Éveim évei

Húsz évesen a világot kifordítottam a sarkából,

Nevettem, éltem, s pocsékoltam az időt a fiatalságból,

Ittam a gondtalanság telis-teli poharából,

Nem gondoltam arra, kikopok-e kánaánból.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Harminc évesen, a világban biz körbenéztem,

Tapasztalataim jók s rosszak átalakították énem,

Fiatal múltamba vissza-vissza léptem,

A száguldó időmet még hebehurgyán tengettem.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Negyven évesen, családra s nyugalomra vágytam,

Gyermeket nemzeni, hogy boldognak lássam,

Majd megszerezni mit áhított vágyam,

S mellé becsületes társat, s megértőt vártam.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Ötven évesen, csalódottan, a világ kifordított,

Elfogyott türelmem, s a boldogtalanság biz átalakított,

Ősz hajjal, rothadó fogakkal, bíztatott,

A jövő kilátásai aggodalomra adott okot.

-------------------------------------------------------------------------------------------

hatvan évesen, betegen, kórházi ágyon,

Remény? Igen! A temetői parcellákon,

Az emlék végett könnycsepp csillog szempillámon,

Az egyedüllét, s az élet kudarcai látszódnak, e csillogáson.

Anatole Hongrois
Auteur.schriftsteller
Író-költő-operett szerző
Hamburg-Lyon-Szeged

Válasz

Van szerelem első látásra? Igen, esküszöm!

Júlia.


Az est hozta a várt vágy pillanatát,

Szemben álltunk, hallgattuk szívünknek muzsikáját,

Júliám ajka mutatta szerelmes vágyát,

Majd lelkemre borította szépségének varázsát.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Öleltem, csókoltam nem csillapult vággyal,

Engedtem az érzés folyásnak, csóközönös számmal,

Szívem véremet korbácsolta lelkemnek zuhatagával,

S az éjt altatta a nap, búcsúnknak szomorúságával.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Kőbe zárt szerelem az örök szépségével,

Júliám szíve rejtve a szeretet szigetével,

Oh idő, siettesd találkozásomnak reményével,

Lássam őt, kőbe zárt szerelmével.

--------------------------------------------------------------------------------------------

Szeretlek, hatalmasodik az érzés, dagadá tengerré,

Álomvilág, múlt, váljatok kicsit jövővé,

Júliám légzését tedd URAM!! felhővé,

Érezzem hűsítő szerelmét, örökkön-örökké.

Anatole Hongrois
Auteur.schriftsteller
Író-költő-operett szerző
Hamburg-Lyon-Szeged

Válasz

Köszönjük a bemutatkozást. Mi szeretjük a "vénembereket" is. :) (Bár nem értem, hogy ezt miért írja magáról egy 100 éves kort meg nem élt ember).
Komolyan kitörölted a könyvet???? És nem is mentetted el???? Megvan még a merevlemez? Akkor valahogy vissza lehet állítani... mármint annak, aki ért hozzá. Én is várom a regényed! Kíváncsi lettem, miféle....

Válasz

én a vénember szón akadtam fenn :) csak, hogy mást mondjak, mint a többiek :D :D :D
na de, figyelünk a részleteidre :) (amint feltöltöd őket) :)

Válasz

Üdv itt! Egyébként én is jobban szeretek regényeket írni. Még nem írtam egyet sem, de van egy, aminek már közelebb járok a végéhez, mint az elejéhez.

Válasz

Én sem örömmel olvastam, hogy kitöröltél egy kész művét. Oda a sok munka :( Sok szeretettel várjuk a regényed részleteit.

Válasz

Köszönjük:) Szomorúan olvastam, hogy egy kész művet, amivel annyit dolgoztál, egyszerűen csak kitöröltél a gépről... Ki tudja, mi késztetett erre, talán már nem tetszett..

Válasz