"Nyár vége volt, augusztus 30 pontosabban, amikor gondoltam egy nagyot és a kedvenc italommal, a jó öreg Jack Daniel's-el

karöltve, kimentem a közeli parkba, hogy gondolkozzam. Dél körül járt az idő és nekem, mint egy alkoholistának, már az iváson

járt az eszem."Nem...még nem" - gondoltam és akkor ott elhatároztam, hogy ezt a gondolkodást az estére hagyom és talán, nem is

a parkban pusztítom el imádott italomat. Fáradt voltam, de pihenni és aludni sem volt kedvem.

Megragadtam a pénztárcámat és elindultam ki az utcára, azzal a gondolattal, hogy elmegyek eszem valamit, ami nem szendvics,

de mégis finom. A kaják a lelki szemeim elé tárultak, épp ezért az egyik zebránál, amikor a Gyros-ra gondoltam, majdnem elcsapott

egy autó. Semmi komoly nem történt, csak elküldtem a vezető a jó édes anyjába, pedig én voltam a hibás, de mégis én voltam a legjobban

felháborodva fél percig, aztán mentem tovább és a nagy ijedtségre rágyújtottam. Ahogy egyre közeledtem kedvenc éttermemhez, egyre éhesebb

lettem, így mikor beléptem, majd leültem gyorsan megnéztem az étlapot, habár 3 év alatt betanulhattam volna, mert majdnem mindig csak

ugyanazok voltak. Kijött a pincér, hozott nekem egy kis bort, majd 10 perc elteltével a Gyrosomat.

Istenien nézett ki és egyből neki estem, persze nem úgy, mint egy állat, hanem szép nyugodtan, de mégis mohón.

Negyed óra elteltével be is fejeztem, kértem a számlát és távoztam. A vissza séta hosszabb időbe telt, mivel nem kellett hazasietnem

és még be is ugrottam az egyik közeli üzletbe, hogy vegyek magamnak egy pólót. Nézelődtem, majd megakadt a szemem egy Bob Dylan-es

pólón. Köztudottan imádom Bob Dylan-t és egyből le is csaptam a pólóra, felpróbáltam és megvettem.

A boltból már az újdonsült pólóban jöttem ki. Menőnek éreztem magam és rágyújtottam, majd bementem a bolt melletti kis közértbe, hogy

vegyek magamnak egy üveg Kinley-t. Gondoltam meglepem magam és nem sörrel károsítom magam.

A pultos rám szól, hogy fejezzem be a dohányzást odakint, de lekussoltattam, mert én voltam akkor a "menő", gyorsan fizettem és 

már ott sem voltam. Végül végre hazaértem, leültem a kanapéra, magam elé húztam a laptopom és megnéztem a levelimet, majd a Facebook-ot,

hogy vajon hány Like-om és kommentem jön, mert azon az oldalon, ott csak azért lehet élni, semmi másért.

"Kapom a Like-okat, tehát vagyok" gondoltam, és tényleg így van.

Napok óta fejemben van az a gondolat, hogy, ha vajon kiírom, hogy "Kapja be mindenki és szarok a fejetekre", akkor ez vajon, hány kedvelést

és kommentet kapna?

Persze nyilván az értelmes rész vagy leszid, vagy ügyet sem vet a kiírásra. Az unatkozók kedvelik, ha kell, ha nem és végül a nyaló gépek,

minden szart bekedvelnek, mert meg akarnak felelni nekem. Téma lezárva, megmondtam a magamét, vagyis leírtam a magamét.

Mellesleg 10 értesítőm volt, ebből 3 felkérés és 3 meghívás oda, ahova biztosan nem megyek el.A másik 4 2-2 like az utolsó kettő kiírásomra.

A nap többi része sehogyan sem telt, mert miután megnéztem ezt az imádott közösségi portált, letettem a laptopot és inkább aludtam, egészen

este 10-ig.Ekkor elővettem a jó öreg Jack-et a hűtőből, majd pelehörpintettem és elindultam a parkba.

Odaérve kerestem egy padot és csak ittam és gondolkodtam.

"Itt vagyok egyedül, senki nem keres, de facebook-on imádnak, miközben haldoklom, persze nem ténylegesen, de az emberek zöme élőben

mondhatni elfelejt, a másik része, meg Like-ol, kommentel, üzenget és bökdös" gondoltam."