Amatőr Írók Klubja

Az utolsó pillanatok ereje

11 éve | Jagicza Gellért | 12 hozzászólás

Izgatott vagyok és ideges. Akár a színész, ki estnek folyamán fellép a színpadra és arra vár, hogy megtarthassa előadását. Keresi a fürkésző szemeket. Én is keresek, csak mást. Magamat, az utamat. Én is ideges vagyok és izgatott, csak az én előadásom egyelőre elmarad.

Mekkora árat fizetünk döntéseink során? - kérdezi magától a színész. Úgy döntött, kiáll a színpadra. Döntésének következtében az előadás végén vastapsot is kaphat, mint lesajnáló tekintetet. Mindennek oka van. És mindennek ára van. Mindent egy utolsó pillanat ír felül.

Az előadás is elmaradhat, többek között azért is, mert lebetegszik a színész, ne adj Isten a színházba fele jövet a zebrán átlépve elsodorja valaki, elhalaszthatatlan dolga akad. Minden komoly változást egy utolsó pillanat előz meg. Mindig az utolsó pillanat diadalmaskodik az előre meghatározott döntések, kitűzött célok felett.

Az én előadásom azért marad el, mert egy előre meghatározott döntésem miatt letértem az utamról és most érzem az utolsó pillanatot, ami felülírhatja, felül kell, hogy írja szürke életemet. S teszem fel a kérdést, melyet nap mint nap emberek milliói vagy milliárdjai tesznek fel:

Mi lett volna ha? Ugye milyen lélekromboló energiát szül a kérdés?

Mindig azt tükrözi, hogy amikor volt lehetőségünk, amikor volt bennünk erő, nem léptünk meg valamit, vagy nem tartottunk ki valami vagy valaki mellett. Szörnyű szembesülni saját gyengeségeinkkel. Én most vagyok ennek csúcsán. Most érkezett el az idő, hogy egy huszárvágással megoldjam szenvedésem gordiuszi csomóját. Itt az idő változtatni a dolgok menetén. S most nem engedem majd az utolsó pillanatnak, hogy felülírjon mindent.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Kate Pilloy üzente 11 éve

Kedves J.G. Igen, biztos vagyok benne, hogy az adott pillanatban meghozott alapos döntés melyet a pillanatnyi képességünk és tudásunk hoz meg, jó döntés. Az, hogy a következő pillanat mit hoz, egy másik kérdés, a döntés pillanatában az még ismeretlen. Ha nem hinnék ebben, sosem mernék döntés hozni és bánnám minden döntésemet, mert jaj, mi van, ha egy perc múlva kiderül, hogy nem jól döntöttem. Én hiszek abban, hogy amit teszek, azt mindig a legjobb tudásommal és az akkori legjobb képességemmel teszem és ezt gondolom másokról is. Az tény, hogy fel kell vállalni, ha egy egy döntésről utólag kiderül, hogy nem volt a leghelyesebb. De mindig tiszta szívvel állítom, hogy akkor, abban a pillanatban az volt a legjobb döntés, amit tenni tudtam.

Előzmény

Válasz

Légrádi Eloise üzente 11 éve

Egy gondolati síkon. Hogy önmagunkra rátaláljunk. Ennek egy akadálya van, és az a következő nálad, amit így foglalsz össze: "Minden komoly változást egy utolsó pillanat előz meg." Elérkezett az idő, hogy letérj erről az útról, ami szenvedésed okának tűnik, és remélhetőleg új lehetőségek irányába vetít a változtatás. Ennek felismerése feltételezhetően jót tesz a lelkednek.

Gyakorlatilag ugyanazt írtam le, mint amit te, ez egyfajta értelmezése a szenvedések okának.

Jó írás, nem vitás.

Válasz

Jagicza Gellért üzente 11 éve

Mire érted azt, hogy egy síkon halad? :)

Előzmény

Válasz

Légrádi Eloise üzente 11 éve

Érdekes gondolatmenet, mely egy síkon halad. A kérdés - vagy kérdések - amit feszegetsz, magában rejti a választ.

Válasz

Jagicza Gellért üzente 11 éve

Kedves Kate!
Köszönöm!
Biztos vagy benne, hogy mindig jól döntünk? Hiszen ha így tennénk, az időnek nem kellene megmutatnia, hogy lehetett volna máshogy is?! :)

Előzmény

Válasz

Kate Pilloy üzente 11 éve

Jó írás volt, nálam is beindított gondolatokat. Szerintem mindig jól döntünk, hiszen akkor azt a lépést látjuk a leghelyesebbnek. Aztán az idő megmutatja, hogy lehetett volna máshogy is, de addigra az a pillanat már elmúlt.

Válasz

Jagicza Gellért üzente 11 éve

Köszönöm Nektek a kommenteket.
Zoltán, igen, régen jártam erre, de most már kicsit többet itt leszek. Megpróbálok bekapcsolódni aktívan majd a közösség életébe. :)

Legyen szép napotok! :)

Válasz

Peter Smith üzente 11 éve

Végtelen számú lehetőséggel állunk szemben, de csak keveset látunk nyilvánvalóan. Szemlélődve kell járni a világban,nyitottan, és nem szabad "hamarinak" lennünk.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Az utolsó bekezdés tetszik a legjobban. Jó volt olvasni!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Érdekes gondolatsor.

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben