Így Lili nem említette többek között azt sem, hogy miután a férfi házában megfenyegette Paolot, az teljesen kiakadt. Igen, még tisztán előtte volt, ahogy Paolo elindult felé ökölbe szorított kézzel, neki pedig még meghátrálni sem igen volt ideje. A férfi elkapta mindkét karját, és olyan erősen szorította, hogy az már fájt.
- Mit mondtál? - kérdezte tőle fenyegettően, amire csak egyféle válasz létezett.
- Semmit.. én... nem... csak...
- Verj is ki a fejedből mindent, amit gondoltál. Ha csak egy rossz lépést is teszel, annak igen rossz vége lesz. Nem elég neked Pietro? - Paolo ujjai lazultak, arcát belefúrta a lány vállhajlatába, és oda suttogta bele komor szavait. - Tőle csak én tudlak megvédeni. Úgyhogy nem ajánlom, hogy az ellenségem légy, mert velem együtt egy egész maffiával húznál ujjat. Megértetted?
Lili egyszerre vált halálsápadttá, és mérhetetlenül nyugodttá. Hátrahajtotta a fejét, úgy nézett bele Paolo szemeibe. - Rendben, értelek.
- Biztosan?
- Igen, biztosan! - A lány szabadulni akart, de a férfi még nem engedte el.
- Mostantól én hozom a szabályokat, én diktálok. És hidd el, ez a te érdeked is. Pietro bármikor megjelenhet, úgyhogy mától itt laksz!
- Hogy mi? Én? Nem, én... - A lány ijedten, zavartan pislogott a férfira. - Megjelenhet? De hiszen... megegyeztetek, hogy ha szabad kezet kap, békén hagy.
Paolo elengedte Lilit, és visszafordult a munkájához, amivel addig foglalkozott. - Jól ismerem, Hidd el, hamarosan itt lesz.
- Ezt csak úgy mondod.
- Valóban? - nézett farkasszemet a férfi Lilivel. - Szeretnéd kipróbálni? Szerintem, te járnál rosszabbul. Így legalább tisztában lesz vele, hogy hozzám tartozol, a gyerekkel együtt - vetett egy pillantást a lány hasára. - Talán megtürtőzteti magát. Úgyhogy ha végeztem, visszamegyünk a kempingbe, és elhozzuk a cuccaidat.
- Számít, hogy akarom-e?
Paolo vetett egy gúnyoros pillantást a lányra. - Ha Pietro megjelenik, hidd el, akarni fogod. Ami pedig a fegyveremet illeti, van engedélyem rá. - Azzal elfordult, és nem foglalkozott tovább a lánnyal.

Lili pedig teljesen tanácstalanul ácsorgott, és a férfit nézte. Olyan erős volt, olyan magabiztos, amilyen támaszra mindig is vágyott. De nem tudta hová tenni a viselkedését. Egyszer nagyon kedves, másszor az ellenségének sem kívánna ilyen ellenfelet. Nem érette, és úgy hitte, muszáj engedelmeskednie, ha nem akar rosszat magának és a babájának.

Ahogy ott állt, és Istvánt nézte, egy halovány pillanatra átfutotta az agyán, hogy elmondja neki, de mikor Paolo megjelent a nappaliban, és komoran pislogott rájuk, elszállt minden ez irányú terve. Sóhajtott hát, és egy mosolyt erőltetve magára, zavartan intett a fiúnak.
- Megyek pakolni, hogy mielőbb indulhassunk. - Majd Paolohoz fordult, hogy az ne érezze a benne lévő feszültséget, bizonytalanságot. - Van még dolgod, vagy tudsz segíteni?

Az István ajánlata valahogy megragadt Lili agyába és arra gondolt , hogy az Istvánnal való jó kapcsolatot minden áron érdemes fenntartani, mert mit lehet tudni , hogy mit hoz a jövő?Mert Paolora most biztosan számíthat - és anyagiakban senki a környéken nem versenyezhet vele, viszont szélsőséges megnyilvánulásai, az elkövetkezőkben akár tovább is durvulhatnak, hiszen még most is érzi ahogy megszoritotta a kezét. mert az nem játék volt-- ott ő akkor azt érezte hogy Paolo indulatai őszinték. Ott és akkor azt érezte , hogy valóban félti, és mindenre képes érte. még a legrosszabbra is. Ezért neki kötelessége kitartani mellette, bármi is történik!

De az István ajánlatát sem szabad szem elől téveszteni hiszen hosszú távon sok több lehetőség van benne mint Paoloban. Ha beindul a zenekar , ha Gyula szárnya alá veszi , és megnyilik előtte a külföldi karrier akkor igazán nincs mit sajnáljon Paolon, elvégre úgy is számolhat , hogy Paoloé a jelen, de Istváné a jövő. Ezt jól kifundáltam - mondta csak úgy magába , talán még is igaz , hogy nem vagyok egy buta lány. Mert azt már anyám is megmondta , hogy okos ember előre tervez, és nem várja meg azt amikor már késő. Az viszont nyúgtalanitotta , hogy a barátsága fejébe Istvánnak előbb-utóbb elvárásai lesznek, elvégre minden nap látja , hogy mikor elmegy mellette , vagy beszédbe elegyednek, szemét nem veszi le a Lili pocakjáról, és olyan vágyakozóan nézi , hogy el is lehet neki hinni , hogy elfogadná a gyereket, sőt jó apja lenne.

Lili döntött, a gyerek megszületéséig mindenképp Paolo mellett , marad, de azután kénytelen lesz alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Mert akkor már nemcsak róla lesz szó , hanem a gyerekéről is, akinek egy kicsit más jövőt képzel el mint amilyen a saját gyerekkora volt. Aztán eszébe jutott , hogy már három napja nem beszélt szüleivel - ezért most éppen esedékes , ha nem akarja hogy szülei kerestessék.Mert még azt sem bocsátották meg , amikor hat napig nem telefonált ,mert akkor éppen Olaszországba tartózkodott.

Miután Lili elújságolt mindent a családnak, a levélről érdeklődött. Direkt úgy kérdezett rá, hogy miért küldtek neki otthonról levelet, amikor itt a telefon is, hogy azt a látszatot keltse, mintha tudná, hogy ők küldték. Erre azért volt szükség, hogy a család a meglepődés közepette ne tagadjon. Lili hiába erősködött, hogy tudja, ők küldték neki, a család csak értetlenkedett.

Paoloval együtt pakolászták az összehajtott ruhákat, egyikük sem szólt a másikhoz, pedig nagyon vitára állt a helyzet, amin legszívesebben túlestek volna már, de egyikük sem akarta elkezdeni. Paolo csak hümmögött, meg morgott néha, ami egyre jobban bántotta Lili fülét:
- Mi van? –kérdezte agresszívan a lány. 
- Ennyit ér a szavad, mi? Azt mondtam, nincs több István, megkértelek rá és te belementél. Erre mit tapasztalok? Rólam beszélgettek. A szavaknak súlyuk van, ha dobálózol velük, de nem tartod be, akkor mit higgyek rólad?
- Egy helyen dolgozunk, nem tudom elkerülni, néha muszáj szót váltanom vele.
- De rólam? Muszáj rólam beszélned neki?
- Akkor sem tilthatsz csak úgy el emberektől! Ez nem helyes! –Paolo leült az ágyra, arcát a tenyereibe temette, vett egy nagy levegőt, majd higgadtan bele kezdett.
- Én rád és a gyerekre szánnám a hátralévő életemet, cserébe annyit kérek, hogy mondja le róla. István vágyik rád, vagy vágyott, a fene tudja, hogy mi a helyzet most vele és azzal a kattant csajjal. Tudom, hogy ez tetszik a lányoknak, és nem benned nem bízok meg, hanem benne, te tehetsz bármit, attól ő még koslat utánad, bepróbálkozik, és ez az, ami zavar. Te hozzám tartozol, miért nem tudja ezt más tiszteletben tartani? Terhes vagy az ég szerelmére, gyereked lesz, én pedig melletted döntöttem, segítek, ha meg lesz a pici, támogatlak azzal, hogy egy háztartásba költözöm veled. Segítek neked felnevelni, ha… ha… kitartunk addig… De mit vársz Istvántól? Nem fog tudni eltartani, tudod, hogy mennyibe kerül a pelenka, a bébi ételek? Tehetséges zenész, rendben, de világ tele van ilyen hobbi zenekarokkal, akik szintén jók, tele a világ amatőr írókkal, akik bármilyen tehetségesek is, de nem fogják vinni semmire, tele a világ lenyűgöző tehetségekkel, akiket sosem fog megismerni a világ, attól, hogy ügyes, attól, hogy jó, még nem biztos, hogy van is rá igény. Ha netán ezen törted a fejed. A másik lehetőség, mi van, ha híres lesz. Akkor a zene lesz a mindene, utazgatás, hangoskodás, hangos próbák, komolyan ilyen környezetbe szánnál egy gyereket. Arról nem is beszélve, hogy ugyanolyan fiatal, mint te. El akarod venni a szabadságát azzal, hogy ráerőlteted a gyereked?
- Mi a fenét kerestek itt? –kérdezte Lajos az ajtóban állva. - Ki van a konyhában, ha nem ti?
- Senki –felelte szemlesütve Paolo.
- Ez a baj! Na, nyomás vissza dolgozni! –Paolo még végignézett Lili tanácstalan arcán, aztán elbaktatott Lajos parancsa szerint. - Csak nem el akarsz menni, te lány?
- Nem tudom, úgy érzem, már nem tudok semmit…
- Szívesen látlak a kempingben, addig maradsz, amíg szeretnél, rendben? –Lajos becsukta az ajtót és magára hagyta a lányt. Miközben elcammogott Lili még hallotta a főnök morgását. –És az ördögbe is, valaki kerítse elő Piroskát!

Piroskát nem volt könnyű előkeríteni mostanában, amióta van neki az Imije, mert ha volt egy órányi ideje,máris felpattant a buszra , és irány Imi. A buszjáratok menetrendjét már kívülről fújta. István meg néha még falazott is neki, tudta ő jól mi az amikor az ember vágyakozik valaki után, és minduntalan korlátokba ütközik. Kedve lett volna neki Piroskához is, de akkor a Lajosé volt és a főnökkel szembe, nem nagyon volt esélye, de ha lett volna esélye akkor sem mert volna szembe menni kenyéradó gazdájával. Most meg mindenkinek van párja, mindenki boldog , csak neki jutott az az Erika , aki olyan csapongó, hogy nem tud elmenni rajta, mert mikor neki olyanja van, akkor ágyba viszi, de ha ő kívánja meg, akkor más dolga akad és elhúzza a csíkot, azt hiszem nincs ki mind a négy kereke, pedig szeretni nagyon tud.

Nem is hiszem, még takarító Margónak is új palija van, a múltkor amikor lementem a Tiszára horgászni - kit látok ott? - Margót! Már majdnem megszólítottam - mi az tán csak nem horgászol? De jó hogy nem kapkodtam el a dolgot, mert megláttam mellette egy olyan két méteres horgászt aki éppen átkarolni akarta - csak éppen az tartotta vissza , hogy ő is meglátott engem. Én meg tovább mentem, nem akartam zavarni, de azt észrevettem estére , hogy takarító Margónak jól sikerült a délutánja mert nagyon feldobott hangulatba érkezett vissza.

Pietró, és Signora tartották a kapcsolatot - nem túl gyakran - de Pietró felkereste a Signorát, és igénybe vette szolgáltatásait. Valószínű , hogy elégedett volt vele, mert máskülönben elég igényes volt a nőkkel szemben, de voltak periódusai amikor, mindenen keresztül gázolt egy nőért, egyszerűen nem tudott parancsolni a vérének-- ilyenkor pént , időt nem kímélt , de nem riadt vissza az erőszaktól sem! Az is igaz , hogy mióta a Signora meg tudta hogy hol van a lánya, egy kissé megváltozott , többet adott magára, szebben elegánsabban járt és igyekezett pénzesebb klienseket kifogni. Már nem elégedett meg azzal ,hogy felszedjék a mellék utcai cukrászdába, és aprópénzért elmenjen akárkivel. Rendbe szedte ruhatárát, más frizurát csináltatott, és idomult a nagyvárosi, és nagyvilági élethez.Ha megengedhette magának, vendéglőben étkezett, és beletanult rendesen, a luxus kurvák életvitelébe, de ezt már nem csak kizárólag magáért tette , hanem az elhagyott lányáért is, mert készült , hogy haza megy , de csak akkor, ha valamit fel tud mutatni, ha valamivel visszatudja hódítani általa elhagyott lányát. Tudta, hogy bűnös , tudta, hogy nehéz feladatra vállalkozik, de bízott magába, és erősnek érezte magát, talán olyan erősnek amilyennek még soha az életében. És azt is tudta , hogy gyenge volt - azért bukott el-- de reményei szerint - nem végleg!

Piroska viszont nem tudott arról, hogy mi folyik olaszhonban, az anyja életében, sőt, a szép ruhák láttán még a munkájáról is megfeledkezett. Egymás után vette magára Erika holmiait, a ruhák tulajdonosa pedig lelkesen segítette abban, hogy melyik áll neki igazán jól.
- Szerencsés vagy, nagyon szép alakod van! - sóhajtott Erika.
- Ne mondj ilyet, te sokkal szebb vagy nálam! - kérte Piroska és a sok öltözködésbe belefáradva lerogyott Erika mellé. - Egyébként meg te is tudod, hogy nem ez számít. A férfiakat a mell meg a fenék érdekli és kész. Azt hiszik, ennyik vagyunk, két nagy dudor meg egy kemény far!
- Talán, bár Istvánban több van! - sóhajtott Erika.
- És talán Imiben is! - csatlakozott Piroska a nagy sóhajtáshoz. - Képzeld, nem is feküdtünk még le, sőt, nem is említette. De annyira szépeket képes mondani!
- Én nekiestem valamelyik nap egy gardróbban! Vagy nem is, valami raktárban, több seprű és vegyszer között másztam rá! De hát istenem, annyira vágytam Istvánra! - gondolt vissza arra a pillanatra Erika. - És annyira anyátlannak tűnt az öreg Gyula mellett!
- Mert még mindig Liliért epekedik!
- Az ki? Csak nem a terhes csaj az olasz fazonnal?
- Ő az, és ne bántsd, Lili rendes lány, csak valahogy ... valamiért kisiklott. Nem tudjuk, ki valójában a gyermeke apja, bár Lili állítja, hogy az olasz Paolo. De István nem hiszi, és hát ...én se nagyon. 
- Szerinted Lili igényt tart mindkét férfira?
- Paolora és Istvánra? - kérdezett vissza Piroska elgondolkozva. - Figyelj, szerintem ő okos csaj. Ha nem lenne terhes, megszerezné magának Istvánt, hiszen korban, hangulatban, stílusban összeillenek. De Lili okos, jön a gyermek, pénzre, támaszra van szüksége. Paolonak van pénze, bár ki tudja, honnan, ezt pedig Lili kihasználja!
- A ringyó! - szitkozódott féltékenyen Erika. 
- Nem, nem ringyó, csak élelmes. És szerintem inkább szenved Paolotól, mert azért én is ismerem az olasz temperamentumát. De anya lesz, és a gyermek az első.
- Nem adom neki Istvánt!

- Biztos, hogy harcolnod kell még érte! - gondolkozott el Piroska. - Biztos, hogy eljön az idő, amikor Lili váltani akar, és a kérdés csak az, hogy István szíve addigra kiért fog dobogni. Azt gondolom, nem viszem el a ruháidat, neked is szükséged van rájuk, sőt, neked még jobban! István rendes fiú, ha elfogadsz egy tanácsot: ne a tisztítószerek közt dugjál vele! Ő annál romantikusabb, érzékenyebb lélek! Vidd a partra, szeret horgászni, szebb is ott a táj!
- Kedves vagy velem! - mosolyodott el Erika. - Eddig azt hittem, értéktelen, üres nő vagy, de lám, mit rejtettek a rongyok! Imre büszke lesz rád és én örülök, ha barátok lehetünk. Ezért kérlek, vigyél el néhány ruhát, azt, ami neked jobban áll, mint nekem, és aztán számolj be a hódításról.
- Legfőképp Lajos haragjáról fogok tudni beszámolni! - nézett Piroska az órájára. - Késésben vagyok, már rég munkába kellett volna állnom! - felpattant és át akart öltözni, de Erika a lány ruháját tette egy táskába, mellé hajtogatott két másikat és az egészet Piroska kezébe nyomta.
- Sok sikert Imihez, és köszönöm a tanácsodat! - köszönt el tőle, majd hosszan nézte, ahogy a sárga ruhájában, mely nagyszerűen kiemelte Piroska darázsderekát, elszalad újdonsült barátnője a buszmegálló felé.

- Idefigyelj Lajos , énnekem most el kell mennem, de magammal viszem Istvánt is, mert szükségem van a segítségére, kell hoznunk egyet s mást Szegedről , és még valami rendeléseket is le kell adjak, mert fogytán a sör, a kóla, az idő meg olyan jó, hogy az emberek nem bírják elviselni hőséget hűsítő nélkül.
- István, készülj mert megyünk Szegedre!
-Igenis főnök asszony, öt perc múlva indulhatunk. István ellenőrizte hogy a kocsiban van -e elég benzin, majd jelentette , hogy tankolni is kell. Aztán elindultak. István jól vezetett, a megszokott úton ,ezért néha megengedte magának , hogy pillantását, néha, rövid időre a főnök asszony miniszoknyával alig takart combjain felejtse.Közben arra gondolt , hogy szívesen megnézné, hogy Lilinek honnan nő ki a lába, de ez teljességgel lehetetlen , mert az a minden percben begorombulni képes Paolo még beszélgetni sem hagyja őket. Pedig érzi , sőt tudja, hogy Lilinek sem lenne ellenére , de ez most jelen állapotában egyáltalán nem lehetséges.

Ezért aztán egyre gyakrabban felejtette tekintetét, a főnök asszony combján-- aki ezt egy darabig élvezte, de amikor a kocsi egyre jobban gyorsulni kezdett , mert az István lába elnehezült - megszólalt.
-Az útra koncentrálj, és nem a combomra - úgy tudom van barátnőd, bámuld annak a combját , vagy olyan nagyfiúnak érzed magad, hogy engem is bámulhatsz.
- Jaj főnökasszony, ne haragudjon már rám, de hát az már csak úgy van ami szép azt megnézi az ember! 
-Jó, láttad eleget,figyelj előre mert a horgászboltba megyünk és veszünk Lajosnak horgász botot, meg mindent ami kell - azért hoztalak magammal. Hadd horgásszon. Miközben ezt kimondta halvány mosoly futott végig az arcán, és arra gondolt , amíg horgászik Lajos addig sincs otthon, ha meg ki akar kapcsolódni csak kapcsolódjon ki . Elvégre én is szeretek kikapcsolódni - igaz én nem feltétlenül a horgászattal - de embere válogatja. - még azzal is megpróbálkozhatok egyszer. Nem? A horgász bolt tele volt jobbnál jobb horgász szerszámokkal. István megkérdezte , hogy mennyi pénzt áldoz a főnökasszony a szerelésekre. A főnök asszony - mivelhogy egyáltalán nem ismerte az árakat,csak annyit mondott , hogy nem a legdrágábbat , hanem valami közepesen jót. Megegyeztek ebben , és így is szép kis summát hagytak ott horgászboltba. 

-Te István, láttad ,hogy ki volt öltözve Piroska, amikor hazajött, és még a táskája is tele volt, finom cuccokkal. Nem tudod , honnan szerezte?

Hazafelé tartottak, és hát Istvánnak éppen nem Piroskán, sokkal inkább a főnökasszony lábain járt az esze még mindig. Akárhogy is akarta, a látványt képtelen volt elfelejteni, pláne, hogy ott ült mellette, és még csak nem is takargatta magát. Kora ellenére szép combokat tudhatott magáénak a nagyságos asszony, és István eme véleményét nem is akarta titkolni.
Margó eleinte úgy tett, mintha nem igen tetszene neki a dolog. Korholta, rosszallóan pislogott rá, ám a végén már incselkedett is. Enyhén széttárta lábait, majd türelmetlenül dobogott is vele, amitől úgy rázkódott a húsa, hogy öröm volt nézni.
István nagyokat nyelt, az arca egyre vörösödött, miközben kiverte a meleg verejték. Nem, ezt a kínzást már nem bírta. Egy óvatlan pillanatban félrerántotta az autó kormányát, majd olyan hirtelen esett neki Margónak, hogy annak sikítani sem volt ideje. De nem is ellenkezett. Lábait széttárta, és ott az út mentén fogadta magába István vehemens, tapasztalatlan gerjedelmét.