Erika teljesen kiszámíthatatlan lett. Ezen legjobban István csodálkozott, mert úgy érezte , hogy jobban illene , hogy vonzódjon hozzá-- végső fokon neki köszönheti az életét. Erika ezt nem is tagadta , de ettől függetlenül, néha napokra eltűnt és ilyenkor, István nem tudott semmit róla. Való igaz az idők folyamán az érzelmi kötelék csökkent közöttük, viszont a szexuális kapcsolatukra, mindketten igényt tartottak. Ennek ellenére Erika többször tűnt el úgy az István látóköréből, hogy annak fogalma sem volt, hogy hol lehet. Máskor meg mikor elő került , olyan nyúzott állapotban volt hogy Istvánnak nem voltak kétségei afelől, hogy a lány valahol keményen dáridózott, de nem fogta magát vissza a tablettától sem. Ilyenkor nem lehetett vele beszélni, nem lehetett rá hatni sem szép szóval sem csúnyával. Egyértelműen kimutathatók voltak az eltávolodás jelei. Máskor viszont olyan kedves meg nyerő és sexis volt, hogy István nem tudott neki ellenállni.

Lili a beszélgetések után, kétes érzések között őrlődött, mert az István és Piroska érvelése, nagyon távol esett
a Paolo érvelésétől. Neki viszont túl kevés tapasztalata volt afelől , hogy meddig a művészet és honnan kezdődik a perverzió. István úgy érezte , hogyha egy kicsit is közelebb tudna kerülni Lilihez, akkor azonnal. ejteni tudná Erikát. De mivelhogy nem látott semmi esélyt erre , egyelőre megtartotta Erikát , bár kilátásba helyezte neki , hogy ha így folytatja, akkor nem ő nem hajlandó folytatnia vele való "járást".

Piroska és Imi , amikor egy este sétáltak a parton, egy párra lettek figyelmesek, akik ugyan csak nem kímélték egy mást-- olyan vadul csókolóztak , hogy messzíről látszott rajtuk, előbb-utóbb ledöntik egymást a fűbe. Nem tévedtek, csak egy két perc és máris hemperegtek a a finom gyapjas füvön.
- De hiszen ez Erika szólalt meg először Piroska.
- És akkor mi van?- kérdezte Imi.
- Az van, hogy Erika Istvánnal jár, vagy csak járt, mert ha ezt István megtudja, akkor biztos , hogy nem akar többé vele foglalkozni. Hát ezt igazán nem gondoltam volna róla, azok után amit tett István érte
-

Imit viszont elbűvölte a látvány, és azonnal próbára akarta tenni magát, bátorság szempontjából, ezért Piroska felé fordult, és rátelepedett annak ajkára. Nem ütközött semmi ellenállásba, de egy idő után, azt érezte , hogy nem elég az a levegő amennyit Piroskából tud be lélegezni ezért egy kis időre levegő után kapkodott, de nem sokáig mert Piroska vette át a kezdeményezést, és most ő takarta be szép telt ajkaival az Imi száját. Közben teljesen elfeledkeztek Erikáról, csak az úton hazafelé gondolkodott el Piroska arról , hogy ki lehetett az a fiú Erikával. Aztán valami kósza gondolat azt súgta neki - lévén , hogy ismerősnek, tűnt a srác - hogy az nem lehet más mint akivel ideérkezett nyaralni, aki elhagyta, és aki miatt öngyilkosságot akart elkövetni!

Piroska most azon tűnődött , mikor tesz jót , ha megmondja Istvánnak az igazat, vagy ha elhallgatja.
- Te mit mondasz Imi szóljak Istvánnak , vagy ne szóljak.
- Szerintem, jól tennéd ha szólnál , mert nem szabad kihagyni a segítséget , ha az embernek módjában áll segíteni! Szegény fiú tette még hozzá, amilyen becsületes, annyira nincs szerencséje a lányokhoz.
- De neked van, toldta meg Piroska a mondatot és újabb csókolózásba kezdtek.

Lili aznapra befejezte a munkát, és a kemping előtt épp Paolot várta. Merengve gondolt mindarra, amit hallott, és arra, amit tenni akar. Jövőt szeretne, nem csak magának, hanem gyermekének is. Már elég jól kiismerte Paolot, hogy tudja, hogyan kel kezelnie. lehet, hogy mások ostobaságnak tartják a döntéseit, de ő most érezte életében először azt, jó úton jár. Paolo olasz vére is higgadni látszott, és bár megnézte a nőket, vele mindig nagyon kedves, odaadó és előzékeny volt. Nem beszélve arról, hogy bevillant egy kép... egy pár hónappal ezelőtti kép, és akárhogyan is elmélkedett rajta, egyre biztosabb volt benne, hogy gyermeke apja nem más, mint Paolo. Igen, eszébe jutott az is, milyen képet vágoott a férfi a név hallatán, amit említett neki. Ő is tudja, és talán pont ezért ragaszkodik hozzá és a születendő gyermekhez is.
- Min merengsz, drágám? - Paolo átölelte Lili derekát, magához húzta, és a sötétbe borult tájat pásztázta.
A lány halványan elmosolyodott. - Beszélnünk kellene.
- Valóban? Mégis, miről?
- Mondjuk a közös gyermekünkről.
Lili érezte, ahogy Paolo megmerevedik, ugyanakkor egy fokkal még szorosabban karolta. - A mi gyerekünk?
A lány felsóhajtott. Persze, mások ostobának látják, egy naiv kislánynak, mert nem tudják - honnan is tudnák -, hogy nagyon is tisztában van vele, mit tesz. - Ugyan, Paolo! Vagy mondjam inkább úgy, hogy Carlos?
Csend volt, túl nagy csend. Végül a férfi elengedte Lilit, megfogta a kezét, és némán húzta maga után a kocsihoz. Ott beültette, majd ő maga is beszállt. Csak akkor nézett a lányra, szinte itta minden vonását, rezdülését.
- Igazad van, beszélnünk kell róla!
- Napok óta lebeg előttem egy kép, és jó darabig nem tudtam hová tenni. te voltál Carlos Zeta. Ugye?
- Igen, egy időben ezzel a névvel mutatkoztam be mindenhol. Nyilván nem véletlen, mert előttem is van egy kicsit spicces lány arca. De azóta jócskán megváltoztál. Ha nem mondod ezt a nevet...
Lili felsóhajtott. - Amint lehet DNS tesztet végeztetünk, hogy biztosak lehessünk. - Elhallgatott, majd kis idő múlva újból nekikezdett, egy egészen más témával. - Azt mondtad, az újság csak Olaszországban jelenik meg. Azt kifelejtetted, hogy könnyűszerrel eljut ide is.
- Ide? - Paolo értetlenkedve pislogott. - Csak én kapom meg itt, nem tudok másról.
- Pedig István is szerzett egyet. Nemrégiben azt nézegette.
- A kis mocsok! - Paolo nem tudta, nevessen-e, vagy inkább dühöngjön.
- Nem róla van szó, hanem arról, hogy ha ezt a szüleim meglátják, akkor... nagyon mérgesek lesznek rám.
Most a férfin volt a sóhajtás sora, majd teljesen őszintén, egész testéve a lány felé fordult. - Ugyan, Lili! Számít az, mit gondolnak mások? Te már hozzám tartozol, az enyém vagy! A gyermekemet hordod a szíved alatt. Igen, más már ebbe nem szólhat bele. Amit teszel, a te döntésed. Okos lány vagy! Hallgass a megérzéseidre, hallgass az ösztöneidre. Akkor részegen is hozzám húztál, ahogy itt is engem választottál. Ez nem véletlen, te is tudod!

Lili elmerengett ezen, és úgy gondolta, ha már az őszinteségénél tartanak, hát egészen nyílt lesz, történjék bármi. - Téged választottalak, és ez ösztönösen jött. De te nem az a férfi vagy, akinek csak én kellek. Mindig, mindenhol megnézed a többi lányt is, és nagy a gyanúm, biztosan le is fektetnéd őket, ha alkalmad nyílna rá. - Látta, hogy a férfi szólni akar, ezért leintette. - Nem hibáztatlak, férfi vagy, macsó, olasz. De nem tudom, képes leszek-e sokáig úgy élni, hogy tudom, bármikor megcsalhatsz. Jó veled lenni, és tudom, a gyermekednek is megadsz mindent. De mi lesz, ha már kevésnek érzel engem? Ha nem látsz elég szépnek? Ha keresel valaki mást? Akkor kidobsz?
Paolo merengve bámulta Lili formás combjait. Elképzelte a lányt kövéren, öregen, de nem látott benne semmi mást, csak őt magát. Azt a szépséget, azt a kisugárzást, amitől Lili Lili volt. Maga sem értette, de így gondolta.
- Már nem vagyok fiatal - kezdte aztán. - Megéltem sok dolgot, és belefáradtam. Annak idején persze még hajszoltam az élvezeteket, a nőket, nem tagadom. De már akkor, mikor találkoztunk azon a bulin... már akkor sem éreztem késztetést ahhoz, hogy olyan mélyen belemerüljek bármibe. Szeretek itt élni, szeretem a nyugalmat. Az, hogy megnézek egy-két nőt, semmit nem jelent. És ha mégis... A gyermekem anyja vagy, mutasson ki a DNS teszt bármit. Te mindig az életem része leszel, s ahogy mondtam eddig is, megadok neked és a gyermekünknek mindent, amit emberileg lehetséges.
A szavak komolyan hangzottak, és Lili nem állta meg, hogy el ne mosolyodjon. - Paolo, megijesztesz! Tudod, hogy úgy beszélsz, mint egy komoly, érett, megfontolt férfi? Egy családapa.
- Látod, te még ezt is ki tudod hozni belőlem. - nevetett, majd odahajolt a lányhoz, és forrón, szerelmesen megcsókolta.

Pietro már sokadszor forgatja kezébe azt a lapot aminek a címlapján Lili feszít.Még most sem hisz a szemének, hogy milyen jól mutat a lány a címlapon, és hogy milyen jó képet csinált róla Paolo. Hát persze hogy kell neki az a lány, nincs rossz ízlése Paolonak, bizonyítják ezt a képek is amit csinál.De neki is meg kell értenie , hogy neki is kell a lány , és ha nem megy szép szóval akkor fog menni csúnyán. Ha másképp nem, hát elrabolom, és elviszem valahova , ahol még Paolo sem találja meg-- akár egy lakatlan szigetre is, de annak a lánynak nem szabad Paoloval maradnia , ameddig nekem is kell. Gondolatai közepette el-el mosolyodott, vagy nagyon kemény arcot öltött, annak a függvényében , hogy Paolora vagy Lilire gondolt.

Egyre jobban megerősödött benne az a gondolat , hogy megkeresse a lányt , szerelmet valljon neki , és megpróbálja elcsábítani, előbb szép szóval udvarlással , de ha nem akkor nem riad vissza keményebb eszközöktől sem. Talán meg győzhető a lány, pénzzel gazdagsággal szép ruhákkal, modellként való fel futtatással!
- Vajon menyit fizet neki Paolo?- teljesen mindegy , én a háromszorosát adom neki, ha velem jön! Aztán arra gondolt , hogy nem a lány meggyőzése a probléma - azt szinte megoldottnak hitte - hanem Paolo, mert ha Paolo valóban ragaszkodik a lányhoz, köti hozzá valami , akkor az sincs kizárva , hogy vér fog folyni. Mert már éppen elég régen gondolkodik azon tervezget , hogy hogyan kaparintsa meg a lányt, hogy nem várhat tovább cselekednie kell, minél előbb oda kell utazzon , akár titokban is váratlanul, netán inkognitóban.

Itt egy kicsit elakadt a gondolat menetében mert eszébe jutott a Signora, aki már többször jelezte , hogy ha Magyarországra készül akkor szeretné , ha magával vinné. Nem volt ínyére különösebben , hogy magával vigye , de feltámadt benne az érdek , hogy talán még hasznát is veheti -- mondjuk a helyismeret szempontjából.Még sokáig forgatta a lapot, egészen addig ameddig nem határozott , hogy nincs nem szabad halogatni az indulást mert minden nap , minden perc a Paolo malmára hajtja vízet.

Piroska és Imi visszamentek, a kempingbe, és azonnal az István keresésébe kezdtek. Meg is találták a pihenő szobába, ahol gondterhelt arccal valami újságot nézegetett. Piroska nem sokat tétovázott , hanem azonnal kitálalt.István, Erikát láttuk a volt fiújával lenn a Tisza parton. István úgy pattant fel mint akit kígyó mart meg és gondolkodás nélkül a Tisza irányába rohant. Nagyon látszott rajta az izgatottsága a düh, ezért Piroska Imit küldte utána, hogy nehogy valami butaságot kövessen el.István olyan gyorsan szaladt, hogy Imi már csak a lenn a parton érte útól. Az István megérkezésekor, azt látta , hogy Erika és a srác hevesen vitatkoznak és Erika , megállás nélkül sorolja a vádakat a fiú irányába, kiabálva szinte ordítva. A fiú megpróbált védekezni, sőt megpróbálta megölelni , csókolni Erikát , de a lány azontúl , hogy elhárította a közeledést válogatott szitkokkal illette a fiút, és többször megindult felé, hogy kikaparja szemét, ezért a fiú jobbnak látta, visszavonulni.

Erre értek oda Istvánék. Erika azonnal hozzárohant és át ölelve Istvánt tovább folytatta a szítkozódást: És ha nem tudnád mi Istvánnal egy pár vagyunk,már régen , és neki köszönhetem az életem, ami miattad került veszélybe, és most tűnj el még mielőtt, laposra nem verünk és bedobunk a Tiszába. Te aljas gazember, még volt pofád ide jönni, még lett volna pofád megint magadévá tenni, azok után amit tettél velem. Csak azért álltam veled szóba, hogy lássam , hogy mik a szándékaid, hogy szeretnéd tovább folytatni aljas mesterkedéseidet amit egyszer már megtettél velem.
- István, hidd el nem történt semmi , és nem is fog, és senkivel sem voltam amikor eltűntem , csak magamba iszogattam, mert nem tudtam elszámolni magammal meg veled sem , mert én igazán szeretlek , de sajnos azt is észrevettem , hogy néha-néha , te is másfelé kacsingatsz. Csak féltékennyé akartalak tenni, de ha te is úgy szeretsz engem , mint én tégedet, akkor nincs semmi akadálya annak , hogy mi együtt maradjunk. És ha hiszel nekem , akkor azt úgy tudod bebizonyítani nekem , ha most azonnal lekeversz vagy kettőt 
ennek a csavargónak, hogy ne legyen kedve többet még a környéken sem megjelenni. István gondolkodás nélkül, teljesen váratlanul két hatalmas pofont kevert le Erika egykor volt barátjának - aki ezek után jobbnak látta szédelegve elbandukolni.
István azért még odaszólt a sírdogáló lánynak: De azért úgy érzem, hogy még maradt megbeszélni valónk - majd Erika a fiú vállára tette a kezét, István a lány derekára és elindultak visszafelé a kempingbe. Imi meg előre ment, hogy ne zavarja az újra egymásra találó párt

Erika még nem csillapodott le teljesen, ezért kérdezés nélkül magyarázott mindenfélét azokról az időkről , amikor még együtt érkezett nyaralni a kempingbe volt barátjával. Szidta, átkozta azt a napot amikor hallgatott szülei szavára akiknek tetszett a fiú, mert módos volt, és ha akart akkor tudott, nagyon választékosan beszélni és behízelgő modorával Erika anyját azonnal levette a lábáról. De márkás kocsija is arra engedett mindenkit következtetni, hogy egy jól menő üzletember aki munkájával - fiatal kora ellenére - sok pénzt keres! Ez a látszat, mindenkit elkábított, mert nem látták , nem vették észre a báránybőrbe bujt farkast. Erikának is időbe telt , amíg megtapasztalta , hogy milyen vad ember tud lenni , hogy képes egy nőre kezet emelni , ha az nem elégíti ki, extra elvárásait, kvánságait. Erika elhallgatott egy kicsit, de magába tovább fűzte gondolatait és párhuzamot vont a két srác jelleme között. Ami az anyagi oldalát illeti az egyértelműen az exe felé billentette a mérleg nyelvét, ám ami az emberi tulajdonságot illet, abban István messze lekörözte Erika volt barátját. Nem gondolkodott a választáson , hiszen már rég eldöntötte , hogy Istvánnal marad, de szerette volna próbára tenni, István szerelmét , azok után , hogy neki volt egy félrelépése Margóval. Ezt egy kicsit nehezen emésztette meg, pedig az elmúlt időszakban volt alkalma megtapasztalni , hogy abban a félrelépésben Margó vitte a primet.

István is hasonló gondolatokkal küzdött, nem tudta eldönteni , hogy a lány igazat mond -e vagy sem. De amikor eszébe jutott, hogyan reagált, akkor amikor kiderült a Margóval való együttlét , akkor arra a megállapodásra jutott, hogy az a reakció jelentett valamit mert az őszinte volt, mert úgy vetette magát Istvánra, mint aki nagyon haragszik, és mint akinek fáj az , hogy a fiúja félre lépett. Belátta , hogy hibát követett el, és már azon gondolkodott , hogyan teheti ezt jóvá.

De aztán megszólalt a lelkiismerete, és megszólalt ő is.- Tudom hogy vétkeztem én is, de én bevallottam , pusztán azért , hogy a későbbiekben ne nyomja a lelkemet semmi , ha úgy hozza a sors hogy egymás mellett maradunk. Mert én azt szeretném!
- Én is azt szeretném sóhajtott Erika, teljes súlyával rákapaszkodott Istvánra, és száját csókra nyújtotta,mintegy megpecsételendő kibékülésüket. Hosszúra sikeredett a csók - mindketten úgy érezték , hogy ezek után egy új korszak következik be az életükben, egy csendesebb, egy vidámabb, szerelmesebb korszak.

Signora tudott Pietro szándékáról, ezért alig várta , hogy megszólaljon, bejelentse, hogy készüljön mert indulnak Magyarországra. Pietro az ilyen dolgokban egyáltalán nem volt bőbeszédüű, de amikor kimondott valamit az azt jelentette , hogy döntött és képes volt akár egy órán belül az indulásra. Ezért aztán Signora is állandó készenlétbe tartotta magát , hogy amikor Pietronak indulni van kedve, ne várakoztassa, mert akkor képes akár ott is hagyni, és akkor az ő terve kárba vész. A lehetőségekhez mérten igyekezett Pietrot nyomon követni, de ez csak annyit jelentett hogy megpróbálta a szándékát kifürkészni, és mindig elérhető közelségébe maradni. Mostanában egyre többet gondolt a lányára, megpróbálta elképzelni - mert annyi év után már csak arra emlékezett , hogy amikor elhagyta akkor milyen szép volt, milyen csinos, de ezek a képek is elég homályosak voltak, mert annak idején, elég ködösen látta világot az állandósult alkoholfogyasztása miatt . De most józan volt nagyon is, és most egyre gyakrabban idézte vissza azokat az időket amikor minden mindegy volt amikor nem számított, hogy mennyit iszik, hogy néz ki, csak az számított, hogy egyik napról a másikra megéljen. Józanon , négy öt év után már azt sem értette , hogyan süllyedt odáig , hogy a lányát - aki akkor még kiskorú volt- rávigye arra bűnös útra, amelyikre ő már elég régen lépegetett. És akkor azt sem vette észre , hogy ez az út, milyen meredeken vezet lefelé, a semmi, a kilátástalanság, a megsemmisülés útján. Bánta már , ezerszer megbánta, de azt is tudta , hogy azt már visszafordítani nem tudja. Mert bármit érez ő most azt senki a világon el nem hiszi neki , hogy meg akar változni, szeretné jóvá tenni a jóvá tehetetlent. Tudta , érezte , hogy lánya már semmilyen körülmények között nem fog neki megbocsájtani. És tudta és érezte azt is hogy nem is érdemli meg a megbocsátást. De mindenképpen látni szerette volna , talán magához ölelni, néhány szót váltani vele - de ugyanakkor rettenetesen félt a várható elútasitástól.

Lili szabadnapos volt, és úgy döntött, hogy elmegy bevásárolni, mert Paolo hűtőjét elnézve, aligha tud ebből vacsorát készíteni. Igaz, legtöbbször Paolo a kempingből hozott főztjéből ettek, de ma.. ma szerette volna meglepni a férfit. Nem volt különösebb oka rá, csak viszonozni szerette volna azt, hogy mellette van, hogy gondját viseli, hogy szereti. Ezért, miután összeszedte a bevásárlótáskát, megírta a listát, jókedvűen elindult a közeli kisboltba.
Fejében egyre másra változtatta a menüt, hol csirkét, hol halat, hol meg zöldséget "álmodott" meg, s ezen morfondírozása kitartott egészen a boltig. Ott azonban már a tanácstalanság határán járt, mert a rengeteg hozzávaló és lehetőség láttán, végképp nem tudott dönteni. Jobb híján az eladóhoz fordult, aki - jó negyvenes asszony - szívesen ellátta ötletekkel, tanácsokkal.
Mire Lili végzett, már nem csak a kosara volt tele, de a feje is a különböző receptekkel. Már csak az utcán kapott észbe, hogy nagyjából fél órát töltött a különböző zöldségek, húsok, felvágottak, fűszerek között. Ezért sietősre vette, hogy még legyen ideje mindenre. Mert hát a vacsora mellé, mást is szeretett volna feltálalni, egy vadonatúj kombinéban, amit nemrégen vett.
A házhoz érve elkapta valami különös érzés, de nem tudta, miért. Egy autó parkolt pár házzal odébb, más egyebet nem talált furcsának. De ahogy ki akarta nyitni a lakás ajtaját, az nem volt bezárva.
- Te jó ég! - suttogta magának. - Elfelejtettem bezárni?
Megcsóválta a fejét hanyagsága láttán, és magában káromkodva lépett a konyhába. Nehéz terhét letette az asztalra, ő maga pedig egy sóhaj kíséretében nekiállt kipakolni.
- Hol jártál, mia bella?
Lili úgy rezzent össze, akár a nyárfalevél. Amint pedig a hang irányába fordította fejét, Pietro ádáz tekintetét, és kaján vigyorát látta.

- Mit... mit keresel itt? - kérdezte tőle ijedten, s ösztönösen meghátrálva a konyhaszekrény felé.
- Paolohoz jöttem, de úgy látom, sokkal szebb kincsre akadtam. - Széles vigyora egyre gonoszabbnak hatott, és ahogy közeledett a lány felé, úgy magasodott fölé, akár egy óriás.
- Nem... nemsokára itthon lesz.
Persze a nemsokára jó két, három óra múlva lesz, ezt Lili jól tudta, de mégsem mondhatta ezt, mert akkor - tudta - neki vége. Így legalább a tudat fékezi Pietrot, és nem csinál ostobaságot.
- Megvárom! - közölte a férfi, s közben egészen a szekrényhez nyomta a lányt. - Addig pedig, jól elszórakozunk.

Piroska az asztalokat törölgette a kempingben, hogy vacsora előtt eltüntessen róla minden piszkot. Olyannyira vehemensen és gyorsan végezte feladatát, hogy csak akkor állt meg, mikor egy árnéyk vetődött rá.
Először azt hitte, valamelyik munkatársa, netán Lajos akar tőle valamit, ezért kissé bosszúsan, hogy dolga közben zavarják, pillantott fel, s már száján volt, hogy megkérdezze, mi van már megint. Ám amikor felpillantott, a szája is tátva maradt. Mintha az édesanyját látta volna... de nem, nem lehet, hiszen az ő anyja nem ilyen csinos, nem ilyen... szép. Mikor legutoljára látta, valahogy sokkal... züllöttebbnek hatott.
- Piros! - mosolygott a nő, és a lány érezte, ahogy kicsúszik lába alól a talaj.
Paolo - aki éppen akkor sétált vissza a konyhába az irodából - meglátta Signorát, és döbbenten mérte végig.
- Nahát! - szólalt meg, és hol Piroskára, hol az anyjára nézett meglepetten. - Hogy kerül ide? Nem emlékszem, hogy említettük volna, hogy pontosan hol keresse Piroskát.
- Ó, hát Pietro hozott el.
Az elejtett szavak teljesen természetesnek hatottak, és csupán Paoloban keltettek rémületet.
- Pietro? - Körbenézett, de a férfit nem látta sehol. - Hol van?
- Hát épp hozzád indult.
Paolot egyszerre rázta ki a hideg, és öntötte el a forróság, mert tudta, nagyon jól tudta üzlettársa szándékát.