Lili leült az ágyra, csodálkozott rajta, hogy Piroska így ott hagyta őt. Amióta visszajöttek Olaszországból, úgy érezte, mintha ki lennének közösítve Paoloval. Pedig milyen szép ajándékokat hoztak mindenkinek, legfőképp Piroskának. Nem hitte el Lili, hogy a lány nem értékelte az igyekezetét, hogy barátságot építsen ki vele. És ez azóta folyik így, mióta visszatértek boldog pár ként Rómából. Boldog párként, gondolta Lili. Egyáltalán nem boldog, és még csak nem is egy pár. Nem a szerelem kovácsolta össze őket, hanem a kényszer, a kétségbeesés. Még csak nem is viselkednek úgy, mintha egy pár lennének. Az ő kettősük jól érezhetően nem tetszik senkinek. Lajos rájuk förmedt már egyszer, rendes Margó még csak egy szót sem szólt hozzájuk, másik Margót szinte nem is látják, pedig jelen van. Piroska is a kényszer és a bocsánatkérés miatt keresi fel őt. István pedig… Ő csak István, nem tűri el, ha nem őszinték vele az emberek, már pedig Lili egyáltalán nem az. Paolo különben sem engedi oda hozzá. Lili azon csodálkozott, hogy lehet valakit eltiltani egy másik személytől. Kell-e ez neki, ilyen életet akar-e magának? Örökké Paolo mellett ilyen feltételekkel? Ő még egy fiatal lány, gyereket sem kellene szülnie, szabadon kellene élnie, barátokkal szórakoznia, szerelmesnek lenni, csalódni benne, nem megállapodni egy gyerekkel az oldalán. Hiányzott neki az a társasági élet, mint ami akkor fogadta, amikor ide költözött a kempingbe. Emellett most csak Paolo teljesen más korosztályú társaságát élvezheti. 
Nem várt tovább, felbontotta a névtelen borítékot. Kihajtogatta a benne talált papírlapot, amin egyedül ez a sor állt: „Rossz döntéseket hozol.”
Egy pillanatig csak kapkodni tudta a levegőt. Nem tudta mire vélni a levelet, ki írhatta, mi célból, és mikor? Akkor került oda a levél, amikor Rómában volt Paoloval. Lili ösztönösen az ebédlőbe szaladt, ahol a banda nagy része tartózkodott. 
- Ki írta ezt a levelet? Honnan van? –kérdezte szinte sírva.
- Miről beszélsz? –Paolo kikapta kezéből a levelet, forgatni kezdte. - De hiszen ez a lap teljesen üres! 
Lili elvette tőle a lapot és értetlenül vette tudomásul, hogy a lapon egy árva szó sem volt. Miért adna bárki levet, amire egy szó sincs írva? S miért látta azt, amit látott rajta? Minden esetre nem ez volt az első eset, hogy Lili képzelődött. Az üres levél, bárki is adta fel, elérte a célját. Lili azt látta a papíron, amit látni akart, amit saját magáról gondolt. De vajon tényleg így van, vagy csak a pillanatnyi kétségbeesés szülte ezt a választ?

Paolo összehúzott szemöldökkel, morcosan méregette Lilit. - Mi volt ez?
- Nem... nem tudom - suttogta a lány, miközben zavartan lesütötte szemeit. - Csak... Piroska találta ezt a borítékot, míg mi Olaszországban voltunk, és... nem tudtam, ki akar megviccelni vele, hiszen... hiszen te is láttad... üres.
- Igen, az - nyugtázta a férfi, a levelet pedig egyazon mozdulattal össze is gyűrte. Lilit nézte, a többiek nem is érdekelték, mintha ő tudná, sejtené, honnan a boríték, a titok, és mit is jelent. Ehhez mérten, egy darabig morcosan pislogott, majd sóhajtott egyet, és hirtelen elmosolyodott. - Mi lenne, ha ma este kicsit gyakorolnánk? Ha egy közös produkcióval akarunk fellépni, nem ártana.
Piroska merengve nézte előbb Paolot, majd Lilit. Nem értette, miért vannak együtt, mert bár valami erősen összetartja őket, nem tűntek lángolóan szerelmesnek. Istvánnak is ugyanez járhatott a fejében, mert ő is hasonlóan szemlélődött, de nem tetszését nem rejtette véka alá.
- Ugyan már! Mit tudtok ti együtt, ami annyira tuti?
A kérdés ironikus hangzása idegesítette Paolot, ezért úgy felelt, hogy mindenki tudatában legyen annak, Lilit nem adja senkinek, semmiért. - Példának okáért egy gyönyörű srácot összehozni, azt nagyon jól tudunk - kacsintott, majd nemes egyszerűséggel magához húzta a lányt, és elsétált vele a döbbent tekintetek elől.

Az udvarra mentek, ott pedig Paolo kocsijához. Miután beszálltak és a férfi indított, Lili érdeklődve pislogott, és tudakolta útirányukat.
- Hová megyünk? Azt hittem gyakorolni fogunk.
- Igen, gyakorolni - közölte Paolo -, egy olyan helyen, ahol nyugi van.
- Mégis hol?
- Nálam.
Lili előbb ijedten nyitotta tágra szemeit, de szinte azonnal felváltotta aggályait a kíváncsiság, és még alsó ajkába is beleharapott izgalmában. Igaz, már bekukkantott egyszer a férfi lakásába, mikor István elvitte oda, de az csak egy részlete volt annak a titoknak, ami Paolot azzá tette, aki.
Nem sokáig autóztak, úgy tűnt, csak percek teltek el, mire a házhoz értek. A férfi kiszállt, majd kézen fogta Lilit, és húzta magával a lakásba. Nem szégyellt, nem tagadott semmit, úgy vezette be a lányt, hogy annak szeme elé tárult Paolo egész itteni élete.
- Ez itt a nappali - mutatott körbe a férfi, egy nagyon ízlésesen berendezett szobán, melyben egy hatalmas bőrkanapé, és két öblös piros bőrfotel állt, a jobb oldali falon egy hatalmas , ízléses graffiti, amely egy bikinis nőt ábrázolt, de az arcát eltakarta szőke, hosszú haja. A másik falnál egy üveges szekrény, középen pedig üveges dohányzóasztal kapott helyet. - Ez itt a dolgozószobám - nyitott be egy másik helyiségbe, ami Lili számára igen ismerős volt, mert ezt látta annak idején az ablakból. - Itt fotózom le a lányokat. Itt fotózlak le téged is. - Meg sem várta Lili reagálását, belépett, a hatalmas íróasztalról elvette az egyik gépet, és már kattintgatta is. - Gyere közelebb!
A lány most nem volt a megfelelő hangulatban, de láthatóan ez cseppet sem zavarta a férfit. Minél zárkózottabbá vált Lili, annál több kép készült róla. Mígnem Paolo elvett egy újságot az asztalról, és a lány kezébe nyomta. A reakciót azonnal fotózta, miközben jókat mosolygott azon, Lili milyen arcot vág egy-egy meztelen test, póz láttán. - Nézz ide! - szólt neki, mire egy döbbent, zavart tekintetet kapott válaszul.

- Ugye nem azt akarod csinálni velem? - lengette meg a lapot Lili, és már az sem zavarta, hány kép készül róla. - Ez egyszerűen...
- Szexi! Olyan szexi, amilyen te vagy! A leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Gyere ide!
Szinte automatikus tett volt, mikor Lili odalépett a férfihez, és hagyta, hogy az egy pillanatra leengedve a gépet, megcsókolja, és még azt is, hogy ingét kigombolja, ami által ismét csak ott állt előtte egy szál melltartóban.
- Gyönyörű vagy!
A szavak megtették hatását. Lili szinte öntudatlanul cselekedett, mikor hagyta magát sodorni az eseményekkel. Nem gondolkodott, nem tett semmit az ellen, hogy Paolo behálózza. Mert mire észbe kapott, már a nadrágja sem volt rajta, a feje pedig zúgott a sok kattogástól. Mégsem szólt, sem akkor, sem később, mikor a férfi odalépett egészen közel hozzá, lehajolt és megcsókolta, majd terhével együtt a karjaiba kapta, és egy másik helyiség felé cipelte.
Nem volt visszaút, Lili jól tudta. Itt és most bekövetkezik, és egészen a férfié lesz. Gondolkodni akart, de nem tudott. Tiltakozni, de ereje sem volt hozzá. Minek is? Paolo csodás férfi volt, és bizonyára nagyon jó szerető. Ha pedig így van, miért ne köthetné össze a kellemest a hasznossal? Mert kellemes volt a karjaiban, nagyon kellemes, így pedig egészen a bizalmába férkőzik majd, és előbb-utóbb megtudja minden titkát.

István még mindig az ebédlőben ücsörgött, és azon tanakodott, Liliék hová mehettek. Csak egyetlen tippje volt, ahol Paolo nyugodtan együtt lehet a lánnyal, az pedig egyet jelentett a végzettel, az ő végzetével, és Lilivel szőtt álmaival. A gyerek tényleg az olaszé lehet, mert egészen úgy viselkednek, mintha összetartoznának, mintha lenne egy közös titkuk, egy közös dolguk. De hogy lehet ezt csak úgy lenyelni? Mert Erika... igen, Erika egy csodálatos lány, mégsem Lili. Ó, az égre! Hogy lehetne azt a kedves szempárt elfelejteni?
- Min merengsz? - Piroska lépett a fiúhoz, és együtt érzőn megérintette annak karját. - Lili, igaz? - Leült István mellé, és egy mély sóhajt hallatott. - Nehéz dió. Olyan kedves, aranyos az a lány. Persze Paoloval sincs semmi bajom, de nem Lilihez való. Idősebb is, és olyan titokzatos. Biztosan vannak olyan ügyei, amik nem Lili naiv szívének való. Nem értem, mégis, miért vannak együtt.
- Mert van egy közös titkuk - mormogta István a fejét rázva. - Bár alig akartam elhinni, de be kell látnom, valóban igaz. Lili Paolotól terhes.

-Gondolod, hogy valoban Paoloé a gyermek? - kérdezett vissza Piroska. Szinte biztos volt benne, hogy az olasznak semmi köze a gyermekhez. Hiszen beszélgettek Lilivel, sok mindent elmondott a lány, de Paoloról egy szót sem említett. Úgy érezte, itt más titok van, más az a kötelék, ami összeköti őket. A kérdés csak az, hogy Istvánnak és neki tudnia kell e erről a titokról.

Hát persze, hogy van titkuk , és a titok azért titok , hogy az is maradjon, bár csak a legritkább eseteben szokott előfordulni , hogy az marad!. Lili , olyasmiket tudott Paoloról amiket senki más, de ezt inkább a tudatallatijában tárolta és nem volt szándéka felfedni , mert arra várt, hogyha bizonytalanná válik a kapcsolatuk , ha már nem érzi a vonzódást, azt a szeretet, amelyik olykor nagyon is íntenziven érez, akkor veti be a titok felfedésének a lehetőségét. Nem akart ő senkinek semmi rosszat , a legkevésbé Paolonak, viszont az idő múlásával egyre jobban érezte , hogy közeledik az az idő amikor feltétlenűl szüksége lesz Paolora, vagy bárkire aki adott esetben segíteni tud, mellette lesz bátorítja , fogja kezét simogatja! Senki nem volt olyan közel hozzá mint Paolo-- és abban a pillanataban senkitől sem várhatott többet mint Paolotól.

Líili mélyen elgondolkodott, és agyába egy nagyon halvány kép jelent meg arról az ominózus éjszakáról ,amikor megtudta , hogy a tanár úr elhagyta , és amikor belevetette magát egy őrült partiba , amikor mulató helyről mulató helyre jártak, ismerős és ismeretlen fazonokkal, amikor szipóztak és tablettáztak, és mindenki mindenkívell összekeveredett és kavart . És volt egy idősebb pasas, aki nem kokózott,nem is hangoskodott, és vele lényegesen többet foglalkozott mint bárki mással. És ő vele egészen addig amíg teljesen ki nem ütötte magát a szesszel és kokóval. Igen az a pasas lehetett akár Paolo is-- igen lehetett ,mert idegen akcentussal beszélt, és talán pontosan ezért bújt elő pont most az emlékezetéből. De az is lehet , hogy rosszul emlékezik, hiszen az egy nagyon zűrzavaros nap volt-- de emlékezetes. Talán érdemes lenne utána járni, hogy hol is járt azon a napon Paolo. De előbb biztos kell legyen a dátumba, hogy mikor is esett meg az csúnya eset aminek , a gyümölcsét itt hordja a szíve alatt, és aki rövid néhány napon belül mozgolódni fog, és már nem tagadható le , már takarható el, amikor teljes jogot követel , hogy részese legyen ennek a sokszor szép, olykor mocskos, máskor elviselhetetlen világnak.

Jaj, villant bele a felismerés - mi lesz a fotózással ?- Ilyen alakkal, csak kizárólag a Kismama magazinba, jelenhet meg , ha van valami olyasmi Olaszországban. De ez nem az ő dolga, hanem a Paoloé-- és ő tudja hogy kell azt csinálni, de azért jó lesz ha megkérdem tőle.
- Mi lesz a fotózással?- szólította meg a konyhába Lili Paolot, amikor nem hallotta senki-- miközben a pociját simogatta.
- Paolo ingerülten válaszolt - majd megoldjuk, de most hagyj, ne zavarj, mert rengeteg dolgom van, nincs időm veled foglalkozni. Paolo már rég nem beszélt így Lilivel. Lili sértve érezte magát és úgy érezte , hogy eljött az ideje , hogy lehígassza Paolot, hogy fölöslegesen ne emelje fel a hangját. Elég ha éneklés közben próbálgatja a C-t.
- Jó, ha nincs időd - majd lesz, ha bejelentem a rendőrségen hogy fegyvert tartasz magadnál - és szép csendben , anélkül , hogy visszanézett volna kisétált a konyhából.

Másnap délelőtt Erika jelent meg a kempingben. Istvánt szerette volna látni, de nem találta őt sehol. Tífusz viszont jelen volt és körül ugrálta, ezért gondolta, biztos itt van valahol. Az ebédlőbe ment, ahol a csapat szokott ücsörögni. Piroska és másik Margó voltak egyedül bent, az előbbi teázott és magazinokat olvasott, míg az utóbbi felmosás közben szitkozódott. Nem értette, hogy hagyhat ennyi felnőtt ember ilyen sok mocskot maga után.

Erika letette magát Piroska mellé, megdicsérte a lány új frizuráját. Megtapogatta, beletúrt, a hajszálak végét vizsgálta.
- Gyönyörű hajad van –mondta. - Bárcsak nekem is ilyen szép lenne. 
Piroska örült a kedves szavaknak, pláne így, hogy egy lánytól kapott elismerést, nem egy férfitól, akinek mindegy hogy néz ki. Letette az újságot, Erika ekkor látta, hogy randi tippek után kutatott, mit tegyen, mit viseljen. Hiába az új frizura, nem érezte készen magát a holnap esti eseményre.
- Csak nem… –kezdett bele Erika.
- De igen, holnap este találkozom valakivel –nézett aggódó tekintettel a távolba.
- És mi a baj?
- Szeretnék csinos lenni, de nem igazán tudok mit felvenni. Félek, hogy nem fog jól alakulni az este.
- Van egy ötletem, segítek neked, csak előbb hadd lássam Istvánt, rendben?
A két lány elsétált a pihenő helységbe, betekintettek az ajtón, és a látványtól az orrukat befogva kuncogni kezdtek. István aludt a kanapén, befelé fordult, egy kis világosbarna pokrócot is terített magára. Még egyikük sem látta ennyire kisfiúsnak.
- Reggel korán hívta be Lajos, mert valamit meg kellett javítania, sokat kellett szaladgálnia –ismertette a helyzetet Piroska. Erika odasétált fölé, egy ideig csak nézte a fiút, majd megigazította rajta a pokrócot, aztán lassan fölé hajolva egy hosszú csókot nyomott a halántékára.
A lányok szóltak rendes Margónak, hogy ugorjon be pár órára Piroska helyére, mert neki el kell mennie. Buszra szálltak és végig beszélgették az utat, amíg a belvárosba értek. Elsétáltak Imi munkahelye előtt, Piroska az ablakon betekintett, hátha meglátja, de most nem volt szerencséje. 
Végül Erika lakásán, a hálószobájában kötöttek ki, ami minimálisan volt berendezve. Egy ágy, egy szék, egy asztal, egy tv, egy szekrény. Az viszont annyira dugig volt ruhákkal, hogy nem győzték kipakolni.
- Válasz bármit és onnantól kezdve a tiéd!
- Komolyan mondod? Ez… Ezt nem hiszem el. Miért vagy ilyen kedves velem? –értetlenkedett Piroska.
- Inkább az itt a kérdés, hogy más miért nem ilyen kedves veled? Segítek neked, mert segíteni jó, bízok a karmában. Ha jól cselekszem, és jó dolgokat teszek, jó dolgok fognak történni velem.
- Mintha kihasználnád a sorsot, mintha csak azért akarnál jót tenni, hogy veled is jó történjen –Piroska szavaitól Erika eltátotta a száját egy pillanatra, de rögtön egy mosoly ült ki az arcára. 
- Megleptél, ez jó! Ezért is segítek neked, mert értelmet látok benned, elkerülöm az olyan embereket, akikben egy csepp értelmet sem látok.
- Hasonlítasz Istvánra.
- Igen –mosolyodott el Erika. –Az univerzum vonzza a hasonlóságokat, ezért is találkozhattam veletek… Gyere, próbáljunk fel valamit!

Paolo és Lili ekkor értek vissza a kempingbe, hogy amiként megbeszélték, összeszedjék a lány cuccait, és az odaköltözhessen a férfihez. Hiszen minek laknának külön, mikor már hivatalosan, és mindenhogyan együtt vannak. Paolo Lajoshoz ment, hogy a holnapi menüt megbeszéljék, Lili pedig a szobájába igyekezett. Amint elhaladt a kanapé mellet, megpillantotta Istvánt, aki akkor tápászkodott fel, és még kissé álmatagon pislogott az érkezőre.
- Megjöttél? Jó hosszan sikerült távol maradnod. Mégis merre jártál?
A lány egészen István felé fordult, és egy sóhajjal felelt. - Paolonál.
- Gondolhattam volna. - A fiú felállt, és körbenézett. Mivel magukon kívül senki nem járt arra, így nyíltabban, bátrabban közeledett. - Áruld már el, mi a csudát eszel rajta? Nem hozzád való.
Lili merengett egy darabig, majd révetegen a messzeségbe pillantott. - Ez bonyolult.
- Nekem van időm. Igazán elmagyarázhatnád. - István zsebre dugta kezeit, és úgy pislogott arra a domborodó pocakra, ami egyfolytában a szemeit vonzotta.
- Tudod, sok ostobaságot követtem el életemben, de a legtöbbet nem azért, mert buta lennék, csak azért, mert hallgattam az érzéseimre vagy éppen másra. Szerelmes lettem a tanáromba, aki aztán elhagyott, eltűnt az életemből. Akkor a barátaim hatására és rábeszélésére úgy próbáltam felejteni, hogy minden éjjel buliztam. Megesett a dolog, hiába tagadnám, mert következményét itt hordom a szívem alatt. Buta voltam és ostoba. Paolo... mellette biztonságban érzem magam, tudom, hogy rá számíthatok, segít nekem felnevelni a gyermekemet... gyermekünket. Biztos háttere van, meg tud adni neki mindent, amire egyedül képtelen lennék.
- Csak ezért? Azt hittem, legalább szereted is. - A hangsúly gunyoros volt, ezért Lili azonnal felelt.
- Szeretem. Szeretem, mint... mint a gyermekem apját. - És ezt még őszintén is mondta.
István összehúzta szemöldökét, úgy vizsgálgatta a lányt. - Ezt én is meg tudnám adni, csak... csak többet kellene dolgoznom. Ugyanolyan életet biztosíthatnék neked és a gyermekednek. Ezért nem kell Paoloval maradnod.
A beszélgetés nyitott maradt, mert az érintett olasz épp akkor lépett be a nappaliba, hogy segítsen Lilinek pakolni.