Valaki értesítette a rendőrséget, mert néhány percen belül három rendőrkocsi jelent meg a helyszínen. Rendőrök ugráltak ki belőle és pillanatokon belül körülvették a helyszínt. Más részük, az elszörnyülködött bámészkodók között szemtanukat keresett. Bár legalább harmincan voltak már a helyszínen senki sem tudta sem a kocsi számát sem pontos személyleírást adni az elkövetőről, de még a kocsi színét sem megmondani. A legfontosabb információ az volt amit egy férfi állított , hogy az elmenekülő kocsi tulajdonosa és hulla előzőleg olaszul vitatkoztak, nagyon elszántak voltak, mert életre halálra küzdöttek, és szinte érezni lehetett , hogy csak az egyik marad életbe. Ez a férfi azt is látta hogy az egyiküknél fegyver volt, amit használt is - a lövést többen is hallották. A rendőrök körbenézték a hullát, fényképeztek,és eközben megtalálták a lőfegyvert , és kést is. Ezeket a bűnjeleket azonnal begyűjtötték, és átadták a szakértőknek.

Valaki azt is látta hogy a tettes nem egyedül menekült el, mert a kocsijában egy nő is ült - elég furcsán - és amikor elhaladt mellettük úgy látta mintha a nő várandós lett volna. De ezt nem állította azt viszont igen , hogy az arca meggyötört volt és mintha sírt volna. A fényképezés utána hullát elszállították , míg a rendőrök tovább kérdezősködtek. A benzin kutas elmesélte , hogy valóban volt egy olasz aki kannába vett benzint és nem a tankjába. Rendesen fizetett , de az volt az érzése , hogy nagyon siet.
A rendőrök összegezték amit megtudtak: Van egy hulla, valószínű olasz, külsérelmi nyomok első vizsgálatra nem mutatkoznak, csak kézzel ejtett ütésnyomok vannak, amelyek nem okozhatnak halált. Van egy lőfegyver és egy kés, ami utólagos vizsgálatra szorul, és amit a laboratóriumban fognak elvégezni. De nincs gyilkos és még gyanúsitott sem. -Egy félig üres benzines kanna, egy üres tankkal veszteglő olasz rendszámú autó. A rendőrök vakargatták a fejüket, majd a nyilatkozóknak elkérték a személyi adataikat és aláíratták velük nyilatkozataikat. 
A helyszínelés véget ért, és megkezdődött a nyomozás.

Illetve meg kezdődött volna, ha lett volna valami igazi nyom, amelyiken elindulhattak volna , de ami a rendelkezésükre állt az édes kevés volt, pedig már századszor olvasták a jegyzeteiket feljegyzéseiket és a tanuk vallomásait. Ezért szirénázva útnak indultak annak reményében , hogy esetleg útól érik a tett elkövetőjét, de ugyanakkor az is eszükbe jutott , hogy valaki azt vallotta hogy ketten ültek a kocsiba és az egyik egy nő volt. Mikor jobban megerőltették az agyukat, az is eszükbe jutott , hogy a riasztás után, amikor elindultak a helyszínelésre, ők maguk is találkoztak, nem is egy , hanem több kocsival is amiben egy nő meg férfi ült. De azok normálisan közlekedtek és ők semmi gyanúsat nem tapasztaltak , mert ha tapasztaltak volna ilyesmit akkor bizonyára, megállították volna az illető kocsikat.

óriási sebességgel folytatták útjukat egészen addig ameddig a nyomozást vezető rendőr a térdére nem csapott és megállásra nem szólította fel a kocsi vezetőjét.Az félre huzott és meg állt. A rendőr kérdést intézett a kollégáihoz:
-Melyikőtök vizsgálta át a parkoló olasz kocsit?
- Én nem! -volt a válasz az egyik rendőrtől.
- Én sem! - csatalakozott hozzá a második is.
-És én sem, vallotta be főnök maga is.- és most nyomás teljes gőzzel vissza a helyszínre. A rendőrkocsi megfordult és a lehető legnagyobb sebességgel hajtott a megadott cél irányába. A főnök meg körbetelefonálta központot és kollégákat , hogy mindenki állítsanak meg aki gyanús és feltételezhető róla a tett elkövetése , különös tekintettel azokra akik valamelyik határátkelő irányába igyekeznek.Úgyan ezt tette a szóbajöhető határállomásokkal is. Mire a főnök végzett a telefonálással, a csapat visszaérkezett a gyilkosság színhelyére. Mindhárman teljes erő bedobással fogtak neki a kocsi átvizsgálásához. Nem is sokáig keresgéltek , mert nagyon hamar a kezükbe kerülte egy folyóirat ,amelyiknek a címlapjáról egy bomba nő nézett vissza rájuk, sejtelmesen. A folyóirat olasz nyelvű volt , de a címlap úgy felcsigázta a bevetésen lévő rendőröket , hogy egy időre felfüggesztették a kutatást, hogy legeltessék a szemüket, most már nem csak a címlapon , hanem a a folyóirat belsején is.Ám amikor a folyóirat végére értek és elfordították az utolsó lapot is - a legnagyobb meglepetésükre egy kemping címét találták ceruzával ráírva. A nyomozást vezető rendőr azonnal meg állapította ,hogy a cím mindenképpen összefüggésbe hozható a gyilkosság tényével!

Lili csendesen nézelődött, és megtett mindent, hogy teljesen természetesen viselkedjen. A fejében teljes káosz uralkodott, és talán ezért is csodálkozott el magán, hogy a határhoz érve belé nyílalt egy józan gondolat.
- A papírjaim... Pietro magához vette, mikor elhozott a házból - pislogott ijedten Paolora, majd előre, ahol egyenruhások ellenőrizték a határon áthajtani kívánó autókat.
A férfi csupán egyetlen pillantásra méltatta a lányt, de sem idegeskedés, sem félelem nem látszott vonásain. Ugyanolyan volt, mint mindig, szédítően megnyerő. - Szeretsz? - Kérdezte váratlanul, de mintha választ sem várna, már le is tekerte az autó ablakát, és odaszólt a néhány méterrel odébb álló rendőrnek. - Valami gond van, biztosúr?
Az egyenruhás - aki teljesen ugyanolyan volt, mint társai, teljesen átlagos és középkorú - odasétált, lehajolt, hogy jól belásson, végigpásztázta a kocsit, majd Lilit, és végül magát Paolot is. - Hogy a francba kerülsz ide éppen most?
- Erre van dolgom - felelte a férfi, majd fejével az előttük lassan guruló sorra bökött. - Át lehet jutni itt még ma?
A rendőr megvakargatta homlokát, miközben végig Paolon tartotta szemeit, végül mégis Lilire nézett, és annak gömbölyödő pocakjára. - Ki ez a lány?
- A menyasszonyom - vágta rá Paolo habozás nélkül. - Hazaviszem egy rövid időre, hogy szokja ott is.
- Tiéd a gyerek? - bökött Lili hasa felé, mire Paolo összehúzta sűrű, sötét szemöldökét.
- Ne akarj kihozni a sodromból!
- Jól van! - A rendőr kiegyenesedett és körbe nézett, majd ismét lehajolt, de most sokkal közelebb. - Kerüljetek itt balra, átengedlek benneteket!
Paolo bólintott, óvatosan, lassan kikanyarodott a sorból, és a másik oldalon, a rendőr intései alapján, áthajtottak az ellenőrzési ponton. Még egy utolsót intett az egyenruhásnak, majd folytatták útjukat az olasz határ felé.
Lili, aki eddig csendesen szemlélődött, most odafordult egészen a férfi felé. - Ez mi volt?
Nem kapott választ, mert Paolo visszakérdezett. - Ilyen nehéz megfelelni a kérdésemre?
- Milyen kérdésedre? - A lány előbb döbbenten pislogott, majd hirtelen eszébe jutott, amit Paolo kérdezett tőle, mielőtt odahívta volna magukhoz a rendőrt. - Ó! Hát persze! Ha nem szeretnélek, nem lennék veled.
- Akkor bízz bennem, és legyen elég az, hogy még nem akadt olyan probléma, amit ne oldottam volna meg.
- Bízom benned, de... talán ismerted? - mutatott hátra, holott a határ már nem is látszott mögöttük.
- Igen. És ha minden jól megy, hazajutunk papírok nélkül is. Mert ahogy közeledünk Olaszország felé, egyre több az ismerősöm.

Lajos zsebében megcsörrent a telefon. Emiatt meg kellett szakítsa azt a káromkodássorozatot, amit a Paolo eltűnése váltott kibelőle. Idegesen nyomta meg gombot,és hallózott. A vonal túlsó végén a Paolo hangját ismerte fel aki megszakítás nélkül mondta elfele a magáét, anélkül , hogy Lajost szóhoz hagyta volna jutni: Főnök sürgősen el kellett utazzak, de közben történt valami, ami miatt valószínű, hogy fog keresni a rendőrség. -Annyit kérek , hagy csak annyit mondjatok , hogy családi okok miatt kivettem néhány szabadnapot, és elutaztam.Ezzel megszakította a vonalat, anélkül, hogy Lajos egyetlen szót is tudott volna szólni.

Lajos egy darabig döbbenten állt, csak rövid idő után fogta fel , hogy tennie kell valamit. Összehívta az alkalmazotait és kioktatta őket arról, hogy valószínű , hogy a rendőrség fog nyomozni náluk, valamilyen ügyben, és nekik csak annyit kell- és szabad mondani - hogy Paolo családi okokra hivatkozva néhány szabad napot vett ki és elutazott. Ő is ezt fogja vallani! Az alkalmazottak, nem igazán értették , hogy miről van szó, kivéve Piroskát aki jelen volt a Paolo elrohanásakor, és az előtte való beszélgetésnél is. Lajos csak most döbbent rá igazán , hogy valami komoly dolog történhetett mert, máskülönben Paolo nem szokott csak úgy eltűnni.
Alig fejezte be Lajos a személyzet felkészítését - Margót még le kellett rázza mert ő többet is szeretett volna megtudni - amikor erős fékcsikorgatások közepette egy rendőrautó fordult be az Ezüst Pengő kemping parkolójába. Három rendőr szállt ki belőle akik azonnal a tulajdonos után érdeklődtek. Lajos elő is került,és tettetett nyugalommal nyájasan megkérdezte a zsarukat hogy minek köszönheti látogatásukat. A kapitány azonnal kioktatta , hogy ez nem az műfej ,amikor ő kérdez , hanem az amelyikben válaszol az ő kérdéseikre, még pedig őszintén ,mert ha nem, akkor esetleg rávarrhatják a mások által elkövetett bűnöket , de jobb eseteben is a cinkosként kezelhetik - és az nem jó - tette hozzá a zsaru jelentőségteljesen. Ez náluk egy pszihikai fegyver , hogy jó előre bele verjék a frászt a mit sem sejtő emberbe. Lajos tudta ,hogy semmi bűnt nem követett el , de ennek ellenére is elbizonytalanodott.
- Kérem szépen hivja össze a kemping összes dolgozóját - mondta zsaru , de annak előtte kérem az alkalmazottak listáját!

Lajos elindult összeszedni a személyzetet,míg Margó az alkalmazottak listáját hozta elő. A lista hamarabb megérkezett mint az emberek, ezért a rendőr annak tanulmányozásába fogott bele. Mikor megérkezett a személyzet, a rendőr megszámolta őket , és már ismét a papírra vette a tekintetét , mert talált egy furcsa nevet. Azért azt még megjegyezte , hogy eggyel kevesebben vannak, de azonnal egy kérdést tett fel.- Melyikük a Paolo? Senki nem jelentkezett, ezért kénytelen volt Lajos elmondani , hogy a Paolo az ő szakácsa aki most nem tartózkodik , itt mert néhány nap szabadságot kért, családi okokra való hivatkozással.
- Ha a személyzet közül valaki tud valamit , amivel segítheti a rendőrség munkáját, akkor kérem ,hogy mondja most el - mert ha nem még visszajövünk! Mindenki hallgatott, csak Margó nem tudta befogni a száját, ezért bájos mosollyal megkérdezte a zsaruktól , hogy esetleg megkínálhatja az urakat valamivel?
- Nem, küldetésben vagyunk , ilyen esetben nem szabad még egy kávét sem elfogyasztanunk a vizsgált személyekkel! Akkor talán megmondhatná , hogy milyen ügyben nyomoznak - kapitány úr.- Talán jobb lenne ha nem tudnák, de annyit elárulhatok - hisz a sajtó úgyis rajta van már- Ez a Paolo nevezetű fickó egy brutális gyilkosság feltételezett gyanúsítottja lehet!

A kemping alkalmazottai megdöbbenve néztek egymásra, még kérdezgetni sem volt kedvük.Margó szólalt meg először: Ez azt jelenti , hogy nincs szakácsunk!
-Azt!- jelentette ki Lajos, majd hozzátette, ameddig keresünk egy szakácsot szépen visszaveszed a funkciódat , mint szakács , mert ha nem tévedek, Paolo előtt te vitted a konyhát - különben is nagyon jól sikerült a tavaszod és nyarad, legalábbis annak a fele ami már eltelt.
- Ezt hogy érted?
- Tudod te azt nagyon jól, semmi értelme , hogy elkezdjem felidézni a félre lépeseidet. Én ezzel a témával már akarok foglalkozni.
- István aki eddig csak hallgatott, most megszólalt - még jó hogy a főnök asszony remek szakács , mert ha nem az lenne akkor biztos azt a munkát is rám sóznák.
- Te csak hallgass, és csináld a dolgod, a te tennivalód az, amit mondok, bár az utóbbi időben egyebeket is csináltál teljesen egyéni meggondolásból, gondolok itt ... na nem is mondom tovább hiszen mindenki tudja.
Margó nem tudta lenyelni a Lajos megjegyzését ezért még hozzá tette - Te Lajos, azért te is többet nézed a más nők fenekét mint amennyit az enyémet simogatod. Margó mosolyogva mondta ezt és Lajos visszamosolygott rá. Ezen a vonalon szent volt a béke, de a társaság többi tagjai , nem érettek semmit mert nem ismerték az előzményeket. Egymástól kezdtek érdeklődni, de mindenkinél nemleges volt a válasz. Egyedül Piroska hallgatott, és mélyen magába zárkózott, mert meghatotta az események sorozata. De a többiek addig kapacitálták, amíg kénytelen volt elmondani mindent amit tudott. Hogy itt járt Pietro ,meg az ő anyja is, és Paolo akkor rohant el amikor megtudta, hogy Pietro az ő házába indult. Ettől egy kicsit, világosabb lett a kép, de ugyanakkor, meg is osztotta a társaságot,mert volt aki elhitte a gyilkosságot ,mások nem tudták elképzelni , hogy Paolo gyilkos lenne. Már pedig jelen állás szerint az egyes számú gyanúsított Paolo volt. De ha Paolo volt,akkor arról Lilinek is tudnia kell. De hol van Lili?

Signora gondterhelten sétált a Tisza parton, és az sem biztos , hogy tudja , hogy hol jár. Mit egy holdkóros, semmibe néző tekintettel, valami által vezérelve csak ment, úgy mint aki, ki akar menni ebből a világból , és már látja az út végét. Néha megtorpant - teljesen váratlanul, és mondott is valamit , talán csak magának, vagy valakinek aki most nem érhető el, aki most nem fogadja el őt. Az a valaki a lánya aki nem tud neki megbocsátani - talán azért mert az amit tett , az nem bocsánatos bűn.
De eszébe jutott valami , valami a gyermekkorából , amikor az édesanyjával a templomba járt, ahol milyen sokat beszélt a papjuk a bűnbocsánatról , a keresztényi viselkedésről. Talán még ezzel megpróbálkozhat Piroskánál - de ha ez sem sikerül akkor mindennek vége.
Fáradtnak és éhesnek érezte magát - nem volt ismerős a környéken ezért visszaindult az Ezüst Pengő kempingbe. Gondolta megvacsorázik és újra próbálkozik Piroskával beszélni , most egy kicsit más hangnemben , szívhez szólóan, akár megalázkodva is.
Nehezen találta meg a visszavezető utat, mert időközben messze elkóborolt. Be ült a kemping vendéglőjébe, és remélte , hogy Piroska fogja kiszolgálni. Nagyot tévedett, mert amikor Piroska, meglátta anyját, határozottan, láthatóan, szándékosan - tüntetően fordult vissza és egy kis késéssel Margitot küldte maga helyet az a anyja kiszolgálására.Margit, kedvesen de hivatalosan szolgálta ki Signorát. Signora csak ímmel-ámmal evett, majd megkérte, Margitot, hogy legyen olyan kedves, és küldje oda hozzá azt a másik pincérlányt. Közben fizetett és búsás borravalót hagyott ott Margitnak. Kisvártatva visszajött Margit és azt mondta , hogy a kolléganője nem óhajt tárgyalnia kedves vendéggel.
- Várjon egy kicsit legyen szíves - mondta Signora. Ezzel papírt ceruzát vett elő, és néhány sort irt rá, majd összehajtotta és odaadta Margitnak , hogy kézbesítse Piroskának. Margit elvitte a levelet és oda adta Piroskának.

Piroska tétovázott egy kicsit , hogy elolvassa vagy sem, de győzött a kíváncsiság és szétnyitotta a papírlapot, amin a következő szöveg állt. Drága Piroskám! Én mindent megpróbáltam, hogy vissza térjek hozzád, és meg is tettem! Most már minden csak rajtad múlik! Most elmegyek innen , néhány napig a Tisza szállóba fogok lakni - ott bármikor megtalálsz- ezen a néhány napon - de utána már ne keress! Édesanyád.

Signora apartmant bérelt a "Tisza" szállodába. Estére vacsorát hozatott a szobájába, és csendes merengés közben megvacsorázott.Aztán mélyen gondolataiba merült és megpróbálta feleleveníteni a megélt eseményeket , amire egyáltalán nem volt büszke. Előbb arra gondolt , hogy hozat valami jó fajta bort és eliszogat magába , de ezt a variációt hamar elvetette - úgy érezte , hogy most józannak kell maradnia, nem szabad semminek a befolyása alá kerülnie, még mindent meg kell próbálnia, hogy visszaszerezhesse lányát. Arra gondolt , hogy ha ,megkeresi a lánya, akkor itt marad és vállal valami tisztességes munkát, búcsút int a a múltnak és egy vadonatúj kaput nyit az új életüknek, amiben nem lesz alkohol, prostitúció, és semmiféle maffia kapcsolat. Egészen beleélte magát az elképzelt jövőbeni életébe, ami csak a fantázájában valósult meg.