Magyarország. Be csodás minden vonala, minden íze! A haza illata, az otthon meghittsége, a megszokott, szeretett látvány. Lili beleborzongott, és hatalmas megkönnyebbülést érzett, amiért újra láthatta, érezhette. Szívében, lelkében felüdült, és úgy pillantott a mellette ülő Paolora, mintha semmi baj nem érte volna soha, mintha minden a legszebb, a legcsodálatosabb lenne. Ki akarta mondani, el akarta mesélni, hogy mennyire boldog, de még a torka is elszorult, a gyomrában pedig apró gombóc növekedett, és amint egyre nagyobbá vált, az izgalma úgy hatalmasodott el rajta.
Felsóhajtott, a szeme csillogott, és mikor a férfi odafordult felé, hogy megnézze, mindennek mi oka, egy percre a szája is tátva maradt, hiszen ilyen gyönyörút mg sosem látott. Lili egyszerűen ragyogott, mint a nap a tiszta kék égbolton, mint gyémánt az eljegyzési gyűrűn, mint... Paolo nem bírta. Hatalmas fékcsikorgással leállította a kocsit az út szélén, hátranyúlt a táskájába - ami az ülés előtt hevert -, és kivette belőle a fényképezőgépét.
- Szállj ki! Gyere! - unszolta Lilit, miközben ő maga is kipattant a kocsiból. - Siess már!
A lány meglepődött ugyan, de esze ágában nem volt ellenkezni, tette, amit Paolo kért. Odaállt a csodásan zöldellő síkság elé. A gép kattogott, Lili pedig egyre jobban élvezte a különös és hirtelen fotózást. Mosolygott, nevetett, forgott, pózolt, és mindent úgy tett, mintha nem először csinálná.
Paolo elégedetten nyugtázta mindezt, miközben élete legjobb fotóit készítette. - Dobd le a pólódat! - mondta a lánynak, és az hevültségében meg is tette. Domborodó pocakja nemhogy előnytelenné tette volna őt és a képeket, épp ellenkezőleg. Épp ez volt a lényeg, hogy vele, ezzel együtt volt lélegzetelállító. Mert bár Paolo is látott már szebbet, látott már csinosabbat, de ilyen erős kisugárzással rendelkező lányt, mint Lili, még soha.

Sokáig tartott, mire Paolo úgy ítélte, elég képet készített. Leeresztette a gépet, majd odaintette magához Lilit, aki magára véve pólóját, rohant hozzá, és boldog kíváncsisággal nézte a róla készült képeket a fényképező kijelzőjén.
Elámult, mert akit látott, az nem ő volt. Ez a lány már egészen felnőtt, és sugárzott a boldogságtól. Mindegyik kép ezt az érzést láttatta, és még valamit. Valamit, amit Lili képtelen volt megfogalmazni. Sugárzott. Igen, talán ez a szó rá a legmegfelelőbb. Még nevetni is jóízűen tudott, mikor az egyik közeli képen nem az arcát vagy egész alakját, hanem világoskék melltartóját, és az abból kidudorodó bimbóit látta. Játékosan hasba is vágta Paolot, hogy így dorgálja meg, mire a férfi mosolyogva átkarolta a vállát, odahúzta magához, hogy aztán lehajoljon, és rácsókolja a lány piros ajkaira minden érzését. És az első csókot egy újabb, majd még egy követte. Lili azt hitte, Paolo most érzi idejét annak, hogy lefektesse, és ettől újra elkapta a boldog izgalom. De a férfi nem sietett el semmit. Elengedte a lányt, megragadta ujjait, és visszahúzta a kocsihoz,
- Gyönyörű vagy! - szólt neki, mikor már az autóban ültek. - Úgy döntöttem, egy fotósorozatot készítek rólad. Mit szólsz hozzá?
Lili nevetett, olyan jóízűen, mint talán sohasem. - Mégis miért? Hamarosan már nem leszek olyan gyönyörű, mert a hasam egyre növekszik.
- Hát épp ez benne a lényeg, hogy végigkövetem terhességed minden szakaszát. Mit szólsz?
- Érdekes gondolat. - Lili születendő gyermekére gondolt, és azonnal beleegyezett, hiszen, milyen csodás emlék is lenne ilyen vagy hasonló képek terhessége minden szakaszáról. - Rendben! Benne vagyok. De ugye, nem szexújságban leszek benne?
- Csak azok a képek, amiket te is oda szánsz. Mondjuk az a melltartós... igen izgató - mosolygott Paolo, miközben újra indította az autót, és visszakanyarodott az útra.

Nagyon jól sikerült az improvizált fotózás-- úgy ragyogtak mindketten,mint a déli napsugár, és abban a pillanatban el sem tudták volna képzelni , hogy bár mi is betudná folyásolni felhőtlen boldogságukat. Paolo, kezével dobolt a kormányon és előbb csak dudorászott, majd lassan annyira felhevült, hogy teljes hangerővel énekelni kezdte kedvenc nótáinak egyikét-- éppen azt a melyiknek az a címe: Küldök néked egy nápolyi dalt! Paolo már a magas "C"-t feszegette, amikor - bekapcsolódott Lili is aki szintén ismerte, és szerette ezt a dalt, és szép koloratur szopránjával méltó társa lett Paolonak. Igaz ő magyarul énekelte , de ez nem vont le semmit, a dal művészi megjelenitéséből. Annyira rátelepedett mindkettőjükre a kimondhatatlan boldogság , hogy azt most, szavakkal úgy sem tudták volna kifejezni. Paolo számtalanszor Lilin felejtette a tekintetét és félő volt, hogy teljesen átadja magát a dal és a Lili varázsának , és megfeledkezik mindenről , még a kormánykerékről, gáz és fékpedálról is. Lili térítette magához , mert Paolo mára GPS többszöri figyelemzetését sem hallotta , pedig az szinte húsz másodpercenkét mondta géphangán: "Túllépted a megengedett sebességet"- háromszáz méter után fordulj jobbra....Abba hagyták a dalolást , de még percekig hallani vélték saját nótázásaiknak a visszhangját.
- Megkell csinálni azt zenekart , ezt a hangot amit birtokolsz , azt nem szabad parlagon hagyni heverni- sóhajtotta Paolo.
- Én jobban szeretem , ahogy te énekelsz, de ha együtt akarunk énekeln,i akkor neked megtanulni néhány magyar népdalt vagy akár mű dalt is.
- Én inkább operett dalokat szeretnék énekelni mert azt szereti a közönség, és nem csak a fiataloknak kell énekelni, hanem az idősebb korosztálynak, mert náluk van a pénz-- és szórakozni is nagyon szeretnek , sőt tudnak is.
- Az nem gond , a mi csapatunk egy olyan csapat lesz amelyik mindent énekel-- hogy mindenki jól szórakozzon!

Csak néhány perc és néhány, kilométer választotta el őket otthonuktól- gondolta Lili , majd mosolyogni kezdett saját magán-- mi az hogy az otthonuktól?- hiszen sem Paolonak, sem neki nem otthona, csak egy átmeneti állapot, amit annak köszönhet , hogy egy kissé meggondolatlanul nyakába vette a nagyvilágot. A nagyvilágot? -kérdezte magától, majd válaszolt is-- most már akár ezt is elmondhatja-- bár ez a kirándulás , nem volt fenékig tejfel, és sem és Paolo sem mutatta meg az igazi macsó olaszt-- amit pedig úgy megkedvelt benne! Ennek akár valami oka is lehet. Azt viszont nem tagadhatom le - elmélkedett tovább Lili - hogy olyan csodálattal , olyan szenvedéllyel, soha senki még nem nézett úgy rá mint Paolo. És ahogy csókol...
Befordultak a kemping parkolójába, és kezdtek kipakolni. A kollégák , és az egész társaság, szinte futva közeledtek hozzájuk Össze puszilódtak, és megkezdődött az ajándékosztás, ami Paolo gavallérságának, és pénzének. valamint Lili kompetenciájának volt köszönhető-- mert a lányoknak az ajándékot egytől egyig Lili

- Nahát! Végre itt vagytok! - köszöntötte őket Lajos, és bár próbálta játszani a szigorú főnököt, arcán ott játszadozott egy mosoly. Piroska kissé messzebbről nézte az érkezőket, diszkréten háttérbe vonult. A két Margó nem volt ennyire tapintatos, főleg az ajándékok érdekelték őket. Még Tifusz is ott lihegett Lili lába előtt, de a lány most nem nagyon foglalkozott vele, még a legutóbbi élmények hatása alatt pislogott Paolora, aki egy óvatlan pillanatban magához is húzta, és egy futó csókot lehelt a szájára.
István épp akkor lépett ki a házból, és pont elkapta ezt a különös jelenetet, és szívét átjárta a féltékenység, a csalódás, a düh, a.... maga sem tudta volna megmondani, micsoda.

A megérkezés pillanatai, kedvesek voltak , mert már megszokták , hogy ha Paolo haza megy szép Itáliába, akkor mindig nagyon gavallér,és mindig mindenkinek hoz valami, ajándékot. Most viszont még jobban ki tett magáért , mert mellette volt Lili aki arra ösztönözte , hogy ez most egy különleges alkalom, mert ketten voltak,és így jobban oda tudtak figyelni , hogy mindenki a leghozzáillőbb ajándékot kapja. Mivelhogy Tifusz is ott lábatlankodott , ő kapta meg először a nekijáró ajándékot egy szép barna, enyhén díszített nyakörvöt. Eleinte egy kicsiit vonakodott amikor rá akarták csatolni - István meg is jegyezte , nem tetszik neki a színe -pedig az igazság az volt , hogy a régit már megszokta. Tífusz elégedetten, unottan sétált odébb, és leheveredve figyelte ki mit kap. Nem sok mindent láthatott, mert kollégák felnyaláboltak az összes ajándékot, amivel szépen bevonultak a házban. A kutyának csak egy darab tűnt fel - amit ismert - és az egy remek horgászfelszerelés volt , és azt István kapta. A horgász bot olyan tetszetős volt , hogy Lajos megjegyezte:- Hozhattál volna nekem is egyet, mert most már hogy együtt az egész csapat arra gondoltam, néha én is leülnek a Tisza partra pecázni ,mert valamikor gyerekkoromban én is szerettem horgászni. A főnök asszony ránézett Lajosra majd rövid gondolkodás után kijelentette, hogy az bizony nem is lenne rossz, biztos jót tenne a Lajos idegeinek meg a hangulatának, titokban viszont arra gondolt , hogy esetleg neki jutna egy kicsit nagyobb szabadság, amit szívesen megosztana Gyulával, majd kijelentette, azon ne múljon - veszek én neked olyan felszerelést, amivel nemcsak halat de szirént is lehet fogni. Ezen mindannyian jót nevettek mert, még sohasem látták Lajost horgászni, ezért el sem tudták képzelni.

-Ne búsuljon szólalt meg Paolo, mert hoztam én magának is valamit, és biztosan tudom , hogy nagyon szereti, majd egy tíz palackos dobozra mutatott, amibe nagyon finom olasz borokat hozott- még pedig ahány palack annyi félét. Lajos elismerően mosolygott és nézegetni kezdte a márkás borokat.
Paolo meg Lili néha - néha egymásra néztek, és mindketten ugyanarra gondoltak. Vajon hogy kéne megmondani, tudomására hozni, Piroskának , hogy találkoztak az édesanyjával, és hogy szándékozik meglátogatni,mert megadták a kemping címét. Olyan egyszerű volt akkor megmondani a címet nem gondolva a következményekre , talán még büszkék is voltak arra amit tettek , mert arra gondoltak, sikerül egy anyát és gyermekét újra összehozni, néhány év egymástól való távollét után. Nem gondolták végig a dolgokat ,mert nem számítottak arra , hogy ez a találkozás milyen érzelmeket válthat ki mindkettőjükből. Ezért most tanácstalanul néztek egymásra , pedig tudták , hogy előbb utóbb színt kell valljanak, éppen úgy mint zűrzavaros kapcsolatukról. És egyik sem ígérkezett könnyűnek!

Paolo egy bíztató mosollyal Lilire tekintett, hogy most ő következik, adja át az ajándékokat. Másik Margóval kezdte, csokoládé különlegességeket hoztak neki. Ő felel azért, hogy mindenki a jól megszokott tisztaságban dolgozhasson, amiről az emberek hajlamosak megfeledkezni, és semmibe veszik, nem tisztelik az ő fáradalmait. Paoloék úgy gondolták, hogy jól esne neki, ha két felmosás és portörlés között leülhetne és bekaphatna valami finomságot.
Rendes Margónak sajtokat hoztak, amit egy romantikus vacsora mellett elcsipegethetnek Lajossal vagy akár Gyulával, ez már csak az ő döntése volt.
Lili szándékosan hagyta utoljára Piroskát, hisz ő kapta a legszebbet. Egy hosszúkás kis dobozt nyújtott át neki, amiben nyaklánc hevert. Egy drágakövekkel kirakott szívmedál lógott rajta. Lehet nem a legkreatívabb ajándék, de mióta Lili jobban megismerte Piroskát észrevette rajta, hogy egy kis szeretethiányban szenved. Ezért Lili úgy gondolta, hogy ez a megfelelő jelkép, amivel éreztetheti vele, hogy nincs egyedül.
- Ez biztos egy vagyonba került, nem fogadhatom el –mentegetőzött Piroska, de Lili nem hagyta magát, kivette a kipárnázott dobozból az ékszert. Piroska háta mögé lépett, hogy a nyakába akaszthassa.
- Valóban így van, de ne fájjon a fejed miatta, nem lettünk szegényebbek tőle –Lili mosolyogva Paolora tekintett, aki karba tett kézzel kuncogott. Senki sem tudta, hogy a drága ajándékokra a pénzt Pietro bankszámlájáról szerezték. 
Amikor Lili is megcsodálta a Piroska nyakában lévő ékszert, az egész bandával együtt, még maguk sem tudják miért, de megtapsolták Piroskát, aki ettől szörnyen el is pirult.
- Jó, ötlet volt, Paolo –szólt közbe Lajos. - Így a vendégek majd még jobban élvezik, ha fölé hajol. Lesz ám mit nézniük… Jaj! –Margó gyengéden nyakon csapta férjét, hogy észhez térítse.
Piroska és Lili ölelkezni kezdtek, de csak óvatosan, nehogy megnyomja a hasát. Ez szúrt szemet Istvánnak. Amióta itt volt Lili, István mindennap látta őt, és nem vette észre a folyamatos növekedést, most viszont, hogy pár napig nem volt szem előtt, már feltűnt neki. Mégsem volt hazugság, amit a lány mondott, valóban terhes. De azt akkor sem hitte el, hogy Paolo az apa, semmi jel nem utalt rá, nem úgy viselkedett, mint egy aggódó apa.

István fejében annyira kavarogtak a gondolatok, az érzelmek, hogy beleszédült, le kellett ülnie egy asztalhoz. Tífusz oda cammogott hozzá, hogy leüljön elé. Látva gazdája üres tekintetét, rányüszített, a fiú viszont ügyet sem vetett rá. Azt sem tudta, hogy mit gondoljon. Jól érezte magát ebben a pár napban, amikor megfeledkezhetett Liliről, sőt Erika igazán elvonta róla a gondolatait. Most, hogy visszatért és szembesült a ténnyel, hogy valóban terhes a lány, felkavarta a gondolatait. Pont, ahogy Paolo is, a köztük lévő viszály ellenére mégis ilyen szép és figyelmes ajándékot kapott tőle, nem tudta mire vélni. Fájdalomdíj? Vagy így akarta kifejezni, hogy kettőjük közül ő a domináns? Azért adta, hogy tudja, hol a helye Istvánnak, és foglalkozzon a saját dolgával? Valóban figyelmesség lett volna? Békülő szándék? Bárhogy is volt, István oda ballagott Paolohoz, és egy baráti kézfogással megköszönte neki a szép ajándékot. Így érezte helyesnek, még ha a szíve mélyén ellenzi is a kapcsolatukat és bántja őt.
Sokáig nem volt ideje gondolkodni, mert Gyula jelent meg a sajátos kinézetével. Kacsintott is egyet az ő Margójának, amikor Lajos nem figyelte. Tífusz nagyon örült Gyulának, feltápászkodott a földről, hogy farok csóválva körbe szaglássza őt.
- Próbáljunk! –tette rá a kezét István vállára. - Ha együtt akarunk zenélni, még van mit gyakorolnunk. Utána meghívlak egy italra, mert látom, hogy lógatod az orrod, pajtás.

Piroska is látta, István milyen módon reagálta le a szerelmes pár megjelenését. Valójában neki sem tetszett, de úgy érezte, nincs joga sem és már kedve sem beleszólni ebbe. Tudta, jobban ismeri Paolot, mint Lili és jobban ismeri a férfiakat, mint Lili. De akkor sincs joga beleszólni. Ha Lili ezt akarja... 
Látta, hogy a fiúk próbára készülődnek, a házigazdák is elfoglalják magukat, így visszavonult a saját, kicsi kuckójába. Szánalmasan nézett ki a lakrésze, bár erről nem tehetett. Egy ócska ágy, egy szocializmusból itt maradt, ormótlan ruhásszekrény és egy pici asztalka, összekarcolt tükörrel. Annyira kicsi volt a szoba, hogy az ágyra helyezkedve látta magát a rozsdás szélű tükörkében. Látta magát, és megállapította, hogy nem olyan szép, mint Lili. Talán nem is olyan intelligens. De talán okosabb. 
Levette nyakából az ajándék láncot és megállapította, valóban nagyon szép. És talán értékes. Vajon rendes ruhát tudna az árából venni? Ha igen, nem kellette könyörögnie Lajosnak, esetleg szolgálatot is tenni egy kis alamizsnáért. És ha lenne tiszta, rendes ruhatára, mehetne Imivel cukrászdába, a szüleihez, sőt bárhová, akár ki a világból is. El innen is, ebből a képmutató társaságból. Csak Istvánt sajnálta, úgy tűnt, ő rendes fiú. Amíg be ne hálózzák, persze...

Piroska nehéz helyzetbe volt, mert nem volt állandó rendes partnere. Bár most van valami kialakulóban , de az még annyira új , hogy nem is meri elkiabálni, hogy neki is van valakije. Mindenesetre szeretné megtartani ezt a fiút, mert nagyon tisztességesnek látszik talán túlzottan is annak. Mert Imi, az eddigi két találkozójukon, szimpátián, kedvességen kívül nem sokat mutatott. De talán ez helyes út, csak nála ez egy kicsit másképpen történt , mert hamar bedobták a mély vízbe, nem igen adtak neki időt a gondolkodásra. Ettől függetlenül tudta ő, hogy a türelem rózsát terem és mindennek megszabott ideje van. Azért mégis egész más lenne, ha lennének szép ruhái, és szépen sminkelné magát, akkor talán az Imi is belemenősebb lenne. Azt viszont eldöntötte , hogy mindenképpen szert tesz valami szebb ruhákra, bár azt is tudta , hogy a kempingbeli vendégek , gyakran dicsérik csinos fenekét akár a ráfeszülő minibe , akár feszes farmernadrágba van. Ez be kell jöjjön Iminek is - döntötte el.

Aztán meg itt van ez a feladói cím nélküli levél, talán oda kéne adja -- de egyáltalán nembiztos abban , hogy ezzel jót tesz vagy valami rosszat. Mert mi történik ha ha valami rossz hír van benne, akkor talán őt fogja hibáztatni. De ugyan úgy lehet jó hír is benne, akkor meg azért fogja kárhoztatni, hogy nem adta oda hamarabb. Előbb - utóbb úgy is oda kell adja!

Senki nem tudta , hogy Paolo meg Lili mit sugdosódnak egész nap - mindent annak tudtak be , hogy nem volt elég nekik az olaszországi kiszállás , itthon sem bírják sokáig egymás nélkül. Pedig egészen másról volt szó. Egyszerűen nem találták annak a módját, hogy ki és milyen formában mondja meg, hogy találkoztak a Signorával vagyis a Piroska anyjával. Az sem nézett ki egyszerű feladatnak - de abban biztosak voltak , hogy az sem tűr már sok halasztást. Mert mi történik , ha egy szép napon csak beállít a Signora!

Piroska is dilemmába volt ,hogy megmondja-e Lilinek,hogy használta ruháját , vagy se, mert van olyan a lányok között aki szívesen odaadja a ruciját sőt még büszke is rá , de olyan is hogy akár a szemét kaparja ki a másiknak ha az ilyesmire vetemedik.És pontosan ezt nem tudta , hogy Lili melyik csoportba tartozik.