Ezüstpengő camping 2

            Nem tehettem mást nem találtam semmi okosabb megoldást, abban a pillanatban, azért választottam ezt az utat, ami nem biztos , hogy jó de biztos megtanit olyan dolgokra  amit ha otthon maradok sohasem tanulok meg. Egyébként bármikor hazamehetek - tartom a szüleimmel a kapcsolatot, l,  de bevallom neked, hogy egy kicsit szűknek találtam azt a világot,amit  az a kisváros  biztositani tudott volna nekem. Nincsenek nagy vágyaim , extra igényeim, de a semmitől lényegesen többre vágyom. Paoló figyelmesen hallgatta a lányt - akin észre lehetett venni , hogy valamit elhallgat, mert hangja egy kicsit fátyolos válik és szinte érezni , hogy  most olyan  területre tévedtek,amiről Lili nem szivesen beszél, sőt egyáltalán nem beszél.

- Tudom hogy bánt valami, de nem bizol bennem, és nem akarod elmondani, de én hiszek abban , hogy ha jobban megismersz, akkor majd szivesen elmesélsz mindent magadról. Úgy tudom, hogy itt nem ismersz senkit- előbb-utóbb szükséged lesz  egy barátra , akivel megoszthatod gondjaidat,mert itt senki másra nem számithatsz - itt mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti. Különben , rövidesen rájössz magadtól is  mindenre , én nem szeretnélek elijeszteni, de ha nyitott szemmel jársz előbb - utóbb rájösz  hogy itt  sem az minden az aminek látszik. Egyébként hallotam hogy milyen szépen énekelsz- tanultál énekelni ?- igen nagyanyámtól.

Nem tudta, hogy egész napos hajtás, vagy a terhesség miatt lett fáradékonyabb . ennek ellenére  még sem tudott aludni, elaludni kis  szűk kis faházikójába  Paoló járt az eszében , és jóleső érdeklődése. Lili jól tudta , hogy férfiak még az ismerkedési fázisban, még nagyon érdeklődőek tudnak lenni. Mégis jó esett neki, hogy valaki kérdezett felőle. És nem merte volna gondolni, hogy egy ilyen idős férfit, érdekelné  egy magafajta fiatal lány. Azt gondolta hogy származása miatt  biztos a nagymellű,érett  nők foglalkoztatják. Barátilag fogta fel közeledését, és arra is gondolt , hogy egy apai ösztön kapcsolt be nála, Lili elkalandozott, a férfi izmaira gondolt arra férfias őszülő borostára az arcán.A szemeire a mosolyára , a ráncokra , amik nem öregitették hanem ellenálhatattlanná tették. Paolóról való ábrándjait lágy gitárjáték kisérte ... És akkor kipukkant a feje fölött lévő gondolat buborék, Lili  észhez tért.  Mi féle gitár? Honnan jöhet? Kopogtattak Lili ajtaján, Paoló az,   biztos ő az, gondolta  magában. Látta  maga előtt a szemeinek csillogását, ahogy kinyitja az ajtót, ahogy beinvitálta magát ahogy ...

- Szía ! István vagyok a mindenes fíú... Lili csalódott volt és értetlen, de nem mutatta ki, legalább az előzőt nem. Köszönni sem tudott,mert István kutyája úgrált Lilire . Fekete szőre  lelógott, hosszú teste volt. Még Istvan maga sem tudta megmondani , hogy milyen fajtájú. Lili becsukta maga mögőtt az ajtót, és leült a lépcsőre ,hogy játszhasson az állattal.

- Fura kutyád van - jegyezte meg Lili.

- TÍfusznak hivják.

- Tífusznak hivod a kutyádat.

- Hosszú történet.

-Miért hívod Tífusznak szegényt - Lili nem tudta leplezni jókedvét, folyton mosolygott a fíúra.

 -Nem tudtam neki nevet adni, hát előkotortam egy könyvet, és ráböktem benn egy szóra. Mivel nem akartam zsiráfnak hívni  elővettem egy másik  könyvet.. együtt nevetgéltek a történeten. Ezért is hozta magával, hogy kedvence segitségével túlessen az ismerkedés binyodalmain, a kezdeti nehézségeken. István is leült a lépcsőre , és megpenditette gitárját..

- Az meg minek ? kérdezte Lili.

- Hallotalak énekelni, és arra gondoltam,hogy  alájatszthatnék  neked valamit. Aztán ha jók vagyunk , talán néha szóarakoztathatnánk a vendégeket,  kitenném a gitártokot és várnánk az adományokat.

- Én népdalokat, tudok mást nem.

- Az nem számit.

-Akkor sem illik össze a népdal és a gitár.

- Miért ne ? Honnan tudod, hogy nem müködne, amig kinem próbáltad. Mi lett volna ha Wil Eisner is igy áll hozzá.

- Ő meg ki ?

- Ő volt az aki fogta  szöveget, fogta képet , és egybe gyúrta azokat.

Ő termtette meg a képregényeket.

- Hogy jönnek ide  a... 

- Sehogy, csak... Csak ösztönözni akarlak, hogy te tudsz énekelni, én tudok gitározni, miért nem gyúrjuk egybe azt amink van, hátha mi is ütőképesek lennénk és alkotnánk valami fantasztikusat.

Szerinted müködne ? - érdeklődött némi lelkesedést mutatva Lili.

Hát... Nem igazán hiszem , de addig  nem tudjuk meg amíg  ki  nem próbáltuk, nem igaz?

Egy kis nyüstölés után Lili végre belement. Énekelni kezdett halkan  nehogy felébressze a vendégeket István eleinte nem tudott játszani, úgy pengette a húrokat mint aki nem is ért hozzá. De egy másfélórás után, ami számukra  alig telt tíz percnek egész jól belejöttek. Hiába mullattak jól, nagyokat ásitoztak, úgy döntöttek majd máskor folytatják, másnap mégis csak  dolgozniuk kell. István boldogan indult haza, amikor már biztos benne , hogy Lili nem látja, ugrálni kezdett örömében, a levegőt csapkodta, rugdosta köveket, kacarászott.