Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
- Semmit sem tudsz a világról, csak amit magazinokban és TV műsorokban látsz – kezdte a fiú egy lágy, nyugtató hangon. - De az mind hamis, egy felépített illúzió. A valódi világ odakint van, amit te is átélsz – gyengéden elmosolyodott. - Erről nem beszélnek az újságok, nem igaz? – mélyet sóhajtott, majd jobb kezével megcirógatta a vele szemben ülő fiatal lány orcáját. - Kezdesz felnőni, tisztán látni, és lassan rájössz, hogy semmi sem olyan, mint azt a lapokon megismerted. De még ott a naivság a szemedben. Nem értékeled a jót, beszippantott a média világa. Ez a probléma fő forrása. Ezáltal az illúzióval emelkedtek olyan magasra az elvárásaid, a szép ház, a gyönyörű hely, a gazdag jövő reménye, hisz mindenkinek ez jár, a csapból is ez folyik… - tekintete találkozott az övével, s a fiú meglátta benne rejlő szomorúságot. - De nem így van, nemde? Minden kisebb álom és terv, amelyet elképzeltél magadnak szépen darabokra hullik a szemed előtt, és ez megrémít téged. Még reménykedsz, hogy talán az ábrándban volt valami igazság, hogy összejöhet… de sajnos csak a célt látod, az oda vezető utat nem.
- Mert nincsen odavezető út! – kiáltott rá kétségbeesetten a lány, s pár könnycsepp hullt ki szemének sarkából.
- Mindig van út – próbált még egy kevéske reményt lehelni a fiatal elmébe. - De az talán nem úgy nyilvánul meg, ahogyan azt az ember elvárja. Meg lehet gazdagodni, el lehet érni az álmokat, bármik is legyenek azok, de nem szabad megvárni, hogy mindez az öledbe hulljon. Ha nem haladsz előre, akkor sohasem éred el a célodat.
- „De nem szabad megvárni, hogy mindez az öledbe hulljon” – idézte most gúnyosan a fiút. - Miért nem?
- Mert ez nem így működik.
- És aki megnyeri a lottót? És aki örököl sok pénzt? És aki beleszületik? – hadarta.
- Aki lottózik az is költ pénzt, hónapokat, éveket szán a cetlik kitöltésére. De nagyon kevesen érik el a célt, és a lottónyeremény nem biztosít állandó megélhetést. Nem tart ki egy életig – figyelmeztette lágy hangon.
- 2 milliárd forint? – hitetlenkedett a lány.
- Nem fog.
- Mert egy élet ennyire sokba kerül? Akkor miért szaporodnak mégis annyian? Hogy még több pénz elmenjen? Elegem van az egész világból! – jutott dűlőre végül.
- Azok, akiknek sok gyerekük van kapják az államtól a támogatást! – magyarázta továbbra is mosolyogva a fiú.
- Ez is undorító! Mert nem érdemlik meg! Ha annyit vállaltak, akkor tartsák el maguk!
- Ez lenne a cél – billentette oldalra a fiú a fejét, elgondolkodott. - A támogatásnak az lenne a szerepe, hogy könnyebben lehessen gyereket felnevelni, de egyesek kihasználják a rendszert. Minél több gyereket szülnek, hogy több pénzt kapjanak érte.
- Ez az! Mindenki Undorító! – kiáltott fel ragyogó szemekkel, hisz most az ő igazát bizonyította.
- Egyesek, igen. Mindenki a saját értékrendszere szerint él. De ez ellen nem lehet semmit sem tenni.
- De! – csattant fel a lány az új ötlettől. - Kiirtani mindenkit!
A fiú felnevetett az abszurd megoldáson.
- Ezt figyelembe véve épp te lennél az, akivel nincsen valami rendben. Mindenki elfogadja a saját értékrendszerét, de ne várd, hogy másokról ugyanígy gondolkodjanak!
- Szóval én vagyok a rossz! – mormogta, és durcásan felfújta az arcát. - Mindenki velem gonosz, de mégis én vagyok a rossz! Miért?
A fiú a mutatóujját rábökte a lány homlokára. Pár pillanat is eltelt ily mozdulatlanul, majd mikor a fiatal épp megszólalt volna, a fiú középső- és hüvelykujját egymásnak feszítve jól homlokon pöckölte őt, hogy észhez térítse.
- Mert nem alkalmazkodsz! Ennyi lenne csupán. Csak egy elhatározás.
- Nem alkalmazkodok idiótákhoz, csakhogy ne tudjak úgy élni, ahogyan én akarok! – erősködött továbbra is a fiatal lány, gyerekesen dörzsölve a homlokán ejtett piros foltot.
Egy kisebb időre megint elcsendesedtek. A fiú békésen nézte, ahogyan a lány hátat fordított neki a kispárnán. Jól láthatóan épp az imént beszélteket vitatta meg saját magával.
- Mondd, mennyit jegyeztél meg abból, amit az iménti tíz percben mondtam? – kérdezte a mosolygós személy.
- Hogy az élet pocsék, fogadjam el! – szólt hátra a lány, de nem nézett rá a fiúra, aki most ismételten felnevetett.
- Nagyjából, igen… De lehet változtatni rajta. Csak más nézőpontot kell választani. A hozzáállás sokban segít, hogy megítéld a világot. Az Élet az, aminek látod. Ha pocsék, fülledt, pusztítandó világot látsz, akkor azzá válik. Ha szereted, ha a legkisebb út menti virágnak is képes vagy örülni, ha látod a fényt, akkor az Élet egy mesés dolog lesz – A lány eme szavak hatására visszafordult, kérdően nézett rá beszélőpartnerére. - Így ítéli meg az Élet az embereket. Mindig azt adja vissza, ahogyan bánnak vele…
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!