A pilláid felcsapódtak, szikrakő hangja töri meg a csöndet. Az öngyújtóval meggyújtotta a az ízesített pálcát. Benne ezer és ezer kis egység kiáltott fel, és múltki, pusztult a pálca, egyre több és több alkotóeleme a kis fatársadalmának múlt ki, veszetett oda... parázslott. Az illatfelhő gyorsan elért az orrodhoz és megérezted a illatot ami súlyként nehezdett rád, mintha élveznéd mikor az úthenger átmegy rajtad. Hallottad, láttad, érezted az illatot mivel csak tudtad. Ritka piilanatok egyike mikor az agyad így megadhatja neked a sok-sok gyötrő kérdés és gondolat mellett, a gyönyört. A nagy lámpát tudátok mind a ketten, le kell kapcsolni. Ő le is kapcsolta, majd -mivel kinn épp, az Éj királynője uralkodott, legyűrve a monoton, mindig ugyanazt cselekvő, Nap királyságát- a kis lámpát felkapcsolta és a fejét a föld felé hajlitotta, hogy csak kevés fény szűrödjön az ágyra amin feküdtél. 

A leghatásosabb testet elfedő cégek tömegtermékeinek egy-egy darabja volt rajtad, rajta, rajtatok. 

Kívülről, mint egy sátánista rituálé, egy veszélyes játék, egy önző elfoglaltság megkezdetének erkölcstelen valamilyen valamilyének tűnt, borzasztó.

Elgodolkoztál, az elméd felébred egy pillanatra, hogy hol vagy és hogy mit csinálsz hogy mi történik ott veled, mind felfogást nyert. Észrevetted hogy megy a zene, a trombita és a a végtelenül finom basszus, és a halksága az egész komplex összetett lüktetésnek még közelebb vitt ahhoz hogy kilépj a hétköznapjaidból és ösztöneid szintjén, de ön-magad-légy. 

A szél suhogása, a természet jelenlétét közvetítette feléd ami határtalan nyugalmat sugároz evulóciós fejlődésünkből eredően, hisz sose feledd, senkik voltunk, de most a legnagyobbtól a legkisebbig, minden a miénk, legalábbis azt hisszük. Ezzel a hatalommal olyan szintre juttatjuk saját magunkat ahol egy új világ tárul elénk, ahol örökké lennénk, természetes kábítószerek egyik amik azzal a furcsa tulajdonsággal rendelkezik hogy, nem halsz bele. Persze ezt csak azért, mert emberek vagyunk, és nekünk sosem jó a tiszta jó, beszennyezük egy kis cigarettával, alkohollal. Ahogy ti is tettétek. 

Ettől tökéletes minden ugye? Talán újra kellene értelmezni a jó fogalmát? Nincs minden rendben. 

Nincs időd ezt végig gondolni mert kiráz a hideg.

Betért a szellő, és meztelen felsőtested bőre összehúzódik, fázol, de a lábad, amin takaró pihen, forr, ég, olyan meleged van. Hatott a minden, ég a tűz, nincs vissza út. Megérkezett melléd, egymást selyemként éreztétek. Most mintha száz ujjad lenne mindeneddel tapintottad őt, fellélegeztél és rádöbbentél, miért sóhajtasz. 

Új élmény lett minden, minden érzést a lassú, lágy, finom érzetek sokaság szőtte össze, belefonódott a puhaság, majd bemutatkozott, ő a szenvedély.

Megismerkedtetek és beléd nyomta injekcióstűjének tartalmát mely utána totális búcsút mondhattál a legönzőbb szervednek, az agyadnak. Így megy ez, állattá válsz, tudod te is, de ez nem az alkotás és a gondolkodás felsőbb szintjeinek rendezett parti.