István, azt sem tudta , honnan vette a bátorságot ahhoz , hogy minden bevezető nélkül félre húzzon, és neki álljon a főnökasszonynak mint disznó a hideg víznek. Egyetlen támpontja volt , hogy már jövet is a főnökasszony mindig lefelé húzta miniszoknyáját , de az mindentől függetlenül egyre feljebb került, és ha egy kissé szétnyitotta combját akkor ott fehérlett valami izgató fehérnemű. Persze akkor még gondolni sem mert arra , hogy egy röpke óra múlva a tanya szélen, éppen a lejárónál, annyira elveszti az eszét , hogy nem gondol semmire, csak az ösztöneire hallgat, és minden kockázatot vállalva, akár erővel is, magáévá teszi a főnökasszonyt. A főnök asszony meg szándékosan provokálta , hogy lássa, megtapasztalja , hogy valóban megnőtt ez a fiú aki már jó néhány éve szolgálta becsülettel a házat. De ezek után meggyőződött arról, hogy a továbbiakban István egyéb szolgálataira is számíthat, majd kijelentette miközben szoknyáját igazította vissza helyére: Valóban nagy fiú lettél, most már értem , hogy miért bámultad a combomat. 
-Ugye tetszett?
- Már hogyne tetszett volna, azt hittem megbolondulok már jövet, és amikor megvillantotta fehér bugyiját akkor már tudtam, hogy senkii nem állít meg még a főnök asszony sem ameddig,végig nem simogatom testét ameddig,a fulladásig nem csókolom, ameddig el nem jutunk a gyönyör magasabb régióiba.
- Egész költői lettél István, de ne hidd azt , hogy mindez már sikerült is, de nézd csak azt a szép kis bokros részt-- ott jobbra, most oda megyünk, és egy kicsit kényelmesebb körülmények között, megismételhetjük, ha te is akarod. A főnökasszony meg sem várta választ, hanem szájon csókolta Istvánt és már húzta is lefelé a kis tisztásra a mogyoró bokrok közé Istvánt.

És István ment, gondolkodás nélkül,mert főnökasszony már az úton ledobta blúzát és az átlátszó melltartón keresztül jól kivehetően domborodtak ki Margó izgató mellbimbói. István is ledobta nadrágját és leterítette a pázsitos fűre amire margó azonnal letelepedett, majd lábait fel emelve eldobta szoknyáját. Már csak a tenyérnyi bugyi volt az akadály, amit István nagy élvezettel, de egyetlen rántással eltüntetett Margóról. A látványtól István 
teljesen megzavarodott és vadul vetette rá magát Margóra , aki mindent elkövetett, a gyönyör bekövetkeztének érdekében. A bokrokon apró madarak csiviteltek, röpködtek összevissza, azt a látszatot keltve , hogy nem tetszik nekik , hogy valakik megzavarják nyugalmukat. De Margó és István, mit sem törődtek a madarakkal, azok csivitelésével, hiszen most ők szálltak egyre magasabbra a gyönyör végtelen levegő egében.
Még rövid ideig ölelték csókolták egymást, majd elégedetten öltözködni kezdtek, és azt érezték , hogy nincs is közöttük korkülönbség, hiszen a jól sikerült együttléthez István a fiatalságát, a főnök asszony a tapasztalatát. adta

Egy kissé meg szaladt az idő , sietniük kellet mert már majdnem dél volt, és még próbálni is kell, mert rohamosan közeledik az előadás ideje , amit már meg is hirdettek , és úgy lázszik , hogy az érdeklődés sem marad el.
Hazaérve a főnök asszony ünnepélyesen nyújtotta át a horgászbotot Lajosnak a többi kellékkel együtt.
- Most már mehetsz horgászni - már amikor az időd engedi!- Nagyon köszönöm - mondta Lajos.
- A rendeléseket leadtad ?- kérdezte Lajos.
- Nem , arra nem volt idő!

Élete során soha nem tett még olyat, amit ne vallott volna be István. Ha valamit megtett, azért vállalta is a következményeket. Ugyan senkivel szemben sem volt elszámolnivalója, de a bűntudat jobban kínozta, mint bármikor. Lajossal jó volt a kapcsolata, sokszor haragudtak egymásra, de ha kellett, kisegítették egymást. Gyula, az újdonsült barátja is igényt tartott Margóra. Aztán ott volt Lili, nemrég még ajánlatokat tett neki egy közös jövőről. Erika, akivel rajonganak egymásért, valahová tartanak, de nem haladnak. Mint amikor a túrázó leül pihenni, és csak élvezi a táj látványát. 
- Lefeküdtem Margóval! Nem másik Margóval, hanem a rendessel –szólalt meg István, amikor a csapat minden tagja jelen volt az ebédlőben. Gyula ült mellette tátott szájjal, szemben egy asztalnál pedig Erika figyelte őt. Az arcáról szomorúság és csalódottság tükröződött, de nem nézett a fiúra, szemei összevissza cikáztak a zavarodottságtól. Felállt az asztaltól, és elegáns nyugodtsággal távozott. Piroska utána csörtetett, féltette a lányt, mert öngyilkos típus volt. Előzőleg pont azért akart véget vetni az életének, mert kiábrándult az emberi kapcsolatokból. Reménykedett benne, hogy István majd segít neki visszanyerni az érzelmekbe vetett bizalmát. 
Lajos mindent lesöpört a pultról mérgében. Mindkét Margó felszívódott, senki sem vette észre, hogy eltűntek, míg Lili csak pislogott Paolora, aki a dühtől elszántan a gondolataiba merült. István követte a dühös Lajost az irodába, hogy tisztázzon ezt-azt.
- Bíztam benned, a fiamként tekintettem rád, segítettem neked, hogy előrébb juthass Lilinél, és ilyet teszel velem? –ekkor az iroda ajtaja kinyílt, Gyula lépett be rajta, aki István vállára tette a kezét, hogy kiálljon mellette, mindkettőjük legnagyobb meglepetésesére.
- Margóval én is lefeküdtem, nem is egyszer, ha nem volt száz alkalom két hónap alatt, akkor egy sem. És igen, itt ezen van a hangsúly, hogy hányszor. Margó beteg, szex függőségben szenved. Ha nem kapja meg, akkor őrült dolgokra képes. Párszor megtörtént nem tagadom, élveztem, de amikor megtudtam, hogy vagy neki te, Lajos, abba akartam hagyni. De azóta is csak fenyegetőzik, hogy ha nem elégítem ki, feljelent nemi erőszak vádjával. És tudod milyen a világ, Lajos. Ha egy nő ilyet állít, akár igaz, akár nem, a férfinak esélye sincs. Drogokat akart bevenni, hogy elkábítsa magát, így erősítse az erőszak gyanúját. Azt hittem Margó küldte rám Istvánt, hogy kémkedjen utánam, ezért úgy viselkedtem mintha valóban kedvelném a feleségedet. Ez idő alatt kiismertem ezt a fiút, és biztosra állíthatom, hogy nem tehet semmiről, ez a srác egy arany. Te is tudod, hogy Margó tud csábítani, ha meg akar szerezni magának, megszerez… –Gyulát egy újabb ajtónyitódás szakította félbe. Paolo lépett be.

- Ilyenkor egy férfi józan ítélőképessége megszűnik, Főnök –folytatta az olasz. - Ez genetikailag belénk van kódolva, nem tudunk mit tenni. Istvánnak pedig nincs kapcsolata, ami, vagy aki elterelhette volna a gondolatait, kitartásra ösztönözte volna. Magányos időkben a legkönnyebb megbotlani… Mit mondjak erre, itt jár köztünk egy élő példa rá –gondolt ugye Lilire. 
- Veled is ezt tette? –kérdezte Lajos.
- Igen, de ezt maga is tudta, Főnök. Csak nem akartam magának elmondani az igazat, hagytam abban a hitben élni, hogy én vagyok a felelős. Hátha sikerül megjavítania a kapcsolatát és Margó is észhez tér.
- Köszönöm, hogy kiálltok mellettem, fiúk –nyögte ki István.
- A közös ellenség összehozza az embereket. Margó megszégyenített minket, uralkodni kívánt rajtunk, zsarolni, ezt egyikünk sem hagyhatja. Nemes szép cselekedet volt, hogy ezt így felvállaltad, se Gyula, sem én nem tudtuk volna megtenni. De ami igazán tiszteletre méltó, hogy szembe mertél nézni a problémával, bátran kitaláltál, kockáztatva a tekintélyedet, csak azért, hogy tiszta lelkiismerettel élhesd a mindennapjaidat.
- Lajos? Főnök? –fordult hozzá István.
- Rendben van, folytassátok a dolgotokat, hagyjatok most magamra, mielőtt még valami meggondolatlanságot mondok!
A fiúk távozása után, Lajos mérlegelni kezdte a helyzetet magában. A hűtlenség egy dolog, ő is félre lépegetett Piroskával, másik Margóval, nem állna jogában bíráskodni sem István, Gyula, sem pedig Paolo felett. Viszont a szexre kényszerítés, fenyegetőzés, az más dolog. Aztán arra gondolt, nem akar megválni sem Istvántól, sem Paolotól. Mind a ketten sokat tettek hozzá a bevétel növekedéshez, míg Margó csak elvett. Lehet sok a gond mindkettőjükkel, de mindig becsületesen elvégzik a dolgukat, sosem érkezett rájuk panasz. Margót viszont legszívesebben lelőtte volna.
Feltápászkodott a kényelmes bőrfoteljéből, hogy felesége keresésére induljon. Odakint talált rá a dohányzó helységen. Karba tett kézzel, feszült idegállapotban, úgy szívta a bagót, mint egy gép. Amint Lajos elé lépett, kivette felesége szájából a cigit és elnyomta azt.
- Nem akarlak többé meglátni itt! Eladod nekem a tulajdonrészed, megkapod a pénzt, aztán mehetsz isten hírével, megértetted? Mert ha még egyszer megfordulsz itt, ezek a srácok fel fognak jelenteni szexuális zaklatásért, olyan pert akasztanak a nyakadba, hogy mindened rámegy, aztán szépen csücsülhetsz a börtönben, mert esélyed nem lenne rá, hogy megúszd. Addig takarodj el innen, amíg szépen ajánlom, és pénzt valamint szabadságot is kapsz érte.

Margó tágra nyitotta szemeit, és úgy pislogott, mint aki nem hiszi el azt, amit hall. - Hogy mit csináljak?! - Miután Lajos elismételte az ajánlatát, az asszony újabb cigarettát vett elő, és komótosan meggyújtotta, a füstöt pedig egyenesen férje arcába fújta. - Mit akarsz te? Még hogy tűnjek el? - Hangja kihívó volt, mégis egészen nyugodt, mintha erősen átgondolt volna mindent, és a tervét már késznek is találta. - Azt hiszem, ideje komolyan beszélnünk - közölte, majd olyan közel libegett Lajoshoz, hogy ahogy odahajolt hozzá, éreztesse vele meleg leheletét. - Tutyimutyi, gyenge alak vagy. Ha rajtad múlna, ez a kóceráj már rég bezárt volna, vagy egyszerűen egy lerobbant kocsma lenne. Én... érted? Én csináltam belőle ilyen kempinget! A környékbe mindenki ismeri, és a legjobb helynek mondják. De nem miattad, csakis miattam! Én intézek mindent, a könyvelést is én csinálom, az árubeszerzés, a rendelések nagy részét én intézem. Neked egyetlen dolgod van, figyelni a beosztottakat. Na de nem úgy, ahogy Piroskával tetted, ugyebár! Neked ott kellett valaki, nekem máshol, mert valljuk be... az ágyban is csőd voltál. Még ez a szerencsétlen István is sokkal jobban tudja a kámaszutra egyes elemeit, mint te, nem beszélve arról, hogy a méretei is sokkal nagyobbak.
Lajos ezidáig döbbenten hallgatott. Nem így ismerte az ő Margóját. Nem, ez nem az az asszony, akit feleségül vett. Amit pedig a méreteiről mondott... na az aztán több volt a soknál! - Fejezd be! - ordította magából kikelve, de az asszony még ezt is tudta fokozni, mikor is odanyúlt férje lába közé, majd nevetve meghúzta annak férfiasságát.
- Ezt te sem tagadhatod. Itt a bizonyíték.

Lajos ütésre emelte, és már lendítette a kezét, de abban a pillanatban , meg is torpant és fáradtan eresztette le ütni szándékozó jobbját!
-Nem, nem bántalak, annyit már nem érsz nekem, elég volt nekem belőled közel húsz évig, de ennek már vége, éppen úgy minta te virágzásodnak-- mert könnyű volt neked vírulni mellettem hiszen mindened megvolt, nem ismertél semmi gondot-- és ha te azt hiszed , hogy most is húsz éves akkor nagyon tévedsz. Mert hogy úgy nézel ki, ahogy kinézel és hódítol, az már rég nem hamvas bőrödtől, a szeplőtlen szépségedtől van, hanem a sok drága magadra kent kenceficétől. Ja, és hogy el ne felejtsem meg a gátlástalan férfi éhségedtől. Mert melyik férfinak nem jön , hogy rád másszon amikor a szoknyáid olyan rövidek , mintha még óvodás korodban készültek volna, és azóta sem cserélted volna le, hogy amikor lehajolsz egy kicsit a feneked majdnem egészen kinn van. Hogy a dekoltázsodról ne is beszéljek.Mert mikor be kell ugorjál pincérnek olyan blúzokat veszel fel, és úgy ráhajolsz a férfi vendégekre, hogy nemcsak az egész melledet látják, de belátnak egész a köldöködig. 

-Na, most már elég legyen - gyújtott újabb cigarettára Margó - és emelt hangon folytatta. Van igazság abban amit mondtál, egy kicsit feltűnően öltözök, egy kicsit rövid a szoknyám, de ezt nem csak a vendégek miatt csinálom , hanem neked is, hogy lásd annyi eltöltött év után is vonzó vagyok - és azt akarom, hogy az is maradjak neked !
- Meg Paolonak , meg Gyulának, és most már Istvánnak is - de az is lehet , hogy nem tudom az egész névsort, és még fognak jelentkezni egy néhányan. Ki tudja?- ha elkezdenek jelentkezni a visszajáró magányos férfi vendégek.
-Na ez már több a soknál!- azt már igazán nem tételezheted fel rólam, hogy még a vendégekkel is. Gondold meg jól , hogyan cselekedsz ,mert tudd meg , hogy nélkülem egy-két éven belül csődbe viszed a kempinget. De ha akarod, és ha megbocsájtasz-- folytatta most már lágyabb hangnemben - mert én is megbocsátom neked Piroskát is ,meg takarító Margót, sőt még azt is akiről nem tudok. És ha akarod akkor orvoshoz is elmegyek, hátha tud valami ajánlani , ami gyengíti bennem ezt a férfi imádatot. Hidd el én csak téged szeretlek,de kívánom a férfit gyakrabban mint te a nőt. Sokszor nem is értelek, hogy nem kattansz rám, amikor mindig olyan sexi vagyok. Az utolsó mondatot, már olyan kedvesen behízelgően mondta , hogy Lajosnak meg remegtek a lábai , de még az elhatározása is.

- Bűncselekményt követtél el, az ég áldjon –mondta könyörgő hangon. – Nem az számít, hogy kivel csaltuk meg egymást, ostoba asszony! Hanem az, hogy te kizsarolod belőlük, az akaratuk ellenére rákényszeríted őket. Szexuálisan zaklatod az alkalmazottakat és más személyeket is. Ezért börtön jár, rossz hírét keltenéd a kempingnek. 
- Istvánt egyáltalán nem kellett kényszeríteni. 
- Mert ő még fiatal, egy gyermek, hát lázad a világ ellen, nem látod? Erről álmodoznak, hogy idősebb nőkkel is csinálhatják, jó hogy rád veti magát, ha felkínálkozol neki.
- Úgy sem jelentenének fel, van nekik önérzetük, nem örülnének, ha rajtuk csámcsogna a sajtó. A szexuális bűnözés megállíthatatlan, az áldozataik nem beszélnek, szégyellik magukat. Sakk és Matt, drága Lajosom!
Margó otthagyta Lajost, miközben elsétált még integetett is neki. A főnök fel tudott volna robbanni dühében. Átkozott nők, gondolta. 
- Remélem, mire hazaérek, nyomod sem lesz a lakásban, te szociopata, őrült nőszemélye. Mi az ördögért nem váltam még el ettől a nőtől? –tette fel a kérdést halkan magának.

 Erika és Piroska a diófa alatt ülve némán hallgatták a házaspár vitáját. 

Erika idáig rohant István bejelentése után, és miután Piroska utol érte, szólni sem tudott, csak könnyes szemmel átölelte barátnőjét. Aztán pedig, mire a fojtogató sírás elmúlt, megjelent a házaspár. Lajos utolsó kérdését mindketten hallották, annak ellenére, hogy azt csak magának szánta a férfi. Aztán Lajos visszament az irodába a két lány pedig magára maradt. Még ekkor sem szóltak egy ideig, Erika a diófa törzsét támasztotta, Piroska a lába elé nézett, a közelgő ősz jeleként elsőként lehullt faleveleket rugdosta. 
Egy idő után kínos lett a csend, ezt, szinte egyszerre érezték meg.
- Istvánnal én nem...- szólt volna Piroska.
- Kényszerített a Lajos?- kérdezett volna Erika, de egymás szavai összefonódtak és csak azt értették meg, hogy mindkettő a másikért aggódik. Elnevették magukat, újra összeölelkeztek.
- Nem kényszerített, de munkát, szállást és némi pénzt adott. A felszolgálás mellett, engem is követelt.
- Akkor kényszerített! - állapította meg Erika.
- Ha így nézzük, egész életemben kényszer alatt voltam - sóhajtott Piroska. - Ha te tudnád, milyen gyermekkorom volt! De azt hagyjuk, inkább ne is beszéljünk róla! 
- És István? Ő mindenkit megfektetett itt a csapatból?
- Lilit nem! - sóhajtott Piroska. - Ne haragudj, én is mentem vele néhány kört, de az semmit nem jelent már. Akkor még azt hittem, szeret, megment - elgondolkozott -épp azt hittem, amit most gondolok Imivel kapcsolatban.

- Imi szeret téged, ő teljesen más, mint ezek! - vélte Erika és megfogta Piroska kezét. Látta a lányon, hogy elszomorodik, ahogy a múltja eszébe jut és most emészti magát azért, mert Istvánnak is engedett. - Minden megváltozhat, ha te is akarod! Csak akarnod kell! És ez nem egy-két szép ruhán, vagy egy új frizurán múlik! Minden akkor fog megváltozni, mikor elhiszed magadnak, hogy értékes vagy!
- Érdekes, hogy ezt te mondod, akit István a vízből húzott ki, mert el akartad dobni az életedet! Pedig te sokkal értékesebb vagy, mint én lehetek bármikor!
- Dehogy! Mindannyian csodálatosak vagyunk! De igazad van, akkor máshogy gondoltam. Azonban most így látom. És ne gondold, hogy haragszom rád, amiért Istvánnak engedtél! Akkor én még a közelben sem voltam! Sőt, hát te is tudod, hogy viselkedtem a múltkor a szerszámok között! - visszaemlékezve magára, ahogy neki esett a fiúnak, felnevetett.
- És most, hogy Margóval lefeküdt?
- Nem ígért még örök hűséget! - vont vállat Erika. - És hát ha igaz, hogy az a nő beteg... akárhogy is nézzük, István meg férfiból van... szóval ha elég sokat udvarol, megbocsájtok neki!
- Komolyan? Ennyire szereted?
- Azt nem tudom, hogy ez már szerelem e, de az tény, hogy jó vele. Érdekes fiú, foglalkoztatja a gondolataimat. De ezt el ne mond neki! - kacagott Piroskára.
- És most?
- És most lelépek, ha István kérdezi, mondd légyszi, hogy itt sírdogáltam egy ideig a nagy fa alatt, aztán hazamentem! Semmi mást, hadd egye a lelkét a bűnbánat egy kicsit! Megérdemli!
- De meg ám! - bólintott Piroska is, majd nézte, ahogy Erika kikerülve a vendégházat elhagyja a kemping területét.

- Most biztos nagyon rossz lehet neked? –súgta oda Lili Paolo fülébe a konyhán, amitől a férfi kacagott egyet.
- Ne tévesszenek meg a könnyeim, csak hagymát szeletelek. Ez az egész nem ma történt, sőt nem is tagnap, igazából még élveztem is. Ha ennek a Gyulának annyi esze sem volt, hogy rájöjjön a módjára, hogyan vakarhatná le magáról, akkor meg is érdemelte. Persze őt sem kell sajnálni. Rászállt egy őrült tyúk ugyan, de cserébe házhoz ment a szex. Van, aki még örülne is ilyennek.
- Hogy lehet szabadulni egy ilyen szörnyű helyzetből, téged nem zsarolt? –érdeklődött Lili, erre Paolo megkopogtatta a halántékát. 
- Elhiteted másokkal, hogy ők irányítanak, miközben te kedvre mozgatod a szálakat. Hagytam, hogy Margó tegye, amit tenni akart, de csakis az én szabályaimmal. Durva voltam vele és olyan dolgokra akartam rávenni, amik meg nem fordulnának a fejében. Két-három alkalom után eszébe nem jutott megkeresni –nevetett tovább Paolo.
- István is talált egy kiutat –jegyezte meg magának Lili. 
- Így van, váratlanul ért, nagyon meglepett vele. Szép tett volt, hogy bevallotta, amikor tudta, hogy ezzel lerombolja mindenkiben a róla alkotott képet. Itt vagy neki te, hallottam, ahogy közös jövőt tervezgetett veled, tudta, hogy ezzel elszúr mindent. Mégis elmondta. Ott van Erika… Ugye Erikának hívják? Tudta, hogy mi lesz, de mégis elmondta. Na és az új fazon, Gyula, kockára tette a közös együttműködés jövőjét, nagy merészség volt elmondani. Lajos a főnöke, a munkaadója mégis képes volt a szemébe mondani. Bátor gyerek, annyi szent…
- Álljunk csak meg, ugye nem? –tette fel a kérdést döbbenten Lili. - Csak most esett le, hogy miért is álltál ki mellette. István hiába cselekedett rosszat, őszintén bevallotta azt, bátran szembe nézve a következménnyel. A döbbenettől ez senkinek nem jutott eszébe, de így belegondolva nagyon nagyot nőhetett volna mindenki szemében, ha nem vagy te, a nagy riválisa, és nem happolod el előle hős szerepet azzal, hogy mégis „kiállsz” mellette. Így továbbra is ő marad a rossz fiú, míg te, aki alattomos módon lecsaptál a lehetőségre, leszel az ő hős megmentője. Így továbbra is te maradsz domináns alkat, rád fognak felnézni, mikor nem is te érdemelnéd a rivalda fényt. Ugye így van?
- Mit mondjak erre?
- Ez undorító, gyáva, férfihoz nem méltó húzás volt –Lili fogta magát, és faképnél hagyta Paolot, úgy lökte ki a csapóajtót, mint a szélvész. Átkozott férfiak, gondolta!