DAPHNÉ

1. fejezet

       Michael lassan sétált a szemerkélő esőben és a neoncsövekkel megvilágított kirakatokat nézegette. Gondolataiban a dupla randi képei peregtek, amit a húga erőltetett rá és szája széles mosolyra húzódott. Már három hete rágta Amy a fülét, hogy találkozzon az egyik kolleganőjével, míg végül beadta a derekát. Az URASAWA Los Angeles egyik legmenőbb étterme volt, de hát Amy barátja fizette a számlát, úgyhogy nem kellett attól félnie, hogy nem tudja majd kifizetni a ráeső részt. A lányok természetesen késtek, de Michael nem bánta, mert jól kijött Rossal, úgyhogy szinte észre sem vette amikor Amyék végre befutottak. Joan csinos, szőke, hosszú hajú nő volt, a húszas évei közepén járhatott. Combközépig érő, bézs színű elegáns ruha volt rajta, hasonló színű kutyával a karján. A lány egy Paris Hilton utánzat volt, minden tekintetben. A kutyája pedig rusnya kis dög volt, meg kell hagyni! Michael nem tudta levenni a szemét Joanról, vagy inkább a kutyájáról. Kiderült, hogy a dög egy kínai kopasz kutya, úgyhogy csak a feje búbján volt egy fehér pamacs és a mancsain, az egyik füle hiányzott, az orra eltörött és az egyik szeme kétszer nagyobb volt mint a másik. A nő ugyanolyan ruhát adott rá, mint amit ő viselt. Michael végig udvarias volt, de magában esélyt sem adott a lánynak, hogy jobban megismerjék egymást. A langyos esőcseppek az arcára hullottak, de cseppet sem bánta. Inkább sétált, minthogy haza kelljen kísérnie a kutyát. Köszönetet mondott magában annak, aki kitalálta a mobilokon az ál-hívást. Mivel a munkája olyan, amilyen, ezért Amy és Ross nem lepődtek meg túlságosan, amikor vacsora közben felállt az asztaltól arra hivatkozva, hogy szólítja a kötelesség. Úgy gondolta, elsétálgat még egy fél órát az utcán majd fog egy taxit és haza megy. Tudta, hogy a húga még ma este felkeresi és kikérdezi, tetszett –e neki a kolleganő. Ha a lány beindult, nem lehetett leállítani, minden áron rá akart tukmálni valakit. Nem értette meg, hogy az ő életébe nem nagyon fér bele egy civil életritmusa. Különben sem volt híve a felszínes kapcsolatoknak. Az órájára pillantott. Húsz perc múlva tíz óra, ideje taxit fogni. Gyorsan a járda szélére lépett és az éppen akkor arra járó taxisnak intett a karjával. Akkor még nem tudta, hogy ez a döntés majdnem az életébe kerül.

2. fejezet

Két nappal korábban

                Nátán sietett fel a lépcsőn, hogy minél előbb megbeszélhesse Médea látomását. A férfi tudta, hogy a jósnő okkal hívta fel reggel, biztosan komoly lehet az ügy, ha vele akar beszélni. Nem igazán kedvelték egymást, de az „Ügy” érdekében mindig összefogtak. Mivel Médea lakása csak a második emeleten volt, ezért Nátán úgy döntött, nem megy lifttel, de már megbánta a döntését. Bár termete még mindig magas, viszonylag sportos volt, de így hatvan fele már nem olyan fürge és a szíve sem bírja annyira. Felérve az emeletre megállt a jól ismert ajtó előtt. Kifújta magát, nem akarta, hogy a nő gyöngének lássa. Kopogásra emelte a kezét, de ahogy hozzá akart érni az ajtóhoz a begörbített mutatóujjával, kivágódott az ajtó és Mirjám üdvözölte kedvesen.

-         Jó reggelt, atyám – köszönt vidáman a fiatal lány. – Remélem, jól aludt! én és Médea csináltunk reggelit. Jöjjön beljebb! – azzal betessékelte a férfit a lakásba.

A jósnő szerényen, egy két szobás lakásban élt Mirjámmal, az alig tizennégy éves tini lánnyal akit alig egy éves korában vett magához. Nátán követte a lányt a kis folyosón át a konyhába. Az asztalon áfonyás palacsinta, friss croasson, tej, gyümölcslé, pirítós, vaj és néhány főtt tojás volt. A férfi arra gondolt, hogy Mirjám maximum megkente a palacsintákat, mert nem igazán volt híres a szakácstudományáról. Médea nem volt sehol, ígyhát leült az asztal mellé és nekilátott a reggelinek. Először egy kis pirítóst evett, amit gondosan megkent vajjal, majd neki látott a palacsintának. A lány is a palacsintát falta és már az egész arca és az ujjai is tiszta áfonyalekvárosan voltak. Tejfehér bőrén csak úgy sötétlett a lekvár. Hosszú, vékony ujjait élvezettel nyalogatta miközben arról beszélt, milyen tetoválást szeretne a hátára. Közben folyton igazgatta hosszú, vörös haját, amibe vastag, fehér tincsek keveredtek. Már apró lekvár-csimbókok lógtak a hajáról mindenütt, de ő csak ette, ette a palacsintát. Szép mandulavágású szemeivel olyan volt, mint egy kiscica. Nátán végzett a reggelivel és már meg akarta kérdezni, van –e egy kis kávé, amikor megjelent Médea egy tálcával a kezében, amin két csésze gőzölgő kávét hozott. A nőn égszínkék selyem szári volt, ami igazán illett hófehér, hosszú hajához. Kék szemét még inkább kiemelte fehér haja és Nátán megállapította, hogy bár már túl van a nő a negyvenen, még mindig vonzó teremtés. Az idő nem sok barázdát szántott fehér arcán és az alakja is karcsú, élettel teli volt.  A férft bosszantotta, amikor a jósnő ezt csinálta vele. Tudta a gondolatát, még mielőtt kimondta volna. Médea biccentett a fejével köszönésként és lerakta a kávét az asztalra, miközben összepakolta a reggeli maradványait. Közben Mirjámot elküldte a fürdőszobába mosdani. A kávé kortyolgatása közben egyikük sem szólt egy szót sem, de alighogy megitták az utolsó kortyot, Médea a lényegre tért.

- Álmodtam az éjjel. Egy órát láttam ami majdnem elütötte a tízet. Ezután egy taxi villogó lámpáját láttam és két fiatal férfit, akik vérbe fagyva feküdtek az eső áztatta földön. Dárius egyik csatlósa végzett velük, de nem marta meg őket, csak megölte mindkettőt – fejezte be mondókáját.  

- Nem menthetünk meg mindenkit – szólt egykedvűen a pap. Médea enyhén kisminkelt arcán megkeményedtek a vonások. Szeme a haragtól acélkékre váltott és rosszallóan nézett a férfira aki úgy látszik, nem vette komolyan. Hosszú, fehér haját a füle mögé tűrte és keményen azt mondta:

- Ez a találkozás sorsdöntő lehet mindenkinek! Tudom, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, de Őket meg kell menteni! – mondta farkasszemet nézve a férfival, majd a nő újra megszólalt.

- Megmondod neki? –

- Tudod, pontosan hol történt? – kérdezte Nátán kevés meggyőződéssel a hangjában, hiszen már évek óta keresték a „Kiválasztottat”, de eddig mindhiába. A nő megmondta a helyszínt és az időpontot és a pap köszönés nélkül kisétált az ajtón.