Harmadik fejezet

Addig néztem utána míg a folyosó végén be nem fordult. Kihalásztam a holmimat a szekrényből és elindultam órára. Azóta nem találkoztam Edvárdal még ebédelni sem mentem inkább bementem a könyvtárba és előhalásztam a rajzaimat és befejeztem őket művészeti órára igaz azon ma nem igazán voltam jelen. Már alig várom, hogy vége legyen ennek a napnak és otthon lehessek. A rajzaimba belemerülve csak azt vetem észre, hogy már az figyelmeztető csengés megszólalt így elindultam vissza az utolsó két órámra de mikor megfordultam Edvárdal találtam magam szemben.

-Ó szia

-Szia kerestelek az ebédlőben de nem találtalak sehol.

-Hát igen még volt egy pár rajzom amit beakartam fejezni, de amint látom megtaláltál.

-Meg én, bevallom egy kicsit eltévedtem csak azért találtalak meg.

-Gondolhattam volna, hogy csak is ez az oka.- Mosolyogtunk egymásra.

-De jobb lenne indulnunk mert elkésünk az óráról.

-Mit szolnál ha elkísérnélek iskola után haza.

-Nem is tudom-a számsarkába haraptam- még meggondolom.

-Jaj mindig csak mindig gondolkodol cselekedj is.

-És ha félek tőled, ha leütsz és elrabolsz ? -már majdnem elnevetem magam de sikerült tartani a komoly arcomat.

-Most te hülyéskedsz velem?-felhúzta a szemöldökét és elkacagtam magam

-Csak vicceltem de én mentem órára szia- döbbenten nézett rám aztán egy kis mosoly bujkált a szája sarkában, majd utánam szalad és lépést tartott velem az osztályteremig aztán elváltunk egymástól.

Tanítás végén amint kiléptem az ajtón és mentem a bringám felé mellém szegődött Edvard is.

-Akkor elkísérhetlek hazáig.

-Bocsi de nem most még nem megyek haza.

-Sebaj hová kísérhetlek akkor.

-Sehová, ugye nem adod fel- néztem a szemébe ami megcsillant és csábos mosoly jelent meg az arcán.

-Nem ám.

-Na jól van most elmegyek a kisöcsémért az óvodába.

-Ezek szerint irány az ovi.

Egész úton nem szóltunk egymáshoz, mire oda értünk az ovi elé mondtam neki hogy várjon meg kint de ő azt mondta neki is be kell jönnie na evvel meglepet. Mikor rákérdeztem miért azt mondta a kishúga bent van erre aztán tátva maradt a szám nem is mondta, hogy van testvére habár én se mondtam neki semmit magamról. Küldött az anyukájának egy SMS-t, hogy haza viszi a kishúgát majd bementünk. Mikor beértem Márk osztálytermébe rögtön meglátott és hozzám szaladt, azt visítva nekem, hogy Lau Lau majd a nyakamba ugrott.

-Képzeld van új barátnőm és kiderült, hogy a mi utcánkban lakik.

-Igazán ugye tudod, hogy szépen kell bánod a lányokkal mert akkor nem foglak szeretni.

-Jaj ugyan Lau három lánytestvérem van és az egyik te vagy tudok mindent.

A szám eltátottam, ilyen nincs az öcsémből egy nőcsábász lett.

-Most már tudom, hogy kire hasonlítasz most a nagybátyád büszke lenne rád.-nevetem.

-Tanárnő akkor elviszem már Márkot holnap lehet, hogy a húgom jön érte Amanda.

-Köszönöm, hogy szóltál előre Laura. Akkor holnap átadom Amandának.

-Viszlát

Kimentünk az öltözőhöz és elkezdtem felöltőztetni Márkot.

-Ma jó volt ezek szerint az oviban, sokat játszottál?

-Igen Arianával ő az új barátom.

-Az jó.

-Lau elviszel fagyizni?

-Csak akkor ha nem mondod el anyának.

-Cipzár a számon- És el is mutogatta nekem.

Közben Edvárd is ki hozta a húgát és segített neki öltözködni.

-Laura-szólított meg.

-Tessék.

-Ariana azt mondta, hogy a gavallér öcséd elhívta fagyizni félnem kéne? -mosolygott

-Nem is tudom, szerintem biztosan ő volt hiszen tudja, hogy minden gyerek oda van a fagyiért.

-Akkor mi lenne ha én hívnálak meg most az öcséddel együtt egy fagyira Ed?

-Ed, az meg kicsoda ?

-Senki csak egy gavallér pasi a suliból.

Mikor felöltöztettük a gyerekeket elindultak előttünk a járdán kézen fogva. Oda huzódtam Edvárdhoz és a fülébe súgtam.

-Nézd már milyen aranyosak.

-Szerintem is- mosolyogtunk

Márk hátra fordult és megkérdezte, hogy Ariana el e jöhet nálunk játszani ránéztem Edvárdra,hogy erre ő mit szól.

-Igen elmehet hozzátok Ariana de csak akkor ha nem zavar titeket.

-Nem nemfog zavarni nyugodtan jöhet.

Oda értünk a fagyizóhoz és vettünk a gyerekeknek fagyit Edvard megkérdezte én kérek-e de nemet intettem a fejemmel, mire a házunkhoz értünk Edvárd megállt és nézte ahogy a húga be megy nálunk Márkkal rám nézet és megszólalt.

-Ha nem gond egy-két óra múlva érte jövök cserélhetnénk telefon számot és ha valami történne de remélem nem fog akkor jó lenne ha felhívnál.

-Jól van add a telefonodat- beírtam a számom és megcsörgetem- most már nekem is meglesz a tiéd Ed.- mosolyogtunk egymásra egy darabig még néztünk egymás szemébe és lassan elköszöntünk egymástól. Bementem a házba megmosdattam a kicsik arcát és kezüket majd elmentek játszani. Két óra múlva kopogtak az ajtónkon és egy nő állt előtte.

-Szia -köszönt a nő- úgy tudom, hogy itt van a kislányom Ariana.

-Igen itt csak egy pillanat megnéztem a mobilomat és egy SMS volt rajta Edvárdtól, hogy a mamája megy a húgáért mert neki el kelet mennie valahová. Felmentem a lépcsőn Márk szobájába és lekísértem Ariana az anyukájához.