Negyedik fejezet

Amikor Elment Arina az anyukájával, felmentem a közös szobámba amit Amandával osztozom. Mikor beértem neki álltam a házimnak amit elég hamar sikerült megírnom és megtanulnom, mindig a tanulásba menekülők anya szerint, ezért is kaptam tőle a naplómat. A kezembe vetem a laptopom és bejelentkeztem a Facebook-ra, amin volt egy üzenetem és valaki felvett az ismerősei közé. Mikor megláttam ki írt majdnem elejtetem a gépemet ilyen nincs mit akarhat tőlem már megint Edvárd, megnyitottam az üzenetet.

Szia csak azért írok, hogy lenne e kedved reggel velem jönni a suliba.

Hogy rázhatnám le finoman, hogy ne sértődjön meg ő nem az én világomba tartozik ő nem stréber mint én, na most mit tegyek. Gondolkodj, Gondolkodj Laura Gondolkodj.... megvan.

Szia ne haragudj de reggel nem mehetek veled mert Márkot el kel vinnem az oviba és be kell ugranom a munkahelyemre iskola előtt, ezért ma délután sem tudok veled menni kávéra mert oda is kell mennem az egyik lány megbetegedett.

Közben megnéztem ki vett fel ismerősnek, megint Edvárd most már muszáj vagyok vissza igazolni, fenébe, fenébe, fenébe, juj mindjárt felrobbanok. Vissza igazoltam majd vártam mit válaszol.

Nem gond a délután, de akkor is el akarlak kísérni a munkahelyedre ha nem bánod.

Sóhajtottam majd begépeltem a válaszomat.

Jól van na legyen, de csak holnap kísérhetsz el, nincs vita.

Beleegyezem de még úgy is rászedlek, hogy máskor is elkísérjelek.

Most úriember szeretnél lenni, vagy felvágni a stréber segítségével.

Nem tudom miről beszélsz de nem kihasználni szeretnélek, csak a barátomnak de ha nem szeretnél az lenni csak szólj és lekopom.

Most megbántottad ügyes vagy Laura, nem is te lennél ha fiúkat nem üldöznéd el magadtól.

Ne haragudj rám Ed de nem nagyon bízom meg a fiúkban nem akarok neked rosszat de magamnak se.

Hát jó akkor jobb lesz ha nem barátkozunk egymással ha neked így jobb és nem, nem haragszom rád, nem tudom eddig miért nem bíztál meg senkiben de engem nem is ismersz és már rögtön rossz a benyomásod rólam, még én hitem azt hogy más vagy nem olyan mint a többi lány de kezdem azt hinni, hogy tévedtem.

Mire vissza akartam volna írni addigra lement a chat-ről.

Jaj, hogy lehetek már ilyen most már tényleg ennyi volt, nem tehetem jóvá a hülyeségemet. Kijelentkeztem a Facebook-ról és letettem a laptopomat majd elővettem a naplómat és mindent beleírtam ami egész nap velem történt, mikor végeztem elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni nem tudom valamikor elaludtam olvasás közben mert csak reggel az ébresztőre keltem fel, amit nem húztam vissza egy órába a fenébe, gyorsan elkezdtem öltözni megmosakodtam és lementem a lépcsőn Márk már készen volt így gyorsan felhuzakodtunk, felvettük a kabátunkat és elvittem Márkot az oviba. Ahogy befele mentünk az óvodába segítettem leöltözni Márknak majd bekísértem őt az osztályterembe. Szóltam az ovo nőnek, hogy ma Amanda jön érte mert én dolgozom majd megfordultam és egyenesen neki mentem Edvárdnak.

-Úgy látszik mi mindig egymásba botlunk.-szólaltam meg.

-Úgy látszik- mondta komoran, megkerültem és mentem kifelé, Márk már rám se figyelt csak játszott Arianával. Sietem a munkahelyemre megbeszélni pontosan mikor kezdjek, a főnök azt mondta jó lenne rögtön suli után így most már csak annak lenék hálás ha nem lenének sokan de olyan szerencsém sosincs.

Mire megbeszéltem mindent a főnökömmel, megint késésben voltam a suliból komolyan ki fognak csapni a késéseim miatt.

Elég csendesen telt a napom az iskolában de rossz volt, hogy Edvard haragszik rám. Tőle valahogy rosszul eset eddig ő az egyetlen aki nem kezelt le de most már a hülyeségem miatt ez is előfordulhat majd. Pedig csak tegnap ismertem meg de nagy benyomást tett rám.