Ragyogott a napfény odafenn az égen,

csillogott is rája párom szeme kéken.

Mosolyában fogant az igazi áldás,

ahogyan a szívében az erős imádás.

Szárnya suhogása lassan csitult, elhalt,

ahogyan lelke az enyémbe belemart.

Egyé válva szárnyaltunk feljebb a magasba,

hogy szerelmünket kimondjuk a földi szavakba.

Ahogyan a magasból a földre lenéztem,

Eszti vigyorán akadt meg a képem.

Úgy kihúzta magát Sámon oldalában,

mint a Lélekkiáltó teste oltalmában.

Ám amint felpillantott reánk az égre,

apró könnyek gyűltek mindkét szemébe.

Sámon átkarolta, s vigasztalta nyomban,

ne lássák sírni a démonasszonyt ottan.

Katey is amott áll, de Sátán, a párja,

valahol elmaradt a tegnapi bálba.

Nem mintha várnám az ördögi áldást.

Hiánya nékünk inkább megváltás.

Szerintem Katey sem ijedt meg tőle,

ezért jött egyedül az esküvőre.

Hátha itt árulva csinos portékáját,

eladhatja magán a habos ruháját.

Bori is megjelent Ise-Gulan oldalán,

arcán az öröm, mint piros tűztulipán.

Olyan délceg mellette a haguri nagyúr,

mint aki egész nap az izmaira gyúr.

Komor tekintete ellágyul menten,

mikor Bori öleli karját önfeledten.

Nem gondolnak többé soha már a búra,

sem az űrben folytatott égi háborúra.

Vikike a drága, szintén könnyes szemmel

karolja át férjét, boldog szerelemmel.

Elfeledve régen M-es búját-baját,

szíve angyaláért hevesen kalapál.

Nem messze tőlük Dávidot látom.

Ráuszítom rögtön egy régi barátom.

Szerezzen neki egy csinos, kedves mátkát,

vegye le róla az egyedüllét átkát.

De mire gondolatom tettre formálom,

mellette bizony már Kateyt látom.

Mivel a Sátánt elnyomta az álom,

neje boldogságát, cseppet sem bánom.

…

Gyönyörű szertartás vette most kezdetét,

átadtam férjemnek szívem egy metszetét.

Cserébe hátamra szárnyakat kaptam,

s hogy feljebb vigyenek, boldogan hagytam.

Kimondtuk az igent, egymáséi lettünk.

A nap szikrázott, ragyogott békésen felettünk.

Angyali harsona szólalt meg végül,

míg William szeme az enyémbe kékült.

Ettől nyertem vissza földi aurámat,

s váltottam pirosra hófehér ruhámat,

hogy kezdetét vehesse immár a lagzi.

Jött is a násznépért az angyali taxi.

Felkapták karjukra a lent ácsorgókat,

egyformán repítve rosszakat és jókat.

Úgy vitték őket a hatalmas terembe,

hol a bút s bánatot zárták csak verembe.

Felcsendült a zene, jött a legelső tánc,

megcsörrent hangosan a házassági lánc.

William gyengéden a karjába zárt,

s ropva a dalra, a csókomra várt.

Megadtam neki, amit csak kért.

Azonnal ezernyi jót is ígért.

Szívemben felforrva járt az ütő,

hogy lehűljek, kellett egy jó nagy hűtő.

De alighogy férjemet engedtem el,

két angyal rögtön az égbe emelt.

Úgy roptam hajnalig, de mindig mással.

Őszinte örömmel és nagy kitartással.

Láttam Kateyt is Dáviddal táncolni.

Reméltem, nem akarja magához láncolni.

Mert Sátán férje biztosan megtudná,

s Kateyt a világ elől azonnal eldugná.

Bori is ropta Ise-Gulan karján,

repültek a zenére, mint Bartos a Jugrán.

Őt is meghívtuk, de sok volt a dolga.

Befagyott épp egy jeges koporsóba.

Eszti is igazán boldognak látszott,

az asztalnál ülve egy cicával játszott.

Kul-Ani jelent meg nyomban mellette,

kinek derekát Karsal-Bar ölelte.

Nem messze tőlük Orian ácsorgott.

Az égi mézeső éppen rácsorgott.

Stella nevetve törölte le róla,

mert kezében volt a menyasszonyi stóla.

Christen is mulatott híven Angelaval.

Lucas is eljött kedves arájával.

Igaz, kicsit késtek, no de ki bánja.

Vígságuknak éjjel, bizony nem volt párja.

A mese itt véget ért, a lagzi is elmúlt.

Reggelre a vendégsereg az asztalon elnyúlt.

Mulatságtól fáradtan pislogtak körbe,

s vitték volna párjukat még egy röpke körre.

***

William megfogta kezemet, s újra

megkért, hogy kövessem a házasság útra.

Csókkal borított, csillogott a szeme,

s fülembe zakatolt szívének üteme.