Amatőr Írók Klubja

Száz szempár s még több mosolygó száj, követhetetlen láb kavalkád, cipőorr és sarok, részeg bókok és némi, meleg, elismerő csodálkozás. A cowboykalapos művész, vakító lámpafénye alatt, most kivételesen, mások szemében is egyek voltunk. A szeretetnek nincs színe vagy hovatartozása. A karikatúrán, mindkettőnk bőrét ugyanazzal a narancssárga krétával rajzolták meg. Végül vaku villan, valaki önzőn, kérdés nélkül, megtartja magának is, kettőnk csodáját.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Gráma Béla üzente 13 éve

Én is csatlakozom az előbbi vélemény nyilvánítókhoz,mert ez amolyan "nesze semmi,fogd meg jól".Hogy fesztivál lenne,ha nem írod ki sem lehetne találni.Az írásnak meg van az öntörvénye amit Tibor világosan kifejtett.Ha valami olyasmivel hozakodsz,szívesen leszek fogyasztó.

Válasz

Csillám Alice üzente 13 éve

Tibor: :DD legalább az alapvető jó szándékod meg van. (ez egy fesztivált ír le, ahol a roma származású barátnőmmel, megörökít bennünket egy karikatúra rajzoló)
William: köszi, hogy a legtöbbhez te is hozzászólsz és ígérem elkezdem megfogadni a tanácsodat, ami a történetet illeti.. csak még nem megy olyan könnyen. (:

Válasz

William Morgenthaler üzente 13 éve

A történetet én is hiányolom.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Hááát... Szeretnék szépet írni, Isten látja lelkem, de nem tudok.
Itt van például ez a mondat: "A cowboykalapos művész, vakító lámpafénye alatt, most kivételesen, mások szemében is egyek voltunk.", amit abszolút nem értek, mit jelent. A narancssárga krétát sem értem... Meg úgy az egészet. De figyelj! Mi lenne, ha megpróbálnál írni egy kis romantikus történetet, vagy valami szép sztorit két barátról, barátnőről, testvérekről - teljesen mindegy, csak valami szép történetet -, ami elkezdődik valahol, tart valameddig, és van befejezése. :) Az elsők között olvasnám el. :)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben