Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Csak egy régi ének

12 éve | [Törölt felhasználó] | 10 hozzászólás

Én még hallom…

Én még érzem…

Én még néha-néha dúdolok

egy elfelejtett dallamot.

Most is szól, itt van velem,

nem múlik el úgy éjjelem,

hogy fel ne ébrednék rá.

De már halk – ó, alig hallom,

fel kell erősítsem.

Izzó vassal muszáj szurkálnom a testem,

hogy érezzek…

hogy lássak…

hogy ne fordítsak hátat végleg a világnak…

Nehéz ügy.

Álmatlanul forgolódva,

kínkeservesen,

bánatomat mélyen rejtve

sorsom még viszem –

személytelenül,

és folyton egyedül.

Napjaimat nem számlálom,

úgyis múlik minden.

Mindig kísér egy lázálom:

amit egykor hittem.

S ha már elviselhetetlen,

kegyetlen mód élek,

hallgatom, a múlt hangjai

miképpen zenélnek.

De már tudom:

amit hallok,

csak egy régi,

elfelejtett,

megtépázott,

semmibe vett,

időn fakult ének…

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Hát igen, asszem, igazad van. :) Egyszer csak felébredtem délutáni szunyókálásomból, meghallottam, hogy a fölső szomszéd Cserháti Zsuzsát hallgat, és hirtelen kipattant a fejemből. Egyszer talán majd leírom azt is, mi hiányzik. (Bár annyi minden van, az egy jó hosszú költemény lesz. :D)
Köszönöm, hogy olvastad, a pályázatötlet elgondolkodtató. :)

Előzmény

Válasz

Tövisi Eszter üzente 12 éve

A dallal együtt tényleg szép, önmagában viszont nekem kevés a meghatódáshoz...
Ha le mernéd írni, mi hiányzik...

Lehetne egy ilyen pályázatot kiírni, mindenkinek hiányzik valaki vagy valami.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Laci, köszönöm! Azt is, hogy hajlandó voltál hajnali kettőkor az én versem olvasásával tölteni az időt.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

A verseid mindig remekelnek!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Pedig a végére jöttem bele igazán. :) Azért kösz, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Kovács András üzente 12 éve