Nagyon fekszik neked ez a szerelmes téma, látom. De nem hiszem, hogy ezek a sorok nekünk szóltak olvasóknak. Arra lennék igazán kíváncsi, hogy mit fogsz majd, gondolni, amikor pár év múlva vissza olvasod ezeket. Ha már ennyire benne vagy a témában, akkor szerintem kicsit össze kéne szedned magad, és ezt mind egy nagyobb valamibe gyúrni.

Válasz

Az eleje kicsit zavaros. Egy teljesnek érzett szív esetében nem kimondottan a szomorú könnycseppeket emelném ki, vagy sorakoztatnám fel az önfeledt nevetések mellett. Valószínűleg arra utaltál, hogy így voltál teljes, akkor. (...úgy érzem, ez voltam én.)
'Jött egy Márciusi este', (ez olyan hatást váltott ki belőlem, mint az, amikor azt mondják, és volt egy nagy bumm! Mintha a lényeget nem akarnád elmondani, pedig ez egy vallomásfélének tűnik.)
'és a barátok nem hagyják el egymást se jóban, se rosszban.'( felesleges ilyen tucatmagyarázattal alátámasztani azt, ami amúgy is világos az olvasónak. Talán az egyetlen.)
Egy igazi barát elvesztése... ez nagyon fájó dolog tud lenni. Nem derült ki, hogy miért veszítetted el. Csak úgy kisétált az életedből? (Említed ezt, de engem érdekelt volna, hogy egy lány miatt hagyott el ez a jó barát? Egyoldalúnak érzem a vonzalmad felé, akiről még az sem világos, hogy fiú.)
Valakihez szólnak e sorok, de nem az olvasónak. Túl személyes, teli talányokkal. Ezért nem tudom teljesen átérezni, pedig az biztos, hogy nem jókedvedben írtad. A múltba kapaszkodni... nos...
A végén bevallottad a nagy titkot, de ez már az elején is nyilvánvaló volt.
A havas táj megjelenítése viszont dobott a levélke 'színvonalán'.
Egy kulcsot ígértél a címmel, de amit kinyithat, a szíved - mert ott őrzöd a titkod - nem tártad ki kellően ahhoz, hogy én, mint olvasó használjam is azt a kulcsot. A barátnak pedig ott a lehetőség...
Az idővel is problémáim akadtak. Ez azért van, mert nem fejtetted ki, hogy mi mihez képest, így ez is zavaros volt nálam: Az első mondat: Egy év telt el azóta.... a végén pedig: Sok idő telt el.. Nyolc hónap.

Válasz