VII.fejezet:A legenda

Aközben

- Ő a kiéhezett!!- kiáltotta érdes hangján Szalonné,az öreg boszorkány.- De minek aggódom? Börtönben van,hogy okozhatna így bajt? Minden esetre elmegyek,és elmondom az új uralkodónak,fél óra múlva,amint befejeződik a választás.Szegény Klementina királynőnek nincs utódja és az összes rokona elhunyt annak a csúnya balesetnek köszönhetően....- Szalonnéból csak úgy ömlött a szöveg,Alma türelmesen hallgatta mesterét

A választáson

- Kérem jelöljék x-szel annak a nevét,akire szavaznak!- szólt a szóvivő
A kis papírlapon három név állt:Rafael,Fülöp és az öreg Szalonné lánya,Vulfia.Elöször Szalonnét akarták jelöni,de úgy gondolták ő már túl idős a birodalom kormányzására.
- Nem asszontad,hogy én úgyse lehetek a király?- emlékeztette Rafaelt Fülöp,- úgy láccik tívettél.És te míg asszontad ho' én va'ok a félértelmű,vagy miafene....Mondanál má' valamit?!
- Tessék? Mondtál valamit?- Fülöp csodálkozva nézett rá.
- Mindegy- színlelt méltóságteljel csak ennyit mondott.
Mellettük ült a szépséges Vulfia.Sápadt arca volt,és hideg arckifejezése,mint a hónak.Külseje kontrasztban állt a két férfi elf világos,és sötét börű külsejével.Mindkettőjük Vulfiát vizslatta.
Kevesebb mint fél óra alatt meglett az eredmény,amit a szóvivő azonnal be is jelentett:
- Hölgyeim és uraim! A választás holtverseny lett: 55 szavazat Rafaelnek,és 55 Vulfiának,azt is hozzátenném,Fülöp ezredes 23 szavazatot kapott.De mint azt tudják,itt nálunk,ha ketten nyertek,mind a ketten megkapják az első díjat.Tehát Narancsvárosnak immár kettő új uralkodója van:Rafael hadvezér és Vulfia,Szalonné lánya.Legyetek méltó uralkodok,nem is szaporitom tovább a szót,indulhatnak,végeztem-jelentette be a szóvivő.
"Ve,vesztettem"
- Ne búsúljon Fülöp ezredes,legközelebb sikerül!- nyugtatta a gyönyörű Vulfia,közben megrázta hosszú,fekete haját.Ridegen folytatta:-bár nem biztos,hogy lesz legközelebb.Ezzel elment,Rafael követte.

Szalonné nem bírt tovább várni.Maga ment el a 15-ös celláig,hogy megnézze mi a helyzet a kiéhezettel.Ám amint odaért,nagy meglepetés fogadta:"Hová lett!?" közben a legszörnyűbb dolgokra gondolt.A hatamlas,melák,ijesztő cellaőrhöz száguldott,és haragosan kérdesivel dobálta meg:
- Hol van?! Elszökött?Elrabolták?,- hadarta szünet nélkül,hogy a cellaörnek levegőt se volt ideje venni,- válaszolj!!
- A,az űgy volt,Szalonné mester,hogy az a lány szószerint kirágta magát.É,én mondtam hogy nem cukorból kellene a rácsot csinálni,de tudja,akkor épp nehéz időszakon ment át a birodalom,szóval...
- Fogd be! A legjobb cellaőr mi? Egy dagadt embergyerekre se tudsz vigyázni! Tudod,te ostoba majom,hogy ki volt ő?
- Egy nagyétvágyú kislány,aki kiette volna a készleteinket?- vetette fel nevetséges ötletét.Szalonné nehezen türtöztettet magát:- A kiéhezett volt,idiota! Mond,hogy legalább követted!- Szalonné még egy esélyt adott neki.
- Igen,igen.Az úgy volt,hogy kitörte a falat és gurulni kezdett a citromos folyóig.Természetesen utána szaladtam.A citromos folyóba zuhant,én úgy vettem észre,megfulladt.
- Rendben.Reméljük igazad van.Még egy kérdés:láttál valakit vagy valakiket a közelben?- Szalonné ebben a pillanatban pont olyan volt mint egy detektiv,mondjuk Sherlock Holmes vagy Hercule Poirot.De a küleme mégis Miss Marple-t jutatta volna eszünkbe.
- Hm,(gondolkodott egy percig)- asszem láttam valakit vagy valakiket,de nem vagyok benne biztos.
- Köszönöm.- és visszament a laborba,hogy megnézzen valamit.Alma ezuttal nem volt ott.
Szalonné mester nagyban keresgélte amit keresett,azonban a rendetlen polcok,szekrények,fiókok megnehezitették a dolgát."Ez az Alma,majd jól megkapja tőlem a magáét emiatt!"-bosszankodott.
"Megvan!"-kiáltott fel,majd hosszasan elmagyarázta,elmesélte saját magának mit keresett:"Az élő illetve halott térkép.Ez megmutatja az életben lévők illetve az elhunytak tartozkodási helyét,attól függöen melyiket választom ki.Természetes elöbb az utóbbit választom.Remélem a folyó fenekén nyukszik...".Ezzel a monológ véget ért.
Szalonné hallotta Alma közeledő futó lépteit,már tudta miért jött tanitványa.Alma levegővétel nélkül,hadarva jelentette be ki az új uralkodó.
- Mester,mester! Nem fogja elhinni! A három választott közül ketten nyertek.Kitalálja ki? Biztos igen de azér' elmondom.Rafael és a lánya,Vulfia mostantól a birodalom királya! Nem hihetetlen?!
Szalonné mester nem szólt.Vajon a szavazás eredménye miatt? Vagy olyasmit látott a térképen,amit nem akart,és ezér most valaki bünhödni fog.
- Me,mester? Mi az? Mi történt?- aggódott Alma.- Egészen elsápadtl.Ne hozzak egy pohár narancslevet?
- Alma,drágám. Jelentsd be az uralkodóknak a következőt:a kiéhezett megszökött,és a Marcipán odúban van.Szervezzen csapatokat.Még valami.Tudom,hogy a lényom mostmár királynő,de a megérzéseim azt sugják szükségünk lesz harci képességeire.Rafael király meg remek stratéga,ő biztos kitalál valami visszaszerzési tervet.Menj,siess!
Alma száguldva rohant Rafaelhez s Vulfiához.Szóról szóra elmondta nekik amit kellett,és azok rögtön tervhez is fogtak.

Marcipán odújában

Marci nem is gondolkodott többet,bár amúgyse volt szokása,ő az a fajta,aki előbb cselekszik aztán gondolkodik.Tehát elmodta mit gondol az emberlányról,ezzel megtörve a kinos csendet.
- Hé srácok!Talán butaság,talán nem,de szerintem ő nem más mint a kiéhezett.
Tádé és Eperke,na meg persze Éva nem jutottak szóhoz.Itt főképp Évát kell érteni,hisz ő még azt se tudta mi az a,vagy ki az a "kiéhezet".
- Gondolkozzatok.Egy tölcsér örvényen keresztül kerütél ide,nem?- Marci rendithetetlenül próbálta meggyőzni saját igazáról barátait.
- Ja,habár nem tiszta a pék...a kép.De mikor kapok kaját?Éhes vagyok.- tört ki
Úgy látszott,Marcinak keztek hinni,de ő még rátett egy lapáttal.
- Nah? Ez nem elég bizonyiték? Az úton még te mondtad Tádé,hogy ezt gondolod rőla,hogy hogy most ilyen hirtelen megváltozott a véleményed?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.Milyen köpenyeg forgató vagy!
- Nem vagyok!Ezt szivd vissza!
- Nem szivom.Mit szólsz ehez?
- Mit szólok?Hogy te meg egy felvágos okostojás vagy! Azt hiszed mindent tudsz mindenről,pedig...Eperke közbevágott:- Elég legyen!Fejezzétek be mindketten! Inkább kináljuk meg a lányt valami étellel,hisz igy illik.Rendben?
- Rendben-mondták kórusban a fiuk.Látszott,Éva is észrevette,hogy Eperke tartja össze a triót.Bár társaságban illetlenség sugdolozni,mégis bizonyos helyzetekben megengedhető.Ez is hasonló volt:
- Mit adjunk neki? Kieszi majd a készletünket.
- Mit mit.Az anti-hambit,még szép.Ez a cukorka kicsit lecsilapitja az éhségét.Igaz,hogy már alig van,de szükség törvényt bont.
Éva bekapta a tablettát.Nagyon izlett neki.Miután jóllakott az anti-hambitól érdeklödni kezdett.
- De amúgy mi ez a legenda? Elmesélitek?- Tádé kezdte el.- A kiéhezett eljön,és megszabaditja a jókat a gonosztól.Van itt egy versike is,a jóslatról:  
Az ég kékjéből,
Egy zuhannó kő,
Jelenik meg a kiéhezett.
Ő teljesiti a végzetet.

Elüzi a gonoszt,
A szegényeknek ételt oszt.
Búzavárába tartva,
A próbát a király ott elmondja....

-Szép vers volt- mondta vidáman Éva.
- Nem sima vers,,jóslat.- javitotta ki Tádé;- de tudod a vége még hiányzik.Ezért kell elmenünk Búzavárba."A próbát a király ott elmondja".
- "Mennünk"?!Mi is megyünk?- csodálkozott Marci.
- Igen.Sajnos,attól félek belekeveredtünk.Marci,Eperke,és hogy is hivnak...Éva,egyre inkább hiszem,hogy te vagy az akiről a legenda szól.Azt mondom,most rögtön pakoljunk össze,és induljunk- Tádé mindig is imádta a kalandokat.Arra nem gondolt,hogy ez a kaland hamarabb kezdődik el,mint azt ő képzelte.