1.Rész

Evelyn a nevem. Egy új nap kezdődött a számomra. Álmosan kikeltem az ágyamból és már repült is az idő. Volt egy furcsa álmom és titkon remélm, hogy valóra fog válni. Siettem nehogy lekéssem a korai buszomat.

Egy faluban élek, nincs messze az a város ahova tanulás köt. Mint mindenki más én sem arról vagyok híres, hogy kiváló jegyeim volnának. 

Negyven perc múlva már a suli bejárata előtt állok és a két legjobb barátnőm és a három fiú osztálytársam üdvözöl: Isabella és Katy, Edward; Kriyssz és Roberto.

-Szia, Eve!- hangzott töllük.

-Sziasztok! -mosolyogva vissza szoltam.

A hétvégéről beszélgettünk, mindenki a maga módján töltötte. Én álmodoztam, mig a többiek élték - egyben élvezték is az életet.

Jó volt hallgatni a történetüket érdekes volt, legalábbis napi pletykának megteszi.

-Becsengettek!-szólalt meg Edward...

-Mi megyünk, mert az osztályfőnökünkkel leszünk és ő  beír                     igazolatlannak.-szólalt meg Katy.

Épp tesi órára igyekeztünk, késtünk 10 percet és ennek meg is volt a böjtje. 

-Jóreggelt! -hangzott mérgesen a tanár szályából.

-Jóreggelt, elnézést a késésért!-szolaltunk fel.

-Merre jártunk, így együtt?-még mindig a harag szolt belőle.

-Hááát... egybusszal járunk és késett egy kicsit.-mondta Roberto. 

Persze ez nem volt igaz. 

-Nos, ha így állunk, akkor lehet öt kör belegítést futni hármótoknak. -jelentette ki már közönyösen.

Addig a többiek játszhattak.

-Ez nem igaz!-szoltam kicsit hangosan, bár nem az volt a cél, hogy meghallja, de sikerült neki.

-Evelyn kedvért, tíz kör lesz.!- szólalt meg higgadtabban. 

Lefutottuk, utána mi is beálltunk röplabdázni a többiekhez. 

Jó volt hallani, hogy kicsengettek. Öt perces szünetünk volt és már sietnünk is kellett informatika órára. 

2.Rész

Leszállt az éjszaka, és elég nehez tudtam elaludni. 

Épp tesi órát tartott Jackob tanárúr, James tanárurat helyettesítette. És néhány lány osztálytársam is úgy  oda volt Jackobért mint én. 

Jackob persze ezt a helyzetet kihasználva kikezdett az összes lánnyal. Mind egyenként ugy omoltak a karjaiba, mintha ezen az életük múlt volna, megcsokolta őket. És miután végig ment rajtuk, nyilvános hát én maradtam ki a sorból.

 -Te Eve, nem jössz ide?-kérdezte halkan mosolyogva Jak....

-Kösz, de inkább nem. Nem akarok részt venni a játékodban..-mondtam durcásan.

Ez viszont nagyon tetszett neki.

Magához húzott és az ölébe ültetett  mintha , az övé lettem volna ugy csinált.

Gondoltam, biztos azért fektet rám nagyobb hansúlyt mert én vagyok az aki ezek után már semmit se akar tölle. Miután az ölében voltam szályon csókolt, de az nem olyan közönséges volt mint a többieké, hosszú volt és selymes.

Vége lett a tesi órának és elküldte a többieket öltözni. Mi ketten ott maradtunk és folytattuk ahol abba hagytuk.

-Ne vigylek el valahová?-kérdezte mosolyogva.

-Ne igyis kések a vendéglátás órárol. 

-Hivatkozz nyugodtan rám.... -mondta könnyedén.

Kezdett vetköztetni és erre ki másztam a karjaiból:

-Ne haragudj de mennem kell. 

Sietek órára!-ezekre a dolgokra hivatkozva..