- Nem!

      - Pedig muszáj!

      - Akkor sem vállalom! Nem kényszeríthetsz!

      - Nem is kell, tudod te nagyon jól, hogy kötelező! Tisztán és egyértelműen megnyertem a fogadást, így el kell jönnöd!

      - Az egy dolog, abba beleegyeztem… De nincs az az isten, aki rávenne, hogy az arcomra kenjem ezeket a vackokat!

      Lily és Ariyn heves vitája egyre jobban kezdett kiélesedni, a neves eseményig pedig már csak órák voltak hátra. A két lány a szűkös hálószobában készülődött a színházi előadásra, ám Lily makacssága az utolsó pillanatokban végül is erőt vett a lányon. A pipereasztalnál ült, szemben a tükörrel, ahova még Arilyn ültette le nagy mosollyal az arcán.

      - Csak egy kis smink! – erősködött a vörös hajú tini, s még jobban barátnője arcába tolta a felnyitott készletet.

      - Nem érdekel, vidd innen! – tiltakozott hevesen Lily. Tizenhat évig képes volt eddig nélkülözni a szépségszereket, nem most volt itt az ideje, hogy ez a sikersorozat megtörjön.

      - Ugyan már! Komolyan mondom, ha a nőiesség pénz lenne, akkor te éhen halnál… – panaszkodott Arilyn, majd egy ötlete támadt. – Mit fog szólni Maverick, ha meglátja, hogy nem vagy kicicomázva egy kicsit? – próbált hatni Lily mélyebb gondolataira, s közben hálát adott, hogy Márkot milyen könnyedén rávehette ezekre a dolgokra. Mindkét srác imádja a kultúrát, így egyiküket sem volt nehéz beszervezni erre az estére. De Lily? Mintha egy lovat győzködne kézenállásra…

      - A fenét érdekli, hogy mit gondol! – tört ki a lányból az indulat.

      Arilyn sóhajtott, majd újból a lány elé tolta a dobozkát.

      - Szeretnél vele ingyen randit, vagy sem?

      - Szeretnél most meghalni, vagy sem? – hárított fenyegetően Lily, de ellenfele töretlenül állt mellette.

      Arilyn óvatosan megrázta kezének tartalmát, szavak nélkül hangsúlyozva tovább a saját akaratát. Az ékes díszekkel borított doboz halk zörgésbe kezdett, mely csupán pár pillanatig tartott, de bőven elég volt, hogy elérje a célt.

      - Rendben… - adta be a derekát Lily, s durcásan visszasüppedt a székre. Minél hamarabb túl van rajta, annál jobb lesz.

      A lány rendkívül megörült! Óvatosan letette Lily elé a szépítési kellékeket, majd mosolyogva visszaült a helyére, várva, hogy barátnője vágezze a feladatát. Azonban a mutatvány elmaradt, a vad szőkeség csupán zavart tekintettel nézett le az asztalra.

      - Nem tudod használni, mi? – döbbent fel a humoros tényre Arilyn, és szinte azonnal kacagni kezdett.

      - Mégis kinek képzelsz te engem!? – kiáltott fel dühösen Lily. Persze, majd pont ő róla fogják azt hinni, hogy valaha is foglalkozott ilyesmikkel. Mindeddig sikeresen elkerülte ezeket a „cuccokat”, az ég adta világon nem hitte volna, hogy valaha is rákényszerítik majd a használatára.

      - Jogos! – értett egyet Arilyn. Lily valóban nem olyan lány, aki képes lenne az ilyen nőies feladatok elvégzésére. – Akkor engedd meg nekem, hogy segítsek!

      Lily ijedten hátrálni próbált, csalhatatlan ösztönei egy közelgő veszélyre figyelmeztették a központot. Ám mire észbe kapott, hogy egy széken ül és nem tud elfutni, addigra arca már Arilyn ujjai közé szorult. Feszengett, mocorgott, kényelmetlenül érezte magát. A lány először valami poros szivaccsal kezdte ütlegelni az arcát, majd a szemét szerette volna kibökni valami műanyag vacakkal.

      - Lily! – próbált rászólni Arilyn, de hiába. – Képzeld azt, hogy háborús csatafesték! – szólt rá, remélve, hogy ettől talán egy kicsit lenyugszik a páciens.

      A végső eszköz egy hosszúkás rúd volt, amelyből Arilyn egy ragacsos masszát tekert elő, Ajkai összemaszatolódtak tőle, de Lily nem értette, hogy ez miért szükséges. Habár, mint ahogy arra később rájött, a piros szín nem azt jelenti, hogy a cucc „Eper ízesítésű”.

      - Készen is vagyunk! – hallatszott a reménykeltő mondat. Vége volt a tortúrának.

      Lily félve nézett bele a tükörbe. Vajon milyen horrorisztikus mutánst faragott belőle ez a nőszemély? Még a lélegzete is elállt, amikor megpillantotta azt az ismeretlen alakot, aki a tükör másik oldaláról visszatekintett rá.

      - Mit gondolsz?

      - … Lemosom! – válaszolta hideg hangon Lily.

      - Az nehezen fog menni! – mosolygott el Arilyn. Barátnője próbálja tagadni, de tisztán látszott rajta, hogy tetszik neki, amit lát. Ha nem lenne ennyire makacs akkor…

      - Levakarom!

      - Az pedig fájni fog!

      - Kibírom…

      Azzal Lily felkelt az asztaltól, ám három lépést sem volt képes megtenni, máris Maverick nyitott be az ajtón.

      - Mi tart ilyen sokáig!? – tért egyből a lényegre, kicsit sem foglalkozva a gondolattal, hogy a lányok esetleg öltöznek.

      - Mindjárt készen vagyunk! – próbálta csillapítani Arilyn.

      - Kerek két órája is ez volt! – kiáltott Márk a nappaliból, lefülelve a beszélgetést.

      Maverick unottan sóhajtott, majd a kilincset megragadva igyekezett visszazárni az ajtót. Az utolsó pillanatban figyelt fel a megilletődött Lilyre, aki dermedten állt a szoba közepén, bámulva őt.

      - Nem rossz! – dicsérte egy halvány, bár játékos mosollyal az új külsőt, s kilépett a szobából.

      - Hogy lehet valaki ennyire türelmetlen? – morgott durcásan Arilyn.

      - Végül is igazuk van! – vont vállat Lily, majd visszafordult a lány felé. – Siessünk, mert lekéssük azt a nyamvadt előadást… Aztán még elráncigálsz egy másikra!

      - Nem akartad előbb leszedni a vakolatot az arcodról? – kérdezte enyhe gyanakvással a lány. Furcsállta ezt a hirtelen változást.

      Lily elcsendesedett egy pillanatra, ahogy visszagondolt a fiú iménti megjegyzésére.

      - Nos… - kezdett bele zavarba esve, arcának pirultsága még az alapozón is enyhén átütött. Bal füle elől szégyenlősen eltűrte rövid haját, majd folytatta a mondandót – Lehet, hogy egy este még nem a világvége…