Tiszta, szép hangjától a közönség megbabonázva nézte őt. A vékony, törékeny lány szoprán hangja mindenki szívét megérintette. Gyula kapott leghamarabb észbe, állított a szintetizátor hangszínén és a népdalhoz illő akkordokkal aláfestő zenét szórt Lili gyönyörű hangja kiséreteként. Megszólalt a baszusgitár is, a fiatal zenész megérezve a dal varázsát átvette az ütemet. Lili csukott szemmel énekelt. A népdal végén felcsendült az elismerő taps, a lány pedig kinyitva szemeit Paolora mosolygott. Most érezte meg és fogta fel, ott a deszkán, a dal éneklése közben, hogy el kell engednie Istvánt. Nem tarthat két férfit bizonytalanságban, és ő már Paolo mellett tette le a voksát, így bárhogy is lesz, mellette kell kitartania. Istvánt pedig el kell engednie.
Mögötte a srácok már ismét a saját szerzeményeiket játszották. Lili lelépett a szinpadról, Paolohoz ment és megcsókolta. A férfi védő-ölelő karjaival szoritotta magához a törékeny lányt.

Egy ideig próbálta vigasztalni a buszmegállóban ücsörgő, maga elé bámuló Erikát, de mivel egy szavára sem felelt, István feladta. Leült mellé és hátra döntötte a fejét. Az utolsó buszra vártak, ha Erika el akar menni, hát menjen, de István nem akarta magára hagyni, nem tágított mellőle. Csendben üldögéltek.
Még akkor sem szólalt meg Erika, amikor már a buszon ültek. Az ablaknak döntötte a fejét, és az elsuhanó fényeket figyelte. Úgy festett a lány, mint aki agyon nyugtatózta magát, ha nem ugrálta volna ide-oda a szeme, az ember azt hihette volna, hogy halott. Félt is tőle István, hogy valaki leszólítja, hogy mi baja a lánynak. 
Amikor leszálltak a belvárosban Erika már felszabadultabban mozgott. A lakótelepen tátott szájjal bámult fel a magas épületekre. Néha még forgolódott is széttárt karokkal, az ilyenek után egyenesen előre tekintett, majd ugrált is mellé, ahogy haladt előre. Egyre jobb lett a kedve, néha még kacarászott is egyet. István zsebre dugott kézzel sétált utána, életében nem érezte még ennyire zavarban magát, körbe tekintett néha, remélte, hogy senki sem látja őket.
- Jól vagy? –kérdezte kissé aggódva.
- Ó, én remekül vagyok!
- Ja –jegyzete meg magának, István.
- Csak táncolok a perspektívákkal. 
- Perspe… Micsoda?
- Ne legyél buta, tökfej, minek van szemed, ha nem látsz vele? Csak nézz előre és sétálj. Látod, hogy jobbra-balra kileng az út? Ugrál az egész környezeted, az agyad automatikusan kiszűri és fixnek érzékeled, de ha oda figyelsz rá, te is láthatod.
- Tényleg…
- Nézz a távolba, a fák fölé! Láthatod, ahogy lassan elcsúszkálnak az épületek. Egyes dolgok elsüllyednek, míg mások felemelkednek. Mintha színpadi díszletek lennének. Figyeld a közelünkben lévő panelházakat, láthatod, ahogy összemennek, megnyúlnak az épületek oldalai...
Erika leült egy padra, a lábát maga alá kulcsolta és mind két kezével támaszkodott, ahogy előre hajtott fejjel szomorúan a földet bámulta. István leült mellé, de nem ért hozzá, csak nézte őt. Gyönyörűnek látta az utca lámpák narancssárga fényében. 
- Néha jó belefeledkezni, hogy a világ nem csak a hülye emberekből áll –folytatta a lány. 
- Sajnálom, én is az voltam. Nem tudom, hogy mi ütött belém…
- Nem hibáztathatlak érte, hogy élted a saját életed, ha jobban éreztettem volna veled, hogy mik a szándékaim…

- Utólag belegondolva, ennél jobban nem is éreztethetted volna velem, csak a Margós… te jó ég… Csak a Margós eset után döbbentem rá, hogy ostobaság volt, amit tettem. Azért is vallottam be mindent, hogy a jövőben ne jelentsen gondot, ha véletlen kiderült volna, azt akartam, hogy tiszta lelki ismerettel kezdjünk bele egy…
- Ne! Ne mond ki, kérlek!
- Miért?
- Mert ezek a legcsodálatosabb pillanatok. Mielőtt még bármi is elkezdődne, amíg még tudjuk értékelni a másik igyekezetét, amíg vágyunk valamire, hogy megszerezzük. Ha átlépnénk azt a határt, akkor átlépnénk egy hétköznapibb életmódba, jönnének a veszekedések, közös gondok, elválás. De most, amíg még nem kapjuk meg egymást, minden szép és tökéletes. Attól félek, azzal, hogy megkaplak, el is veszítelek egyúttal. Döntsd el, hogy mit szeretnél? Képes vagy várni, amíg visszanyerem a hitem a kapcsolatokba?
Erika rá sem mert nézni Istvánra, aki egy ideig mozdulatlan volt, sóhajtott párat, majd megérintette a lány állát, és gyengéden maga felé fordította a fejét, hogy megcsókolhassa.
- Szerinted miről énekeltem neked? –győzködte a lányt, akinek csillogtak a szemei.
- Hű, ez volt az első, amit te adtál…
Erika örömében felpattant a padról és a lépcsőház bejárata felé indult. Miután bepötyögte a kódot, hogy kinyíljon az ajtó, megállította Istvánt.
- Még nem, tökfej! 
- Így ér véget az este?
- A legszebb pontnál, igen. Most szépen haza megyek és boldogan fogok lefeküdni, anélkül, hogy bármilyen szexuális vágyakozás tönkre tenné ezt az érzést.
- De hát bemostál egyet tegnap, Piroskától kellett kérnem egy kis alapozót, hogy ne látszódjon annyira. Valami vigasztalás kijár nekem –Erika szégyenlős mosollyal tekintett Istvánra, majd rácsapta az ajtót.
- Jobb, ha elmész, mielőtt meggondolom magam, és tönkre tesszük az estét! Akkor muszáj, leszek bemosni neked még egyet –szólt tréfásan a bejárat másik oldaláról, majd felballagott a lépcsőn.
István is visszaindult, repülni tudott volna örömében, de lassan eszébe jutott, hogy az utolsó busz már elment, sétálni pedig nem akart. Hívott egy taxit, és reménykedett benne, hogy valaki majd a kempingből kifizeti neki az utat.

Miután István taxija megállt a kemping bejáratánál, a fiú kiugrott, hogy megkeresse Lajost, akitől talán tud némi pénzt kérni. Sietett, mert a taxióra ketyegett, de így is öt percébe telt, mire megtalálta főnökét, és kikönyörögte tőle a jattot. Úgy rohant vissza a taxishoz, és hatalmas lendülettel kopogott be a kocsiajtón.
Hirtelen fel sem fogta, de ahogy behajolt a lehúzott ablak felett, egy csupasz női mellett látott maga előtt, ami felett kibontakozott Lili kedvesen mosolygós arca. Olyan sietve húzta ki a fejét és hőkölt hátra, hogy a taxis ámulva nézte. Hát még akkor, mikor István rájött, amit látott az egy újság címlapja, méghozzá nem is akármilyen újságé.
- Te jó ég! - A sápadtság és a pír játszott az arcán, miközben odanyúlt, és egyszerűen elvette a sofőrtől a lapot.
- Hé, jóember! Mit művel?
A fiú becsukta a szemeit majd újból kinyitotta, de az elé táruló kép nem változott. Mohón belelapozott az újságba, és csak akkor rökönyödött meg igazán, mikor Liliről nem csak egy, de több meztelen, félakt képet is látott. Az ájulás kerülgette, és a gondolatok úgy cikáztak elméjében, hogy azt hitte, menten sz6étesik tőle a feje.
- Visszaadná? - A taxis kiszállt a kocsiból, és látszólag dühösen méregette Istvánt, aki csak akkor tért némileg magához, és hosszan pislogott a taxisra.
- Tessék?
- Visszaadná az újságomat?
A fiú ismét a lapra nézett, majd immár határozottan a sofőrre. - Honnan van?
- Mi?
- Az újság. Honnan van? Itt vette valahol?
- Itt? Már hogyan vettem volna itt? Nem látja, hogy olasz?
Olasz. - István azt hitte, megüti a guta. - Ó, az a mocskos disznó! - motyogta, és még maga is meglepődött, micsoda érzelmi kavalkád játszódik le a szívében.
- Hogyan? - hökkent meg a férfi, és látszott rajta, ha kell, ököllel is megvédi becsületét. Ezt István is észrevette, és rájött, ideje lehiggadnia, különben még valami baja is lehet.
- Nem... nem maga. Csak... - legyintett, és kezében összetekerte az újságot, azután ökölbe szorított kezéből a taxisnak adta a jattot. - Tessék! Ezt pedig, megtarthatnám?
- Még mit nem! Normális maga? Tudja mennyibe került ez az újság? Minden hónapban Olaszországból rendelem. Eszem ágában sincs odaadni.
- És... s ha fizetnék? - István agya lázasan járt. Tudta, ezt a bizonyítékot nem engedheti ki a kezéből semmiképp.
- Ugyan! - legyintett a férfi, de olyan egyértelműen, hogy látszott, ebből a kölyökből nem néz ki semmi jót.
- Én.. én... nekem van egy... - hirtelen felsorolta magában minden vagyonát, és habozás nélkül rávágta az egyetlen dolgot, ami értéknek számított - gitárom. Elhiheti, megér ennyit, sőt még többet is! Tud belőle venni akár három példányt is.
A taxis bár vonakodni látszott, de aztán ki tudja, miért, mégis belement. István pedig már rohant is be az épületbe, felkapta a falnak támasztott gitárját, és zokszó nélkül átadta a sofőrnek, aki alaposan megszemlélte, majd bólintott, és szó nélkül elhajtott.

A koncert, és az elfogyasztott italok utóhatásaként, a kemping lakói , még éjfélkor énekeltek, táncoltak , ezúttal már a maguk szolgáltatta zenére, énekére , de ezt inkább lehetett kóringyálásnak nevezni mint, éneklésnek.Ha ebben mérték a koncert sikerét akkor, egy értelműen nagy siker volta, mert a hangulat olyan magasra hágott, hogy minden fiatalból, és nem fiatalból - aki még képes volt rá - előcsalta szerelemnek egy olyan a vad változatát, ami azt idézte elő , hogy a túlfütött , ellenőrizetlen mozgásban néhány sátor összeborult , amit aztán részeg röhécsélek követtek.

De nem mindenkiben csapódott így le a koncert élménye, mert Lajos azt szerette volna , hogy Margó észrevegye példás magtartását, amit a az italmérésben kifejt , és éjszaka - akár holt fáradtan is, de bezuhan a nagy közös francia ágyba, ami már napok óta , csak fele arányban van kihasználva, és éppen ideje lenne félre tenni azt a kis félrelépést, ha csak ideiglenesen is. Margó viszont, miközben egész este keményen píncérkedett, volt alkalma a zenekarnak is italt vinni, így Gyulához is hozzá dörgölődnie. Így szeretett volna kicsalni Gyulából legalább egy utolsó hattyúdalszerű együttlétet . De Gyula hajthatatlan volt ,nem, reagált a Margó jelzéseire-- mert a szemét már más nőszemélyre vetette. Margó ezt ha nehezen is de elfogadta, és arra gondolt , hogy talán megpróbálkozhat a zenekar ífjú tagjaival is, akik már igencsak elengedték magukat, a sörös üvegek társaságába

Végül meggondolta magát, és megfogadta , hogy most jó kislány lesz és lefekszik aludni. Kezdett is vetkőzni a saját hálószobájába, amikor motoszkálást hallott a közös hálószobából. Sőt valami pohár koccanást is hallott ebből azonnal tudta, hogy Lajos mielőtt lefeküdne, iszik valamit mert egész nap keményen dolgozott és nagyon is visszafogta magát mert nem nyúlt a pohárhoz. Erre ő is megkívánta az alkoholt-- töltött is magának valami édeset, és azt apró kortyokkal kortyolgatni kezdte. Az alkohol megtette a hatását, és furcsa érzéseket váltott ki belőle.- Egy egész napi munka után igazán megérdemelnék egy férfit, aki meg simogatna, esetleg megcsikolna, de az igazi az lenne ha jó keményen magáévá tenne-- morfondirozott Margó. Későre járt az idő, itt válogatásról már szó sem lehet egyetlen esély, ha bepróbálkozik Lajosnál.A közös hálószobába még mindig égett a villany, ebből Margó arra következtetett, hogy Lajos is vár valamire.

Lajos, a napokat számolta mert valahogy kiesett az időből , vagy az idő esett kibelőle, de komoly gondot okozott hogy meg állapítsa , hogy mikor is aludt vele Margó. Rájött , hogy mindössze egy nap telt le , de ezalatt a nap alatt annyi minden történt , hogy neki legalább egy hétnek tűnt.

Margó lenyelte az utolsó korty finom likőrjét, felvette a legszexisebb fehérneműjét ,megnézte magát a tükörben , és elégedetten állapította meg, hogy a napokban lezajlott események után is, nagyon jól néz ki, legalább is ebben a hangulat világításban. Aztán bátran bekopogtatott a közös hálószobába, ahol szintén homályos volt a világítás!

Lajos nem hallotta a kopogást, de látta, ahogy asszonya fehér selyembe mellé bújik. Nem tiltakozott, dehogy tette, pedig agya jelezte, hogy ez a nő az a csapodár, fékezhetetlen bestia, aki végighemperget a kemping minden dolgozóján, .... de mégis, ez a nő, ez a csodálatos, porcelán test ...
Margó sem szólt, látva, hogy Lajos nem tiltakozik, bátrabban bújt a takaró alá és ölelte az ismerős férfi derekát. Szó nélkül hajolt felé a férje és csókolta asszonya száját, nyakát, majd testének minden porcikáját. Akár egy nap telt el, akár több, a vágy, mely a két embert egymáshoz hajtotta, most felerősödve sepert el minden racionális gondolkodást. Hatalmas energiákkal estek egymásnak, csókok és sóhajok röppentek, izzott a test, hevült a vágy, felhangzott egy kéjes sikoly. Majd ismét és ismét... végül Lajos, megállapítva, hogy már nem fiatalember, asszonya mellé gurult és szemét lecsukva kapkodott levegő után. Margó teljesen kielégülve omlott párja mellkasára és pihegve állapította meg, hogy milyen jót tett mindkettőjüknek a néhány napos durci és szexmentes éjszaka. Elgondolkozott, a fel-le emelkedő férfi mellkason, hogy végül is, most, itt, mennyire jól érzi magát, és hirtelen nem is értette, mit akart Gyulától, Istvántól, Paolótól. Hiszen Lajos kenterbe veri mindet, csak hagyni kell kicsit pihenni a legényt. És talán féltékennyé sem árt néha tenni. Talán, még megmenthető a házasságuk. 
Lajos csendesen elaludt, magához szorítva a közös jövőjükön töprengő feleségét. Margó mozdulatlanul élvezte az ölelést, majd ő is átadta magát az álomnak.

Hol rontottam el ? - kérdezte magától Margó az álom és az ébrenlét határán, vagy talán már azon is túl - ha talán gyerekeim lettek volna , de legalább egy lett volna, akkor egészen másképp alakult volna sorsom, a sorsunk: Való igaz Lajos akarta , de én nem akartam, mert hajtani kellett, dolgozni kellett pénz kellett. Pénz , mindig a pénz , a mai napig is a pénz a meghatározó az életünkben. Milyen kurva ez a z élet - itt van ez a lány, Lili , biztos , hogy nem akarta a gyereket-- és tessék neki lesz, és korán sincs olyan módban mit amilyenbe én voltam annak idején.És biztos , hogy felfog nőni ,mert a gyerek az felnő - akármilyenek a körülmények.- Ó, én igazán örökbe fogadnám , ha nekem adná , ha lemondana róla. Talán meg is kérdezhetném tőle! - Nem nem lehet , mert ha tényleg Paolo az apja akkor szó sem lehet ilyesmiről. Sőt Paolo azt mondaná, hogy ő elkövetett mindent , hgy neki is legyen gyereke tőle , de persze hogy nem akarta, amikor Lajostól sem akarta . Ez nem jó ötlet! Tovább álmodott, egy óvodába álmodta magát ahol számtalan sok gyerek után szaladgált, egész nap.

István, a lapot eldugta és kereste az alkalmat, hogy előálljon vele. De ahogy telt az idő, lassan rájött, hogy azzal egyáltalán nem tud ártani senkinek , és neki sem válik hasznára ha állandóan azon agyal , hogy Paolo ellen küzd és azon dolgozik, hogy előnyt szerezzen Lilinél, Paoloval szemben.Esélytelen - állapította meg lemondóan magában , majd a fejéhez kapott - és még a gitárom is ráment. Tiszta őrült vagyok, ideje lenne már komolyabban gondolkozni, hiszen itt van Erika -- igaz egy kicsit kiszámíthatatlan , egy kicsit bohém, néha még drogozik is egy kicsit. de itt van és azt mondja , hogy szereti őt. Igaz vannak szélsőséges szélsőséges megnyilvánulásai - de kinek nincsenek.- Egyelőre megmaradok Erikánál, és megpróbálom lecsendesíteni, magamhoz édesgetni - végleg. De a gitárt mindenképp vissza kell szereznem , vagy másat kell vegyek , mert mi ér egy zenész hangszer nélkül?

Pietro, a szárnyai alá vette a Signorát - azon túl , hogy használta, szépen járatta és bevezette egy gazdag, de nem túl intelligens társaságba. A Signorának ez pontosan meg felelt, mert neki is elsősorban a pénz számított. A Pietro barátai is igénybe vették a Signora szolgáltatásait , viszont tízszeresen fizettek , mint mikor még a kis füstös cukrászdából szedték fel a kispénzű , de a nőt kívánó kliensek. Pietrónak érdeke volt volt szépen járassa a Signorát, mert egy idő után együtt is megjelent vele , bizonyos helyeken , ahol jól jött neki a mindenre képes kitartottja. Signora alig múlt el negyven éves , de mióta Pietro egyengette az útját, akár hét nyolc évet is le mert tagadni. Masszázsra járt, tornázott, és csak a jól fizető kliensekkel foglalkozott. Eleinte nem tetszett neki a Pietro szigora, de hamar belátta különbséget a korábbi és az aktuális élete között.Ég és föld volt a különbség - Pietro lakást bérelt neki, és autót tett a feneke alá, hogy mindenhova idejébe eljusson. Pietro teljesen átalakította még a gondolkodásmódját is, meg tiltotta az italt neki, és minden héten kozmetikushoz járatta. A pénzéről pontos nyilvántartást kellett vezessen, és ha valami nagyobb dolgot akart venni akkor azt Pietro kellett jóváhagyja. Persze a jó módért természetben fizetett és a Pietro legképtelenebb elvárasainak is eleget kellett tennie. De mindez , csak addig volt nehéz ameddig, rá jött , hogy ez az egyetlen út amelyik visszavezetheti elhagyott lányához, és hazájához!

Akárhogy is, István azért nem tette túl mélyre azt az újságot. Időnként - talán túl gyakran is - elővette, és alaposabb tanulmányozás alá vette Lilit. Akárhogy próbált józanul gondolkodni, amikor meglátta a formás alakot, elvesztette minden realitásérzékét, és még Erika is köddé vált elméjében. Tudta, hogy nem teheti, de fogva tartotta valami, valami, amit még nem volt képes lezárni magában.
A sokadik önmarcangolás után mégis úgy döntött - bár sokáig vacillált rajta -, hogy lesz ami lesz, megkérdezi Lilit erről az újságról. Mert bár azt saját szemével látta, hogy Paolo fotózta a lányt, arról nem volt tudomása, hogy ez meg is fog jelenni valahol. Nem, Lili ezt nem engedheti meg magának, hiszen... hiszen olyan rendes lány!
Így hát fogta magát, az újságot az inge alá dugta, és úgy ballagott megkeresni Lilit. Habár az egész kempinget körbejárta, a lányra mégsem akadt rá. Kénytelen-kelletlen Lajost kérdezte - aki az irodájában számolgatott -, nem - e látta valamerre.
- A folyónál van - közölte a főnök szemrebbenés nélkül. - Kicsit rosszul érezte magát, és lement levegőzni.
Ez kapóra jött Istvánnak, és olyan szélsebesen vágtatott a Tiszához, hogy Lajos már csak a becsapódó ajtó hangját hallotta, ahogy Margó is már csak az út porzását látta, amint a fiú szaladt. Nem volt vesztegetni való ideje, hiszen ritka alkalom volt, hogy Lilit nem vigyázza senki. És erről akkor győződhetett meg személyesen, mikor leért a folyóhoz, és megpillantotta a lány törékeny alakját. Nem habozott, sietve odafutott hozzá, és egy hirtelen mozdulattal elé állt.
- Szia! - köszönt rá, de azonnal el is szégyellte magát, mikor Lili ijedten rezzent össze. - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Csak... Hallottam nem vagy jól.
- Már múlik - felelte a lány, mikor kissé megnyugodott a rémülettől. - Aranyos vagy, hogy ezért utánam jöttél, de jól vagyok.
- Igen... én... - István felsóhajtott, mert nehezebben ment, mint gondolta. - Szóval... - Tekintete végigsiklott a parton, azután vissza Lilire. - Paolo szokott még fényképezni téged?
A kérdés meglepő volt és lényegre törő, de a lány nem érezte úgy, hogy titkolnia kellene bárki elől is ezt a dolgot. - Igen. Miért?
- És... mit csinál a képekkel?
- Nem tudom. - Hazudott, hiszen nagyon is jól tudta, de azzal nyugtatta magát, amíg ez a dolog nem itthon történik, nincs mitől tartania.
- És ha azt mondanám, én tudom.
Lili érdeklődve figyelte a fiú arcát, és halvány lila sejtelme sem volt róla, mire is akar kilyukadni. - Azt kétlem.
- Valóban? - István lassan kicsúsztatta a lapot az inge alól, és odanyújtotta a lánynak, miközben figyelte, leste minden reakcióját. - Egy taxistól kértem el. Állítólag Olaszból rendelte. Nézd csak meg!