Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Laci nagyon boldog volt, hogy feltalálták ezt a programot. Ennek segítségével olyan emberekkel is tudott beszélgetni, akikkel egyébként nem állt volna szóba. De ami legfőképp vonzotta az MSN-ben: itt szabad volt, szavai akadálytalanul szállhattak, nem érte miattuk leszidás, de még csak nem is pirult el. Azt írta, amit akart.
Most is két emberrel csevegett, konferencia beszélgetés formájában. Két régi, jó ismerősével, akikkel az interneten keresztül lépett kapcsolatba, valamely online játék közben, melynek nevére és lényegére már rég nem emlékezett. Aznap, amikor négy órán keresztül játszottak, MSN-címet cseréltek, azóta pedig szinte minden nap érintkeztek a csevegő program segítségével. Volt, hogy éjszakába nyúlóan püfölte a billentyűket. Még az sem zavarta, hogy háta elgémberedett, lábai elmacskásodtak, ennek ellenére csak írt, mindenféle sületlenségekről. Akármiről. A legelenyészőbb apróságot is megemlítette. („Hopp, most leesett a toll!”; „Azzta, sürgősen ki kell rohannom vécére!”; „Jaj, már megint ez az átkozott huzat!”; „Nini: találtam a monitor tetején egy döglött legyet!”)
Ekkor épp elrohant a másik íróasztaláig, ahol a reggeli kakaóját hagyta. Mire visszatért, a tálcán a két név – Ádám és Lili – narancssárgán villogott. Széles mosoly jelent meg az arcán, majd felkattintotta a csevegő ablakot.
Ádám üzenete:
mi van? elaludtál?
Lili üzenete:
kébzeld, most találtam egy olyan oldalt, ahol kiskutyákat lehet örökbe fogadni!
Laci vigyorgott, majd a következőt írta le: itt vagyok, csak elrohantam a kakaómért. nem is tudtam, Lili, hogy szereted a kutyákat.
Lili, Ádám éppen üzenetet ír, majd:
Lili üzenete:
pedig de
olyan aranyosak
Ádám üzenete:
és büdösek. meg nyüszitenek, ha nem kapnak kaját.meg ki kell őket vinni állandóan sétálni.
Lili éppen üzenetet ír, majd:
Lili üzenete:
én azt is szivesen csinálom. szeretem az állatokat.
Laci egyre boldogabb lett. Örömében azt sem tudta, mit írjon. Valami frappánsat szeretett volna, de semmi nem jutott az eszébe. Végül ezt írta: hát nálunk végül is elférne. elég nagy a ház
Lili éppen üzenetet ír, majd:
Lili üzenete:
nálunk is
Ádám üzenete:
dettó
Kis szünet következett, amit Laci tört meg, ezt üzenve: nekem eddig csak egy tengerimalacom volt, azt sem szerettem. folyton fütyült.
Ádám éppen üzenetet ír, majd:
Ádám üzenete:
nekem meg ékszerteknősöm. azt bírtam, de végül megdöglött, amikor két hétig nem voltam itthon. azóta nem tartok állatot
Lili éppen üzenetet ír, majd:
Lili üzenete:
komolyan? tengerimalac az nálunk is volt. nem tudom, apukámnak vagy a bátyámnak de valakinek volt. meg mintha ékszerteknős is lett volna…
Laci nem tudott mit írni, elfáradt. Ráadásul éhes is volt már. Ránézett az asztalán lévő vekkerre, majd vissza a monitorra. Semmi. Ez annak volt a szokásos jele, hogy mindhárman kifáradtak. Végül bepötyögte: azt hiszem, most már ideje ebédelni mennem
Lili, Ádám éppen üzenetet ír, majd:
Lili üzenete:
nekem is
Ádám üzenete:
dettó
Laci ezt írta még: akkor sziasztok. délután még leszek
Lili üzenete:
valószínűleg én is
Ádám üzenete:
dettó
csumi
Azzal Laci lekapcsolta a gépet, persze, csak egy kis időre, míg az ebédet elfogyasztja. Kilépett az emeleti folyosóra, és alaposan kinyújtóztatta elfáradt tagjait.
Kisvártatva a két szomszédos szoba ajtaja is kinyílt. Az egyikből egy nyúzott ábrázatú, vörös erekkel tarkított szemű kislány, a másikból Lacinál idősebb fiú lépett ki. A testvérei. Egymásra néztek, mint három idegen, majd lementek az ebédlőbe, ahol a szüleik már várták őket.
- Na, gyerekek, hogyan telik a vakáció? – kérdezte az apjuk, lágy, dallamos hangon.
A három gyerek egyszerre emelte fel a fejét. A kislány szólalt meg először:
- Eddig jól. De apa… Én annyira, de annyira szeretnék egy kiskutyát… Nem fogadhatnánk örökbe egyet? Találtam az interneten egy oldalt…
Ekkor az anyuka szólalt meg, miközben az étkezőasztalra tette a leveses lábast:
- Mi az ördög ütött beléd, Lili? Nem is tudtam, hogy szereted a kutyákat…
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!