Jelen

Fekete márvány padlón fekszem

saját szemembe nézek szembe

benne az űr, a sötét végtelen

nem látom, hol van már a vége.

Testem csak egy játék,

de lelkem nem lesz övék.

Pendül a zsineg,

mozdul a váll,

mozdul a láb.

Pendül a zsineg.

Húzzák a kötelet,

fejem emelked,

szemem fölenged.

Húzzák a kötelet.

Minden lánc egyszerre,

lábammal állítanak előre,

gerincemmel felemelnek.

Minden lánc egyszerre.

Csomókat kötnek belőle,

beállítanak legyek valaki,

mindig más valaki,

Csomókat kötnek belőle.

Láthatatlan személy partnerem,

táncolok, csókolók, teázok,

Láthatatlan személy ellenségem,

verekszek, temetek, nevetek.

Fekete márvány padlón fekszem

saját testem kicsavarva hever

rajta a vér, alvadt élet

nem látom, hol van már a vége.

Testem csak egy játék,

de lelkem nem lesz övék.

Múlt

Üres vagyok.

Üres a testem héja.

Üres és kong a mélységtől.

Feneketlen csupasz ürességtől.

Nincsen hangom, csak ha

más adja.

Nincsen szemem, csak ha

más adja.

Nincsen életem, sem szellemem.

Nincsen lelkem, sem énem,

majd egyszer észrevesznek

és újra játszhatok a nézőkkel.

Hozzám ér,

mozgatja a fejemet,

mozgatja a kezemet,

Hozzám ér.

Testet ad,

lélegzek újra,

mozgok újra,

Testet ad.

Belém nyúlsz,

cselekvésre késztetsz,

de hol vagyok én?!

Belém nyúlsz.

Húsomba markolsz,

többször erőszakolsz,

és én itt vagyok!

Húsomba markolsz.

Fájdalmat okozol,

tovább játszol velem.

Fájdalmat okozol,

tovább rángatsz engem.

Tele vagyok.

Tele a testem koporsója.

Tele és zajong a fájdalomtól.

Tengernyi mély sötét kíntól.

Van már hangom bárcsak,

ne lenne.

Van már szemem bárcsak,

ne lenne.

Van életem, meghalt szellemem.

Van lelkem, meghalt ő is vele,

majd egyszer elmúlik

és megint elmúlik.

Jövő

A szemétből vettél észre,

te vagy egyetlen reményem.

Kivettél a feledésből,

te vagy egyetlen megmentőm.

Karodban vittél otthonod felé,

tested melege óvta meg elmém.

Éreztem, ahogy ver a szíved.

Éreztem, ahogy újra szeretnek.

Simogatod arcomat,

a por és retek tűnjön el,

a seb és genny tűnjön el,

Simogatod arcomat.

Kötszerrel gyógyítasz,

a karom újra erős lesz,

az elmém újra tiszta lesz,

Kötszerrel gyógyítasz.

Lágy hullámokba teszel,

mossa le a bűnt és mocskot,

mossa le a régi barna koszt,

Lágy hullámokba teszel.

Elvágtad rabláncomat,

nincsen többé más akarat,

nincsen többé más szavak,

Elvágtad rabláncomat.

Én vagyok,

te voltál az én megmentőm.

Én vagyok,

te vagy most az istennőm.

A szemétből vettél észre,

ahol újra ember lettem.

Kivettél a feledésből,

ahol megint emlékeznek.

Karodban vittél otthonod felé,

ahol megtaláltam a fényt.

Éreztem, ahogy ver a szíved,

éreztem, ahogy beléd szerettem.