Lili arca másodpercenként váltott színt, tetszett neki a kép , de ezt nem akarta elárulni Istvánnak, ezért kifejezéstelen vigyor jelent meg az arcán ami egyáltalán nem azt jelentette amit belül érzett. Mert belül szinte ujjongott az örömtől a jól sikerült képnek, kifelé viszont szeretett volna valami haragot mutatni Paolo irányába. Ebből aztán egy rosszul sikerült vigyor kerekedett , amivel el érte azt , hogy István ne értsen semmit az egészből.
-Mondd meg őszintén tetszik neked ez a kép?- kérdezte István, meg a többi ami belül van. 
- Háát tulajdonképpen iiigen,- de én úgy tudtam , hogy csak Olaszországban fogják látni.
-Már pedig amint látod itt is lehet látni - ezt akartad, mutogatni magad, Paolonak , meg az összes dzsigolónak. Mondd mennyit kapsz te ezért, forintba , vagy euróba. meg éri ezt neked, és ha a szüleid kezébe kerül , ők mit fognak ehhez szólni?
- Hát én arra nem is gondoltam, mert teljesen elvette az eszem Paolo, de nem is Paolo, hanem az a tény , hogy néhány hónap múlva megszületik a babám , akiről gondoskodnom , kell a mosogató lány fizetésemből. Ezért kellett , és ezért kell Paolo is, nem tudom meddig, nem tudom , hogyan csak azt tudom , hogy most együtt vagyunk, és meg vagyunk jól-- és úgy látom szereti a még meg sem született gyerekemet. Hát ezért kellett, kell mert szükségem van rá , és szükségem van a pénzére is, és a gyereknek meg apára van szüksége.
- Hát erről gondolkodhattál volna hamarabb is.
- Igen tudom, de akkor elegem volt mindenből a szüleimből, a húgomból, az egész életből - tapasztalatlan voltam buta voltam sodródtam , ez lett az eredmény e , de hidd el, hogy én téged nagyon szeretlek , de csak úgy barátilag, de lehet , hogy még másképp is. Hidd el még le is feküdnék veled - de félek Paolotól, nagyon félek és szükségem van rá. Hidd el , most rá van szükségem, de néha úgy érzem , hogy neki is szüksége van rám

A Signora szépen haladt a nagyvilági kurváknak számára kijelölt úton.Állandó barátja, és védelmezője Pietro gondoskodott róla , hogy útja csak felfelé vezessen. Így mondta ő - csak felfelé. Az ő romlott világába ez az út valóban felfelé vezetett , de minden emelkedő a másik végéről nézve, annak pontosan az ellenkezője - éppen a lejtő.De a Signora, már teljesen a Pietro hatása alatt volt minden tekintetben, nem látott semmi egyebet , csak pénzt meg bankszámlát. Már mindent sexben és pénzben mért.

Bankszámlája viszont szépen gyarapodott, és az volt az érzése, hogy ha kellő mennyiségű pénzt tud összehozni akkor talán-- emelt fővel nem - de valamilyen formába csak eltudja majd fogadtatni magát, egykor elfeledett lányával. Való igaz , akárhányszor elhagyott lányára gondolt-- sohasem tudott megbocsátani magának. Bűnösnek , megbocsáthatatlanul bűnösnek érezte magát, ezért gyakran járt templomba és imádkozott a saját lelki üdvéért, és lánya bocsánatáért. Az idő múlásával egyre jobban feltörtek benne az anyai ösztönök,és ostorozta magát minden elkövetett bűnéért. Szerette volna jóvá tenni azt amit nem lehet, szeretett volna megbocsátást nyerni lányától , de azt is tudta , hogy erre nem sok esélye van. Viszont hitt a pénz hatalmába, és egyre jobban elkötelezte magát a pénzszerzéssel.Ahogy teltek a napok, a hetek egy jobban eluralkodott rajta az egyszer már elfelejtett anyai ösztön.

Paolo valahonnan szagot fogott, hogy Lili lement a folyóhoz. Aggodalmában, vagy féltékenységében beszólt Margónak , hogy lenne olyan szive s megkavarni a rántást, mert neki halaszthatatlan tizenöt percre van szüksége, és ezzel el is rohant a part irányába. Nagy sebbel - lobbal haladt, de ő kevésbé volt járatos a parton mint István, és egy kicsit el is tévedt. Egy kis kerülővel ugyan, de megtalálta Lilit , akin észrevette , hogy az átlagnáll egy kicsit szomorkásabb - de ez még nem lett volna olyan nagy baj. A nagyobbik baj az volt , hogy amikor jobban széjjel nézett, egy alakot látott távolodni a parton.
- Ki az -vele voltál? - mit keres itt?, ismer téged ?- én ismerem - zúdította a kérdéseket Lilire.
- István volt az, nem láttad, csak ő is lejött szétnézni a víz parton, mert estére horgászni akar. 
- Beszéltél vele? mit mondott? és te mit mondtál neki ?
- Nem mondtam semmit, nem is beszélgettünk , csakannyit mondott, hogy horgászni akar és szépen elsétált mellettem. És jó lenne , ha leállítanád magad , mert ezzel a féltékenységgel megölsz.Ez nem használ sem neked , sem nekem de a legkevésbé a gyereknek. Én is féltékenykedhetnék , mert akármilyen nő elmegy melletted, a tekinteted úgy ráragad, hogy súruló kefével sem lehet levakarni.Különben is a jövő héten orvoshoz kell mennem, mert mostanában ,néha nagyon rosszul érzem magam , most is azért jöttem le ide hogy kiszellőztessem a fejemet, és szívjak egy kis friss levegőt , mert a konyhai levegő szabályosan irritál.
- Én csak azért kerestelek, mert aggódom miattad és a gyerek miatt - na gyere menjünk vissza , mert otthagytam csapot, papot, és ennek a főnökék nem nagyon fognak örülni. Különösen Margó nem , mert ő vette át a helyemet, ameddig utánad jöttem. Át ölelte Lilit és bűnbánóan csókolgatni kezdte

Piroska és Imi a koncert óta el sem vált egymástól. Aznap este, miután Piroska munkaideje lejárt, sétálni mentek a városba. Mindkét fiatal feje tele volt gondolattal, mégsem szóltak semmit, csak élvezték egymás társaságát. Igy jutottak el Imi kicsi albérletének ajtajáig. 
-Szeretlek, tiszta szívemből! - törte meg a csendet Piroska. - de ha most bemegyek hozzád, minden elromolhat.
- Annál erősebb az érzés, ami összeköt minket! - ölelte át Imi. - talán tudom, mitől félsz és hidd el, értelek. Tiszta, őszinte szeretetre épülő kapcsolatra vágyom. Meg szeretném ismerni a gondolataidat, érzéseidet, vágyaidat. Azt javaslom, töltsük együtt a hétvégét, mint két szerető testvér. 
- Megtennéd értem? - csodálkozott Piroska, miközben szeme könnybe lábadt az örömtől.
- Nem csak érted, kettőnkért. Jobban szeretlek annál, minthogy elveszítselek a hév és vágy viharában.
Piroska megpuszilta az előtte álló fiú arcát és követte az apró albérletbe. A hétvége hátralévő részét átbeszélgették, együtt főztek, kéz a kézben sétáltak, és egymást átölelve aludtak. Semmi látható nem történt köztük, de két nappal alatt szívet cseréltek és lélekben összenőttek egymással.

Piroska nem hitt a szemének , és az érzéseinek.Nem a finom udvarláshoz, nem a kedves szóhoz és simogatáshoz volt szokva, hanem a parancshoz. Gyere, vetkőzz, feküdj, és így tovább. Nem jött , hogy elhigyje , hogy ilyen is van , hogy szeretik, igazán ölelik és nem akarják azonnal megdöngetni , hanem tudnak várni , mert most más a cél, nem egy futó kaland nem egy egy éjszakás párzás, nem egy néhány perces gyorsfuvar , hanem valami egészen más aminek jövője van , vagy lehet ,amire lehet építeni. Ha egyszer boldog lesz az Imi oldalán talán még az édesanyjának is megbocsát --amit csak megszokásból nevez édesanyjának, pedig, erre a névre csak nagyon rövid ideig szolgált rá. Istenem milyen régen volt, már alig emlékszem az arcvonásaira.Pedig fiatalkorában , milyen szép volt-- de emlékszik mielőtt elhagyta és elment, akkor már erősen kiütköztek rajta az alkoholizmus jelei. Szerette volna ha nem gondol rá , de most hogy boldognak érezte magát, jutott a szeretetéből, azokra is akiket máskülönben ki nem állt.Emlékezett , hogy Lajos sem durván kezdte a vele való viszonyt, mert eleinte kedves volt, néha meg is jutalmazta. És Margó sem volt vele ellenséges egészen addig ameddig ki nem derült a Lajossal való viszonya. Az nagyon kemény volt -- ha akkor nem derül ki a Margó félrelépése Paoloval, akkor Margó egész biztos el is zavarta volna háztól. Egyedül Margittal nem volt konfliktusa, talán azért mert munkájukon túl , csak egy szexuális eszköznek használták őket. Az Istvánhoz való viszonya, az egészen más volt, baráti pajtási - de az egymáshoz való közelebb kerülés nem jöhetett létre, mert nem engedték a körülmények. A körülmények fogalmát pedig , Lajos és Paolo meritette ki.

Margó boldogságban úszott, miután egy ügyes huszárvágással, újra elkábította Lajost. Újra nyeregben érezte magát, de most már szeretett volna ott is maradni ,és nem vállalni , különösebb kockázatot, csak azért , hogy pillanatnyilag kielégülve érezze magát. Megtanult, de inkább rákényszerült türelmesnek lenni, tudta , hogy ha türelmes akkor számíthat Lajosra , az esti, éjszakai összebújásokra. És ez többet ér már mint egy tanyaszéli gyors parti a puha fűben, bár milyen izgalmas az, bármilyen romantikus, és bármilyen veszélyes. Pedig azt az izgalmat, sehol nem lehet úgy át érezni, meg élni mint a valós veszély esetén, amikor a lebukás lehetősége bármelyik percben fennállhat. És pontosan ez hajtotta Margót - eddig. De ennek most már vége Ő már többet nem fog csábítani, de azt még feltétlenül meg kell tanulja , hogy ne is engedjen a csábításnak.És ez nem könnyű feladat egy olyan nőnek aki szinte mindennap kivan téve a csábításnak.

Pietro és Signora, már szinte szimbiózisban éltek. A Signora olyan jól nézett ki hogy, Pietronak nem hogy nem kellett szégyenkeznie miatta, hanem egyenesen hasznára tudott lenni bármiben, bármikor, ahol megjelent.Volt rá eset - ha az üzlet úgy kívánta , hogy egyenest üzlettársként mutatta be Signorát. És Signora úgy beletanult az ilyen játékba, hogy sokszor ki is követelte magának ezt a rangot és címet , pedig nem volt egyéb, mint egy kitanított, kis kurvából, luxuskurvává átképzett, Közép-európából , saját maga, és a világ elől menekülő züllött nőszemély. Ám a bankszámlája most már mást mutatott. De ugyan akkor a szívébe egyre gyakrabban visszaköltözött leánya Piroska emléke, és úgy érezte , hogy van remény a találkozásra, és az nem fog elmaradni , ha az rajta múlik.

Lili és Paolo a rendelő váró termében várakoztak. A váró kísértetiesen hasonlított szülővárosa rendelőjéhez. Még az asszonyok között is hasonlóságot vélt felfedezni. Büszkén, és boldog várakozással meséltek egymásnak. Lili azokra figyelt akik arról meséltek , hogy amikor az első esetleg a második gyermekük születéséről meséltek. Érezte, hogy tapasztalatot kell szereznie, és amit hall csak hasznára válhat. Eddigi élete folytán nem sok ilyesmibe volt része, egyáltalán, nem érdekelte a dolog mert ezelőtt egy félévvel még eszébe, sem volt hogy neki esetleg szülésre kell készülnie. Szinte itta az asszonyok szavait, és igyekezett minden információt tökéletesen elraktározni , megjegyezni. Paolo szemmel láthatóan unatkozott, ezért ő is az asszonyokat figyelte, de ő egy kicsit más megvilágításban látta azokat. Azokat akiknek már elég nagy volt a pocakja, azokat egy kicsit sajnálattal nézte, és rá sem mert gondolni arra , hogy alig két három hónap és Lili is így fog kinézni. És akkor a fotózásnak fuccs. Akkor már nem lehet fotozkodni, hiszen megváltozik az alak, és nemcsak az alak, hanem az arc is.Elveszti azt az üdeséget ami annyira jellemző Lili arcára bőrére.
-Te most mire gondolsz?- kérdezte Lili.
-Semmire, próbált menekülni a kérdés elől Paolo.
- De, gondolsz valamire, látom rajtad, mondd meg nekem is!
- Igen, rád gondolok, és remélem , hogy te nem fogsz elhízni, deformálódni, mert akkor új modell után kéne nézzek - de én, azt nem akarom, mert nekem te vagy a tökéletes forma - és nem csak nekem, hanem az olaszoknak is, mert úgy veszik a lapot, mint még soha. Pietro azt telefonálta , hogy megpróbál példányszámot és egy kis árat is emelni. És akkor nekünk is több jut, és babának is. Na látod ilyesmikre gondoltam! Az ajtón kiszólt a nővérke: Kérem a következő kismamát!

- Jó cicik! –tapogatta meg István a Liliről készült képeket, miközben a pihenő helység kanapéján ücsörgött. Tífusz feküdt mellett, oda is fordította neki az újságot, hogy nézze meg ő is. Annyira megfeledkezett magáról, hogy észre sem vette, ahogy Lili megérkezett.
- Te még mindig azt bújod? –kérdezte jó kedvűen.
- Ha már ráment a gitárom, csak kiélvezem, nem?
- Oda adtad a gitárod ezért?
- Tudom, ne mondj semmit… Mi a helyzet a dokinál? Ugye nem lesz Down-kórós a baba?
- Mi?
- Van ilyen szűrés, nem? Hogy megtudd minden oké vele.
- Nem olyanon voltunk, különben minden rendben, rendes, hogy érdeklődsz.
- Hihetetlen ez a Down-kór, nem? –folytatta István megállás nélkül, majd felnézett az újságból. - Mindig néztem a betegeket, és sosem értettem, miért néz ki mindenki ugyanúgy. Komolyan! Még… még egy Tigrist is láttam, és ő is marhára úgy nézett ki. Te sosem gondolkodtál ezen, miért néz ki minden beteg ugyanúgy? Aztán a haverom, Peti, tudod, fejtette meg nekem. Hihetetlenül egyszerű választ adott, mégsem jöttem volna rá magamtól. Azt mondta, egy betegségnek ugyanazok a tünetei, hiába náthás húsz ember, egy betegségről van szó, a tünetei pedig ugyanazok. 
- Jól védekezel! –mondta Lili, majd leült a kanapé másik oldalára. - Eltereled a gondolataidat, feldobsz egy témát, csak hogy ne keljen a képekről beszélnünk.
- Hm… Csak mondj egy jó indokot, hogy miért tetted, mivel vett rá ez a… ez a… Majdnem csúnyát mondtam, pedig nem szoktam. Erősíti a jellemet, tudtad?
- Nem tartozom senkinek magyarázattal… De ha itt tartunk, csak meg szeretném mutatni a szépségem. Paolonak van egy álma, amihez szeretnék csatlakozni, hogy ez lehet igényes fotózás is. Egy csomó modell pucéran pózol.
- Nekik az a szakmájuk, abból élnek, és nem szégyenfoltként tekintenek… Hé… Álljunk csak meg! Azt mondtad meg szeretnéd mutatni a szépségedet, és nem azt, hogy meg szeretted volna mutatni, hiszen már megtetted. Mi az ördögöt jelentsen ez?
Lili fogta magát és felállt István mellől, miközben kiment a helységből, oda szólt neki, anélkül, hogy rá nézett volna. 
- Még lesz egy fotózás…
Nem akart hinni a fülének a fiú, haragra gerjedt, le akarta beszélni Lilit, utána is rontott, de hirtelen tudatosult benne, hogy nem tud semmit mondani, amivel le tudná állítani. Ő túl kevés ehhez, itt egy másik lányra van szükség, akire talán hallgatna is. 
- Ez komolyan ő? –érdeklődött a félre hívott Piroska, ahogy az újságot lapozta.
- Még ha nem is vallotta volna be ő maga személyesen, akkor sem lehetne letagadni. Olyannak ismersz, aki viccelne ilyesmivel?
- Ez nagyon durva! Komolyan belemenne még egyszer?
- Meg kell állítanod, le kell beszélned róla, megtenném én, de ha tudnék is bármi értelmeset mondani, rám úgyse hallgatna. Valami féltékenységi rohamnak fogná fel, vagy mit tudom én. De te, neked semmi okod nem lenne őt lebeszélni, akkor miért ne hallgatna rád.

Piroska és István tanácstalanul bámulták egymást, de végül a lány elvette tőle az újságot és megkereste Lilit. Ahogy őt is az előbb, úgy ő is félre hívta Lilit a pihenő szobába. Kettesben voltak, magukra zárták az ajtót. Lilinek kérdeznie sem kellett, tudta, hogy mi lesz a téma, ezért kényelembe helyezte magát a kanapén. Piroska nem ült mellé, oda húzott elé egy széket, de még akkor sem tette le magát, csak nagyokat sóhajtva, a plafont bámulva mászkált körbe-körbe. Nem tudtak belekezdeni, egyikük sem.
- Miért? –végül kérdezte halkan Piroska. - El tudod képzelni, mekkora baklövést követtél el? 
- Ez más, mint aminek látszik. Ezekben a képekben inkább a művészet van jelen, mint az erotika. És csak Olaszországban forgalmazzák…
- Csak Olaszországban, mi, nézd csak, mi van a kezemben? És mondjak még valamit? Én nem értek a művészethez, de annyit biztosan tudok, hogy ebben egy csepp sincs. Ezek csak fotók, amin te vagy, és nem takarod el magad.
- Nem érted! –felelte Lili, kissé dühösen. - Paolonak van egy álma, azt mondta, hogy ő kiábrándult az ilyen újságokból, és hogy undorítónak tartja. Ezért elindított egy sajátot, amivel be akarja bizonyítani, hogy ez lehet más is. Egyszerű, kedves kis képek ezek, művészetként tekint az a női testre, és a valódi szépséget akarja megmutatni velük. Én pedig boldogan csatlakoztam hozzá, hisz ez egy szép és nemes cél. Egy kis hitelességet kap, nem úgy, mint az olyan képek, ahol pucéran terpesztenek a lányok egy autószerelő műhelyben.
Piroska az egyik kezével rátámaszkodott a szék támlájára, a másikkal az arcát fogta, és idegesen nevetett.
- És te bedőltél neki? Egy ilyen hülye szövegnek? Még ha igaz is lenne, szerinted, aki ilyet vásárol, a művészetre kíváncsi? A férfiak megnézik a melled, aztán magukhoz nyúlnak, és ennyi a történet. Rajtad és Paolon kívül senki mást nem fog érdekelni, hogy mit szántatok mögöttes tartalomnak.
- Kell a pénz! –motyogta szégyenkezve Lili. 
- Mennyit kaptál ezért?
- Hát… semmit, igazából. Csak kisegítettem, mert bajban volt Paolo. De ha csinálok még egyet, kapok száz eurót.
- Százat? Az semmi, ha gyereked lesz, egy hónapra sem lesz elég…
- Akkor is plusz!
- És mostantól ebből akarsz megélni? –Piroska sóhajtott egy nagyot és leült a székre, egy ideig csak a padlót figyelte, erőt kellett gyűjtenie. - Amikor ide jöttél, rendes lánynak ismertelek meg, és tudod mit láttam meg benned? Reményt, hogy talán te jobb lehetsz nálam, és nem kell ilyen mélyre süllyedned, hogy neked talán jó életed lesz, nem fogod tönkre tenni, hogy neked talán van egy szerető anyád, nem úgy, mint… Mindegy is, még csak nem is akarok rá gondolni. Elég baj, hogy hozzá hasonlítanak, és sajnos azt kellett észrevennem, hogy szinte igazuk is van. De amikor idejöttél, észhez térítettél, és most minden erőmmel azon vagyok, hogy különb legyek tőle, és ne csak annyi legyen a létezésem célja, hogy magát helyettesítse velem, és én is ugyanazokat kövessem el, amit ő.

- Sajnálom és megértem helyzeted, de nem igazán értem, mit is akarsz ezzel mondani –mondta értetlenül Lili.
- Te is szeretnéd, ha majd a gyereked így utálna téged? Mert amikor felnő, azzal szembesül, hogy amikor ő még ott volt pocakodban, te ilyen fotózáson vettél részt? Csúfolni fogják az iskolában emiatt, és ez mind a te hibád lesz, meg fog utálni. Mit fognak egyáltalán szólni a te szüleid, a te anyukád szerinted meg fog dicsérni?
- Miért derülne ki? Csak Olaszországban…
- Nézd csak –emelte fel az újságot Piroska. - Itt van egy a kezemben, és nem Olaszországban vagyunk. Ez a huszonegyedik század, jártál már valaha az interneten? Hogy lehetsz ennyire naiv?
- Szerinted mégis mihez kéne kezdenem? Gyerekem lesz, szükségem van valakire, támogatásra, pénzre.
Piroska felállt a székről és visszatolta azt a helyére. Anélkül hogy ránézett volna, azt mondta Lilinek:
- Menj haza! Neked van hová, neked van egy anyád, aki szeret téged, és te sem kívánod őt a pokol mélyére, van családod, akik melletted állnának, segítenének, támogatnának mindenben, nem kéne az anyagiak vagy a nevelés miatt aggódnod. Aztán reménykedj, hogy soha az életben nem fognak elő kerülni ezek a képek. És én is… reménykedek benne, hogy jó anya lesz belőled…
- Az leszek! –vágta rá Lili.
- Akkor bizonyíts! Találd meg a régi önmagad, azt, aki voltál, mert most egy teljesen más világban élsz, amit csak te hiszel jónak. Képtelen vagy jó döntéseket hozni, felelőtlenül cselekszel azt, amit csak akarsz, amit te jónak látsz, anélkül, hogy belegondolnál, merre is sodrod vele az életed. És a legszomorúbb az egészben, hogy ezt egy ilyen magamfajta lánynak kell elmondania egy magadfajtának!