megnyugtassa, nem lesz baj, tudja kezelni Istvánt.
- Én szoktam a piacra menni –próbálkozott Paolo.
- Most nem te mész –mordult rá Lajos. –De ha ennyire nem tudsz megülni egyhelyben, nyugodtan széthordhatod a huzatokat a szobákba. Lili igazságtalannak tartotta a Paoloval szembeni bánásmódot, nem is értett, furcsállta Lajos döntését. Felszólalni mégsem mert, nem volt abban a helyzetben.
István elkérte Lajos kocsijának kulcsait, és Lili társaságában útra kelt vele. Nem volt saját autója, egy ideig spórolt rá, de aztán inkább hangszerekre, erősítőkre költötte a pénzét. A szülei autóját szokta használni, ha úgy adódik.
Kellemetlen csendben ücsörögtek, Lili próbált nem nézni a fiúra, de ahogy városközpontban kacskaringóztak, kezdte zavarban érezni magát.
- Tífusz? –érdeklődött. 
- Otthon van –felelte István, és ennyiben ki is merült a beszélgetés. Noha folytatta volna ő szívesen, de ennél jobb válasz erre a kérdésre egyszerűen nem létezett. Ezután csak még kellemetlenebb lett volna folytatni ezt a kényszerből elkövetett, csendtörő beszélgetéspróbálkozást.
A vásárlás alatt kezdtek feloldódni, néha még viccelődtek is, kezdték jól érezni magukat. Csirkemellet vettek, Lili pedig szörnyülködve nézte a húsokat kipakolva, István nevetett az arckifejezésein, amitől Lili is elmosolyodott. Utána narancsot vettek, Lili szatyrának pedig elszakadt a füle, és szétgurultak a gyümölcsök. Egy ideig morgolódott magában, de István folytonos nevetése után ő is kezdte jól érezni magát, lányos módon ütögetni kezdte, hogy ne merje őt kinevetni, miközben ő is kacagott. Kígyóuborkát is vettek.
- Ha akarsz hallani egy jó tanácsot, sose maszturbálj kígyóuborkával –Lili ettől szégyenlősen elnevette magát. 
- Ez a veszély nem fenyeget, te perverz –nevetgéltek tovább.
- Ez nem vicc, egyszer egy nő használt ilyet, és az uborka felsértette… Szóval ott belül. Ettől levegő került a véráramba és nem sokkal utána meg is halt... Nincs kedved lángost enni, én meghalok egy jó lángosért? –István pedig már el is viharzott, Lili mosolyogva csóválta a fejét, milyen örült egy sráccal van dolga. Jól esik neki a Paolo melletti biztonságérzet, de ugyanakkor jó érzéssel tölti ez a fiatalos bolondozás is.

Miután megvették a maradék élelmiszert, bepakoltak Lajos terepjárójába, aztán visszamentek megenni egy lángost, meginni egy kávét. István szeretett itt téblábolni ebben a szegénykés környezetben, ahol úgy érezte normális emberek veszik körül, nem voltak jelen a multik, olcsó kaját ehetett, olcsó italt fogyaszthatott. Szerette volna megmutatni Lilinek, hogy ez az igazi világ, nem pedig az, amit a tv-ben, reklámtáblákon, magazinokban talál. Hogy tetszett-e neki, azt nem derült ki. Nem lett kérdezve, nem lett megválaszolva. 
Miután jóllaktak hazaindultak, mert elmulatták az időt, egy órával elcsúsztak a megbeszélttől. István legszívesebben ördögi módon nevetgélt volna, ahogy elképzelte Paolot, biztos eszi a fene, gondolta.
- Nem rég vagyok a városban, de annyit tudok, hogy nem ezen az útvonalon jöttünk –szólt kissé aggódva Lili.
- Csak teszek egy kitérőt, kíváncsi vagyok valamire.
A város szélén voltak, ahol már csak kertes házak épültek. Leparkolták a kocsit és megvizsgáltak az egyik házat. Be is mentek az udvarra, mert nem volt kerítés. Az ablakokon el volt húzva a sötétítő. Meglepő módon zöld színe volt, és teljesen sima. Befedte az egész ablakot, mintha csak ráragasztották volna. A ház mögötti kert már el volt kerítve, de a kiskapu nyitva volt. Lili nagyon aggódott, de István megnyugtatta, hogy úgysem történhet semmi baj, és egy kukát tolt a falhoz. Megkérte a lányt, hogy tartsa, amíg felmászik rá, hogy benézhessen a fürdőszoba ablakon.
- Mit látsz? –kíváncsiskodott Lili.
- Ezt jobb, ha a saját szemeddel látod. 
- Nekem nem igazán lehetne felmásznom oda, mi van, ha leesek onnan?
- Istenem, dehogy esel, ne aggódj már annyit! Ha véletlen mégis, akkor is elkapnálak. Mi lenne, ha egy kicsit megpróbálnál bízni bennem?
Lili felmászott, István pedig tartotta. A fürdőszoba ajtaja nyitva volt, azon keresztül látni lehetett a nappalit. Kamerákat és állványokat látott, fényképezőgépeket, lámpákat, ernyőket.
- Ki lakik itt?
- Paolo, természetesen. 
A látottak ugyanúgy meglepték mindkettőjüket, de nem tudták mire vélni, jelenthet bármit. Mindenesetre István elégedett volt. Eltölthetett egy kis időt Lilivel, jól érezték magukat, és egy cseppet még kalandoztak is, ami érdekes, de bizonytalan fejleményeket hozott. Örült, hogy van egy közös titka a lánnyal. Arról viszont nem tudott, hogy Paolo és Lili is rendelkezik eggyel. 
Amikor visszaértek a kempingbe Lili nagyon fáradt volt, elment ledőlni. István addig kipakolt az autóból, majd oda adta a kulcsokat a főnökének, Lajosnak:
- Megkérsz, hogy küldjem el veled ezt a lányt vásárolni, valamennyire leckéztessem meg Paolot, és még el is késel? Nem a legszerencsésebb húzás, most hogy én kérhetek tőled valamit.

István nyelt egy nagyot a főnök dorgálása miatt, de különösebben nem vette a szívére, mert történt ami történt, mégis csak sikerült legalább két három órát kettesben maradni Lilivel. Na jó, ezt elfelezhetjük mert a kirándulás első fele az inkább volt nyomasztó mint, mint barátságos, de a második fele amikor Lili benézett az ablakon, ő meg ott állt alatta és csak arra várt hogy megbillenjen egy kicsit , hogy elkaphassa gömbölyű fenekét , netán egyéb domborulatait... Hát ez most nem jött össze , de az biztos , hogy mindenképp közelebb kerültek egymáshoz. Hanem az a berendezés a Paolo házába, az mindenképpen takar valamit, mert ha nem használná ez a makaróni zabáló akkor biztos nem lenne ott.
Istvánnak bevillant valami, ez a Paolo nem jár egyenes úton, ennek a digónak egyéb kereseti forrása is lehet. Nem zárom ki-- elmélkedett István--hogy esetleg pornófotózik, esetleg lányokat futtat.És ha ez igaz, akkor Lili is veszélybe van-- bizonyára csak azért ragaszkodik hozzá annyira, hogy előbb-utóbb bevonja az üzletbe. István azonnal rohanni akart megkeresni Lilit, de eszébe jutott, hogy nem rég hordta le a főnöke, és ilyenkor jó ha visszafogja magát egy kicsit. Nem baj-- majd később elmondom neki az észrevételeimet.
Ahogy javult az idő, egyre több vendég érkezett, nagyobb részt fiatalok , de akadtak módos középkorúak is akik nem vacakoltak a sátorban való alvással, hanem szobát , apartmant béreltek és a táplálkozási igényeiket is a kemping kínálatához igazították. A hét végeken mindig telt ház volt, ilyenkor mindenki a vendégekkel foglalkozott Lajostól, a takarítónőig. A takarítónő szerette az ilyen hét végeket mert ilyenkor ő is működésbe lépett, elegáns pincérruhát kapott-- Piroska saját kezűleg sminkelte , és alakította át pincérnővé.Piroska szívesen tette ezt mert ez, neki volt a legnagyobb segítség, és vele tartotta a legjobb kapcsolatot-- már úgy , Lajos után.
Ha muszáj volt akkor a főnök asszony is beöltözött pincérnőnek. Ilyenkor, olyan lányos lófarok frizurát kreált magának, és úgy csapkodta a fejét mint egy tizenéves csitri. Még arra is volt gondja, hogy szoknyája egy két centivel rövidebb legyen mint a Piroskáé, pedig az sem ért túl a combközépen. Csúcsidőben, Lajos a bárpultnál eresztette a söröket és közbe bámulta Piroska, telt combjait és piros száját.

Délutánra aztán a kisiskolások is megérkeztek. Lili már a konyhában várta, hogy Paolo keze alá dolgozzon. A férfi pedig adta is az utasításokat, miközben gondosan ügyelt rá, minden mozdulatot, minden tettet jól elmagyarázzon.
- Basta! Hogy fogod azt a kést? Nézd csak! - És már mutatta is, ahogy megtámasztja a kés hegyét, és úgy szalad végig az uborkán, mintha az vajból lenne.
Lili tátott szájjal bámulta, az elismerés ott csillogott tekintetében. Paolo pedig - mikor észrevette ezt - egy szelet uborkát tömött a lány ajkai közé.
- Hé! - kiáltott rá Lili, de mikor megpillantotta a férfi nevető csillagszemét, elmosolyodott. - Na várj csak! - Azzal ő is elvett egy szeletet, és megtett minden tőle telhetőt, hogy rákényszerítse Paolot, egye meg. Azonban hiába erőlködött, a férfi fél kézzel megakadályozta tettében és legyűrte.
Csupán néhány centi választotta el őket egymástól, a tekintetük egybeforrt, a levegő megállt. Lili szíve össze-vissza kalimpált, a gyomra görcsbe rándult, a lába alól kezdett kifutni a talaj. Szerencséjére Paolo erősen tartotta, karjai biztonsággal tartották, és mikor lehajolt hozzá, hogy megcsókolja, szinte szikrázott minden porcikája.
Az íze édes volt, és nagyon meleg. Sokkal finomabb, mint a futó pusziknál. Lili órákig tudta volna csókolni. Ujjai beletúrtak Paolo dús hajába, és szeretettel simogatták. Hirtelen észbe sem kapott, mikor a férfi hátrább hajolt, és rekedten megszólalt.
- Ezt talán nem most kellene. - Azért újból lehajolt, és még egy csókot adott, majd még egyet és még egyet. - Akarlak!

-Khm... - szólalt meg a hátuk mögött egy kemény, dühös hang. - Ti meg mit műveltek itt?