Egy vödör víz

   Reggel hajszálpontosan hét órakor érkezett kinyitni a Rigót Évi, a pultosnő. Minden alkalommal vagy pontosan jön, vagy még pár perccel korábban, mégis abszolút lehetetlennek tűnik számára, hogy egyszer is ő legyen az első.

   - Herczeg, magát lehetetlen megelőzni. Amúgy, jó reggelt!

   - Jó reggelt, Évike!

   - Nem tud aludni, vagy mi az oka, hogy minden alkalommal maga fogad engem a kocsmaajtóban? Ennek pont fordítva kéne lennie. Nem gondolja?

   - De igen, gondolom, Évike Drága, de ha egyszer képtelen vagyok magácska nélkül élni! A bökkenő csak a kötődés iránya: Becses személye a fontos, vagy amit Öntől kaphatok… arra még nem sikerült rájönnöm. Egyébként ez az elsőszámú otthonom, a második meg ahová aludni járok. Ha egyszer kidob az ágy, mit tehetnék? Jövök haza.

   - Akkor fáradjon be és élvezze az otthon adta idillt! – zárta le a szokásos reggeli bevezető társalgást Évi, miután levette a rácsos ajtóról a lakatot, és utat adott az öreg Herczegnek, mint valami igazi hercegnek.

   Körülbelül egy hónap telt el húsvét óta. Pontosan aznap rúgták ki Herczeget a börtönbéli teleléséből. Egy hónap nagy idő, el is fogyott a sitten töltött pár hónap alatt megmaradt nyugdíj. Ennek megfelelően, kezdett is agyalni rendesen, miután kikérte magának az első fröccsöt, és átszámolta a zsebében maradt aprót.

   - Mi a lófaszt csináljak? – meditált erősen, szinte zakatoltak a fogaskerekek az agyában. – Mit kéne csinálni? Hogy szerezzek lóvét? Az a baj, hogy a kocsma körül sincs semmi söprögetős meló, amiért kapnék ingyen piát. Az a kurva nyugdíj meg, ha meg is jön, pikk-pakk elfogy.

   Aztán hirtelen bevillant az agyában a megoldás.

   - Évike, adjon egy felest is a kedvencemből! – lépett a pulthoz.

   - Ki tudja fizetni, Herczeg? Már tegnap is azon sopánkodott, hogy menyire le van égve.

   - Nyugi, lesz mani! – nem mondta meg Herczeg, hogy mit tervez, félt, hogy nem hangzana túl hitelesnek, hiszen csak egy fogadásra alapozta a pénzszerzés ötletét. - Ma délután kapok egy kis plusz lóvét.

   - Úgy legyen öreg, úgy legyen! Én hiszek magának, amíg át nem basz.

   Eljött a délután, és a haverokat is összerántotta a szél.

   Évi, a pultos egyszercsak arra lett figyelmes, hogy Herczeg az egyik haverjával maguk köré gyűjti a többieket, és igencsak próbál elhitetni valamit a díszes társasággal.

   - Mi lehet ez a kupaktanács? – hunyorgott feléjük Évi, mosogatás közben. – Miben mesterkedhet ez a csipet-csapat? A Herczeg annyira bólogat, ha nem hagyja abba, mindjárt úgy beáll a nyaka, mint az én derekam szokott reggel.

   Egy perccel később már Évit kezdte fűzögetni Herczeg, hogy működjön közre az érdekében.

   - Idefigyeljen Évike Drága egyetlen, kedvenc pultosnőm! Nagyon kérem, segítsen nekem!

   - Ajjaj, ez rosszul kezdődik, öreg! Mondja, mit akar!

   - Itt a nagyszerű alkalom, hogy pénzhez jussak. Csak annyit kérek magácskától, hogy segítsen ki egy ötezressel, hogy betehessem a kasszába! Ugyanis fogadtunk. Be kell szállnom nekem is. Nyerni fogok, ez biztos.

   Évi csak a szeme sarkából nézett az öregre, összeráncolt szemöldökkel, még a mosogatást sem hagyta abba.

   - Ennyi az egész? Máskor is kért már pénzt, de ilyen megszólítást most kapok először.

   - Hát… ami azt illeti, lenne még valami. Kéne még egy vizesvödör és egy kis segítség magácskától – mondta Herczeg facér tekintettel.

   Na, mondja öreg! – sürgette Évi. – Milyen unikummal akar megint előállni?

   Évi, mindig is egy igazi, bevállalós krabót nő volt. Az a fajta, aki imádja a vicces helyzeteket, és bármibe belemegy, ha úgy ítéli meg, hogy azt még elbírja az ő erkölcsössége.

   Ez esetben is az együttműködés mellett döntött. Kisegítette az öreg törzsvendéget mind financiálisan, mind fizikálisan.

   Herczeg, tíz emberrel fogadott, fejenként ötezer forintban. Az ő beszállójával ötvenötezer forint volt a kasszában. Minden fogadás ellene szólt.

   - Méghogy elviszi a pulttól a bejáratig! – hitetlenkedett az egyik. – Soha!

   - Hagyjad már! – folytatta a másik. – Rá sem tudja akasztani! Há’ leszakad a picsába!

   - Baromság. – mondta a harmadik. - Csak tudnám, hogy fogja megadni mindenkinek a lóvét.

   Még egy darabig szívták a Herczeg vérét, aztán figyelni kezdték a fejleményeket és alig várták, hogy röhöghessenek a nagy lebőgés láttán.

   Évi előhozott egy alumíniumvödröt, úgy hat-hét literes lehetett. Megtöltötte vízzel, majd lerakta a pult elé.

   - Bevonta az öreg az Évit!? A pofám leszakad! – így és ehhez hasonló módon adták jelét a csodálkozásnak a többiek.

   - Itt lesz a rajtvonal, öreg? - pontosított a segítőkész Évi.

   - Igen Évike.

   - Na, jöjjön, essünk túl rajta! – mondta Évi visítva a röhögéstől. - De csak azért segítek, hogy meg tudja adni a pénzemet.

   - Tudom, Évike. Imádom is érte!

   Évi elővett egy vadiúj gumikesztyűt a pult alól, felvette, az öreg meg a pult elé állt, és maga mellé tette a vödör vizet.

-   Na, öreg, vegye elő a farkát! – mintha csak utasításba adta volna Évi.

   Mintha parancsot hajtana végre, abban a pillanatban előkapta az öreg. Évi, egy pillanatra ledermedt a látványtól.

   - A kurva mindenit! – fakadt ki. – Mekkora szamárbőgetője van! Mint egy rúd Pick szalámi!

   - Jobb is, mint a krinolin – mondta az öreg.

   Többet nem tudott mondani, mert az együttműködő Évike, a Drága, elkezdte a fölkeményítést. Két kézzel.

   Nagyjából egy perc után, Herczeg hirtelen lefogta a munkába végletekig belemerülő Évi kezét.

-   Jaj, Évike Drága Egyetlenem, elég lesz! Hagyja abba, mert mindjárt megcsókolom!

   Évi fátyolossá vált tekintettel, jól láthatóan nehezen engedte ki a kezei közül a férfiasságot. Az öreg Herczeg pedig megfogta a vízzel teli vödröt, és ráakasztotta a még mindig pulzáló farka tövére, majd elindult vele a hat méterre lévő bejárat irányába. Terpeszben, mintha egy marha nagy heresérvet cipelne.

   Az ajtóban megállt, levette a vödröt a farkáról, rendbe tette a ruházatát, aztán büszkeségtől feszülő mellkassal és más miatt feszülő gatyával odaballagott a pénzes asztalhoz, hogy bekaszírozza a nyereményt.

   Itt már senki nem röhögött. Évike a felizgultság, a haverok pedig a döbbenet miatt.