Koromsötét éjszaka. Drakula grófnál kopogtat valaki.
A kémlelőnyíláson át próbálja azonosítani a jövevény kilétét.
Gyanakvó, hisz, a közbiztonság manapság ismét ugyan olyan, mint valaha, amikor ifjú korában csak ízelgette a mesterség fortélyait.
A férfi karján ott fluoreszkál a megbízható egyének megkülönböztető karszalagja.
Ez egy kis balsejtelmet ébreszt benne de, hamarosan elhessegeti ezt az érzést, és bebocsátja a jövevényt.

Jövevény:– Jóéjszakát kívánok uram! Elnézését kérem e szokatlan időpontért, de hát Ön kérte, hogy…

Gróf: – Isten hozta! (észbe kap, és babonás félelemmel a háta mögé sót szór, háromszor is).
Jövevény: – Az apróhirdetés miatt jöttem! Remélem jó helyen, járok? Tudja, a desmodus rotundusok? A kislányomnak születésnapjára szeretném ajándékozni.
Gróf: – Ó igen, a legjobb helyen jár! Előrebocsátanám, na, ne higgye, hogy dicsekvésképpen mondom, de nekem van a legelismertebb, és talán az egész világon, a legkitűnőbb desmodus rotundus tenyészetem! Na, jó, ha nem is az egész világon, de legalábbis Európa szerte. Mexikóból hozattam a tenyészszülőket, és én magam viselem gondjukat! Higgye el uram, nem sokan dicsekedhetnek nálam magasabb szintű szaktudással!
Jövevény: – Nagy kő esett le a szívemről! Tudja uram, nem szeretnék valami bóvlit venni!

Gróf:– Ugyan már! A felől kétsége sem lehet, hogy itt megtalálja, amit keres! Tudja, nagyon kényes, vagyok a hírnevemre!
Ne vegye tolakodásnak, de mielőtt üzletet kötnénk, megkérdezném, tart e valamilyen háziállatot? Marhát, lovat, esetleg csirkét?
Jövevény:– Egyáltalán nem veszem tolakodásnak, hiszen Ön az eladó, én meg a vevő! Megértem, hogy mint jó gazda, aggódik a kis kedvencek miatt! Egyébként igen, tartok.
Van egy kis tanyám és a családom után, az állattartás a hobbim.
Gróf:– Akkor ezzel rendben is volnánk, most már teljesen megnyugodtam, látom jó helye lesz a kis kópénak! Jöjjön, és válassza ki, az önnek legjobban tetsző kicsikét!

Jövevény: – Juj, de cukorfalatok! Egyik szebb, mint a másik! Talán ott, az a kis fitos? Remélem az én kicsikémnek is fog tetszeni! Alig férek a bőrömbe, annyira izgulok!

Gróf:– Magam se választhattam volna jobban, nekem is ez a kis fitos volt a kedvencem! Gondolkodtam is, hogy megtartom magamnak, de hát, ha kissé fájó szívvel is, de lemondok róla az Ön kislánya javára! Jöjjön, odaadom az oltási könyvét is, tudja, jobb az óvatosság!

AZ ÜZLET MEGKÖTTETETT.

Gróf:– Inna velem, egy pohárkával a sikeres üzletre? Szívesen megkínálnám valamivel!
Jövevény:– Köszönöm, bár nemigen szoktam, de most igazán jól esne egy erős ital.
Egy kissé hűvös az Ön otthona, és meglehetősen átfáztam! –
A gróf kinyitja italszekrényét. Az ódon italszekrény a jövevény által ismeretlen, fura
palackokkal zsúfolásig telve. Smaragdzöld kristálypohár is kerül a mesterien cizellált italtálcára.
Gróf: – Magam, csak egy kis saját receptem alapján készített Priculicit fogyasztok! Önnek mit tölthetek?
A jövevény, szinte megbűvölten, még mindig az italtálca gazdag mintázatát bámulja. Vontatottan felel a kérdésre, mintha csak magának adná a választ.
Jövevény: – Tudja mit? Töltsön nekem is abból a Priculiciből!

Kérése parancs,– feleli a gróf, és tölt a vendégnek.

Jövevény:– Hú, ez igazán annyira jólesett, hogy szinte vérré vált bennem! Ha nem veszi zokon, kérhetnék még egy pohárkával?

Gróf:– Érezze magát otthon, természetesen nagyon szívesen töltök, akár még kettővel is!

Bizony abból a kettőből, előbb három, majd négy, és azután öt pohárka lett. Mivel a gróf, csak ritkán fogadott vendégeket, igen jól esett neki most, ez a társaság. Kedélyesen eldiskurálgattak a jövevénnyel, szinte észre sem vették, hogy szalad az idő!

Már lassan hajnalodott, mire a jövevény észbe kapott.  Illedelmesen, ahogy egy úriemberhez illik, megköszönte a szíves vendéglátást, és elbúcsúzott, a gróftól.

Mielőtt kilépett az utcára, feltette azt a különleges napszemüveget, amit a gróf ajándékozott neki, a kis fitos mellé. A gróf, lelkére kötötte, hogy feltétlenül tegye fel, mert a Priculici ugyan nagyon finom ital, de nagyobb mennyiségben fogyasztva, sajnos ártalmas hatással van a szemre, főleg ha azt napfény éri! Így hát eleget téve a gróf kérésének, feltette a szemüveget, és hazafelé vette útját!

–Valóban remek ez a szemüveg! Semmi kellemetlen érzés, se szédülés, se fejfájás! Ellenkezőleg, szinte józannak érzem magam! Szinte repülni volna kedvem!– mondta.

– Csak a számban nincs rendjén valami! Úgy bizsereg az ínyem, mint gyermekkoromban, amikor egyszerre próbált kibújni, néhány tejfogam!