Ezt a regényt két országból négyen írtuk: Névszerint Knizner Szylvia  Héreg, Kate Pillou Debrecen, Kovács András Eger, Balogh Zoltán Szatmárnémeti. Ezért aztán legalább négy stilus fog itt ősszecsapni, a maga erényeivel és hátrányaival. Volt egy ötödik szerző is , akinek a nevére nem emlékszem, ha majd oda érek, akkor közlöm. Igy aztán, két ország öt  város, és öt szerző. Akik soha nem találkoztak egymással csak itt az amatőr í rok oldalán.

                                  Ezüstpengő camping 1

Nagyon  várom már , hogy meglegyen a kicsi. A férjem már teljesen be van indulva. Hallod! Már kifestette a gyerekszobát, hatalmas kék  eget felhőket, madarakat. Komolyan mondom , élete legnagyobb alkotását vitte véghez.

- A másodikat

- Másodikat? Ezt hogy érted ?

- Hát első a gyerek.

A beszélgetők hatalmas  nevetésben  törtek ki, amitől csak úgy zengtek a váróterem  rideg fehér falai.Többen is oda fordultak feléjük, és rosszalóan  pislogtak, de szólni senki nem mert,  a nagy kacagás után, az asszonyok is észerevették magukat, és bocsánatkérő mosollyal, jóval halkabban folytatták  eszmecseréiket.

"Milyen boldogok"- merengett Lili, aki ott alig néhány széknyire ült tőluk,és  kétségbeeset szívét átjárta bizonytalanság, Szivesen örült volna ő is , jó érzés lett volna  elmesélni, megosztani a hasonló sztoriket, de neki nem volt ilyen. Se háza,  se férje, de még egy barátot sem tudott felmutatni. Ott ült  a kismama rendelő várotermében huszonegy évesen, és két hónapos terhesen. Hogy ki ő ? Néha már  maga sem tudta , ahogy jövőt  sem mert volna írni születendő gyermekének.

            Pedig ha jól belegondol, talán ő is meséhetne - igaz az nem lenne egy  vidám történet, legalább is a végkimenetele nem  - mert azért a kezdetek kezdetén voltak szép vidám napok, romantikus séták erdőben, mezőn  folyóparton. Persze akkor még esze ágában sem volt, hogy hosszas keresgélés után sem talál munkát, mert azt mondták , hogy érettségi diplomája mindenkinek lehet manapság, és azzal akár fenekét is kitörölheti ha nem szerez még valami képesitést mellé. Azzal is probálkozott , de ahhoz hogy főiskolát egyetemet végezzen, nemcsak képességét  nem tartotta elégségesnek - de  anyagilag is elképzelhetetlennek tartotta . Szülei nyugdijasok voltak - ebből az is kitünik hogy nem fiatalok már, és akkor még ott van a huga is Marcsi, aki alig van túl a kamaszkoron, de az ígényei, valahol nagyon magasan járnak, és egy csepp belátással sincs , sem a szülei  anyagi helyzetére sem a nővére , talán jogosabb igényeire. Mindent magának akar és mindenbe beleszól, akár illetekes akár nem. Ujabban már parancsolgatni is szeretne Lilinek.

           Lilinek meg pontosan ebből volt elég, és mindent elkövetett , hogy mielőbb önállósitsa magát - és a maga lábára álljon, annak ellenére, hogy nagyon szerette a szüleit és gyakran a testvérét is. Elhatározta hogy változtatni fog, és nem ő lesz az első huszonegy éves lány aki elhagyja az anyai házat. 

            Lili határozott lány volt, és ha már egyszer eldöntötte , akkor bele is vágott. Átgondolva jelenlegi életét akkor tud igazán változtani életén ,ha a visszatartó erőktől eltud szakadni  teljesen. Aztán összepakolta  hátizsákjába , amire  feltétlenü szüksége lehet ,magához vette iratait, némi zsebpénzét, és az utolsó vonattal elhagyta szülővárosát.

             A szülei már mélyen aludtak, amikor benyitott hozzájuk, hogy egy pillantással elbucsúzzon tölük. Imádott de undokká cseperedett hugához is benézett, aki azonban nem tudta a számitógép képernyőjéröl se felemelni a tekintetét egy pillanatra sem. Pedig ha megtette volna , láthatta volna nővéra szomorú de  de határozott  arckifejezését. És Lili elindult az ország masik végébe található, hires fürdőhelyet is magába ölelő nagyvárosba. 

 Úgy  gondolta hogy ahol sok a túrista. ott neki is akad munka. Lelke megtelt reménnyel és  várakozással. 

             Lili  esze folyton azon járt hogy mi az ördögöt keres ő ebben a városban. Hamarosan  rájött , hogy csak úgy lelépni otthonról, nem olyan jó móka mint ahogy  azt  Amerika a tökéletesség  illuzióját keltve mutatja meg az embereknek a popkutúrában. Pláne nem volt jó ötlet egy születendő kisbabával utnak indulni. Valami mégsem hagyta nyugodni, egy belső riaztó szólalt meg benne mélyen, ami  elparancsolta őt régi életétől, amibe nem szerette volna  , hogy beleszülessen a csöppség. Nem tudott  mit kezdeni a helyzetel, ezért éjszakákat kellett tölteni a vasutállomás várojában. Próbált munkát szerezni de nem kapott, mivel nem volt állandó  bejelentett  lakhelye csaka kilóméterekkel távoli otthona. Lehetetlen  lett volna ingáznia, talán ha nem várt volna gyereket , még bevállalta volna, de igy nem, mardt választása. Kávézókban töltötte az ídejét, abban reménykedve hogy hogy a felszolgáló srác egy helyes fiú, aki felajánlja neki, hogy lakhasson nála, Naiv volt, szörnyen naiv. Ílyenek csak a mesékben léteznek. Ritka az ahol férfiakat alkalmaznak, mindenhová a vevőcsalogató hölgyeket veszik fel. Ha valahogy  még ki is tudta volna trükközni, hogy alkalmazzák, a pocakjának a növekedése miatt  egy ídő után nem tudta volna, és nem is is lett volna elönyös végezni a feladatát. Egy zsufolt helyen könnyen megütik,meglökik, vagy neki megy egy széknek. Utnak indult elakarta hagyni a várost. Stoppal akart továb közlekedni, hogy is spóroljon a pénzzén.

             A város határában azonban valami szemet szúrt  neki. Egy koszos régi reklám tábla." Ezüstpengő Camping". Remek ötlete támadt. Talán ha diáknak hiszik akkor alkalmazzák.

- Diákmunkára szeretnék jelentkezni - mondta. Lejárta már a lábát, szinte reszkettet a fáradtságtól olyan nehezek voltak a táskái. Az üdülő helyiség kapujában beszélgetett a tulajjal

- Mi a titkod, te lány ? - kérdezte reszelős hangon a foghiányban szenvedő, zsiros bőrű tulaj.

- Nem értem a kérdést, uram.

- Egy csinos fiatal lány  táskákkal  diákmunkát keres... Várj, inkább ne is mondj semmit, nem az én szívemnek való az aggódás. Csak annyi érdekel hogy nem -e fog keresni itt a rendőrség    vagy valami bünöző alkat.

- Nem sok esélyét látom, uram, pláne nem az utóbbinak. Nem voltam szexrabszolga .ha erre célzott.

Hmpf- nyögte a tulaj.

- Szállásra is szükségem van, szeretnék egy ágyat.

- Kicsit sokat akarsz te lány De van egy jó ötletem, felveszlek mosogatónak, nincs fizetés, de cserébe lakhatszz itt. Na, mit szólsz ?

            Kevésnek találta az ajánlatot - de olyan fáradt volt, hogy hajlott annak elfogadására ,de azért megemlitette, hogy tulajdoképen  azért egy kis  pénzt is szeretne keresni, mert ő nem nyaralni akar , hanem dolgozni. A tulaj hümmögött az orra alatt, de mivel hogy  nagyon komolynak találta alányt azt igérte  hogyha jól dolgozik, lehet szó fizetésről is. Ebben megegyeztek. Lili  jelen állapotában csak szükség megoldásnak tekintette  eztaz állást mert tudatában volt annak, hogy  legtöbb két hónapig tudja titkolni állapotát, és ha  észerveszik azonnal fel kell szedja  a sátorfáját.De agasztotta az is  hogy szó nélkül távozott és azóta  már nem csak, hogy keresik de biztosan már kerestetik is .Jobbnak látta  értesteni szüleit, hogy jól van, munkába állt, és van hol aludjon is. Azt viszont nem árulta el, hogy dolgozik, és hol alszik. Az édesanyja számtalanszor rákérdezett, hogy miért ment el és hogy miért haragszik, és megkérte , hogy menjen egészen nyugodtan haza , hogy megbeszéljék a dolgokat, és találjanak, valami jobb megoldást, valahol közelebb a szülői házhoz. Lili nemmel válaszolt azt viszont megigérte, hogy két háromnaponként telefonálni fog - de csak abban az esetben, ha nem kerestetik.

               Az édes anyjával való beszélgetés után egy kicsit megnyugodott - sőt az is eszébe jutott , hogy mennyi szép népdalt ismer, amiket még a nagyanyjától tanult. Felelevenitette, hogy elemista korában nem mult el iskolai  ünnepség az ő fellépése nélkül - ahol mindig nagy sikere volt. Ez a népdaléneklés tartott  egészen a középiskola második osztályáig. Ott történt valam itörés - legalábbis ő úgy érezte - és átlovagolt a táncdaléneklésre, ahol messze nem ért el olyan sikereket mint a népdalénekléssel. Aztán mindkettőt abbahagyta  a középiskola felsőbb osztályaiba. Most viszont  belesajdult a szíve, és kedve lett volna valami szép bús népdalt elénekelni - csak úgy sajátmagának. De akkor már olyan fáradt volt, hogy  egyszerüen eldőlt, és mély álomba zuhant. Álmai egy népdalénklési verseny  díjiosztójára  repitettékel - ahol éppen a közönség díjít veszi át.

Vidáman ébredt és elkezdte  a munkát. Munka közben szépen dudorászott, majd halkan csak úgy magának énekelni  kezdett.

            Erre többen is felfigyeltek  munkatársai közül. A szakács, aki egy magas, izmos ember volt, feltehetőleg olasz,mert egy folytában azt hadarta : Presto!Presto ! Úgy negyven éves  lehetett ,és szeme ... mintha örökké mosolyogna,  a sarkában  apró ráncok  táncoltak. Lili el is nevezte csillagszemünek. A pincérlány, egy örökké rágón kérődző, ideges teremtés, akinek olyan lábai voltak mit egy modellnek, és ezt előszeretettel mutogatta is  szük rövid miniszoknyájában Amugy helyes arca volt, a haja meg egyszerüen csodás. Úgy omlott  vállaira , akár egy fátyol. Sok férfi megis fordult utána , vagy Lili ugy fogalmazta volna meg , hogy sok férfi, csakis miatta járt a campingbe. Volt még egy mindenes fíú, aki  mindig azt csinálta , amit mondtak neki. Hol a  főzésben segédkezett, hol kiszolgálni, de volt ,hogy a takaritónő szerepét vette át, mikor az eltünt egy röpke órára  főnöke irodájában.

            Ők mind hallották  Lili énekét, de közülük csak egy mutatott érdeklődést, a lassan szomorkássá váló dallamok  után. Eleinte csak hallgatta, majd nézte alányt, végül egy óvatlan pillanatban, mikor nem volt közelükben senki, oda állt mellé, és csendesen közelebb hajolt hozzá.

- Csodás a hangod ! De mi nyomja gyermeki szivedet?

Lili meglepetten felpillantott, a vizes tányérok közül, és merengve nézte a szakács együttérző vonásait. Mégsem felelt. Úgy gondolta, egy vállránditással elintéz mindent, de a csillag szemű nem adta fel, és ujból feltette iménti kérdését.

- Fiatal vagy még ahhoz hogy itt dolgozz. Mi okod volt rá mégi. Lili fásultan felsóhajtott  és ki tudja miért, de valaszolt -Megkell élnem.

-És családod?  A szüleid.

Nem  tehtett róla  bekellett hunynia szemét, nehogy utat találjanak gyebnge könnyei. Hiszen ha  ahátrahagyottakra  gondolt, a szive  belefacsarodott. És bár nem akarta , száját elhagyta egy mély sóhaj,és nyilt meg a férfi előtt mintha már évek óta  jól ismerné. - nem tehettem mást...