Éjféli gondolatok

A szürke, fekete sírkövek belealudtak a kora tél délutánjának homályába. Elúsztak zörgés, csikorgás kíséretében. A börtön felé a villamos, ahol a falak között kitervelt álmok születnek ,szállva az ég felé, ahol a végtelen nagydobások folyondárként szövik át a rácsokat. A következő állomásnál leszálltam, sietve oda, ahol születtem 34 évvel ezelőtt. A kórház fotocellás ajtaja kitárult és befogadott úgy, mint mikor Anyám kilökött méhéből egy gumikesztyűs kézbe 34évvel ezelőtt. A bejáratnál balra fordultam, sietős léptekkel arra,ahol már sokszor megfordultam. Az elmeosztály irányába. Szombati nap volt. Bekopogtattam az orvosi szobába. Dr W. nézett ki; bal keze az ajtófélfán, feje kissé oldalra hajtva. Dr. W.-t kedveltem. Kedveltem önzésből, mert segített bármikor. Kisugárzása finom, éedves, és hivatástudattal teli. Emellett nem megalkuvó, kemény és határozott ; az aki külsőségek, arrogancia és fölényesség nélkül tiszteletet ébresztett bennem. Később volt vele afférom és már máshogy ítéltem. Korántsem finomnak és kedvesnek,szakmailag sem überelhetetlennek. Ő csak arra kellett nekem, hogy gyógyszert felirassak. Azt a pszichiátriát sokszor megjártam, ahol ő praktizált. A Bajcsy kórház jellegzetessége a három magas kémény egy sorban. Itt a patológia is. Visszatérve a zártra, piszok egy hely. Oda csak befelé van útá. Visszajáró vendég voltam a betegségem miatt,s az ápolók gúnyolódtak velem. Úri passzió... Sok beteget kifiguráztak, de ez Istenes kórház a Szabolcsi régióhoz képest. Ott is megfordultam. Az maga a pokol. Mindig az átkozott ital miatt kerültem a zártra,de már másfél éve nem iszok. Amit nem tud a közvélemény és titkolják az a gúnyolódás, kényszergyógyszerezés, lekötözés,kollektív büntetés,pofonok. Az elv a következő a pszichiátrián: A zárt osztályba még a nap se süt be. Neoncsövek vibrálnak hajnaltól. Panaszod van? Beszélgetnél orvossal? A 'gyógyítási elv' a következő. A zártra beraknak, sérelmezed és semmibe vesznek, próbálsz keményebb lenni hitegetnek vagy megfenyegetnek, hogy maradsz még három hetet. Képzelj el egy zsúfolásig megtelt kórtermet, mely max. 50 négyzetméteres lehet. Így megy ez. Legfontosabb persze a papírmunka. Jártunk a budiba cigizni. Na ezekből lettek a kollektív büntetések, hogy ki dohányzott? Senki sem dohányozhat, míg meg nincs a tettes. Jött persze a motozás, szekrények, párkány, radiátor, minden átfésülése. Egy bombát nem keresnek alaposabban. Tehát az elv, hogy egy ilyen megalázó és ingerszegény környezetbe zárnak hetekig, hogy mindent elkövess csak vissza ne kerüljél. Emlékszem egy lányra,aki sírt, hogy nem bírja tovább a bezártságot. Erre megfenyítették, ha tovább siránkozik, még tovább marad. Pest kultúráltabb Nem néznek mindenkit gumicsizmás traktorosnak. Most éjjel két óra van. Hideg már a kávém. Az ablakon kitekintve az ég szépiaszínű s egymagam vagyok. Ébren álmodom,de ez az éjszakázás a művész véna átka, meg persze Jolo jól mondta, hogy drogos attitűd is is. Erről írni már lerágott csont, hacsak nem más, teljesen egyedi megközelítésből. Meglátom, nekikezdek már talán ma. A valóságban nem szóvirágokban beszélünk. Kemény élet, arcot maró hideg,pofonok s a rózsa is tüskés. Én leginkább az agyonnyúzott közhelyektől kapok hányingert. Szóval a valóság megragadása, ha fiktív is a történet, hitelesnek tűnjön. És most kell dolgoznom keményen, mert az autokrata, cigányozós,zsidózós államról kell írnom, a peremlét szemszögéből. Ha senki sem ír, hát majd fogok én! Félelmetes volt anno, hogy az új színháznál az antifasiszta tüntetésen a náci fiatalok skandálva zsidóztak. A rendőrség pedig tűrte! Ott van Dániel Péter ítélete is,ami gazság! Félelmetes volt az is, hogy sokan az arcukat nem merték lefotózni az antifasiszta tüntetésen. Itt tartunk már? Ki írja meg? Nem meri senki? Hát én merem s bízom a támogatóimban.

Sallai Sándor, éjfél