Fiatal vagyok és nem hittem igazán az első látásra szerelemben,de aztán egy napon megpillantottam az egyik barátnőmnél egy srác képét,amikor valamit kiírt.Azt hittem egy haverja,aki nem a közelbe lakik,aztán este megtörtént az amit senki nem gondolt volna... Sátoroztunk.Tábortűzet raktunk,mindenkit elárasztott a vidámság.Az egyik lány odajött hozzánk,hogy itt van az egyik srác akit még elöző táborba ismertünk meg.Odamentünk hozzá,de távolból észrevettem nem egyedül van.Magával hozott egy ismeretlent.A szívem nagyot dobbant és tudtam ez a fiú fog a közel jövőben minden gondolatomat kitölteni.Megálltam távolabb és az nyár eleji kis "kalandom" jutott eszembe.Bevalottam az egyik korombelinek,hogy tetszik.Ezen már nem tudok változtatni.A fiú akit ismertünk elhozta magával Őt a Facebookos srácot,errre viszont csak később jöttem rá.Azon az estén szeretem bele és éreztem képes lennék várni rá akár ezer évig is,de ma már csak kételkedek ebben.Akkor ott övé lett a szívem és imádni kezdtem a hangját,a mozdulataid és mindent mást is benne.Talán az egészhez nem kellett más csak az az érintés.Csupán leakartam ülni és a kezem rá talált a kezére.Gyorsan elvettem és bocsánatot rebbegtem.Véletlen volt és sötétbe mit láttam volna?Utána azon az éjszakán még a lábára is ráléptem.Utána csupán párszor találkoztunk,de épp elég volt,hogy megváltoztassam miatta a jövő beli elképzeléseimet.Szakács vagy cukrász akartam lenni kertész helyett és mindenki csodálkozott,hogy egyik napról a másikra változtattam meg.Iránta mélyebb dolgot éreztem,mint az első szerelmemnél.Ott nem repkedtek a hasamban pillangók és furcsa izgatottság sem volt attól,hogy rá gondoltam...itt viszont ezek mind megvoltak.Apró jelek,mégis a szívemnek a legkedvesebbek.Akkor azt éreztem köztünk egy olyan dolog lesz,mely igazi,letagathatatlan és hamisitlan lesz,de ez nem jött össze.Azután tettem egy ígéretet,pedig még egy hónapja sem ismertem.Az ígéretem arról szólt,hogy várni fogok rá még egy évig és akkor a középiskolában megszerzem magamnak.Ez az egész nagyon nehéz.Ugyanis az a fiú,akinek bevallottam,hogy tetszik az az osztálytársam,de mondjuk nevezünk Ádámnak.Mindennap látnom kell és még nem jutottam egészen túl rajta.Nem közömbös számomra,mint eddig képzeltem,de én kiakarok tartani a(másik srácot nevezük Márknak)Márk mellett és hinni akarok benne,hogy most azért nem sikerült,mert egy szebb és jobb Viktóriát kell megismernie.Addig is mélyen a szívembe zárom és mikor majd készen állunk mindketten újra keresztezi a sors az útunkat,mert hiszek abban is,hogy azért nem most vagyunk együtt,mert addig meg kell tanulnom valamit.Nem tudom mit,de nem szabad elkövetnem vele azt a hibát,ami még ezután fog bekövetkezni és amiből sokat fogok tanulni. Ezentúl nem mondhatja senki sem nekem,hogy nem az érzéseimnek élek.Álmodok és érzek és próbálom megérteni és megélni a dolgokat és persze várok arra amit remélhetőleg majd a jövőben az enyém lehet.