Amatőr Írók Klubja

Pillangókkal szállnak a dallamos dallamok,
Mégis olyan másnak érzem a mindennapot.
Kellettél nekem,még most is itt vagy,
De ott az a lány,kihez visszamész nyáron.

Tudod,én szeretném,ha a folyóban csillanna,
Szerelmem lángja és nem folyna annyira:
A könnyeim,mint a napokban.
Úgy is mondom,hogy hadd lehessek a karodban.

Magamra maradtam,a kérdéseim összesége árva,
Te voltál az,ki a különlegesség mintapéldánya.
Küzdöttem érted,ez is ritka pillanat.
Azt hittem van remény,de mégis a szívem megszakadt.

Az a másik lány előnnyel indult velem szemben.
Ő a barátnőd volt,én meg csak egy ismeretlen.
Többek,mint barátok,tudod elképzeltem,
Mégis mikor rágondolok minden darabom reszket.

Nem akarok elmenni,csak hozd vissza a nyarat!
Mikor a diszkó előtt a kezem fogtad,
Egyszeri alkalom,egyszeri állomás.
Talán egyszer még lesz dupla szivárvány.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Nagy Viktória üzente 13 éve

Sztem még nem raktam fel ezt :) csak nagyon hasonlít egy másik versemre :)
Most nem az volt a lényeg számomra,hogy minden passzoljon,hanem hogy megmutassa az érzéseimet.
András:Rossz aki rosszra gondol,de hülye aki nem :D mi felénk így mondják :D

Válasz

Kovács András üzente 13 éve

Ismerős nekem is nagyon. Tuti, hogy olvastam már, na meg valami frappánsat is írtam rá. Vagy bele javítottál, vagy csak nagyon hasonló, nem tudom. De valamiért jobban tetszik, mint a múltkor. Bár még mindig nem vagyok híve bánkódásnak. Megmutatnám én neked, mi merre hányóra, de azért már büntetnének. :D Csak vicc.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Ez nem volt már fenn egyszer?

Válasz

G. P. Smith üzente 13 éve

Az egyik szemem sír, a másik nevet...van, ami tetszik benne, de a ritmus, rím sok helyütt sántít...

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben