Zoller és én, már évek óta jó barátok vagyunk. Néhány éve leruccantunk a balatoni nyaralómba, hogy lazítsunk és csajozzunk. Ezt követően minden nyáron megismételtük ezt a jó szokásunkat.
Tavaly nyáron szintén leutaztunk Zollerral és a barátnőinkkel, hogy egy jót bulizzunk.
Az első éjszakán, amikor mind a négyen teljesen részegre ittuk magunkat a kertben, egyszer csak kigyulladt a konyha.
Kétségbe esetten és részegen próbáltam meg bejutni a házba, hogy eloltsam a tüzet.
A konyhába lépve megragadtam az első konyharuhát és csapkodni kezdtem, hátha megakadályozom a tovább terjedést, de én barom állat elfelejtettem az üveg vodkát, ami félig volt csak kiürítve, letenni a kezemből és véletlenül a tűzre öntöttem.
Ijedtemben kiestem a nappaliba és igyekeztem kitántorogni a házból, majd ordítottam:
- Zoller, ég a ház!
Zoller az ordításom hatására hátradőlt a napozószékkel együtt, majd megpróbált felállni.
A barátnőink csak jajveszékelni tudtak, tehát nem nyújthattak segítséget.
Az én napozószékemen ott volt a mobiltelefonom, amin a tűzoltókat akartam felhívni, de hirtelen elfelejtettem a számukat.
- 105 te barom hívd már! – ordította a barátnőm.
- Fo-fogd már be! – feleltem vissza.
Nagy nehezen beütöttem a számot és tíz perc alatt sikerült elmondanom, hogy mi történt és, hogy hol vagyunk.
- A poroltó cseszd meg! – ordítottam hangosan magamnak és gyorsan beszaladtam a nappaliba, ahová még nem ért el a tűz.
Leemeltem a poroltót a falról, amit még én szereltem fel, mikor megvettem a nyaralót és megpróbáltam eloltani a tüzet, de mivel részeg voltam nem sikerült és inkább hagytam a fenébe. Egyszer csak meghallottam a tűzoltó szirénáját és kiszaladtam, majd hagytam, hogy a láng lovagok végezzék a dolgukat.
Ekkor józanodtam ki és zavartalanul rágyújtottam.
„Nesze neked nyaraló” – gondoltam magamba, majd lehevertem a napozóágyba és hirtelen elaludtam.
Másnap reggel hatalmas fejfájással ébredtem, majd körülnéztem és meglepetésemre ez csak egy álom volt.