ÖSSZEGZÉS    1 – 4. fejezet

Michael, a Los Angelesben élő zsaru egy este hazafelé sétálva belekeveredik egy szimpla rablásnak látszó támadásba. Egy furcsa pár, Kelainó és Zoárd akiknek telepatikus képességük is van,  megtámadtak egy fiatal fiút, Ariont és össze vissza verték. A rendőr próbált a srác segítségére sietni, de a férfi támadó, Zoárd  emberfeletti képességeivel lefegyverezte Michaelt és az életére tört. Szerencséjére a segítségükre sietett egy gyönyörű, ámde annál titokzatosabb nő, akit egy jósnő küldött a megmentésükre. A jósnő Médea, megálmodta a történteket és Nátánnal a pappal üzent a titokzatos nőnek, hogy mentse meg a férfiakat a gonosztól mert úgy vélte, Arion lesz a „Kiválasztott” akire már olyan régen vártak. 

 5. fejezet

            Mielőtt még Kelainó bármit is tehetett volna, az újonnan jött nő már kést szorított a torkához így tartva őt sakkban hátulról.

- Engedd el a pasast vagy „Gyufafejnek” elvágom a torkát! – hangzott a nő parancsoló hangja. Közben farkasszemet nézett Zoárddal, aki még mindig a torkánál fogva tartotta Michaelt de egy kissé engedett a szorításból. Végre a férfi lélegzethez jutott.

- Honnan tudjam, hogy nem ölöd meg Kelainót, ha elengedem a zsarut? – kérdezte Zoárd miközben az járt a fejében, tényleg olyan nagy lenne –e a veszteség, ha Kelainó meghalna.

- Biztosítékot akarsz Te, aki sosem állod a szavad? – hitetlenkedett a lány, de a furcsa pengéjű kését még mindig Kelainó torkához szorította.

- Esküdj Istenedre, hogy ha elengedem a zsarut, akkor szabadon távozhatunk! – kérte Zoárd, hiszen tudta, ha a lány esküdik, szavának áll. A nő gondolkodott egy pillanatig, végül azt mondta: - A Mindenható, kegyelmes Istenre esküszöm, hogy sértetlenül elengedem „Gyufafejűt” és mindketten bántatlanul távozhattok, ha elengeded a zsarut és persze a fiút is! Így megfelel? –

Zoárd válaszul elengedte Michaelt aki úgy esett a földre, akár egy krumplis zsák. A torkát fogta és levegő után kapkodott. Zoárd lassan hátrálni kezdett.

- Maga – szólt a nő Michaelhez –jöjjön ide és segítsen a fiúnak felállni! Vigye a falhoz, a hátam mögé! – A rendőr valahogyan feltápászkodott és a nő mögé húzta a srácot.

  A lány elengedte Kelainót, de máris elővett a hátára erősített bőr tokból egy széles pengéjű kardot és beállt támadóállásba. Michael lenyűgözve nézte a nő minden mozdulatát. Kelainó szabadnak érezve magát odarohant Zoárd mellé és szembe fordult a lánnyal. Mindkettőnek parázslott a tekintete, de lehet, hogy Michael csak az oxigén hiánytól látott rosszul.

- Meg ne próbáljátok! – parancsolt rájuk a lány és a nyomaték kedvéért megvillantotta a kardját.

- Még találkozunk! – szólt a két támadó és az ismét feltámadt ködben eltűntek. A nő még mindig támadóállásban állt egészen addig, míg el nem oszlott a köd. Majd a kardját gyorsan visszacsúsztatta a hüvelyébe és a két férfihoz fordult.

- Jól van? – kérdezte Michaelt, aki már láthatóan jobban érezte magát és a földön ülő fiú fejét fogta.

- Köszönöm, jobban – jött a válasz. – Bár a barátunkról ugyanezt nem mondhatom el! – és az ájultan fekvő fiúra nézett.  A nő leguggolt a srác mellé és alaposan szemügyre vette. A combjából folyt a vér és egy lyuk tátongott rajta. Az egyik karja eltörött, az arcán számtalan horzsolás és ökölcsapás nyoma látszott. Az egyik szeme teljesen fel volt dagadva és zihálva lélegzett.

- Azonnal hívok mentőt! – szólt Michael és a mobilját kereste.

- Inkább ne! – mondta a lány és ő is elővette a mobilját, majd megnyomott egy gombot. Fekete astonmartin bukkant elő valahonnan és lassan oda gurult hozzájuk. Senki nem ült benne. A férfinak tátva maradt a szája. Még egy gombnyomás és kinyílt a hátsó ajtó. A lány megemelte a fiút a karja alá nyúlva. Michael talpra ugrott és bár még szédült egy kicsit, óvatosan megfogta a srác lábait és segített a nőnek berakni a kocsi hátsó ülésére. A lány egy takarót vett elő és gondosan betakarta vele a testet. Becsukta az ajtót és ismét Michael felé fordult. Az arca kerek volt, kissé szabálytalan, érzéki, telt ajkai vonzották a tekintetet. Enyhén barna bőréből szinte világított barnás-zöld mandulavágású szeme. A haja egyszerű copfba kötve, ami még inkább előtérbe helyezte az arcát. Nagyon vonzó jelenség volt.

- Ismeri a fiút? –nézett kérdőn a férfira.  

- Nem. Csak kiabálást hallottam és megpróbáltam segíteni neki. Amint látja, kevés sikerrel – mondta kicsit szégyenkezve, hiszen nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy nő védje meg.

- Ne törődjön vele. Nem tehetett volna semmit. Biztosan jól van? – és a vörös ujjlenyomatokat nézte a férfi nyakán. Majd hirtelen mozdulattal a torkához nyúlt, de mire a férfi reagálhatott volna, már vissza is húzta a kezét. Michael kellemes meleget érzett a nyakán.

- Haza tud menni? – szólt ismét a lány és közben beült a vezetőülésbe.

- Persze. Itt lakom néhány saroknyira – hangzott a kábult válasz. A nő felbőgette a motort és kezével búcsút intett. Michael kábulatából ocsúdva odakiáltott: - Még a nevét sem tudom! –

A lány szája szögletében apró kis mosoly jelent meg és csak ennyit mondott: - Daphné – azzal gázt adott és kilőtt a kocsival a mellékutcából.

6. fejezet

                Michael a lakásába érve a konyhában találta Amyt amint fel-alá mászkált rá várva. Látszott rajta, hogy haragszik a férfira. Még mindig az az elegáns fekete miniruha volt rajta ezüst szálakkal átszőtt fekete boleróval, amit az étteremben viselt. 

Nem hasonlítottak különösebben egymásra, mégis első pillanatban mindenki tudta, hogy testvérek. Talán csak a lány világosbarna haja, ami kleopátrára volt vágva, meg a szúrós, fekete szempár volt annyira hasonló. Az anyja szerint a tekintetük volt árulkodó. Ugyanaz a merész bátorság sugárzott mindkettőből.

- Mit csináltál idáig, amíg mi próbáltuk Joannak megmagyarázni, hogy mivel zsaru vagy, így bármikor felhívhatnak a munkád miatt. Persze Én nem vettem be a meséd. Igazán adhattál volna neki egy esélyt! Meg se próbálsz ismerkedni! – tett szemrehányást a húga. Michael nem szeretett hazudni a testvérének, de semmi kedve nem volt Joannal közelebbről megismerkedni és már kissé fárasztotta, hogy Amy erőszakkal akar neki barátnőt keríteni. Ingerlékeny lett a számonkéréstől.

- Ugyan Amy, hagyj már a kolleganőddel! Ha csak rá gondolok arra a kis „meztelen csigára” a karján, kiver a víz! Különben is tényleg dolgoztam, az egyik bűnöző úgy megszorongatta a nyakam, hogy reggelre biztosan belilul a helye! –

- Na ne nevettess, hiszen nem is látszik a nyakadon semmi! – mondta a lány egyre mérgesebben és odafordult az ablakhoz, hogy a könnyeit leplezze. Michael hitetlenkedve sietett a fürdőszobába és a tükör előtt vizsgálgatta a nyakát. Fekete, szúrós szemei a tükörből visszanéző világosbarna, rövidre nyírt hajú fickó nem létező fojtogatás nyomait kereste, de furcsa módon nem látszott rajta semmi. Nem értette, mi történt, hiszen alig telt el tíz perc a történtek óta és ennyi idő nem elég ahhoz, hogy elmúljon egy ilyen nyom. Hitetlenkedését a húga türelmetlen hangja szakította félbe.

- Mit csinálsz?  Nem illik faképnél hagynod éppen amikor veszekszek veled! – Michael vissza ment a konyhába és békülékeny hangon mondta: - Ne haragudj, bevallom, tényleg faképnél hagytalak benneteket, de megkérlek rá, ne szervezz nekem több randit. Hidd el, tudok ismerkedni, csak nem akarok. Az pedig igaz, hogy összetűztem nemrég egy bűnözővel, csak azt nem értem, miért nem látszik a nyoma? Tudod, hogy nem találnék ki ilyesmit – mondta békülékenyen.

Amy kételkedő tekintettel nézte bátyját, de a lelke mélyén tudta, hogy nem hazudik neki. Végül megenyhült és érdeklődve kérdezte: - Na és hogy történt az eset? –

- Egy nő és egy férfi megtámadtak egy fiatal srácot és én közbeléptem. Végül aztán én is pácba kerültem, de egy fiatal lány megmentett mindkettőnket. A támadóknak  piros volt a szemük és a végén köddé váltak – fejezte be a történetet. Amy vidáman felkacagott, mint amikor Michael gyerekkorukban kiszínezte egy kissé a vele történteket.

- Ugyan már, de bolondozz. Elhiszem, hogy megtámadtak, csak ne túlozd el a dolgot. –

- Nem túlzok, hidd el. Nagyon erős volt a fickó, úgy tartott egy kézzel a levegőben, mintha egy rongybaba lennék! –

- Jó, jó, elhiszem – nevetett még mindig a húga.  – És a lánynak meg sem köszönted, hogy megmentette az életed? Hogy is hívják? –

- Daphné. Furcsa neve van. A másik kettőnek is szokatlan neve van. Egyébként meg akartam neki köszönni, hogy megmentett, de minden annyira gyorsan történt, hogy nem volt időm rá. Holnap első dolgom lesz, hogy megkeressem – mondta Michael elgondolkodva és ahogy felidézte az eseményeket, újra érezte a lány finom illatát.

  Nocsak, nocsak. Úgy látom, ez a lány felkeltette az érdeklődésedet! – nevetett Amy. – Ha tudom, hogy a harcos amazonok vonzzanak, akkor beszervezek neked egy pankrátor csajt. –

- Nem erről van szó. De ebben a lányban van valami titokzatos. Van itthon valami ehető? – tért más témára a férfi és szerencsére számíthatott a húga anyáskodó természetére, mert a lány benyúlt a hűtőbe és elővett egy gondosan összekészített csomagot. A csomagoláson az URASAWA étterem logója volt látható.

- Tudtam, hogy éhes leszel, ezért hoztam neked egy kis szusit, te csavargó! De most már magadra hagylak és haza megyek taxival mert Ross biztosan türelmetlenül vár – azzal kicsomagolta az ételt és taxit hívott. Nemsokára hallatszott lentről a dudálás és Amy felkapva a táskáját elköszönt.

- Pá, bátyus. Álmodj a harcos hercegnődről! – azzal becsukta maga után az ajtót.