Tífusz fáradtan kísérte, ügyet sem vetett gazdájának mutatványaira.
Lili hasonlóképpen érezte magát, széles mosollyal az arcán hajtotta párnára a fejét, erre a röpke időre sikerült megfeledkeznie magáról. Viszont ahogy próbált álomba merülni, valahogy mégis Paulo arcát látta maga előtt. Alig várta, hogy reggel legyen.

Kipihenve jó kedvűen ébredt, és az volt az érzése , hogy a mai napon valami történni fog vele . Reményei szerint valami jó. Nem tudta , hogy mi-- talán az elmúlt nap történései dobták fel egy kicsit, mert rövid idő alatt sikerült megismerkednie , két kollégával is akikről úgy érezte elfogadták, és hajlandóak vele együttműködni.István különösen szimpatikus volt-- már csak azért is mert felajánlotta a zenei kíséretét énekéhez-- de máskülönben is. Paolót viszont azért kedvelte meg, mert alig néhány mondat után ráérzett bánatára , és felajánlotta segítségét-- igaz egyelőre csak lelki segítségről lehetett szó-- hiszen alig árult el valamit magáról.Ráadásul a legfontosabbat , a legfájóbbat egyáltalán nem.
Munka közben viszont azt vette észre, hogy Piroska, a pincér lány ahányszor elmegy mellette annyiszor fikszírozza, és legelteti rajta a szemét. Nem tudta mire vélni a dolgot, ezért nem is igen törődött vele, egészen addig amíg nem találkozott Istvánnal.
-- Mondd már mit bámul engem ez a Piroska?-- úgy néz rám mintha a holdról érkeztem volna. Szólni nem szól semmit a köszönésen kívül, de vizslató tekintetét állandó jelleggel rajtam tartja.
-- Meg mondhatom.-- Irigy rád, mert csinosabb vagy mint ő.
-- Na én erre nem is gondoltam, mert igazán jól néz ki -- azt meg remélem , hogy nem a mosogatórongyot irigyli tőlem.
-- Nem, azt nem, de minden egyebet. Ugyanis ő a főnök babája-- és volt már olyan eset is , hogy sírógörcsöt kapott amikor egy fiatalabb, csinosabb lány került be a panzióba, addig rágta a főnök fülét amíg az, valami ürüggyel ki nem rúgta. Jobb ha nem foglalkozol vele, de a főnöktől is óvakodj!
-- És mit szól ehhez a főnök asszony?
-- Na, ez az amit nem tudok, de egész biztos, vele sincs rendben minden, mert ő is eljár valahova, amit még nem sikerült kiderítenem, de rajta vagyok, mert ez engem is érdekel-- csak az a baj , hogy mindig akkor megy el amikor szolgálatban vagyok.
-- De Paoló az rendes srác -- nem?
-- Paoló?-- az rendes, de már nem annyira srác, kitűnő kolléga , mindenkinek segít -- de valahol Olaszországban, lehetett valami zűrös ügye vagy valami, mert minden évben hazamegy , vagy két hétre, de néha itt is megkeresik valami olaszok, és akkor -- számomra érthetetlen nyelven hangosan beszélgetnek. Nekem az az érzésem hogy vitatkoznak. De amikor elválnak akkor meg is csókolják egymást

Munkával és beszélgetéssel telt el a nap, ami nem volt túl kimerítő , mert az átlaghoz képest is kevés mozgás volt, a vendégek is csak benéztek ettek, ittak valamit, és tovább száguldoztak, de szállóvendég nem igen akadt.Vakarta is fejét a főnök, meg panaszkodott is , hogy ha ez így meg akkor előbb -utóbb felkopik az álluk. Persze ezt csak azért csinálta , hogy éreztesse alkalmazottaival, hogy semmi kilátás fizetés emelésre. A beosztottak már ismerték a szokását és szinte figyelembe sem vették , hogy miket mond a főnök. Nem is nagyon értették , hogy miért panaszkodik , hiszen alig egy órája vitt be neki Piroska egy jó adag marhasültet, hozzá egy hét decis Egri bikavért. Paolóék ilyenkor már tudták, hogy a vacsora elhúzódik, mert Piroska sem igyekezett kifele-- bele is telt az közel egy órába, mire kijött a mosatlan edényekkel. Az edényeket beledobta a a mosogató kagylóba, és egy utasító tekintetet vetett Lilire. Lili nem kérette magát , hanem ment azonnal és pillanatok alatt fényes tisztára mosta az edényeket, majd eltörölgette.
Mindannyian kinn álltak a kemping teraszán. Paoló, sokat mondóan mosolygott , majd megszólalt.-- Főnök akarja , hogy több vendég legyen?
-- Már hogy ne akarnám -- miféle kérdés ez?
--Na , idefigyeljen főnök, én meg István meg Lili szép csendesen elő fogunk adni egy műsort , és ha tetszik magának ,akkor néha esténkét fellépünk vele. 
-- Hol léptek fel?
-- Hát itt a teraszon.
-- Hát én ezt meg nézem magamnak-- rajta kezdjétek
István előkapta a gitárját, és Paoló belekezdett édes bús nápolyi dalba, természetesen-- olaszul. A nóta végén mindannyian megtapsolták Paolót, mert mindenkinek tetszett az eredeti nyelven történő előadása. Paoló viszont megjegyezte , hogy néhány nápolyi dalt tud magyarul is. Utána meg hozzátette, de hallgassák meg Lilit. Ekkora már előkerült a főnökasszony meg Piroska is.

Mind ketten a Paoló hangjára jöttek elő. A nagyságos asszony csak nem rég érkezhetett haza mert még teljes díszben pompázott, elegánsan ragyogó sminkben.Férjére csak éppen ránézett-- de úgy mint aki nem nagy jelentőséget tulajdonit jelenlétének. Nem volt ebben feszültség , harag, gyűlölet, hanem inkább egy magas fokú érdektelenség.Piroska viszont ziláltnak látszott, haján látszott , hogy csak úgy hirtelenjében igazította helyre hajkoronáját. Ahogy álltak egymás mellett a főnök asszonnyal, az volt az ember érzése , hogy a főnök asszony a fiatalabb és Piroska lenne az idősebb. István, miközben Lili az énekléshez készülődött, egészen közel hajolt Piroskához, és megállapította, hogy a Piroska száján a rúzs alaposan szét van kenődve. Paoló felé kacsintott aki szintén szemügyre vette Piroska, máskor szépen festett ajkait és megállapította , hogy az alaposan el van maszatolódva. Aztán mindketten a főnök világos színű nadrágjának irányába vetették tekintetüket, amin egyértelmű --Piroska által használt rúzsfoltokat véltek felfedezni. Senki másnak nem tűnt fel semmi, mert Lili kezdett bele egy szép dunántúli népdalba , amelyiket mindannyian ismertek, de most egész különösen hangzott ennyire ember közelből. Lili hangja egy pillanatra sem remegett meg, dala szállt, éppen úgy mint régen-- mint amikor népdalversenyeken lépett fel. Mindenki megtapsolta Lilit, de a Piroska arcán egyáltalán nem volt őszinte a mosoly, mert úgy érezte , hogy Lili egyre jobban belopja magát a főnökék szivébe, és emiatt ő könnyen kegyvesztett lehet. Aztán Lili újabb nótába kezdett, de ekkor már gitárjával csatlakozott István is, sőt a háttérben halkan bekapcsolódott Paoló is. Újabb mosoly és taps következett, csak a Piroska arcára fagyott rá a mosoly amikor újra hallotta Lili messze hangzó szopránját.
-- Na mit szól hozzá főnökasszony, főnök úr?-- kérdezte Paoló
-- Hát nekem nagyon tetszik szólalt meg a főnökasszony, csak keveslem a hangszert, kéne még valami hangszer-- és te mit szólsz hozzá Lajos?-- nézett a férjére a nagyságos asszony...