Signora megsemmisülve, ült szállodai szobájának foteljébe. Szembe vele a nyugati égbolton búcsúzni készült a nap. Melankolíkus hangulat uralkodott el rajta. Sötét képek elevenedtek fel korábbi életéből, férfiak tucatjai vonultak végig emlékein, arctalanul nevek nélkül, semmit mondóan. Egyetlen egy arcot sem ismert fel, egy egyetlen nevet sem jegyzett meg.Azt sem tudta , hogy melyikkel volt jó, és melyiktől undorodott legjobban. Csak azt tudta , hogy egyáltalán mindegyik részese volt züllésének. Rémes képek következtek - azok amelyeken először áruba bocsátotta lányát, Piroskát. Az a kép amikor mérhetetlen mennyiségű italt ivott meg, és lányát is biztatta az ivásra. Az a kép amikor másnap reggel kómás állapotban nézett rá lánya, aki csak sejtette, hogy mit tettek vele. Az a szemrehányó tekintet az utóbbi időben egyre gyakrabban tért vissza. Érezte , hogy mocskos, és látta , hogy lányát is bemocskolták. És ahelyett , hogy tett volna valamit ellene , újabb pohárral kínálta lányát, hogy ne fájjon a lánynak , hogy feledje , hogy zsibbadjon, hogy rövid időn belül újra képes legyen megtenni ugyan azt. Nem feledi azt a képet sem amikor félrészeg állapotban a "megkeresett" pénzt számolták együtt - és már részeg kacagással állapították meg , hogy ennyi pénzt, csak ilyen munkával lehet "keresni", mert az alkohol elmosta az emberi érzéseket bennük, hogy eluralkodjon bennük az állat. Csak a pénz, az élvezetek számítottak, meg változatosság. Ezek a tivornyák teljesen átrendezték gondolkodás módjukat és egyre jobban távolodtak el a normális erkölcsi normáktól.

Most - teljesen józanon - szabályos fizikai fájdalmat érzett, és semmiféle kiutat nem tudott elképzelni magának. Csak a fantáziája emelkedett néha olyan régiókba, hogy eltudta képzelni magát tisztán, bűntelenül. De ezek csak csalóka álmok voltak, mert amilyen hamar megjelentek , éppen olyan hamar adták át magukat az enyészetnek, maguk után hagyva a fájdalmas az egyre szomorúbb valóságot. Halvány elmosódott képen megjelent előtte egykor volt férje is, akinek mindenképpen része volt az ő életének a romlásba való taszításába!

Kint már sötétedni kezdett, és ezzel együtt Signora agya is kezdett elborulni. Mindenféle gondolatok kergették egymást megzavarodott agyába. Egyre jobban elhatalmasodott rajta a fölöslegesség érzése. Nem tudta mit tegyen, nem volt ura gondolatainak, csak csapongó kósza érzések váltogatták egymást, anélkül , hogy valamelyiket is megvalósíthatónak tartotta volna. Előbb arra gondolt , hogy lemegy a vendéglőbe, fog magának egy pasast - felhozza a szobájába és folytatja korábbi tisztátalan életét. Ezt a gondolatot egy másik váltotta fel.Táncolni szeretett volna akár egyedül is forogni pörögni , mint amikor részegen uralta a vendéglő táncparkettjét , amikor nem lehetett megállítani, nem lehetett jobb belátásra bírni. Megkívánta az italt, inni szeretett volna, mérhetetlenül sokat, hogy ne tudja mit csinál , hogy ne számoljon a következményekkel, hogy azt érezze , hogy nem tartozik elszámolással senkinek ezen a földön. Bűnös gondolataiba belefáradt, egy-egy pillanatra még visszatért a józan esze , de ettől csak még mélyebb letargiába süllyedt. Már szinte magán kivül matatott a szekrényébe, ahonnan egy övet vett elő.

Piroska, megkérte Imit , hogy kísérné el a bankba, mert valami pénzügyi dolgot kell elintéznie.Egyelőre nem árulta el, hogy miről van szó - valójában ő sem sokat tudott róla , csak annyit , hogy valaki egy nagyobb összeggel bankszámlát nyitotta számára. sejtette ő , hogy csak Signora lehet, de még mindig viszolygott az anyjától. Nem tudta megbocsátani a tettét, és feledni sem tudta. A pénz viszont érdekelni kezdte mivel kapcsolata egyre jobban összefonódott az Imiével, és úgy gondolta , hogy ha egymáséi lesznek, akkor mindenképpen rá fog jönni, hogy a pénz, elkövetkezendő életükhöz.

A bankban nagyon kedvesen fogadták őket, és a formaságok elintézése egy röpke óra alatt megtörtént. Az összeg hallatán Piroska úgy kipirosodott, mint még soha életében , mert meg soha nem is látott ekkorra mennyiségű pénzösszeget. Érzelmeit nem tudta visszatartani , és ott helyben szájon csókolta Imit. Imi is meglepődött egy kicsit de aztán, tudomásul vette , hogy ez Piroska részéről nem egyéb mint a boldogság és öröm megnyilvánulása.

Ezek voltak az első reakciók, de a bankból való távozás után, Piroska gondolkodni kezdett, és tudta , hogy ez a pénz , nem a legtisztább eredetű. De a közmondás is eszébe jutott , miszerint a pénznek, nincs szaga. Óriási dilemmába esett, és megpróbálta Imivel megtárgyalni a dolgot. A kérdés az volt , hogy mit tegyen ezek után Piroska. Keresse meg az édesanyját és köszönje meg? - vagy egyszerűen ,érzelmek nélkül fogadja el. Imi tanácsa az volt , hogy ami volt a múltban az elmúlt , és ha az ember kap valamit, azt illik megköszönni. Piroska haragja csökkeni kezdett, miután Imit meghallgatta, és kijelentette , hogy a múltért nagyon haragszikaaz anyjára , de most hogy mégis csak gondolt rá, erőt vesz magán és elmennek megköszönni az adományt.
Előbb egy cukrászdába mentek, és jól kibeszélgették magukat - amibe belefért minden eddigi életükről. Majd elindultak a Tisza szálló írányába.

Teljes pompájában ragyogott a nyár, és kemping állandó jelleggel telítve volt. Ugyanakkor, ez azt is jelentette , hogy az alkalmazottak és a tulajdonosok is teljes kapacitással is alig bírták a munkát. Vigasztalta viszont őket az a tény , hogy esténként komoly bevételeket könyveltek el. Csak késő este a vacsoránál tudtak elbeszélgetni egy kicsit amikor is megbeszélték az elmúlt nap eseményeit és felkészültek a következő napra. Az útólsó rendőrlátogatás után már kezdtek napirendre térni a Paolo ügy felett , csak Margó nem tudta megemészteni , hogy Paolo nem jelentkezik.Ez érthető is volt, mert a Paolo munkája teljes mértékben az ő vállára hárult.Viszont az is igaz volt, hogy a Paolo fizetése volt a legmagasabb az alkalmazottak között - ami jelen állás szerint megmaradt nekik. De Margó tulajdonképpen nem is azért morgott, hanem azért mert neki aztán semmi szabadideje nem maradt, még akkor sem, amikor, mindenki aki tehette neki segített.Ezért néha Lajost noszogatta , hogy vagy kerítse elő Paolot , vagy hozzon egy új szakácsot. Lajos nyelte egy darabig , majd megpróbálta megmagyarázni Margónak , hogy ha Paolo tud és akar akkor visszafog jönni, de most egész biztos nem áll módjában , mert ha tehetné akkor már visszajönne, de Paolo nem tud a magyar rendőrség munkájáról - sejti hogy nemzetközi köröző parancsot adtak ki ellene, és ezért most valahol bujkál , egészen addig a ameddig nem látja vílágosan , hogy előjöhet. Mind ezek ellenére Margó egyszer kétszer megpróbálta hívni telefonon , de mindkét alkalommal, ki volt kapcsolva.
Minden este éjfél után kerültek ágyba, hogy át adják magukat a pihentető álomnak!

Ilyenkor többször még arról is elfeledkeztek , hogy nő vagy férfi fekszik mellettük. Egyedül Erika felejtette ott magát néha éjszakára is a kempingbe, fáradtságra való hivatkozással , ám amikor összebújtak Istvánnal azonnal elfeledte , minden fáradtságát és szerelmesen csókolta a szerelmes fiút. Mindenképpen bizonyítani akarta, hogy már régen nincs senki más az életébe , de még a gondolataiba sem. István sem úgy nézett már Piroskára, mint akitől akar valamit hanem, úgy mint egy kollégára, vagy egy barátra. Lajos sem kakaskodott már úgy mint korábban és higgadtan tudta nézni akárhányszor is sétált el mellette Piroska ringó csípővel. Ügy nézett ki mintha mindenütt helyre kerültek volna dolgok. Még Margit is el-eltűnt néha , ha tehette , de ez mindig akkor fordult elő amikor horgászbarátja megjelent a környéken. Tífusz kutya szinte egész nap aludt az árnyékban , mert ő elsősorban éjszakai szolgálatot teljesített. De akkor nagyon aktív volt, ne rezzenhetett levél , és nem közelíthetett kóbor macska anélkül hogy Tífusz ne jelezze azt. Meg is kapta méltó jutalmát , mert már kora reggel Margó egy jókora velős csontot osztott ki neki, aminek rágcsálása közben aludt el.

Piroska és Imi biztos léptekkel haladtak a Tisza szálló irányába. Oda érve viszont megtorpantak, mert rendőrök állták el az utat, és senkit sem be, sem ki nem engedtek, miközben a szalaggal kerítették el az összes ki és bejáratot. A rendőrök éppen az igazgatót és szolgálatos szoba lányokat hallgatták ki.
- De hát mi történt? - kérdezte kíváncsian Piroska. Választ nem kapott senkitől ezért tovább kerülgette a lezárt területet ahol egyre több kíváncsiskodó gyűlt össze. Mindenki csak kérdezett , de válasz nem volt.Egyelőre.

De nem sokára - egy hordágyon egy hullát hoztak ki a szállodából. A közelben levők látni vélték , hogy egy negyven -ötven év körüli nő fekszik a hordágyon -élettelenül. Piroskáék is közelebb húzódtak és hegyezték füleiket, hogy elcsípjenek valamit a közelebb lévők beszélgetéseiből. A jól informáltak már azt is tudták , hogy egy hölgy akasztotta fel magát a gázvezeték csövére.

Piroskába villámként csapott a gondolat, hogy az akár az édesanyja is lehet! Bebocsátást kért azon a cimen , hogy az ő édesannyja ott lakik. Némi várakozás és huzavona után - amikor a rendőrök befejezték a kihallgatást, és Piroskát beengedték. Megkérdezték a nevét - ezek után a szálloda igazgatója szomorú arcot vett fel ,és csak annyit mondott: Kisasszony, legyen erős , az ön édesanyja öngyilkos lett a jelenlegi megállapításunk szerint.
- És most hova vitték? - kérdezte , és arcát elöntötte a könny.
- A városi kórházba.Piroska ordítva rohant ki, és közölte Imivel a szomorú hírt, majd taxiba ültek és a városi kórházhoz hajtottak. A taxiból még felhívták a kempinget és bejelentették a tragikus esetet. A kemping tulajdonosai, és alkalmazottai nem akarták elhinni a tragikus eseményt. Lajos és Margó azonnal felajánlották a segítségüket, mert ők nem tudták , hogy Piroska időközben meggazdagodott.

A kórházban megállapították - kötél általi fulladásos halál. A rendőrök meg az idegenkezűséget zárták ki. Piroska a kórházban azonosította a hullát, minekutána ott maradt vele a hulla házban egészen addig ameddig a formaságokat elrendezték. Lelkiismeret furdalása volt és fájdalmat érzett minden tagjába.Hibáztatta is magát , hogy nem jelentkezett hamarabb. Igen ő is hibás mert az anyja világosan megírta , hogy csak néhány napig keresheti, utána már ne keresse.Most jött rá , hogy hova vezet a dac, a gyűlölet, hiszen az anyja próbálkozott megbékélni vele, biztos megbánta minden rossz cselekedetét - és ezt bizonyítja az a tény is, hogy hatvan ezer euróval nyitott számlát egyetlen, de elhagyott lányának. Biztos neki sem volt könnyű , mint ahogy Piroskának sem volt az. Talán történhetett volna másképp is, talán jóra fordulhatott volna minden ha ő idejében jön, de nem jött, mert nem engedte a hiúsága, nem tudta feledni azokat az álságos napokat heteket amiket, soha nem látott férfiak társaságába mulatozott, ami szinte megpecsételte további életét. Való igaz amikor elment, nem sok lehetőséget hagyott maga után lányának. Jó ideig még ő is kallódott, és amikor munkát kapott a kempingben, még akkor is kihasználták, gyökértelenségét labilis lelkiállapotát. De ennek most már vége. 

Megkapták a hivatalos papírokat, ami lehetővé tette hogy a halottat átszállítsák egy ravatalozóba ahol minden szükséges dolgot elintéznek beleértve a temetést is. Visszamentek a bankba és a temetésre elegendő összeget vettek fel a bankszámláról. Piroska, nagyon drága fekete selyemruhát vett neki, és vitte be a temetkezési vállalathoz hogy abba öltöztessék.Szerette volna még egyszer szépnek látni - olyannak mint amilyen volt az ő gyermekkorában Már nem haragudott, nem bántotta anyja emlékét, kezdett megbékélni a világgal, mert ott volt mellette szerelme Imi, aki mindenben segítette., és akivel komoly tervei voltak.

Piroska, egyházi temetést kért mert tudta , hogy megvan keresztelve, és még emlékezett , hogy gyermekkorában templomba jártak, és ő maga még vallásórára is. Úgy érezte , hogy legalább ennyivel tartozik eltékozolt életű anyjának.Nem kért , és nem várt segítséget senkitől - hál'istennek, nem is volt rá szüksége ,mégis jól esett neki amikor szinte mindenki, sorba ajánlotta fel segítségét. 

A temetésen csak főnökei, kollégái és néhány kíváncsiskodó vett részt. De jelen volt egy rendőr is - civilben -aki azt volt hivatott ellenőrizni , hogy nem tűnik-e fel valaki, valami gyanús személy aki további információval szolgálhat az öngyilkossággal kapcsolatban. A kemping régebbi lakóitól elnézést kértek, a kiszolgálás kétórás szüneteltéséért, és az egész kempinget Margitra és Tifúsz kutyára bízták. A tiszteletes rövid de magvas beszédet mondott- így kérte Piroska - aki igyekezett Signora viselt dolgait nem érinteni.
A temetést Piroska végigzokogta, de biztos támaszként mellette állt Imi, akivel a haláleset még jobban összekovácsolta. Megköszönték a tiszteletes munkáját, és lassan szét széledtek , hogy nem sokára újra találkozzanak a kempingben.
A halál eset, néhány napig rányomta bélyegét a kemping dolgozóinak hangulatára , de lassan kiengedett a feszültség, és visszatért a normálisnak mondható hangulat. Csak Piroskát fogta el néha a sírás, olykor a zokogás is, amikor eszébe jutott soha többé nem látható édesanyja.

A hosszú nyári meleg napok sokat kivettek a vendéglő dolgozóiból, szinte már vártak is valami enyhülést , úgy a forgalomba , mint a hőmérsékletbe. De nem is kellett sokat várni - legalábbis a hőmérséklet csökkenésére mert ahogy beköszöntött az augusztus, a hajnali és az esti órák egyre hűvösebbek lettek, és a kempingezők egy része lassan pakolni kezdett, hogy elhagyja kempinget. Újak már csak ritkán érkeztek, és rövid ideig maradtak. Olyan is akadt aki csak azért jött mert hallott arról , hogy a gyilkosság szálai a kempinghez vezetnek. Lassan de biztosan fogyott a látogatók száma, ami egyértelművé tette , hogy a főszezonnak vége és már csak néhány napos látogatókra számíthatnak.Ezt a lehetőséget használták ki mindannyian, és felváltva megengedték maguknak is a nyaralást, és szép félnapokat töltöttek el a Tisza partján és annak vizében. Ilyenkor párokba rendeződve sétáltak le a Tisza partjára egy-egy délelőtti, délutáni, esetleg esti sétára. A fiatalok, István és Erika inkább az estét választották, megvárták míg besötétedik, és keresgélték a saját csillagjaikat, vagy éppenséggel számolni kezdték azokat. István még horgászott is néha , sőt fürdött is, de Erikát soha többé nem tudta becsalni, bevinni a vízbe.

Piroskában lassan oldódott a fájdalom, és Imi nagyon jól kezelte a helyzetet - igyekezett mindig a Piroska hangulatának megfelelően viselkedni. Nem volt tolakodó, de nem volt már olyan visszafogott sem, így sikerült több kedves órát szerezni barátnőjének, amit az, kedves szavakkal és egy -egy csókkal hálált meg. Most hogy neki is több ideje volt, gyakrabban keresték egymást - terveket szőttek és néha -néha -meglátogatták Imi tanyáját. Jól érezték magukat együtt, aminek talán egyetlen igaz oka az volt, hogy megszerették egymást , mert természetükben , korábbi életvitelükben nagyon különböztek egymástól. De most úgy nézett ki hogy van közös céljuk, amit megszeretnének valósítani együtt.

Esténként, Lajos és Margó elégedetten nézegették könyvelésüket, amiből az derült ki hogy bár még nincs vége a szezonnak , és máris nagyobb a jövedelem mint amennyi az elmúlt évben volt. Ilyen gondolatok között fejezték be a napot és tértek nyugovóra. Lajos szemére már rátelepedett az álom, de Margónak eszébe jutott ,hogy a jól végzett munka gyümölcsét illene megünnepelni, éppen úgy mint régebben amikor még fiatalabbak voltak.Erre elővette saját, mindig beváló taktikáját - meztelenre vetkőzött, és forró testével rákúszott Lajosra. Ettől a gesztustól Lajosnak teljesen kiment az álom a szeméből és gyakorlatba ültette, egykori ,Margó iránti szenvedélyét.

Margitnak is több ideje volt már , hiszen a vendégek számának csökkenésével arányosan az ő munkája is csökkent, ezért ő is gyakran lement a Tisza partra a horgászához, és megjelenésével, a horgászatot mellékvágányra terelte, hogy valami érdekesebbet , élvezetesebbet cselekedjenek.

Ám amikor megérkezett a szeptember első szombatja - mint egy vezényszóra, óriási felhőtömeget görgetett maga előtt az erős szél. Előbb azt hitték , hogy tovább is viszi, de tévedtek mert a felhő úgy tudta, hogy ott van a végállomás és huszonnégy óráig egyfolytában rázta ki magából esőterhét. Közben fülsiketítő mennydörgések és vakító villámlások mutatták meg a természet hatalmát. Még a sokat látott Tífusz kutyát is bekellet engedni a házba, mert félelmében, az egyet reszketett. A kiadós vihar elmúltával, szomorúan tapasztalták , hogy csak a legkitartóbbak maradtak ott a kempingben.

Lajos összehívta a társaságot, és kijelentette , hogy az az érzése, hogy a szezon nagyon a vége felé közeledik, ezért ünnepi vacsorát készítenek. De ebben mindenkinek részt kell venni! Neki is álltak, és a Margó vezénylete alatt, finomabbnál finomabb falatok kerültek elkészítésre. Lajos, külön erre a célra elrejtett borokat vett elő, amivel szaporán öblítették le a zsíros falatokat, amitől aztán a hangulat is emelkedni kezdett. Már táncolni is volt kedvük, ezért nem fogták vissza magukat hanem mindenki felkérte párját egy táncra. Margitnak meg Piroskának nem volt párja, ezért ők ketten táncoltak , de csak egy rövid ideig , aztán bejelentették, hogy elmennek megkeresni párjaikat. A két pár meg ott maradt, és a saját énekükre táncoltak egészen addig ameddig, úgy érezték , hogy lábuk alatt megmozdul a talaj, és már nem arra lépnek amerre akarnak! Elsőnek, Lajos és Margó dőlt ki, de nem sokkal utánuk Erika és István is lefékezett, és melléjük telepedtek a székekre.A tánc miatti fáradtság, és az ital hatása teljesen elcsendesítette őket. Hosszú másodpercekig csak lihegtek és egy szót sem tudtak kiejteni. Ebben a haláli csendben a Lajos zsebébe megcsörrent a telefon...