Iskola után elindultam a munkahelyemre Bill palacsintázójába, itt dolgozom egy éve már de nekem tetszik a pincérnő szerepe, csak az a legnagyobb baj, hogy az egész suli idejár kajálni. Nincs olyan nap amikor nem kötnének belém itt, meg még az állásomat is lenézik, örülők mert az én pénzem felét költhetem a saját dolgaimra amit csak akarok magamnak és nem szólnak bele. Így nagyobb felelősségre tanítanak a szüleim, nemsokára saját magamnak kellesz ellátnom magam ha elmegyek főiskolára. Mikor beértem a palacsintázóba elmentem átöltözni, kékes fehér egyenruhánk volt ami nagyon jól állt nekem ez jobban kiadta a karcsúságomat, térdig érő szoknya és könyökig erő felsővel. Nem tartottam magamat csúnyának de szépnek sem, ezért hordtam általában mackó felsőket, hogy ne lehessen észre venni nem akartam senkinek se tetszeni. De most van egy személy akinek igen a neve pedig Edvárd. Átöltöztem és neki láttam a munkámnak össze írtam ki mit rendel és kiszolgáltam a vendégeket, eddig még nem láttam egy középsulis társamat se hál istenek. Csilingelt az ajtó és odafordultam a három grácia és a focicsapatból a fiúk akikhez hozzácsapódott Edvárd is, gyorsan letöröltem az üres asztalokat majd oda mentem a srácokhoz.

- Mit hozhatok? -kérdeztem.

- Én egy epres üdítőt kérek-mondta Lizzy.

A többi fiú palacsintát kért különböző töltelékekkel, a lányok pont ugyan azt amit Lizzy epres üdítőt. Edvárd megvárta míg kiszolgálom őket majd oda jött hozzám.

-Laura, mond megtudsz nekem bocsátani, a faragatlan viselkedésem miatt.- se köpni sem nyelni nem tudtam tátva maradt a szám nagy nehezen feleszméltem.

-Nem, és én tartozom neked bocsánat kéréssel rögtön rossz véleményt alkottam rólad pedig még nem is ismerlek igazán de te vagy az első fiú a tesóm után aki nem becsmérel engem.

-Hát akkor azok a fiúk idióták ha nem lássák mi van a szemük előtt.-megfogta a szemem előtt lógott hajtincsemet és a fülem háta mögé tettem.

-Kérsz valamit mert most dolgoznom kell.-kérdeztem tőle, megrázta a fejét – Mikor végzel Laura?

-Ötkor miért?

-Szeretnék érted jönni ha végeztél de csak akkor ha nem probléma.

-Nem hát gyere nyugodtan.- elmosolyodott és megfogta a kezem adott rá egy puszit és elment, a szívem százhússzal ment, de romantikus hapsi. Mikor körbe néztem a terembe láttam, hogy mindenki minket nézett. Ma valahogy nagyon lassan ment a napom és alig vártam mikor jön már el az öt óra, hogy láthassam.