- Jól ismeritek a lányomat? - tudakolta öreg Piroska, aki magát csak Signora-nak neveztette. - Mi van vele? Jól van? Mondjuk, mindig élelmes lány volt. Most épp mit csinál? Mert anno nagyon szerette a mélybe nyúló éjszakákat. Már ha értitek, mit akarok ezzel mondani - vigyorgott az asszony, és úgy mustrálta Paolot, mintha valami kiállítási tárgy lenne.
Lili idegesen pislogott maga elé. Nem tudott mit kezdeni Paolo érintésével, ami nem csak a tüzet szította fel benne, de el is gondolkodtatta, hiszen a férfi tekintete olyan sok mindent elárult. Ugyanakkor a nő szavai Piroskára terelték gondolatait, az egykori beszélgetésükre. Nem, képtelen volt megállni szó nélkül, hogy hagyja, amint az anya épp a leányát pocskondiázza.
- Nem, mintha látott volna más példát is maga előtt.
Signora szemei megvillantak a szavak hallatán, és úgy döfte vele keresztül Lilit, hogy az menten hátra is hőkölt.
- Csak nem sértegetsz?
- Nem... én... - A lány felsóhajtott, és tanácstalanul Paolora pillantott, aki alig észrevehetően megrázta a fejét, jelezve, hogy ne szóljon többet. Hát így is tett. Csendben maradt. Csupán annyit engedett meg magának, hogy megfogja a férfi kezét, és hatalmas tenyerébe fűzze vékony, remegő ujjait. Jó volt így. Akármennyire is rettegett a helyzettől, Olaszországtól, mammától, mikor Paolo ilyen nyugodt és kedves volt, mellette teljesen biztonságban érezte magát. És rájött, ott abban a pillanatban értette meg, nincs más lehetősége csak várni, és rábízni magát Paolora.

Valójában csak akkor jött rá, milyen jól is döntött, mikor valahonnan egy alak magasodott föléjük, és pörgő olaszossággal Paolohoz beszélt, miközben egyetlen mozdulattal Lili mellé huppant.
- Molto bello! - dünnyögte, és arcát egészen a lány hajába fúrta, miközben mélyen beszívta az illatát.
Lili ijedten húzódott el, és próbált minél messzebb kerülni Pietrotól.
- Basta! Che cosa volete? - kérdezte Paolo mérgesen.
- Lui! - Pietro nem engedte egy könnyen a lányt, és ezt Paolo is azonnal észrevette, ezért felállt, felhúzta Lilit, hogy aztán a a háta mögé parancsolja, ő maga pedig farkasszemet nézhessen az egyre hírhedtebb barátjával.

A tekintetek egymásnak feszültek- egyelőre csak ezek - de semmi biztosíték nem volt arra, hogy a következő másodpercben, ne villogjanak a kések, vagy ne dördüljenek pisztolyok. A két nő egyre inkább eltávolodott a két férfitől, és megpróbáltak valami fedezéket keresni, bár erre semmi esélyük nem volt. Pietro a zsebéhez kapott és, mire keze megint láthatóvá vált már ott villogott kezébe a gyilkos fegyver. De Paolo sem tétlenkedett, mert ő is előkapta kését és Pietrohoz közelitett. Egyértelmű volt , hogy nem félnek egymástól, és csak a törvénytől való félelem tarja vissza őket attól , hogy azonnal kioltsák egymás életét. Pedig üzlettársak voltak, de ha nőről volt szó akkor Pietro nem ismert sem istent sem ember, csak az érdekelte , hogy mindenáron megkaparintsa a nőt. Paolo tudta ezt, ezért ragaszkodott ahhoz , hogy Pietro előtt ne nagyon mutatkozzon Lili. Paolo azt is tudta, hogy Pietro a tulajdon testvérének a feleségével is viszonyt folytat. Sőt azt is, hogy a lelkiismeretén -- ha van neki ilyen - gyilkosság isszárad. Paolo nem akart vérontást , csak megfékezni akarta Pietrot , ezt a vad bikát, mert tudta róla , hogy ha priuszára emlékeztetik akkor meg hunyászkodik. De erre úgy látszott . hogy most nem lesz szükség erre egyelőre , mert a tenyeres talpas pincérhölgy megjelent -- telefonnal a kezében és a két férfi közé állt. Idős Piroska vagyis Signora, az egyik, míg Lili a másik sarokba, halálsápadtan várták az események befejeződését. Amikor a pincérhölgy közéjük állt a Sígnora elájulni látszott, de Lili is alig tartotta magát.
- Fejezzétek be , mert egy gombnyomás, és két percen belül bilincs kattan mindkettőtök kezén. Remélem ebben nem kételkedtek. Szemük legalább úgy villogott mint a kések , de nem kellet még egyszer megismételnie a parancsot, mert kések eltűntek, de gyilkos tekintetek ott maradtak!

- Még nincs vége - szólt oda Pietro Paolonak, és vérben forgó szemével megvető pillantásokat küldött feléje. Paolo pénz dobott az asztalra, megfogta Lili kezét, és kimentek a cukrászdából. Pietro is menni készült, de a pincérhölgy utána szólt-- még mindig a telefonnal a kezében amit jelentőségteljesen hol felemelt , hol meg leeresztett, de néha a gombokkal is babrált. Majd belekezdett egy kör mondatba-- aminek vége hossza nem volt-- eredménye annál inkább, mert Pietro egy százeuróst dobott a pultra a pincérhölgy elhallgatattása céljából.
- A hölgy megjegyezte-- nem is olyan biztos , hogy ez a százas fedezi a jövedelem kiesésemet.- nézd senki nem maradt a boltomba
- Pótolnám, másképp a hiányodat , ha leadnál vagy húsz kílót némely testrészedből-- mondta Pietro, és magához emelte az éppen éledező Signorát
- Látom ismeritek egymást-- kezdte el mondókáját a Signora. Akkor biztos azt is tudod , hogy hol laknak!
- Persze , hogy tudom!
- Megmutatod nekem is?
- Ha te is megmutatsz magadból mindent.
- Lehet róla szó szép fiú.

Lili még akkor is reszketett, mikor a kocsiban ülve már ismét Mamma háza felé haladtak. Paolo sem volt épp beszédes kedvében, arcáról lerítt dühe, és a kormányt is úgy markoltra, mintha össze akarná törni. Ordítani, kiabálni vágyott, vérmérsékletének kellett néhány perc, hogy lenyugodjon, és átvegye a magyaros tempót. Akkor pillantott csak rá a reszketeg lányra, és komoran, de immáron sokkal nyugodtabban szólt hozzá.
- Mi a csudának kellett elszöknöd? Miért nem hallgattál rám? Mi a fenének nem vagy képes nyugton maradni?
Lili döbbenten nézte a férfit, és talán a rémület miatt, teljesen őszinte volt hozzá. - Félek tőled, Paolo. Félek attól, amit látok, amit érzek. Ostobaság volt eljönnöm veled. Haza akarok menni!
A férfit meglepte a vallomás, és ahogy Lili szája sírásra görbült, azonnal megértette, a szavai szívből jönnek. Sóhajtott egyet, csillagszeme egészen elborult, homlokán a gondok ráncai jelezték, hogy nem tudja, mi tévő legyen. De nem kellett beszélnie, megtette helyette a lány, aki, mintha észbe kapott volna, sietve magyarázkodott tovább.
- De a barátodtól még jobban félek. Olyan, mint valami maffiavezér. Mit akar tőlem? És te? Képes lettél volna valóban megvédeni engem?
- Megígértem. Nem? - Paolo hangja kemény volt, szinte már haragos, és ez Lilit rémülettel töltötte el.
- Igen, meg. De nem hittem benne, hogy valóban megteszed. Azért... örülök, hogy megtaláltál. Honnan... honnan tudtad, hogy hol vagyok?
- Követtelek.
- Követtél - suttogta a lány maga elé, mint valami csapást, pedig valójában hálás volt Paolonak, amiért az megvédte.
- Igen, követtelek, mert voltál olyan buta, hogy annak ellenére leléptél, hogy mondtam, ne tedd! Pietro nem játszik. Kellesz neki, és bármi legyen az árad, megszerez magának. Vagy így, vagy úgy. Ha Mamma nem hív fel, hogy bizonyára szökni akarsz, mert látta, amint a bejáratnál próbálkozol, elképzelni sem tudom, mi lett volna. Belegondoltál? Vagy épp azt a tüzet akarod gerjeszteni, aminek a lángja eléget?
A szavak értelmét Lilinek át kellett rágnia, hogy rájöjjön, a férfi mire is gondol. Dehogy akarta ő Pietrot tüzelni, de ha már a puszta jelenlétével azt teszi, valóban jobb, ha szót fogad Paolonak.
- Jó, értem. Ígérem, ezentúl jó leszek. A barátod igazán félelmetes figura. Nem szeretnék vele találkozni többet.
- Valahogy kétlem, hogy megússzuk. Ha nőről van szó, Pietro nem ismer lehetetlent. Kellesz neki, és ezért nem riad vissza semmitől.
- Semmitől? - Lili arcából kiszökött a vér. - Mégis, mire gondolsz?
Paolo ránézett a lányra, miközben leállította a kocsit a garázsban. - Konkrétan arra, hogy engem kinyír, téged pedig megerőszakol. Már, ha hagyjuk.

Pietro és a Signora együtt hagyták el a cukrászdát. Hogy hova mennek ahhoz nem fért kétség. Pietro erős izgalmi állopotba került, ezért most megelégedett egy csinos , de korát tekintve, egy már nem éppen fiatal nővel. De erre feltétlenül szüksége volt, hogy hangulatát rendbe hozza. A Signora is érdekelt volt a dologba, mert most hogy megtudta , hogy lehetősége nyílik többet megtudni lányáról, feltámadtak benne az anyai ösztönei, az ön váddal együtt. Eldöntötte , hogy mindent elkövet , mindent megtesz, hogy megtudja, hol lakik az a lány aki mindent tud Piroskáról. Néhány perces autózás után Pietro lassított, és megmutatta azt a házat ahol Paoloék laktak. A Signora jól megnézte a házat , és elégedetten vette tudomásul hogy, egyáltalán nincs messze az ő kis bérelt lakásától. - Ahogy megszabadulok ettől vadembertől azonnal megkeresem, és utána az első adandó alkalommal megkeresem a lányomat.-- Vajon milyen lehet?- mit csinál? - hasonlít-e rám?- és egyáltalán szóba áll-e még velem?- hiszen négy éve már , hogy elhagytam! Ezek a gondolatok foglalkoztatták, miközben mindent elkövetett , hogy Pietronak ne maradjon semmi hiányérzete.
Pietro pénz dobott az asztalra, és távozott. A Signora még utána szólt: Gyere máskor is ha jól érezted magad! Pietro nem válaszolt sem igent , sem nemet, de visszanézett a Signorára.

Paolo nehezen viselte a Lili nyafogását, de amikor a gyerekre gondolt meglágyult a szíve, és az arcán alig észrevehető mosoly futott az ajka sarkától a csillag szeme sarkáig. Lili az ilyen árnyalati dolgokat is észrevette, és ilyenkor mert újra előhozakodni hazatérési szándékával.

- Tudod , hogy meddig engedett el a főnök?
- Persze hogy tudom, de még nem rendeztem el mindent!
- Mit nem rendeztél el?
- A pénz ügyeimet, mert ez a Pietro azt akarja , hogy én egyedül álljam a a nyomda megemelt költségeit.
- És az akkora nagy összeg , hogy megingatja az anyagi helyzetedet?
- Szó sincs róla, de ez elvi kérdés, mert ha mindig utána engedek akkor nem lehet vele bírni, és mindig újabb és újabb követelőzéssel áll elő-- azt állítja , hogy ő sokkal többet dolgozik a lapért, és ebben van is valami ígazság, mert én leszállítom az anyagot, és a többi az ő dolga. De azt is tudom , hogy szeret nagy lábon élni és ha nőről van szó akkor szórja a pénzt.De nem féltem-- vannak neki más érdekeltségei is. Paolo a lány szemébe nézett,majd tekintetét lassan eresztette lefelé egész, a Lili pocakjáig, ahol meg állapodott az. Arcán halvány mosoly szaladt szeme sarkától az ajka sarkáig, majd megszólalt - azt hiszem néha tennünk kell némi engedményeket, mert biztos hogy nem a legolcsóbb, de néha lehet a legcélravezetőbb.

Megérkeztek a Mamma házához-- amikor beléptek a Mamma a leggyorsabb fordulatra állitotta nyelvét és mondta, mondta a magáét, de néha már mosolygott miközben , hol Lilire, hol meg Paolora nézett.
- Paolo kisvártatva oda szólt Lilinek-- jó lenne holnap indulni!-- és tovább hallgatták a Mamma pörölését!

Piroska mit sem sejtett arról, hogy Lili kivel találkozott a messzi távolba. Gondolatai Imre körül jártak, és hiába volt sok munkája a vendégházban és a kemping konyhájában, a fiú kedves arca mindig megjelent előtte. szépen sikerült az előző napi fagyizás, és a fiú kedvesen, udvariasan viselkedett vele. Ez nagyon jól esett Piroskának, mert ilyen élményben ritkán részesül. Őt eddig csak dobálták, rugdosták, kihasználták. De Imi egész más volt, a fagyizás után a buszmegállóig kísérte és udvariasan kért újabb randit. Semmi tapizás, semmi célzás egyéb vágyakra. Piroska elmosolyodott ezen, miközben a konyhában tisztította a sárgarépákat. A gazdasszony mellette forgolódott, készítette a húst elő az ebédhez, míg Lajos a fakanalat forgatta a tűzhely felett. Mindketten észrevették Piroska csillogó szemét, és mindketten más következtetést vontak le. Azonban a féltékenység mindkét gondolatban benne élt. így Margó végül úgy döntött, kiküldi a lányt a konyhából. Hiszen akinek így csillog a szeme, az valamiért boldog és vidám, ezáltal meg is szépül. Már pedig Lajost végre vissza sikerült édesgetnie magához, így nem kívánta, hogy a férje újra Piroskát vegye igénybe vágyai kielégítésére.

Lajos sóhajtva nézett Piroska alakja után, de elkapva asszonya tekintetét mosolyt küldött felé és visszatért a főzőedényhez. 
Örült volna annak, ha végre visszatér az olasz, unta már a szakács munkát, de nem volt mit tenni. Paolo olyan hévvel közölte, hogy mennie kell, hogy akkor szólni sem tudott, azt sem tudta megkérdezni, mikor tér vissza, ráadásul elvitte magával Lilit is. Még jó, hogy Piroskát itt hagyta...
Piroska ezalatt a kiskertből összeszedte a petrezselyem és zellerleveket, amiért a gazdasszony küldte, miközben azon törte a fejét, mit vegyen fel a másnapi randijára. Egyre jobban érezte, hogy az Imi más, mint a többi férfi, hogy ez a fiú komolyan veszi őt, és talán végre megtalálhatja mellette a szerelmet.

Pietro távozása után, a Signora rendbe szedte magát --talán még jobban mint mikor pasit ment fogni , mert szeretett volna egy kicsit jobb színbe feltűnni mint amilyen valójában volt. Most azt tartotta a legfontosabbnak, hogy meg tudjon egyet és mást lányáról, akit néhány éve faképnél hagyott. Arra gondolt , hogy elmeséli , hogy hányszor gondolt lányára ,hányszor áztatta könny a párnáját , és hányszor voltak rémálmai amikor, többet ivott a kelleténél. Olyankor nagyon furcsákat álmodott. Olyanokat , hogy egész pici korában hagyta el Piroskát , amikor az még járni sem tudott-- és ment rohant volna vissza hozzá , de elhagyta az ereje , és valami állandóan visszahúzta, így sohasem tudott visszamenni. Az ilyen rémálmok után,ébredéskor csupa víz volt ,és percekbe telt amíg visszanyerte józan ítélőképességét. Nem ezt nem fogja mondani , mert ezt úgysem fogja senki elhinni.

Oda ért a Mamma házához. Csengetésére Paolo jött ki ajtót nyitni. Idegesnek látszott mert azt hitte , hogy Pietro csenget , olyan idegesitően. Amikor meglátta a Signorát, kissé megnyugodott, és betessékelte, mert tudta , hogy mi járatban van.
- Rövid leszek-- kezdte hadarva , csak azt mondjátok meg hogy Piroska jól van -e, van hol lakjon, van mit egyen. és a címét , mert megakarom keresni , a legrövidebb időn belül. Paolo és Lili mindent elmondtak neki. Paolo olaszul, Lili magyarul. Amikor Paolo beszélt a Mamma hallgatta és nagy kerek szemébe a gyűlölet fénye csillogott és miután a Signora elhagyta házat, egyetlen mondatba fogalmazta meg a véleményét: A büdös kurvája.