Egerszegre legyen szíves, a börtönhöz!

   Hajnali hét óra lehetett mikor megállt a taxi a kanizsai Centrál hotel night club-ja előtt. A sofőr két olyan ásítás között, hogy majd’ kiesett a saját száján, azon agyalgott, hogy mennyire utálja ezeket a kurva pénzeszsákokat. Mintha csak az lenne a hivatásuk, hogy őket, taxisokat, de legfőképp őt idegesítsék miután bebaszva, néha lehányva, esetleg behugyozva beteszik a valagukat a kocsijába.

   - Francba! – morgolódott magában. – Remélem max. ketten lesznek. Hú de herótom van ezektől a szarháziaktól. Egész éjjel szopatják a luxuskurvákat ebben a rohadt bárban, reggelre iderendelnek engem, aztán olyan fellengzős hangnemben beszélnek velem, mintha a valagukból rángattak volna ki. Pedig, ki tudja. Lehet, hogy némelyik bunkót még én csináltam valamelyik motoros találkozón, vagy koncerten annak idején. Csak éppen tök részeg voltam, azért nem emlékszem az anyjukra. Nem lehet tudni. Mindegy. A lényeg, hogy jól átverjem a kis genyókat. Ha van pénzük kurvázni, akkor az én konyhámra is áldozzanak.

   Kinyílt a jobb hátsó ajtó és minden nehézség nélkül beült egy öltönyös úriember.

   - Jó reggelt! Egerszegre legyen szíves, a börtönhöz! – mondta tisztán és határozottan az öltönyös, miközben decens mozdulattal a combjára helyezte a diplomata táskáját, majd mindkét tenyerét a táskára tette.

   - Jó reggelt uram! – viszonozta a köszönést a sofőr. – Észre sem vettem, hogy jön a kocsi felé – válaszolta, s közben hálálkodott a sorsnak, hogy most aztán belenyúlt a zsíros fuvarba. Se hányás-, se szarszag, még csak be sincs huggyantva. Piaszaga ugyan van, de kit érdekel. Ez egy mocskos ügyvéd. Megy, hogy lehúzza valamelyik sittest a semmitelen ígéreteivel, hogy aztán kifizethessen engem is, a taxist. Egerszeg negyvenöt kilométer innen, oda-vissza kilencven, plusz még az az idő, amíg odabent oltogatja a hülyéjét, aki felfogadta. Akárhogy is számolom, jól járok, az már bizonyos.

   - Már ilyen korán képesek ugráltatni az urat? Elképesztő – kezdte a társalgást a sofőr.

   Az öltönyös nagyot sóhajtott, majd a belső visszapillantó tükrön keresztül felvette a szemkontaktust a sofőrrel.

   - Most mondja meg! Ha azt mondják hétre, akkor hétre, ha nyolcra, nyolcra. Meg mit tudom én. Ráadásul még olyan kéréseik is vannak, hogy vigyek be ezt meg azt. Mindenféle hülyeségeket. Ez van. Amit mondanak, azt kell tenni.

   - Hát igen. Valamiből meg kell élni! Azért, nem irigylem én magukat ügyvédeket, pedig van pénzük doszta. Vagyis a lóvét azt irigylem, de a melójukat nem. Foglalkozni a sok deformált elméjű marhával, plusz még fűzögetni azt a sok agyhúgyköves ügyészt meg bírót. Szóval kemény.

   - Bizony az – folytatta a munkaköri leírást az öltönyös. – És akkor még nem elég, hogy bármikor képes vagyok bemenni a kreténjeimhez, de még csicskáztatnak is. Most is, tudja, mit viszek ebben a kibaszott diplomata táskában? Megmondom én magának. Nem lennék ilyen őszinte, ha nem piáltam volna egész éjjel, de megmondom, na! Fogkefe, fogkrém, alsógatya, efféle szarságokat. Mindegy, nem is idegesítem magam fölöslegesen.

   A sofőr együttérzőn megcsóválta fejét.

   - Azért, gondolom mozgalmasan telt az éjszaka – vigyorgott hátra a tükörből.

   - Ami azt illeti, abban hiba nem volt – igazgatta meg a sliccét a táska alatt az öltönyös. – Két csajjal keféltem egyszerre. Nem volt semmi! Az ára sem, de baszni rá! Amint még egyszer beteszem egy ilyen helyre a lábam, ugyanez lesz újra. Én most már csak párosával fogom őket bérelni. Nem is értem miért nem így nyomtam eddig is.

   - Jól megy az ügyvéd úrnak – érződött ki a sofőr hangjából az irigység. - Összedobják a zsiványok a pinára valót.

   - Ne gondolja, hogy olyan könnyű összeszedni a forintokat ezektől a mukucsoktól! – emelte meg a hangját az öltönyös. – A legtöbben kurvára ki vannak már okosodva, és terjed köztük a tudás, mint valami ragály. Alig bírom megetetni velük, hogy amit a bíró mond, az nekem köszönhető. Szép lassan az összes tudni fogja, hogy a mi dumánkat a bíró le sem szarja.

   - Ezt, hogy érti? - kérdezte a sofőr elképedve.

   - Úgy, hogy mi előre tudjuk mi lesz az ítélet. Ha három év várható, akkor elhitetjük a csibésszel, hogy garantált az öt év, de mi mindent megteszünk, hogy csökkentsék. Aztán amikor a bíró kihirdeti a három évet, a szerencsétlen zsivány az életét is pénzzé tenné, hogy fizethessen. Pontosabban a következő muki, mert hallotta az ehhez hasonló eseteket. Szóval az ilyen jellegű kulisszatitkokat kezdik megismerni ezek a gecik. Úgy hiányzott nekem ez az okosodás, mint lufiárusnak a nyílzápor. Vagy, mint lepratelepen a sárgaláz. De látja, mekkora marha vagyok? Magának is kipofázom itt a megélhetésem kulcsát. Na, mindegy.

   - Ne törődjön vele, ügyvéd úr! Én maximum csak akkor fogok emiatt alkudozni magával, ha valamelyik bebaszott utast kifilézem, és nem sikerül időben eltüntetnem a hulláját, és emiatt lekapcsolnak.

   Erre már nem válaszolt az öltönyös, lassan lehúzódtak a szemhéjai.

   A taxi megállt a súlyos kapu előtt, a kuncsaft pedig egy elegáns mozdulattal beletörölte a zakója ujjába az alvás közben kicsordult nyálát. Tudta a sofőr, hogy hízelegjen a jól fizető utasnak. Az a legjobb, ha közvetlenül a kapu előtt áll meg, minél kevesebbet kelljen gyalogolni. Így a vastag fuvardíj mellé még jön a kövér jatt is.

   - A szemben lévő parkolóban fogom várni az ügyvéd urat, de amint meglátom, már jövök is a kapuhoz, hogy beszállhasson.

   Mint egy valóban illusztris utas, úgy hajolt vissza a kocsiba az öltönyös.

   - Sofőr, kérem várjon türelemmel, hamarosan érkezem! – mondta Taki, majd elindult a kapu felé, hogy megkezdje másfél éves börtönbüntetését.