Lefutott az ebéd elkészítésének a hajrája, ők is ebédeltek, és leültek egy kicsit pihenni. De nem sokat, mert Lajosnak ízlett az ebéd, és meg kívánt egy sört és el is ment, hogy azzal leöblítse az ebédet , de még oda szólt feleségének: Igazán jól főzöl, nem felejtettél semmit. -Te sem, szólt vissza Margó-- már ami a főzést illeti!

Margó oda szólt Piroskának- tudod mit, gyere öltözz fel, és elmegyünk a fodrászhoz- jön a hétvége- szedjük rendbe magunkat, és szét nézünk egy kicsit a városba.
Néhány perc múlva teljes díszben álltak a lányok , csak még kiadták a parancsot Lajosnak, Istvánnak meg takarító Margónak, hogy aztán vigyázzanak a házra ameddig ők oda lesznek. István oda szólt a főnökasszonynak: El kéne vinni Tifuszt is, mert ő rá is ráférne már egy dauer! A nagyságos asszony csak nevetet és mindketten bevágódtak a kocsiba.

A főnök asszony nem puszta jó indulatból, barátságból vitte magával Piroskát , hanem arra gondolt , hogy távollétében Lajos megkívánja Piroskát , vagy Piroska kívánja meg Lajost, akkor neki, éjszakára nem marad semmi Lajosból. Ugyanis most hogy együtt dolgoztak a konyhába, és látták egymást munka közben, fiatalosan lendületesen dolgozni -- egyre kívánatosabbnak találták egymást.

A fodrásznál való tartózkodás idejét szűkre szabták mert az csak másodlagos cél volt.Margó eredetileg Gyulával akart találkozni, és meg beszélni a dolgokat ,mert elszámolni valójuk volt azóta , mióta Gyula visszautasította a náluk való fellépést. De ez csak az egyik ok volt , mert a másik meg az volt , hogy Gyula az utóbbi időben hanyagolja őt. De még ezzel sem volt teljes a lista, mert Margó időről időre beugrott a konkurenciához , hogy felmérje, a helyzetet, és miközben ezt tette, akkor szakított időt a Gyulával való időpont egyeztetésre is. Beültek Piroskával és kávét kértek. Jóvágású fiatal pincér fiú indult kifelé kávékkal, amikor megjelent a tulajdonos nő is, aki , mikor meglátta Margóékat azonnal visszarendelte a pincérfiút és új friss kávét készített-- elvégre a konkurenciát nem kínálhatja valami löttyel , hogy aztán rossz hírét költsék. A kávé finom volt, ezt elismerték mindketten-- de annál jobban megakadt a szemük a még sohasem látott pincérfiún. 

De Gyula is szagot foghatott , mert ő is előkerült valahonnan és széles gesztussal üdvözölte a lányokat. Piroska meg diszkréten elvonult a mosdóba és megcsodálta remekbe szabott frizuráját.

Piroska a mosdó türkében illegette magát, miközben egy női és egy férfi hangot hallott a folyosóról beszűrődni. Mozdulatlanul állt, és hallgatta a beszédet, amíg végre összeállt a fejében, hogy mit is hall.
- Biztos vagy abban, amit mondasz? - kérdezte a férfi hang. - Mert ha ezek valóban azért jöttek, hogy kémkedjenek...
- Hidd el, biztos vagyok benne, hiszen ismerem Margót! - állította a női hang. - A pénzért még a kutyát is... hidd el nekem! Ezek megszagolták a szerződést, és most meg akarják fúrni!
- De honnan tudhatták meg! Annyira diszkréten végeztünk mindent! És pár nap múlva ideér a cserkészszövetség vezetője, aláírjuk a papírokat....
- ... persze, ha ezek addig keresztbe nem tesznek!
- De miért jöttek volna ide?
- Kémkedni! A főnök asszony meg az a ribanc, tudod, az a pincérnőjük! Ezek most megneszelték, hogy szerződést akarunk kötni a cserkészekkel, megnézik, milyen újításokba kezdtünk, aztán ránk ajánlanak!
- Dehogyis! - nyugtatta a férfi a beszélgetőtársát. - Nézd meg, a Gyula ott ugrálja épp körbe azt a Margót, látod, hülyíti, teszi neki a szépet, inkább rá kíváncsi a nő, nem a mi üzletünkre.
- Nem tudom, de nagyon gyanús, nekem ez nagyon gyanús! - ismételgette a nő, és Piroska még a csukott ajtón keresztül is látni vélte, ahogy ismételgeti ezt a két szót összehúzott szemekkel, ráncosodó homlokkal. - Nagyon gyanús!
- Akkor menj, kínáld süteménnyel, beszélgess vele, hátha elárulja magát! De nehogy visszafelé süljön el a dolog, te ne fecsegj!
- Jól van na, nem vagyok én hülye! - csendesítette a nő, majd hangos csoszogás, tányércsörömpölést követően elcsendesedett a folyosó. Piroska várt még egy keveset, majd visszatért az asztalukhoz, ahol az üres kávéscsészék mellett már rigójancsi sütemény is kérette magát a tányérokon, a két tulajdonosnő pedig nyájasan beszélgetett az időjárás nagyon fontos témájáról. Piroska nem szólt semmit, leült melléjük, maga elé húzta a süteményt és csendesen elfogyasztotta.
Csak akkor szólalt már meg, amikor visszafelé úton ketten ültek Margóval az autóban.

- Szerinted járnak ide cserkészek? - kérdezte Margót.
- Cserkészek? Minek járnának?
- Hát, csak hallottam valamit ...- kezdte Piroska, de Margó esze Gyula körül forgott, meg afelől, hogy nem tudott a férfivel négyszemközt beszélni, mert a főnökasszony egyfolytában ott sündörgött körülöttük. Talán féltékeny a Gyulára...
- Szerintem valami nagy üzlet van készülőben! - szólalt meg ismét Piroska, de Margó megsemmisítő pillantásától inkább elhallgatott. Piroska úgy gondolta, ő megpróbált szólni, de ha a másiknál nem talál nyitott fülekre... így nem erőltette tovább a beszélgetést.

Visszaértek a vendéglőbe, kipattant az autóból és a szobája felé ment, hogy át tudjon öltözni és azonnal munkához láthasson. Közben azon járt az esze, hogy mit hallott, vajon annak van e valami jelentősége rá nézve, a vendéglőre nézve és vajon kinek kellene elmondania. Első körben Paolora gondolt, az olasz csibészre - ahogy ő nevezte magában - de a fickó épp Lilivel kocsikázik valahol Róma körül, így rá most nem számíthat.
- Szegény Lili! - sóhajtott fel Piroska, miközben elegáns ruháját munkaruhára cseréle. - hogy besétált az olasz csapdájába! Beleszerelmesedett, az meg kihasználja! Mert egy megbízhatatlan, olasz pernahajder! - gondolt Paolora, de tudta, hogy amilyen megbízhatatlan, olyan élelmes is, a mosdóban kihallgatott információval pontosan tudná, hogy mit kell kezdeni. Ha viszont nincs Paolo, akkor Lajoson kívül más nincs. De őrá meg Margó vigyáz most éktelenül. 
Piroska leült az ágya szélére és gondolkozni kezdett. Kinek érhetne ez az információ még valamit? Hirtelen rádöbbent a válaszra, és újra a kimenő ruhája felé nyúlt. Ez az információ annak ér pénzt, aki titokban akarja tartani. Mert ha jól értette, a cserkészszövetséggel akar a konkurencia szerződést kötni, feltehetőleg valami hosszú távú, jól fizető szerződést, talán egy rendszeres üdültetést, talán egy rendszeres diáktábort vagy horgász versenyt, vagy ... - mindegy mit, valamit, ami nekik pénzt fog hozni és amiről Margit és Lajos elvileg nem tudhat. 
- Na hát akkor, derítsük ki, mennyit ér az információ! - gondolta Piroska és újra a kimenő ruhájában lépett ki a szobájából.

- Hülye, hülye, hülye! –gondolta Lili. –Hogy lehettél, ilyen hülye, Lili? Majdnem elkövettél egy szarvashibát, meztelen fotózás? Komolyan? És én még lelkesedettem is iránta. Miért nem vettem észre, hogy csak ki akar használni, fotózni, üzletet csinálni, másoknak mutogatni, hogy pénzt csináljon belőlem. Te jó ég, még prostit, vagy pornóst faragna belőlem. Hülye vagy Lili, ilyen átlátszó tervnek bedőlni? Kimegy külföldre, hogy lányokat csábítson haza. Paolo egy pók, én meg belemásztam a hálójába. Hehe, ez még vicces is, Paolo a pók. Biztos toporzékolna mérgében, ha így szólítanám. Jó ég, ez már nem is vicces. Inkább ő a hülye, nem én. Igen, én csak vak vagyok. Paolo a hülye, sőt, elmebajos, idegbeteg, tuti nincs nála rendben valami. Ahogy viselkedett velem, amiket mondott nekem, ahogy mondta. Tiszta pszichopata! Nem is, ők nyugodtak, rendezettek, kedvesek, aszexuálisak… Pont, mint Paolo! Mennyiszer meg volt már a lehetősége, hogy megkapjon, de mégsem lett semmi belőle. És ahogy reagált arra a képre, amit magamról készítettem. Most is azt mondta, hogy undorító vagyok, épeszű ember nem mondana ilyet egy nála vendégeskedő várandós lánynak, nem? Atya ég, Olaszországban vagyok, egy pszichopata lakásán! El kell mennem, úristen, le kell lépnem innen!
Lilin pánik hangulat lett úrrá, felült az ágyon, és kapkodta a levegőt. Azon gondolkodott, mitévő legyen. Megszökjön, amíg van rá lehetősége? Mihez kezd, ha megszökik? Egyszer már megtette otthon, és a jelenlegi helyzetet leszámítva jól alakultak a dolgai. Meg kell keresnie a magyar nagykövetséget, vagy haza telefonálnia, hogy jöjjön érte valaki. Liliben csilingelt a menekülési ösztön, ha a jövőre gondolt, csak újság címeket és híradós tudósításokat látott:

„Olaszországban találták meg az eltűnt magyar lány holtestét.”
Lili szaporán kapkodta a levegőt, hevesen vert a szíve, de észnél volt. A kevéske holmiját összepakolta, és addig ki nem lépett a szobából, amíg odakint el nem halkult a tv. Akkor is csak nagyon óvatosan, nem sietett, inkább lassan nyomta le kilincset, és nyitotta ki az ajtót, nehogy nyikorogjon. Könnyen át verekedte magát a nappalin, mert a szeme már megszokta a sötétet. A cipőit a hóna alá vette, és próbált kijutni a bejárati ajtón, de kulcsra volt zárva. Lili száját csúnya, de őszinte szavak hagyták el. Úgy gondolta nem kutat kulcsok után, inkább visszasettenkedett a szobába, hogy megpróbáljon az ablakon keresztül távozni. Nem volt egy jó ötlet, el is bizonytalanodott, hogy mit szólna hozzá a baba, de Lili szemei előtt, újra a képzeletbeli újságcikkek jelentek meg. Kidobta a kis motyóját, felhúzta a cipőjét, aztán kiült az ablakpárkányra. Nem volt magas, de ő mégis csak egy törékeny, állapotos lányka. Nem neki való a kaszkadőrösödi.
- Bocsi ezért, de a kettőnk érdekében teszem, rendben? –megsimogatta a pocakját, aztán ugrott. A lábai szinte rögtön talajt értek, de a lendület előre lökte Lilit. Mind két könyökét csúnyán lehorzsolta, hogy megtartsa magát, és a hasa ne érintse a betont. Egy kicsit belenyilallt a fájdalom a pocakjába, levegőt is alig kapott tőle, de csak egy pillanatig, és szinte biztos volt benne, hogy jól van a pici. 
Feltápászkodott a földről, és Róma utcáiba vetette magát. Próbált olyan helyeken közlekedni, ahol Paolonak eszébe sem jutna keresni őt, addig, amíg valaki érte nem jön. Lili elővette a telefonját, értesíteni akarta a szüleit, de szégyellte magát, nem mert velük beszélni. Valaki másra volt itt szükség.

Piroska minden terv nélkül szállt fel a konkurencia irányába induló buszra, és mikor megérkezett a busz, akkor sem volt több terve. Tétován állt meg a folyó túlsó partján álló kemping előtt, és igazából már nem is tudta, hogy mit akar itt. Menjen be és közölje a főnökkel, hogy tud a cserkészekről? Ezzel zsarolja meg? És ha kiröhögik? 
Piroska nem volt buta lány, pontosan tudta, hogy első felindulásában kitalált ötlete butaság. Ezen morfondírozott, mikor látta, hogy a helyes arcú pincér fiú, aki kihozta nekik a kávét, épp kilép a vendéglőből. A srác is észrevette őt, rámosolygott és felé indult.
- Itt felejtettél valamit? - kérdezte megállva előtte.
- Igen, azt hiszem, itt felejtettem a ridikülömet! Mondd, hogy megtaláltad! - rögtönzött és rámosolygott a fiúra.
- Sajnos, nem találtuk, pedig most raktam rendet - sajnálkozott a pincérfiú és úgy tűnt, elhitte Piroska meséjét. - Fontos dolgok voltak benne?
- Nem csak a pénztárcám, némi apróval. Viszont a tárca egy kedves emlék volt számomra! - hazudott tovább Piroska szemrebbenés nélkül.
- Sajnálom! - vont vállat a fiú. - De ha van időd, meghívnálak egy fagyira, ha azzal felvidíthatlak!
- Nem gondolom, hogy Margó örülne, ha a konkurenciánál fagyiznék!
- Az én főnökasszonyom, az Erzsi sem bírná, de elárulom neked, itt nem is finom a fagyi! Gyere, tudok egy nagyon kellemes helyet, finom fagylaltokkal! - ígérte a srác és a város felé mutatott. - A citrom fagyijuk, isteni, hidd el! - javasolta és mivel Piroska nem mozdult felé nyújtotta a kezét. - Gyere már, nem eszlek meg! - mondta nevetve. Piroska elámult a fiú kedvességétől. Vele nem szoktak így beszélnem eddig csak lökdösték, rúgták, utasították és kiabáltak vele. 
- Egyébként Imi vagyok, itt lakom Szeged mellett. Apáméknak tanyájuk van, mindenféle állatot tartanak. Gyere már! - nevetett a lány bátortalanságán, majd elkapta a kezét és maga mellé húzta. - engedd, hogy büszkélkedhessek itt a külvárosban azzal, hogy egy ilyen gyönyörű lánnyal megyek fagylaltozni! - kérte és mivel Piroska végre hajlandó volt kezet nyújtani neki, már nem is engedte el a lány kezét. 
Nem mentek messze, néhány sarokkal odébb egy kedves kis cukrászdába vezette Imre, majd kehelyben fagylaltot rendelt mindkettőjüknek. A fiú szinte egyfolytában mesélt a szüleiről, a tanyájukról és a kedvenc lováról. Kérdezgette Piroskát is, de ő csak szűk szavúan válaszolt. Hiszen mit mondhatott volna a saját családjáról? Azt inkább szégyellnie kellene, messze nem tudott volna olyan szépen áradozni a szüleiről, ahogy Imre tette. Hallgatta a fiút, miközben megcsodálta helyes arcát, fekete hajfürtjeit, hófehér fogsorát. A fiú kissé tenyeres-talpas, inkább tömzsi, mint sportos alkat volt, de kedvessége, vidám hangulata feledtette testének aránytalan vonásait. Piroska egyre felszabadultabban hallgatta, nevetett a fiú történetein és már el is felejtette, miért is ment vissza a konkurenciához.

Lili , mondhatni céltalanul bolyongott Róma külvárosi utcájában. Agyában a gondolatok körtáncot , jártak, mert akár merre kényszerítette gondolatait , mindig oda tért vissza, hogy csak a mama házából szabadult ki, de az nem elég semmire, legkevésbé a hazatéréséhez. Eszébe volt még a nagykövetség megkeresése , de ezt a gondolatot is hamar elvetette mert akkor számíthat arra , hogy ott alaposan kikérdezik. Akkor ő muszáj , hogy megemlítse , hogyan került a szép Itáliába, és nem hallgathatja el Paolo nevét sem.De ha ő ezt kikotyogja akkor egészen biztosan nem engedik el addig ameddig Paolot kézre nem kerítik.

De ő ezt nem akarta, mert egyre jobban elhatalmasodott rajta gondolat , hogy nyelvtudás nélkül- jó angolul bugyborékol egy kicsit- de az olaszok nem arról híresek , hogy nyelveket beszéljenek. Ráadásul az a pár euró ami a táskája mélyen pihen még egy napra sem elég. Azonkívül ,ahogy észreveszik eltűnését azonnal keresni fogják, és Paolo elől nem lehet elbújni Rómába. Tudta ő ezt nagyon jól, és lassan be kellett lássa , hogy ezt a szökésfélét , egy kicsit elkapkodta , és ezek után bármi is történik, ő ebből csak rosszul jöhet ki. Haragudott Paolora, már kezdte bánni a szökést ,mert egyre inkább egyértelművé vált előtte, hogy a megoldás kulcsa továbbra is a Paolo kezében van.Mert neki haza kell menni ,neki elég volt Rómából meg Paoloból, meg a mamából is, bár az finom finom volt.Pietróból meg pláne!

Úgy érezte , hogy fáradni kezd.-ugyan mitől fáradt el?. Ekkor órájára pillantott, és azt tapasztalta , már közel két órája úton van. Lassú sétája közben egy kis csinos cukrászda bejáratát pillantotta meg. Arra gondolt beül egy cukrászdába , iszik egy kávét és attól, hátha eszébe jut egy életmentő ötlet. A cukrászda belülről még csinosabb volt, és az egész belteret áthatotta, belengte a frissen főtt kávé illatta. Apró asztalkáknál párocskák, beszélgettek sokkal visszafogottabban diszkrétebben, mint ahogy azt Lili, a néhány nap alatt megtapasztalta. Érteni , ugyan nem értett semmit , de a sugdolózó beszédekből, arra következtetett , hogy ide jövő párocskák, még egy félórával ez előtt nem voltak párok, csak éppen most készülnek párrá válni. Rajta kívül , még egy magányos hölgy koptatta széket alig néhány méterre tőle. Nem igazán törődött vele, csak azért tűnt fel mert az is egyedül volt. Való igaz, a világítás is csak éppen arra szolgélt , hogy ne üssék el egymást az esetleg siető vendégek.

Lili szürcsölte a kávéját, és egy időre a mások boldogsága - vagy csak annak keresése- elvonta figyelmét a saját gondjáról. Egyszer csak egy öregedő úr jelent meg az asztalánál és hívta - szóval is meg integetéssel is -- hogy menjen vele. Lili meg csak annyit tudott mondani , hogy no,no,no. De az a úr valószínű spicces állapotban volt mert tovább kapacitálta Lilit. Ekkor előjött a tenyares talpas pincérlány és kivezette a férfit.

Lili kissé megnyugodott, a szeme is megszokta a a félhomályt. Egyre gyakrabban fordult a magányos hölgy felé, és egyre jobban elhitette magával , hogy ott, a nem is olyan távol lévő asztalnál Piroska ül Még a fejét is megrázta , hogy ha álmodik akkor ébredjen fel . Nem álmodott! De ekkor, kis cukrászda ajtajában megjelent Paolo. Szétnézett és a Lili asztalához lépett. Megakarta fogni a kezét , hogy kirángassa cukrászdából, de megszólalt Lili--Nézd ott azt a hölgyet--az ott Piroska. Paolo is meresztette a szemét, és ő is Piroskának látta a hölgyet. Oda ment és megkérdezte a hölgyet , hogy esetleg vár valakit. -Akár téged is ,amice mondta a hölgy rossz olasz hangsullyal. Kiköpött Piroska volt , csak egy régebbi kiadásban. Akkor már Lili is odament , és szemrebbenés nélkül mondta ki: Ez a Piroska anyja!
- Honnan ismered te a lányomat?-- mondta a hölgy és kutatóan nézett , hol Lilire , hol meg Paolora....

A férfi ébredt tudatára először, és hozzá szokatlan lassúsággal magyarázta el - persze olaszul, amiből Lili egy kukkot sem értett -, hogy Piroska Magyarországon van, és ugyanott dolgozik, ahol ők. Az asszony zavartan, mégis érdeklődve mutatott az asztalnál lévő székekre, hogy foglaljanak helyet, majd szemei Paolo tekintetét és alakját kutatták. Nyilván elnyerte tetszését az olasz, mert valóban nagyon jóképű, jó kiállású férfi volt, tele temperamentummal, vadsággal. Paolo azonban éppen csak annyi érdeklődést mutatott iránta, amennyit Piroska anyja megérdemelt. Igazából arra volt kíváncsi, hogy bírja ki egy anya a lánya nélkül? Anélkül, hogy látná, hogy beszélne vele? Anya az ilyen egyáltalán? Nem, semmiképp! Tekintete el is vándorolt Lilire, annak kerekedő pocakjára, majd feljebb, pirospozsgás, szép arcára.
Úgy érezte, ostobaságot csinált. Hiszen nem akarta Lilit bántani azzal, hogy megijedt a növő hasától, de ő maga is érezte, ott eltört valami kettejük között. A lány már nem bízott benne, félt tőle. Pedig, ha tudná...
Kezét az asztal alatt észrevétlenül Lili hasára csúsztatta, és ujjaival lágyan végigsimított rajta, majd mikor a lány döbbenten rámeredt, állta pillantását, és mosolygós szemeivel próbálta elmondani mindazt, amit gondolt.