Sajnálom...nem így akartam...esküszöm...már éreztem az elején is,hogy valami nem stimmel...nekem más féle pasi kell...szerettelek...de csak pár h étig tudtad elvenni az eszemet...sajnálom...
    A történetünk lehetett volna szép,de az elején elrontottunk...sajnálom...én csak tovább akarok lépni...ne aggódj!...nem fog fájni neked...minden úgy intézek,hogy jó legyen neked és...hogy ne okozzak fájdalmat...nem így akartam...azt hittem kibírom...de nem...
   Júliusig akartam húzni azt időt...sajnálom...nem ment...már csak közömbös vagy nekem...barátként tudok rád tekinteni és nem,mint egy pasira...nekem más kell...egy kedves,ugratós forma...aki teljesen lökött...pont,mint én...vajon találok olyat?
    Tudod egy banda iránti rajongás ébresztett rá dolgokra...A One Direction sokat jelent számomra...ráébresztett milyen pasi az ideális számomra és ráébresztett kik a barátaim...és arra is,hogy lépnem kell,mert ez így nem jó...sajnálom...nem az ő hibájuk...az enyém és a tiéd is...megtanított,hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie...csak egyszerűen legyünk önmagunk...ezért vagyok idióta...és ezért imádok változni...
 Örök nyughatatlan vagyok,erre már te is rájöttél...sajnálom...jobbat érdemelsz te is...és én is...olyat akire mindketten vágyunk...az ellentétek nem minden esetbe vonzák egymást...kezdetben talán működött volna...de most már nem...sajnálom...nem akartam...tudom,hogy még mindig szeretsz...látszik rajtad...
 Hónapokig hazudtam...azt hittem minden jobb lesz...hogy képes leszek melletted olyan boldog lenni,mint azon a napon...de nem...sajnálom...esküszöm,hogy nem így akartam...megteszek mindent érted...hidd el te magad fogsz elfelejteni engem...nem fog fájni...bár azt nem ígérhetem meg,hogy kellemes lesz...szerettelek...
     Régóta kételkedek...talán már az elejétől...máshoz illünk mindketten...már nincs többé te meg én...nincs többé mi...csak barátként vagyok itt...és mégegyszer sajnálom...könnyebb lesz nekünk...
    Én élhetek a saját kis világomban...te meg a földhöz ragadt dimenziódban...senki nem fogja érezni,hogy már nincs tovább...csak pár embernek mondtam el...játszom tovább a szerepem...húzzom az időt...te is tudod nagyon jól...
     Húzzom az időt...és abban nagyon jó vagyok...kettős-hármas ügynököt játszottam az eddigi életemben,így hát megtanultam becsapni az embereket, csak,hogy jó legyen nekik...nem akartam...szerettelek,de most már nem...sajnálom...nincs több mondani valóm a számodra...megígérem,hogy sose felejtelek el...
    Szerettelek...és egy kis ideig boldog is voltam veled...megpróbáltam elhitetni magammal is,hogy kellessz...de mindig ott voltak azok a csúnya gondolatok...sajnálom...sajnálom...nem így kéne intéznem...de így is elég nehéz lesz feltakarítani magunk után a nyomokat...a segítséged nélkül...fogalmam sincs lesz-e hozzá elég erőm...de lennie kell...nem hagygatom csak itt a dolgokat...plána nem,így...félbe...
    Sajnálom...szerettelek...egyszer régen te voltál a mindennem...de rájöttem más kell...neked is...és nekem is...