Az újrakezdés

„Minden ott ér véget, abhol elkezdődött, és minden ott kezdődik, ahol egyszer véget ért. „

Előzmény.

Már három éve ismerik egymást, mégis mindig valami, vagy valaki közéjük állt, néha már-már felfoghatatlan volt, hogy mégis kitartanak egymásnak, egymásért. A pasik és a csajok csak jöttek, az egyik széttette a lábát, a másik betette magát a könyv közepére, sose volt tartós kapcsolat. Egészen mostanáig. Először a lány ismerkedett meg egy „fresh” sráccal, magasabb volt a lánynál ami igen csak pozitívum, hisz a lány 170 cm volt, nem volt túlságosan kigyúrva, csak éppen egy pici alakot adott magának. Mégis, amikor véletlen össze futottak az utcán a lány azonnal belehabarodott. Szerelem vagy csak szex volt első látásra.

 Mivel a barátjával nyílt kapcsolatban állapodtak meg, hogy ha majd elköltöznek külföldre, akkor ne unják meg egymást. Persze most gondolhatjuk azt, hogy te jó ég ezek mekkora balfékek! De bíztak annyira a köztük lévő kapcsolatban, hogy ezt is bemerték vállalni. Ugyanis a fiú és a lány még csak 17 évesek voltak, túl fiatalok, ki akarták élni magukat. De mégis tudták, hogy Ők egymásnak a Ying- Yang-ai, ha a lány elkezdett valamit a srác befejezte, ha a lánynak rossz kedve volt, a srác vagy megvigasztalta, vagy felvidította, mindig segítette őt az úton, és persze a lányról is ugyan ez mondható el.

Tehát miután a sráccal egymásba botlottak, és a lány kiborította a kávéját a srác felsőjére, elmentek kávét venni, utána pedig felmentek a lányhoz, hogy ki mossák a NewYorkkeres felsőt. Gondolhatod mi lett belőle, a lány egyből beindult a srác látványára, így amikor mosta a felsőt „véletlenül” összevizezte a kis blúzát, ami ezáltal teljesen átlátszó lett. Miután levette +18as karika következik, és mivel Te drága olvasó lehet, hogy nem vagy 18 éves így ezt most nem ecsetelem.  Mivel nem az én jogom erről felvilágosítást adni, az esetben kérlek, kérdezd meg anyukádat, apukádat, vagy a testvéredet. Javaslom, hogy tovább olvasás esetén vagy tedd meg vagy tedd le J

Eltelt három hét a kávés akció óta a lány és a srác szinte mindennap találkoztak, de a lány mégsem hanyagolta el a szívének igaziját, de éreztette vele, hogy most nem csak ő a fontos. A srác tudomásul vette, és csak futó kalandnak könyvelte el az elején. De már a harmadik hete volt, hogy nem tudott ott aludni a lánynál, hogy nem tudott reggelit csinálni neki, hogy nem tud oda bújni hozzá, vagy éppen a teraszon ülve egy pohár bor mellet elmélkedni az aktuális dolgokról. Így kicsit kezdett benne felmerülni a kétség, hogy ez így tartható állapot lenne. Próbált beszélni a lánnyal de őt elvakította a szenvedély amit egy másik srác is fel tudott benne ébreszteni. Ez számára is meglepő volt, de élvezte is. Szóval miután már harmadik hete tartott ez a tarthatatlan állapot, és a lány nem igazán vette komolyan az aggodalmait, ő is neki állt keresni valakit bosszúból. Talált is, pedig a srác se nem volt magas, se nem volt helyes, kis esetlen volt, de a belsője teljesen az ellenkezőjét tartalmazta..Erre szokás mondani, hogy a te eszeddel és az én erőmmel hegyeket tudunk mozgatni. Szóval mégis csak talált magának valakit, egy lányt természetesen, bár a mai világban semmi sincs kicsukva. Tehát egy lánnyal - akkor ő csak 16 éves volt, kis esetlen és ártatlan- kezdett ki. Pont olyan, mint amilyen lányokat a srác szeretett. Talán azért szerette kihasználni az ilyen lányokat, mert valahol a tudat alatt ő is kihasználva érezte magát. Mindenesetre a srác tudta, hogy ez csak bosszú, egy numera és ennyi. De hát az élet rögös útjai kifürkészhetetlenek. Így a srácnak is beindult valami komoly. De nem annyira, mint a lánynál. A srác mindig tudta kit és mit akar.

Egy év múlva.

A történetem főhősei még mindig az általuk kiszemelt áldozattal éltek. Sok mindenen átmentek, sok mindent átvészeltek, segítették egymást a bajban, úgy, mint az igazi házasok, csak éppen mással éltek. A lány terhes lett, a srác még mindig kitartott mellette. Igen tudom naiv srác. De kitartott. Ezért a srác, aki a főhősnővel kavart, és mellesleg Gábornak hívták ezt a betolakodót. Talán ezzel még megtartom a két főhős inkognitóját. Szóval Gábor, mint igazi pasi, nem akarta elveszteni a becsületes egóját azzal, hogy A-nek még mindig megvan A-ja. Talán nem zavartalak össze túlságosan. Szóval ezért kitalálta A-nek, hogy az ő A-ja nem akarja többet látni, összeházasodik az akkori élettársával, és ne is keresse többet. Persze A-nak esze ágában sem volt feleségül venni  azt a csajt, de A elhitte neki és nem is kereste. Gábor eközben beadta A-nak hogy az ő drágalátos A-ja meghalt, egy szerencsétlen balesetben. Na, jó bele zavarodtam már a sok A-ba :D Legyen a  lány Lujza, a srác pedig Péter. Talán így érthetőbb. Szóval Péter bele törődött, hogy az ő Lujzája meghalt. A temetésre nem ment el, mivel nem akarta, hogy a fájdalom még jobban bele taszítsa őt a sötét végtelenbe.

El is telt így egy hónap Péter és Lujza életéből. Mikor Péternek megszólalt a telefonja, Lujza apja kereste telefonon, hogy mit csináljon a lánynál hagyott cuccaival. Péterben ekkor újra előtörnek a régi és fájó sebek. Bánatában felhívja Lujzát, vagyis elméletileg csak hívná, mivel a telefon ki van kapcsolva, de legalább a hangpostán hallgatja a hangját. Ám a sors csoda fintora megint közbe szólt. A mobil kicsengett, és egy ismerős hang szólt bele a túloldalon. Lujza volt az. Persze Péter azonnal lerakta és neki állt kombinálni, hogy mi is történhetett, sok összeesküvős elméletet szült hirtelen a tudat alatti kis lény. Gondolt arra, hogy talán csak félre hallotta a hangot, de arra is ami az igazság volt, és persze a legkézenfekvőbb dolog, e mögött nem állhat más csak Gábor. Persze Péter nem bízott semmit a véletlenre így a kapcsolatai által kiderítette az igazságot. Bár már Gábor nem volt igazán Lujzával, és Lujzának is volt új ágyas társa – mivel megfogadta, hogy minden pasit tönkre tesz - . Szóval a dolgok hirtelen pörgősek lettek. Lujza és Péter újra egymásra talált, egészen kerek egy napig. Ugyanis Péter semmit nem tudott az újdonsült birka pasiról. Szóval pénteken újra egymásra találtak, letisztázták a dolgaikat, Péter elégtételt vett Gáboron, ami persze megint csak nem tűr nyomdafestéket. Eljött a szombat reggel, mind a ketten alig várták, hogy újra hallják egymást. Persze az új bikáról ekkor sem esett szó. Péter azért nem tudott azonnal Lujza karjaiba rohanni, mert épp egy siófoki étteremben tengette napjait – bár panasza nem lehetett semmire, tény, hogy inkább Lujzával lett volna mint sem a munkatársaival - egészen szeptemberig.  De megint elkanyarodtunk. Szombat este van, Péter épp a felmosó fával táncol, így színlelve a felmosást. Egyszer csak csörög a telefon. Ki írta ugyan a számot, de nevet nem tudott hozzá rendelni, így mint egy illedelmes srác felvette a telefont, bemutatkozott. Ám a túloldalról nem várt fogadtatás érkezett;

¾     Tessék Péter.

¾     Csá b@zdmeg! Szálljá’ le a csajomról, mert agyon verlek! Rendőr vagyok ne kekeckedjé’ bazzeg.

¾     Én is örülök, ki is vagy? Mert így nem sokat segítettél rajtam, ha meg rendőr elég nekem az azonosító számod. – Naná hogy nem volt rendőr. –

¾     Ne ugassá’ szá’já le a csajomró’ a tetves… anyádat.

¾     Majd ha Ő kéri, ezt megteszem, esetleg. . .

¾     Rendben ezen ne múljon…

Péter természetesen nem volt ennyire nyugodt, egyik pillanatról a másikra elszállt minden kedve a felmosástól, a siófoki nyártól. Le akarta tisztázni ezt a helyzetet Lujzával, és még csak 22:30 van, és 23:00 ra beszélték meg a beszélgetést.

23:20.

Persze Lujza nem ért fel időben. Megszokható volt tőle, mint minden nő ő sem a pontosságáról volt híres, annál inkább a lepedő tudásáról. Lujza bocsánat kérés tömkelegével ecsetelte a helyzetet, hogy Ő teljesen össze van zavarodva, és nem tudja, mit tegyen, hogy szeretne új életet kezdeni a múlt teljes kizárásával. Péter teljesen kibukott, ami miatt 1 hónapig lelki beteg volt most mégis tényleg igazzá vált. Péter és Lujza útja elváltak.

Újabb egy év múlva

Péter és Lujza már egy éve, hogy nem tudnak egymásról semmit. Péter is sokszor megfogta a telefont, hogy felhívja, és talán Lujza is sokszor várta, hogy megcsörrenjen a telefon. De nem. Egyikük érzése sem volt valós. Péter sikeresen levizsgázott a sulijában. Lujza is talán sikeresen végzett. Talán Lujza még együtt van a sráccal talán nem, de az biztos, hogy Péter már nincs együtt a lánnyal. Már 2 hónapja napra pontosan, hogy Péter elküldte a lányt, mert már nem volt értelme a bosszújának.

Péter biztos volt a vizsgájában így megmozgatott minden követ, hogy új életet kezdjen az újvilágban. Anyukájának a régi barátjának egy ismerőse által ez a cél megvalósításra is kerülhet, persze össze kell szedni egy bizonyos indulótőkét. Így újabb ismeretségeket kellet mozgatnia. Az előző nyáron amikor gyakorlaton volt, a Cheffel nagyon jó barátságot kötöttek, így feltárcsázta azt a bizonyos telefon számot, melynek a tulajdonosa reményei szerint még mindig F. T.  És így is lett körülbelül két órán keresztül beszélgettek, megbeszélték a nő ügyeket, a tavalyi nyár izgalmas részeit, és végül a tárgyra is szó került. Természetesen T.nem mondhatott nemet, hisz meg volt elégedve az egykori gyakornokával, de mégis szabott neki egy feltételt; mégpedig ha Őt is viszi magával. Naná, hogy Péter nem mondott nemet T.nek, hisz senki sem indulna el egyedül a nagyvilágban. Szóval Péter ismét Siófokon töltötte a nyarat, nem éppen példamutató magatartással. Mindenkivel ágyba ment, akivel csak lehetett. Talán most ő érezte úgy magát, ahogy anno Lujza érezte. 

Eljött újra a szezon vége. Még két nap volt indulásig, természetesen Péterék már lefoglalták a rep.jegyet Miamiba és csak oda fele . A zöld kártya is rendben volt. Mind a ketten összeszedtek egy bizonyos angoltudást. Mindketten haza mentek elbúcsúzni a családtagoktól.

2013 szeptember 29 – Budapest –

Reggel 8 órakor van a találkozó a Ferihegyi repülőtér főbejáratánál. T. naná, hogy nem ért oda időben, de szerencsésen sikerült be chek-olni a reptéren. Miután a gépen voltak, megittak egy-egy wisky- Colát és édes álomba szenderültek. Körülbelül 20 órás lehet az út Budapestről eljutni Miamiba. Az egész út jó hangulatban telt. Sokat hülyéskedtek ugratták egymást, bolondoztak, bosszantották az utas társait, mert teljesen abban a hitben voltak, hogy a repülőről csak nem szállítják le őket, hisz eléggé a föld felet jártak – és nem csak a boldogságtól -. Szóval az első átszállás Londonban ejtették meg, itt még a légi utas kísérő hölgyek eléggé szabad felfogásúak voltak, hogy úgy mondjam. T. természetesen begyűjtött egy telefonszámot,persze mindenki tudta, hogy többet úgy sem találkoznak… Londonban négy órát kellet várni a csatlakozásra, és mivel T. már dolgozott Angliában így tartott egy rögtönzött városbemutatót Péternek. Eljött az idő, hogy megint repülőre szálljanak. Ez az utazás nagyobb lélegzetvételű időbe telt, mint Budapest- London. Természetesen a két bolond hozta a formáját, bár itt besavanyodottak voltak a kísérők és az utasok is. Az első osztályon utaztak, és sokkal több volt az arisztokrata, beképzelt, fancsali alak. Így nem igazán értékelték a magyar stílusú humort. Szóval a légi utaskísérő néni közölte velük, hogy felejtsék el, hogy a New York- Miami távot repülővel teszik meg. Persze a két fiatal nem vette komolyan, csak mikor a nagy almába a biztonsági őrök kísérték ki őket a repülőtér területéről. A jegyárakat visszakapták, de taxira édes kevés volt. Szóval „kényszerpihenő” következett körülbelül 2 napig. A fiúk gyorsan feltalálták magukat, találtak szállást, és miután összeszedték magukat, megfürödtek, meg vacsoráztak, útnak indultak a Ny-i éjszakába. Miután az első bárba betértek, azonnal meg is bánták. Nem igazán voltak még hozzá szokva az ilyen emberekhez, mármint a nagydarab bőrmellényes motoros fiúkhoz, de voltak annyira-talpra esettek és bátrak, hogy azonnal helyet foglaltak a pultnál. A pultos lány kb. 23 éves lehetett átlagos magassággal, de az átlagon felüli mellméretekkel, a szőke hosszú haja a vállára omlott, a szeme fáradt volt. A két idegen kért két sört és egy pálinkát. Itt adódtak a problémák, hisz csak a derék magyar tudja mi az a pálinka. Szóval próbálkoztak elmagyarázni Kate-nek – a beszélgetésből kiderült a neve is a hölgyeménynek- hogy mi is az a pálinka. Persze sikertelen kísérlet volt, így maradt a jó öreg Wisky. Talán a harmadik körnél járhattak, amikor belépett az ajtón egy eléggé kidolgozott felsőtestű kopasz fejű férfi állat. A két jómadár persze fűzték a pultost, hogy rendeljen el rendkívüli zárórát, és menjen velük bulizni, de Kate nem adta be a derekát. Szóval belépett ez a jó képességű amerikai vadember, egyből a pulthoz ment, és leült Tamás mellé – remélem, megvan, hogy T= Tamás -  . A fiúk felfigyeltek erre a ritka nagy állatpéldányra, de békés emberek voltak, szóval igyekeztek nem foglalkozni vele. Körülbelül egy- másfél óra elteltével egyre jobban zavarta az amerikai közelsége. Konkrétan bele pofázott a három ember eszmecseréjébe, hogy mi is az a „csináld úgy, hogy másnap szégyelld, hogy vele kefélsz és más nevével” szituáció. Odáig fajult a dolog, hogy Péter felajánlotta az amerikainak a távozás lehetőségét. Persze a hülye amerikai csak erre várt, azonnal olyat lekevert Péternek, hogy a pultról mászott vissza az élők sorába. Az amerikai kocsmanép köztudott, hogy nem veti meg a jó kis verekedést, szóval pillanatok alatt ütött mindenki mindenkit. Péter és Tamás leleményességének köszönheti, hogy a kis elbeszélésem folytatódhat, mivel okosan – mint a rajzfilmekben a verekedésnél – kibújtak a tömeg alól. Mire a rendőrök kiérkeztek sehol nem találták őket, egyedül egy ember tudta, hogy ki is az  a két félnótás aki ekkora perpatvart tud okozni. Hogy honnan tudta? Péter egy szalvétára írta a jelenlegi lakhelyük címét és a verekedés közbe Kate farzsebébe csempészte. Miután tényleg sikerült elérni a rendkívüli zárórát a fiúknak, elindultak valami nyugtató sört keresni, de Amerikában sem adnak ki boltban alkoholt 11 óra után, szóval kénytelenek voltak el emelni egy üveg vodkát, és kifizetni 3 Red bull energia italt. A hazafele tartó út igen csak jó kedvűen telt el a két fiatal között, egész végig a balhén és a leleményességükön vigyorogtak. Amikor a motelhez értek egy ismerős alakot véltek felfedezni a szobaajtó előtt. Távolról csak annyi látszott, hogy egy hölgyemény, mert pont úgy állt, hogy a mellei árnya megmutatta a nemét. Mikor végre oda értek Kate várta őket az ajtó előtt egy üveg lónyállal – lónyál tulajdonképp a tipikus 12 %-os női alkohol -. Tamás nyitotta az ajtót, utána Kate lépett be a szobába és végül Péter tette ki a ne zavarj táblát az ajtóra. Erről az estéről nem igazán szeretnék többet szót ejteni, a végkimenetelt a fantáziádra bízom. Másnap reggel mire a két másnapos díszpinty felkelt a lány már sehol nem volt. Reményeik szerint ez volt az utolsó napjuk egyelőre ebben a városban, mivel a tulajdonos ajánlott nekik egy repülő járatot, amivel biztos elérnek Miamiba. Szóval a két fiatal kifizette a számlát, összeszedte a motyóját, majd hívtak egy taxit – itt jegyezném meg, hogy Ny-ban tényleg minden taxi sárga -. A repülőjegy már a kezükbe volt, mikor bejelentették, hogy a járatuk 3 órát késik. Ezalatt a három óra alatt a két barát filmezni kezdet, naná, hogy a Terminál filmet. Szóval ismételten eltelt 3 óra, mire felszálltak a repülőre és útba voltak Miami felé

Miami.

A repülőút kivételesen nyugodtan telt, talán a tegnap estének köszönhetően. Mikor megérkeztek Miamiba egy teljesen más világ tárult elébük. A napfény átjárta a terminált, a hőmérséklet körülbelül 26 fok lehetett, a lányok falatnyi ruhát viseltek, talán többet is mutattak magukból mint kellett volna, de Tamásék élvezték a dolgot. Miután kiértek a taxi állomáshoz, Péter előkereste a táskájából azt a papír cetlit amire egy cím volt írva. A taxis először nem akarta elvinni pda őket, bár fogalmuk sem volt, hogy miért akadékoskodik. Végül a harmadik taxis némi ellenszolgáltatás ellenébe kivitte őket a megadott címre. Mikor a környékre értek tamás furcsán nézett Péterre, aki szintén nem értette, hogy miért és hogyan kerültek oda arra a környékre. A taxi megállt egy régi bérház előtt. Amint kiszálltak a taxis még soha nem látott sebességgel rajtolt el mellőlük. Tamás meg is jegyezte Péternek, hogy ha itt kell lakniuk a tökeit a szájába rakja. Péter tudta, hogy egykori főnöke képes ilyenekre, hisz a két nyár alatt elég sokszor tartotta az éles kést a kuksijához. De nem igazán volt mit tenni, bementek a házba. A recepción egy bizonyos Sándor Vargát kellet keresniük – így hívták a kontaktot -. A portás rosszallóan nézett a két idegenre, de végül felkísérte őket a 3. emeleti lakáshoz. Mint útközbe kiderült Péter sosem látta Sándort, bár tudta hogy nem a legjobb életű emberrel kell találkozniuk. Szóval felértek, Péter bekopogott. Egy negyven év körüli jól szituált férfi látszatát keltő ember nyitott ajtót. Péter magyarul, Tamás angolul köszönt udvariasan, a férfi pedig magyarul viszonozta a köszöntést, majd beinvitálta őket abba a bizonyos szobába. A szoba belülről teljesen más világot tükrözött mint a ház kívülről. a falon meleg színre festett tapéta volt. A nappaliban egy igazinak tűnő Jézus golgotája című festmény volt látható. A másik falon egy hatalmas tűkör ékesítette a nappalit, és a tulajdonsága által tette világosabbá a szobát.  Sándor Tamás és Péter rövid konzultáció és néhány pohár bor után megállapodtak, hogy ők ezen a környéken nem fognak lakni. Természetesen nem is itt kellet volna lakniuk, Sándornak is ez csak az egyik háza volt. Sándor ár várta őket, tudott róluk egy két dolgot, például a ruha méreteiket. Ezek alapján csináltatott két vajszínű öltönyt. A két turista ezt vette fel. Szóval a három férfiú összeszedte magát, Sándor szólt az egyik ismerősének, hogy sofőrre van szüksége, aki tíz percen belül a kocsinál teremhetett, mert mire ők leértek már járt a motor. A kocsi tipikusan amerikai nagy dög volt. Egész pontosan egy Hammer. Tamás kezdte elhinni Sándor szavait, hogy a látszat csal, és hogy sokkal többről van itt szó mint étterem tulajdonosság. Szóval beültek ebbe a „ bogárba” és elviharzottak Miami egy sokkal szebb részébe. Talán nem mondok semmi újdonságot a miamii tengerpartról, a homok tényleg olyan mint ha aranyból lenne, az emberek fürdőruhában feszítettek, csak ők hárman álltak ott szinte egyen öltönybe. Az autó egy kétszintes étterem előtt állt meg. A két újonc szájtátva nézte a giccses épületet. Miután kiszálltak, Sanyi kinyitotta az étterem ajtaját. Hideg, dohos szag áramlott ki az épületből a verőfényes Miami délutánjába. A három férfi belépett a homályos vendégtérbe. Sándor megkereste a kapcsolót és világosságot próbált csinálni a pókhálós, poros szobába. Miután sikerült, a berendezés máris megnyugtatóbb  hatást kelltet. A fény körbeúszta az antik asztalokat, a székeket, megvilágította a hatalmas bárpult részleget, a fényűzés netovábbja lehet ez a hely régen. Bár a por belepte a dolgokat mégis luxust teremtett a zord levegőbe. Mint Sanyi szavaiból kiderült ez az étterem már négy éve zárva volt, miután a híres szakács Gordon Ramsey csődbe vitte. Igen kedves olvasó itt forgatták a pokol konyhájának egyik évadját. Miután lement az évad kicsit át alakították az éttermet, ha láttad bármelyik részt is, tudod hogy a konyhát és a vendégteret egy üvegfal választotta el. Most annak egy részén áll az a bizonyos bárpult. Az étterem alsószintjének körbejárásánál kiderült, hogy van mit felújítani, - és bár szó köztünk maradjon Tamás már felvirágoztatott egy ilyen éttermet, de most valahogy nem érezte magát elég erősnek ehhez a feladathoz - . A konyhatechnológia használható volt de kissé elavult, az idő és a használaton kívüliség vasfoga meglátszott rajtuk. Miután itt körbe jártak, felmentek az emeltre. Itt több szobát is találtak.  A szobák fele az utca frontra, míg a másik az elegáns udvarra nézett. Tamást jobb kedvre derítette a Jakuzzi látványa. Miután mindkét férfi kiválasztotta a saját szobáját, visszatértek a kocsihoz. Sándor elnézést kért a rendetlenségért, de nem akart beleszólni az elrendezésbe, amíg a két férfi ide nem ért. Ezután egy szállodához hajtottak, ahol időközben foglaltak két szobát Tamás és Péter részére. Azt beszélték meg az amerikai magyarral, hogy körülbelül két óra múlva találkozzanak szálloda éttermében. A két óra alatt Tomi és Péter megfürdött, kipofozták magukat a vacsorához. Pontosak voltak, lementek az étterembe, leültek a számukra fent tartott asztalhoz, mire az italt kihozták addigra Sándor is megérkezett három igen dekoratív lány társaságában. Egy közös volt a lányokban, mégpedig az, hogy nagyon csinosak voltak. Péter mellé egy barna hajú zöldszemű lány ült, a bőre meleg volt mikor bemutatkoztak, az illata pedig olyan mint aki most jött be a napról. Na persze nem izzadt, hanem a napbarnítottságát lehetett érezni. Tamás mellé egy szőke hajú kékszemű hölgy ült le, az ő bőre kevésbé volt napbarnított, mindkét lány eléggé drága de kellemes illatú parfümöt használt. Az este folyamán átbeszélték a holnapi teendőket. Sándor elviszi majd őket egy jó szabóhoz, megmutatja nagyjából az étterem környékét, és frissen majd átbeszélik az étterem sorsát. A vacsora finom volt, a lányok pedig jó társaságnak bizonyultak. A vacsora után természetesen a két leányzó nem haza ment, hanem a fiúk hotelszobájába. Másnap reggel a lányok még mindig a fiúk mellett voltak édesen hozzájuk bújva. Miután mindenki letussolt, átöltözött lementek reggelizni, közbe Sándor is megérkezett és csatlakozott a reggelizőkhöz. A lányok reggeli után illedelmesen megköszönték az estét, és mivel annyira jól érezték magukat, enyhén céloztak, hogy aznap este is szívesen ismétlést adnának. Muztán a lányok elmentek, jöhetett a piszkos papír forma. Péternek volt egy meglepetése Tamás számára, ugyanis mikor belevitte ebbe az egészbe nem árulta el, hogy nem a konyhába kell halálra izzadni magukat, hanem egy légkondis kis irodában fogják tölteni idejük nagyrészét.- Igen kedves olvasó jól gondolod, étterem tulajdonosok lesznek. De ezt mindjárt ki is fejtem. - Szóval Tamásnak az álla nem maradt a helyén bár valami motoszkált benne, hogy ez csak  így nem fok az ölébe pottyani és jól is gondolta. De a mai világban mindennek megvan a maga ára, így ennek az étteremnek és a hozzá járó 120.000.000.000 amerikai dollárnak is. Most nem írom le hogy esett meg ez a beszélgetés, csak a lényeget. Sándornak nincs már elég ideje arra, hogy felvirágoztassa újra a Kichen Down helyet. Szóval vezetőket keresett, akik szabad kezet és pénzt kapnak ehhez. – Nem kell megijedni a két főhős nem drogdiller szerepét kapta az élettől, csupán szívességet tesznek, és Sándor zsebét tömik meg még jobban – Ugyanis  Sándor éttermek tömkelegét tudta magénak, és ebből élt. Szóval amit tenni kellet, hogy bizonyos időközökben egy bizonyos szintet kellet elérniük, és éves szinten egy nagyobb összeget kell letenni Sándor bankszámlájára. Konkrétan elég nagyot ahhoz, hogy megérje így is Sándornak. Persze nem volt teljesíthetetlen kérés, csak egy kis praktika és sok kiskapu kellet hozzá. Mivel Péter protekcióval került be ebbe a mókuskerékbe, ők így nagyobb kedvezményeket segítségeket kaptak. De ha így sem sikerülne teljesíteni bizonyos feltételeket akkor talán többet nem is tehetnék a lábukat Amerika földjére. Tamás és Péter kis gondolkozási időt kértek, körülbelül 2 órát kaptak. De nem vették igénybe a teljes időtartamot, mert Péter rábeszélte Tamást, hogy megfogják tudni csinálni, és ha beindul akkor igenis kiskirályok lesznek. Szóval Tamás beadta a derekát és  a fejét a giotinhoz. Sándor elvitte őket a szabóhoz, majd a bankba, ahol megcsinálták azt a bizonyos számlát amihez csak ők ketten férnek hozzá, és igen csak szép összeg lapul rajta.  Ezzel el is ment az egésznap, a szabó jó de lassú munkát végzett, szóval a ruhák csak 2 napon belül lesznek a szálloda szobában. Tamás és Péter meghívta vacsorára a két leányzót tegnap estéről. Másnap a fiúk egész nap a bárban ültek és beszélték a részleteket. Melyeket most kivonatba hozok a tudtodra; Megbeszélték, hogy először az éttermet hozzák helyre, aztán a szobákat, és végül a személyzetet, az étterem elindítására 3 hónapjuk volt, ami nem hosszú idő, így mélyen a pénztárcájukba kellet nézniük, de szerencsére volt fedezet. Először is megkellet állapodni abba, hogy milyen stílusban kelljen életre az étterem, milyen színeket szeretnének használni. Aztán jöhetett a konyha felújításának terve, ki mit szeretne, milyen nemzetiségű konyhát szeretnének beindítani, és mivel lehetne majd bővíteni nagyobb költség nélkül. Aztán szóesett, hogy hol hány embert szeretnének foglalkoztatni. Megbeszélték, hogy mi legyen a 15 szabad szoba sorsa, milyen berendezésekre gondoltak.

Délután három fele járhatott az idő mikor fáradtan felálltak az asztal tol és a jegyzetektől. Mindenki elment letussolni, és utána a bárban találkoztak. A következő lépés egy autószerzés volt. Persze mindenkkinek volt elképzelése milyen kocsit szeretne, de azok mind európai szabvány volt, és Amerikában igen csak kevés az európai autó. Szóval mikor elindultak a tegnapi sofőrrel, és egy szolídabb amerikai kocsival, tanácsot kértek, hogy milyen autót vegyenek. A férfi Tamásnak egy Porsche 911 et javasolt Péternek meg – mivel olyan Horatios feje volt – egy kisebb Hammert. A fiúk megfogadták a tanácsot és röpke 3.000.000.000 $-ért megvették az autót. Tamás 911-e fekete volt vajszínű bőrülésekkel, Péter kis Balaton járója egy olajzöld színű szintén fehér autó lett. Azonnal elvihették az autókat, mert a kereskedő Sándor ismerőse volt. Szóval a két újdonsült, forintba nézve milliárdos srác megtette az első lépésüket az új életük felé.

A kivitelezés

A terveken még két napig dolgoztak, finomítottak, majd Sándor ismeretsége által egy építőipar mágnáshoz fordultak. A férfi Texasi akcentussal beszélt, körülbelül hatvan, és a halál közt járhatott, a háza kétszer akkora lehetett mint a parlament, a kertje akkora mint a városliget. Egy szó mint száz, tényleg mágnás volt az öreg. A fiúk elvitték magukkal a két dekoratív hálótársukat segítségül az öreghez. Az úr akit Johnnak hívtak szívélyesen fogadta őket, a tanácskozás igen csak hamar véget ért a 3 napos előkészülethez képest. Az öregnek tetszett a két fiatal elképzelése így el vállalta a melót potom 30.000.000 $-ért. – Remélem kedves olvasó tudod hogy mennyi egy dollár magyar forintban, ha nem akkor segítek 189 forintot ér ekkor. – a fiúk hezitáltak telefonáltak megkérdezték Sándort, de ő csak azt mondta „ az én pénzem ti vagytok a kezesek, forgassátok jól de nem én fogom megmondani mi a helyes és mi nem, vegyétek tanuló pénznek”. Szóval a két ifjonc tulajdonos rábólintott az ajánlatra. A papír munkát az ügyvédekre bízzák, ők csak a babérokat és a kompromisszumokat élvezik. Legalábbis remélik. Miután átestek ezen a kellemesnek mondható találkozáson, elvitték a lányokat est ebédelni.  Kivételesen nem a szálloda éttermét látogatták meg, hanem a Hammerrel furikáztak a városban. Körülbelül este tízre értek vissza a szállodába, a két lányt most nem hívták fel a szobákba, mert azt beszélték meg, hogy átgondolják az előttük álló hosszú munkafolyamatot. Még egyszer.

Másnap tizenegykor arra ébredtek a fiúk, hogy valami eszeveszetten csilingel a szobájukban. Mire annyira magukhoz tértek, hogy felismerjék ez a tűz jelző éles és nem kívánatos hangja, addigra már 2 tűzoltó betörte az ajtójukat. Amint a két férfi kilépett a folyosóra felfogták, hogy nem csak egy próba zajlik éppen. Minden szoba ajtó kitárva, az emberek fejvesztve menekülnek a gyorsan összedobált bőröndökkel, az alap zaj talán a sikításra hasonlított. Ekkor egy tehetős anyuka a kisbabájával rohan el mellettük, és körülbelül abban a pillanatban el is esnek valamiben. A kisgyermek rémülten kapaszkodik az anyja nyakában, de az anyuka nem mozdul, vérzik a feje. Ekkor Tamás megelőzve a tűzoltót felkapta az ölébe és semmivel sem törődve elindult vele a kijárat felé. Péter gyorsan visszarohant a szobába – még jó, hogy kivételesen egy szobába éjszakáztak -  felkapta a legelső bőröndöt, beledobált néhány ruhát, a telefonokat, a papírokat. Illetve fogott még egy bőröndöt amiből még nem pakoltak ki, hirtelen azt sem tudta, hogy mi van benne, csak fogta és elindult ő is a kijárat felé. Alig hogy ki ért a szálloda forgó ajtaján, hatalmas robbanás rázta meg a környéket, a 40.ik emelt már lángokban állt, és sűrű füst gomolygott ki a betört ablakokon. Mindenki a földre vetette  magát a robbanás hallatára, majd még nagyobb pánik uralkodott el az amúgy is ijedt tömegen. Péter fogta magát fel állt és a közelben lévő parkoló házba rohant, remélve hogy Tamás is ott lesz majd a kocsinál. A tömegen nehezen vergődött át, a kirepülő épület darabok, és egyéb kacatok sok sebesülést okoztak. Szinte mindent por borított, a mentősök, tűzoltók már kiabálva közölték az információkat egymással, miszerint az épületbe még voltak emberek. De Péter ezzel mit sem törődve törte át magát az embereken, amikor meglátott egy ismerős arcot hirtelen, csak egy pillanatra. Mint ha… De mégsem lehet – gondolta magában -, de csak nem hagyta nyugodni a gondolat, és a hang irányába indult tovább, de a hang tulajdonosa hirtelen eltűnt. Talán tényleg csak képzelődött, tegnap este sokat ihatott, és ha iszik akkor mindig rá gondol – töprenget tovább. És azt se vette észre, hogy már a kocsihoz ért, ahol Tamás állt aggodalmas arccal.

¾     Mi a fene történt itt? – kérdezte Tamás értetlenül

¾     Fogalmam sincs, de hogy valami nagy gikszer lehet az biztos. Mindenki pánikol..

¾     Talán te nem?! Nem tűnsz valami nyugodtnak haver.

¾     Nem vagyok az, de pánikos sem. Csak… mindegy.

¾     Csak?

¾     Csak olyan volt mintha őt hallottam volna.

¾     Kit? sok embert hallhattál drága cimbora.

¾     Mindegy Tamás biztos csak képzelődtem. Várj elhoztam néhány dolgot, nézzük meg mit is.

¾     Rendben, de remélem kocsi kulcsot is hoztál, mert nekem tele volt mindkét kezem.

¾     Tényleg. Mi lett a macával? Jól van?

¾     Igen persze jól vannak, csak eszméletét vesztette, a kezemben már magához is tért, és valami olyasmit magyarázott, hogy látta ki volt az.

¾     Ki volt?

¾     Igen, de gondolom a sokk beszélt belőle, meg ez különben is a rendőrökre tartozik.

¾     Megvan a kocsi kulcs.

Miután kinyitották a kocsit, mindketten beszálltak és próbálták elhagyni a környéket, a bőröndöket majd csak később nézik át, erre jutottak, első a menekülés.

Egy óra telt el a robbanás óta, addigra a fiúk felhívták Sándort, megbeszéltek vele egy találkozót, de Sanyi csak három óra múlva ért rá, szóval volt szabad két órájuk.  A találkozót egy Burger Kingbe beszélték meg, de szerencsére volt Drive kiszolgálás is, így rendeltek kaját maguknak és hátra ültek a kocsiban, hogy megnézzék, mi van a csomagokban. Péter szerencsésen pakolt, bedobott vagy három pólót, Tamáséból persze, ami lógott rajta, vagy négy nadrágot, illetve a tegnap viselt öltönyöket. A papírok is szerencsésen be érkeztek a dobozba a dobálásnál, Tamás kocsi kulcsa is megvolt.  Aztán jött a másik bőrönd, fogalma sem volt Péternek miért azt fogta meg, mert most, hogy a fejében le lassultak a dolgok, rájött hogy az a bizonyos bőrönd semmit nem fog érni. Ugyanis régi emlékek voltak benne, habár megbeszélték, hogy ez a vállalkozás az újrakezdésről fog szólni, mégis összeraktak egy olyan bőröndöt, ami sosem fogja engedi elfelejteni azt, hogy honnan jöttek. Péter bele rakta a családi emlékeket, illetve Lujza néhány régi levelét, ékszerét. Tamás pedig a szülőktől kapott dolgokat, illetve régi nagy szerelmétől kapott kispárnát rakta bele. Ezen a kispárnán feküdt az a bizonyos aljas mocskos szemét akivel megcsalta őt a lány. Szóval még az életnek sem sikerült végleg eltűntetni a múlt ereklyéit.

Sándor mint mindig, most is pontos volt. Aggódva ölelte át két új barátját, és üzlet társát, mert azt hitte, hogy ők is oda vesztek azzal a tíz emberrel együtt. De miután telefonáltak nagy kő esett le a szívéről. Péter csak csendben ült ott az asztalnál és elmélkedett valamin, amíg a két másik beszélgettek.

¾     Nem tudod mi történt? – kérdezte Tamás

¾     Fogalmam sincs, a híradóban csak a gázrobbanásról beszéltek, bár fogalmam sincs, hogy került fel a gáz oda, hiszen napelemes az a szálloda.

¾     Akkor valaki direkt csinálhatta, szerencsétlen flótás biztos jól megszívta, aki ellen irányult ez az egész.

¾     Igen, biztosan, másik kilenc emberrel együtt.

¾     És most mi lesz?

¾     Arra gondoltam, hogy úgyis holnap kezdődnek a felújítások, mert már az ügyvédek elrendeztek mindent, hogy addig lakjatok nálunk és amint kész a szobátok mehettek akár oda is.

¾     Nálatok?

¾     Igen nálunk, velem és a feleségemmel.

¾     Neked van feleséged? ! Az a bombázó, akivel múltkor jöttél?

¾     Nem, ő a keresztlányom volt, nem mutattam be?

¾     Nem.

¾     Elnézést.

¾     Hát vele mi van Péter? – kérdezte Sándor aggódva.

¾     Semmi csak valami különöset hallottam, vagyis lehet, hogy láttam is, de mindegy majd a végére járok. Ha nem haragusztok meg én elmegyek, Tamás elviszi a cuccainkat, már ami maradt belőle, és SMS-ben elküldi a házad címét, köszönöm hogy befogadsz minket.

¾     Ugyan nincs mit, ha bármiben tudnék segíteni kérlek szólj.

¾     Rendben. Sziasztok – azzal felállt az asztaltól és elviharzott.

Igazából fogalma sem volt, hogy hova megy csak hajtott előre, lehúzott ablakokkal,  30Y üvöltött a lejátszóból. Már valami külvárosban járhatott amikor felfigyelt arra hogy valami csilingel, azt hitte a mobilja, de nem. A benzin kijelző visított erősen. Már majdnem kifogyott a benzin belőle, szóval ideje volt egy benzinkutat keresnie. Tíz perc autókázás után rá is bukkant az OIL nevű benzinkútra. Miután tele töltötte a tankot, és be ment fizetni, elő jött belőle a gondolat, és megkérdezte a kutas srácot, hogy ha valaki egy embert keres kihez kellene fordulnia itt. Naiv kérdésre naiv válasz volt várható.

¾     A rendőrségen.

¾     Én nem nem úgy értem. Hanem hogy csak infóra lenne szükség.

¾     Értem, hát akkor telefonkönyv szokott sokat segíteni, de maga azt hiszem mást keres, szóval itt van ez a névjegy, hívja föl a számot, rá írom a nevemet, hivatkozzon rám, úgy látom bajban van.

¾     Köszönöm.

Péter nem is tudta, hogy valami segély szervezetis sráccal beszélhetett. Beült a kocsiba arrébb hajtott, és tárcsázta is a telefon számot. Egy női hang szólt bele, Péter elmondta neki, hogy ki ő és miért is telefonál. A nő türelmet kért, és lediktált egy címet. Péter beírta a telefon GPS-ébe a címet és hallgatni kezdte a hangot. – 150 méter múlva forduljon balra. …  Körülbelül fél óra kocsikázás során jutott el a megadott címre. Nem szállt ki a verdából, csak nézte a bolt kirakatát. Amint meglátta az ismerősnek vélt arcot, lehajolt valamiért, és úgy csinált mint aki keres valamit, de a fél szeme a kirakaton maradt. Látta, hogy a lány megint eltűnt. Ekkor ült csak vissza az ülésbe. Előkotorta ismételten a Google telefonját, és látta, hogy Tamás elküldte neki a címet. Egy gyors mozdulattal az SMS-ből koordináta lett. És már újra megszólalt a hang, hogy merre is menjen. Fel sem tűnt neki, hogy elindulása óta eltelt négy óra. Mire vissza ért Sándor palotájához, már alkonyodott. A portás megkérdezte, hogy ki ő és mit akar. Miután mindent elmondott a középkorú izomkolosszusnak be ment. Sándor bemutatta a feleségét, körbe vezette a házban, és megmutatta merre is lesz az Ő szobájuk. Igen egy szobában lesznek, - és nem kell félre érteni kedves olvasóm – mert Tamás így szerette volna. Este kilenc körül vacsoráztak, és megbeszélték, hogy holnap korán kimennek az építkezéshez, és felügyelik kicsit a munkálatokat.

Másnap reggel a meleg napsugarak lágyan át szűrődtek a narancssárga fátyol függönyön. Tamás már nem volt az ágyban, de Péter felsőtestét simogatta még gyengéden. Péter egy madár reggeli éneklésére kelt. Ránézett az órájára, és megdöbbenve tapasztalta, hogy reggeli hat van még csak, és az ideiglenes hálótársa nincs sehol már. Felvette a feszülős pólóját, és elindult a konyha felé. Amikor már majdnem az uti céljához ért, egy fiatalos női hangra lett figyelmes. Körülnézett és akkor látta meg a szobalányt aki éppen énekelve készítette a reggelit. A lány nem volt csúnya, sőt. Első ránézésre is meglehetett állapítani, hogy Latin- Amerikai a hölgy, de semmilyen akcentussal nem rendelkezik. Péter megállt a konyha bejáratánál és csak hallgatta a lány énekét. Szegény amikor megfordult, hirtelen Spanyolul mondott valamit, és elnézést kért a kellemetlenségért, de Péter megnyugtatta, hogy semmi baj nem történt. Együtt reggeliztek, és már épp befejezték amikor Tamás bukkant fel izzadtan az ajtóban. Ő még nem találkozott a lánnyal de neki is nagyon színpatikusnak tűnt. Miután mindenki elkészült egy fekete Hammer limuzin állt meg a kocsi felhajtón. Ezzel mentek ki az építkezésre. Közben a rádióban hallották, hogy alvilági leszámolás állhat a tegnap  reggeli robbantás hátterében. Szerencsére mindenki megnyugodott, hogy nem ők voltak a célpontok, hisz ha úgy nézzük ők tisztes állampolgárok voltak, csak ki használták a kiskapukat.

Egy hónappal a nyitás előtt

December eleje lehetett, amikor a rendőrség felkereste Tamást, és Pétert a robbanás kapcsán. Még csak most értek le hozzájuk, eddig nagyon sok ki gobózatlan szálat szedtek miszlikre. Péntek reggel volt, még mindig Sándoréknál vendégeskedtek a fiatalok, amikor úgy kilenc óra tájban felszólt a portás, hogy a rendőrségtől keresik a fiúkat. Mire az ezredes felért, Tamásék már ruhában várták őt, meglepetésre egy igen öreg úr kereste őket. Elmondták a fiúk, hogy mi történt, de ezt hivatalosan is meg kell tenniük a kapitányságon, majd ha rá érnek. Lényegében ennyi volt a történet ezen érdemi szála.  A felújítás jól haladt, már szinte minden készen állt a nyitáshoz. Tamásék egész jól megbarátkoztak Sándorral, illetve a kis szobalánnyal is. Péter még mindig nem beszélt arról a bizonyos reggelről, amikor azt a bizonyos hangról amit hallott, illetve a bolthoz sem ment vissza, bár sokszor megfordult a fejében, de mégsem volt elég mersze hozzá.

Eltelt egy hét, meg még egy, már csak két hét volt hátra a nyitásig, de az étterem már régen készen állt, csak tartják magukat a forgatókönyvhöz. Péter és Tamás már beköltözött az étteremhez. Péter egy hirtelen felindulásból reggel nyolckor már sehol nem volt, beült a kocsiban, és elment a bolthoz, ahol a lányt látta. Két órán át nézett ki a kocsiból, mire össze szedte minden bátorságát és be ment a boltba. A lány köszöntötte.

¾     Good Morning.

¾     Neked is jó reggelt – válaszolt magyarul Péter.

¾     Oh te is magyar vagy?! – csodálkozott rá a lány

¾     Igen, sőt azt is tudom, hogy téged Stephani-nak hívnak.

¾     Már senki nem hívott így legalább egy éve ha nem több. De olyan ismerősnek tűnsz csak nem tudom honnan.

¾     Károly Péter vagyok.

¾     Peti!!!! Te jóó ééég!  Hogy kerülsz ide?! – és azzal a lendülettel a férfi nyakába vetette magát. -Ezer éve nem beszéltünk, eltűntél a Föld felszínéről. Merre jártál? Mesélj!

¾     Hát én már itt élek Miamiban három hónapja lassan. Tudod új életet akartam kezdeni egy barátommal.

¾     Ne sz.pas, hogy meleg lettél

¾     Jézus! Dehogy, csak el menekültünk a múltunk elől. Tudod Lujza…

¾     Á, értem. Szóval Ő áll a háttérben .

Két órát beszélgettek, mikor Péter a munkára hivatkozva távozott, de adott neki egy meghívót az étterem megnyitójára. Amikor Péter elindult vissza Tamáshoz, végig gondolta gyorsan a beszélgetésüket, és feltűnt neki,

hogy a lány szemében megváltozott valami amikor Lujzáról beszéltek. De annyira nem akart vele foglalkozni, hisz boldog volt, hogy beszélhetett egy régi ismerősével. Amikor vissza ért az étterembe, Tamás már idegesen várta, nem tudta elképzelni hogy mi történhetett. De Péter csak vigyorgott és megnyugtatta a barátját, hogy nem történt semmi baj. Nagyvonalakba beszámolt neki a reggeléről, de a Lujzás részt nem említette. Aznapra volt még megbeszélve, hogy megtartják az utolsó Castingot a leendő alkalmazottaikkal, persze eddig már volt három és hét embert sikerült már kiválasztaniuk, de még mindig nem volt teljes a létszám. A konyhára kellett egy Chef helyettes, három szakács négy konyhalány és két-két mosogató, a felszolgáló térbe már megvolt a Pultos csapat, ők azok akik eddig be jutottak, a főpincérrel voltak problémák, ugyanis nehezen találnak megbízható embert, így egy kedves és régi ismerősüket hívták el Magyarországról aki családostól érkezik holnap reggel. Szóval kellet még pár ember, és az idő szorított.  Egy órakor megérkeztek a leendő alkalmazottak, igyekeztek vegyes csapatot fel állítani, és nem diszkriminálni. Az interjúk este tízkor értek véget. Másnapra ígértek választ a harminc jelentkezőnek, szóval volt még mit átbeszélniük. Másnap reggel hat órára sikerült is átbeszélni hogy ki legyen az a tizenhét ember aki be kerüljön még. DE végül sikerült ki választani. A Chef helyettes magyar gyökerekkel rendelkező harmincas férfi akinek már 14 év munka tapasztalata volt, a szakácsok is meglettek, egy afro amerikai egy latin és egy amerikai, a kézilányoknál voltak gondok, sajnos a külső is sokat számított a fiúknak, de nem akartak munkahelyi kapcsolatba kerülni velük. De teljes lett a létszám. Miután végeztek a telefonálgatással, valaki kopogott az ajtón. Ferencék jöttek meg a picivel együtt. Ő lesz majd a főpincér.

A megnyitó napja.

A fiúk már hajnalban fent voltak, elmentek futni, mint minden reggel az elmúlt egy két hétben, megfürödtek, átmentek Sándorhoz reggelizni, és 11 fele vissza értek az étteremhez. Amikor vissza értek egy cetlit találtak az ajtóra rakva, ezzel a felirattal : Itt jártam. és egy csók nyom volt még rajta. A száj eléggé telt volt, és szép. De nem tudták hova rakni a tulajdonosát. Szóval nem foglalkoztak vele, levették és az irodába ki rakták. Még volt egy szabad óra mielőtt megérkeznek a pincérek, és a szakácsok előkészíteni a terepet az esti hatalmas megnyitóhoz. A vendéglista már rég készen volt, és mindenki vissza igazolta a meghívást, még maga Gordon Ramsey is, pedig köztudott hogy nagyon beképzelt ember. Szóval abban a szabad egy órában a fiúk lazítottak egy kicsit.  A munkatársak pontosak voltak. Senki nem késett el, bár a konyhában ki alakult némi fejetlenség amit Tamás Chef rakott rendbe. Ferenc a pincéreket igazította útba, egész emberi hangon, bár ő tartott egy kis kupaktanácsot tegnap előtt a pincéreivel. Szóval minden flottul ment eddig ma. Kisebb malőrnek számít, hogy reggel egy olyan jelenség fordult elő ami Miamiban nem igazán szokott, egyik pillanatról a másikra egy zápor alakult ki. Eljött a megnyitó órája is, az étterem már készen állt a több mint hetven fős társaság kényelmének biztosítására. A vendégek szépen lassan el kezdtek szálingózni, először az építőipari mágnás érkezett meg a családjával, utána a támogatók is megérkeztek, háromnegyed órával a nyitás után be gördült Gordon Ramsey is a Ferrariéval. Nyitás után már több mint ötvenen voltak. A szakácsok és a pincérek remekül össze tudtak dolgozni, minden főfogás 25 percen belül az asztalra került. Bár voltak kisebb nagyobb nézeteltérések a két csapat között, de ez az első napjuk élesben, mindenki bizonyítani akar. Már a meghívottak szinte mind ott voltak, konkrétan egy meghívó hiányzott már, és az a meghívó igazán fontos volt Péternek, mert azt a meghívót személyesen kézbesítette. Már minden asztal a desszertnél jár, amikor megáll a bejáratnál egy hatalmas fekete limuzin. Először csak egy, majd két formás női lábat lehetet látni. A hölgy egy D&G ruhát visel, a ruha épp hogy eltakarta a lány formás fenekét, a mellei talán még kicsit jobban is kint voltak a ruhából. Egy idősebb férfi kíséretében érkezett meg Stepheni. Péter ment érte, és kísérte őket az asztalához. Amikor Stephi bemutatta a két férfit egymásnak, kiderült, hogy a férfi a lány apja. A társaság már teljes volt, amikor  hatalmas csörömpölés hallatszott a kiszolgáló pult mögül. Megtörtént az este első nagy bakija, Ferenc rajta kapta az egyik alkalmazottat, hogy egy férfivel jött ki a személyzeti mosdóból. De Tamás azonnal a helyzet ura lett, és közölte, hogy csak egy desszertes szekrény esett le a helyéről. Már lassan hajnali fél kettőre járt az idő, amikor már csak Stephi, és Gordon volt az étteremben. Gordon nagyon dicsérte az étterem berendezését, de az ételeket kevésbé. Mindenbe bele tudott kötni, de aki már hallott róla az tudja, hogy még a halottat is le tolná, hogy miért úgy halt meg. Miután Ramsey is távozott már csak Stephi maradt ott a fiúkkal. Mind a két srác nagyon fáradt volt, így Tamás illendően elköszönt tőle, és felvonult a szobájába. Peti és Stephi kettesben maradtak. Neki álltak koktélozni, és beszélgetni, végül annyira össze melegedtek, hogy Péter váratlanul de nem kellemetlenül megcsókolta a lányt. Innentől kezdve már csak forrt a levegő köztük. Stephi haza telefonált, hogy nem megy majd csak reggel. Amint lerakta a telefont Péter megfogta a kezét lágyan magához húzta és forrón megcsókolta a lány édes ajkát. A lány vissza csókolt, még közelebb húzta magához a srácot. A lány keze lassan elkezdte kihúzni az inget a nadrágból, amint sikerült lassan elkezdte ki gombolni. Eközben a srác keze lassan felcsúszott a lány hátán, a ruha cipzáron volt, így nem volt nehéz dolga, csak egy mozdulat volt és a ruha máris a földön landolt, és Stephi ott állt fehérneműben, a félhomályban. A fény sejtelmesen kúszott végig a lány testén, eközben a lány lassan ki kapcsolta az övét Péternek, a nadrág gombját könnyedén ki kapcsolta, így az alsó a földön landolt, Péteren Micimackós bokszer volt. a lány halványan elmosolyodott, de nem jött zavarba tőle, a keze lassan elindult felfelé a hátán.  A srácot kirázta a hideg, a lány keze most lefele siklott a fiú kezével párhuzamosan. A fiú keze kikapcsolta a melltartót, ami lágyan omlott a földre, a fény körberajzolta a lány mellbimbóját. A lány keze óvatosan bele nyúlt a Micimackós boxerba. A lány arcán meglepődés ült ki, talán kisebbre számított, ezt már csak ő tudja.. Óvatosan el kezdte simogatni a fiú péniszét. A simogatásból húzogatás lett, a másik kezével lehúzta a bokszert, és lassan csókolva elindult a szájával lefelé. Lassan csókolgatta a nyakát, majd a vállát, a mellét, a hasát, és végre elért a célhoz. A szájába vette, ezután lassú mozdulatokkal el kezdte szopni, nyalogatni. A srác nagyokat nyögött közben, soha életében nem csinálta senki ilyen érzékien és mégis erősen. Körülbelül tíz perc telt el azóta, hogy a lány a szájába vette, a lányt lassan felhúzta a srác. Forrón csókolóztak, közben a lány felkerült a bárszékre. Péter ugyanolyan, de mégis férfias érzékiséggel indult meg lefelé, bár ő nem olyan lassan. Mikor leért a lány már teljesen nedves volt. A fiú nyelv érzéke páratlan volt, a lány halkan nyőgdécselt viszont pár perc múlva szinte sikított. A srác lassan végig nyalta a testét egészen a szeméremajkaktól a szájáig. Amikor a szájhoz ért, lassan behelyezte a hímvesszőjét a lányba. Halkan felnyögött. A kezdés ismételten lassú, de erős volt…

Az idő már lassan reggel hatra járt, amikor a két fiatal felkerült a szobába. Egymáson aludtak el. Tamás fél tízkor dörömbölt az ajtón. Mire a fiatalok felkeltek eltelhetett tíz perc. Tamás idegesen állt az ajtó előtt, nem tudta, hogy miért nem volt ott a partnere a megbeszélésen, amit Sándorral tartottak. Talán ez volt az első hibája Péternek, mégis Tamás megölte volna a szemeivel. Péter lesütötte a szemeit, és bocsánatkérésre nyitotta volna már a száját, amikor Tomi meglátta a lányt az ágyban. A szeme egyből lágyabb lett, a száján megjelent a jól ismert kéjes vigyor, és csak ennyit mondott: „Most már értem, nem baj, majd beszélünk később.” Mikor Péter visszament az ágyba akkor vette észre, hogy semmilyen ruhadarab nem volt rajta. Stephi nagyon zavarban érezte magát, fel akart öltözni, de Peti visszahúzta magához, de egyikük sem tudott vissza aludni, szóval a félórás szieszta után Péter lement a konyhába valami reggeliért, addig a lány megfürdött, és szalonképessé tette magát. Mire a reggeli felkerült a lány már Tamással beszélgetett, és mikor Péter belépett félreérthetetlen mosoly ült ki az arcukra. Péter tudta, hogy biztos a nyárról beszélgetnek. A srác hirtelen bevörösödött, erre a lány felállt és megcsókolta. A reggeli igazán jó hangulatban telt. Délre járhatott mikor Stephi elindult hazafele, a fiúk meg belevetették magukat az üzletbe. Amint kiderült az este a várt bevételt és visszajelzést hozta. Ma este már mindenki felé nyitva áll az étterem akta, és remélhetőleg a reklámba belefeccölt súlyos összegek meg is hozzák a vártakat. A kollégák megint csak pontosak és percízek voltak, szóval a nyitásra minden rendben ment. Az aznap esti forgalom 240.000 $-t hozott a kasszára. A srácok 300.000re várták az estét, de így is a minimumon belül voltak.

Két hét telt el a nyitás óta. Az első szabad este következett talán a srácoknak. Tamás az egyik szabadnapos pincér lánnyal töltötte az estét, viszont Péter még mindig annak a bizonyos hangnak akart utána járni. Sajnos sikertelenül. Talán fél tizenegyre járt az idő mikor megszólalt Péter telefonja. Ismeretlen szám hívta. A vonal másik végén egy ismeretlen hang szólalt meg. Hiányzol. Majd a kellemetlen vonalbontás hangja hallatszott. Pétert nagyon felkavarták az események. Amióta itt laknak új telefonszáma van és nem igazán adta meg senkinek. Szóval felhívta Sándort, hogy segítsen kideríteni a híváskezdeményező nevét. Sándor megígérte, hogy megtesz mindent. Reggel nyolc óra lehetett, Peti semmit nem aludt, Tamás viszont annál inkább. Fitten ment be az irodába. Péter beszámolt a tegnap esti nem várt hívásról. Tomi azt javasolta keresse fel Stephit hátha tud neki segíteni valamiben. Tíz óra lehetett mikor Peti oda ért a tetováló szalon elé. Szerencséjére a lány ott volt már. Amikor meglátta zavartan elpirult, és a kezét hallgatólag a szájára tette. A fiú nem értette egy ideig, hogy miért, de nem szolt semmit. Türelmesen várt fél órát amíg befejezte a kuncsaftot a lány. Akkor látta meg, hogy kit is tetovált éppen. Egy újabb közös ismerőst. Gábort. – nem tudom kedves olvasó emlékszel-e még Lujza ex régi pasijára, nos azt a Gábort. – A srác, amikor meglátta Pétert olyan rémület ült ki az arcára, mint aki szellemet látott. Péter egy szót sem szólt. Felállt, oda ment a kellemetlen egyénhez, és egy jobb egyenessel visszaküldte az ágyra. Stephi elhűlve nézte a viszontlátás „örömeit”. Félre húzta Pétert, és megmondta neki, hogy félóra múlva kaja szünete lesz, találkozzanak a sarki kifőzdében. A srác némán kiment, besétált az üzletbe, és egy dupla Wisky - Kólát rendelt magának. Stephi pontos volt. Leült az asztalhoz, de mogorva arccal. Péter nem értette mi baja van a lánynak. Hiszen megmondta, ha még egyszer meglátja azt a…. akkor leüti, és ő mindig tartja magát az ígérethez. Péter nem tudta, hogy hozza fel a témát, ami miatt ide utazott, de nagy nehezen előjött a dolgokkal, bár sejtette, hogy Lujza is itt lehet. Amikor Stephi mesélni akart volna belépett Gábor az étterembe, oda ment az asztalhoz, és békülő jobbot nyújtott Péternek, aki nem tudta mire vélje a dolgokat. Kérdőn nézett a lányra, aki közölte, hogy Ő a vőlegénye. Peti próbálta vissza tartani a dühét és megdöbbenését, így elfogadta a kéznyújtást, de nem vette észre, hogy az arca elárult mindent. Stephi nagyon kellemetlenül érezte magát. Ő is elvörösödött, de Gábor – a kis naiv – azt hitte, hogy a régmúlt miatt ilyen a két ott lévő. Kb. fél órán keresztül kellet jó pofiznia Péternek, mire Gábor kiment a mosdóba. Amint hallótávolságon kívül került letámadta a lányt;

¾     Ez meg mi? Hogy lehet, hogy Lujza pasijával kavarsz, és mit keres itt és egyáltalán akkor…

¾     Várj már megtudok mindent magyarázni de nem most. Este elmegyek az étterembe, remélem, rá érsz.

¾     Persze.

Majd Péter lerakott az asztalra 20 dollárt, és köszönés nélkül távozott. Úgy érezte a történelem ismétli önmagát, megint elveszít valakit ugyan az miatt. Úgy érezte, hiába menekül el a világ végére, mindenhol utoléri őt a balsors.

Este tíz óra volt, és Stephi még sehol nincs. Péter idegesen dobolt az asztalon, miközben a bejárati ajtó kameráját figyelte. Tizenegyórakkor lépett be a lány az étterembe. Rádión szólt a biztonsági őrnek, hogy megjött a vendég akit várt. A lányt leültették már a félhomályba, az asztalon egy régi gyertyatartóban lévő gyertya ringadozó fénye adta a legnagyobb fényt. A lány arca ideges volt, mégis boldog.

¾     Ne haragudj – kezdte a lány –

¾     Nem mondok semmit, inkább mesélj mert egész nap azon gondolkoztam, hogy itt hagyok mindent és eltűnök ismételten.

¾     Ne kérlek L. Szükségem van rád.

¾     Hogy lenne már szükséged rám, amikor ott a vőlegényed. Ezt egy szóval sem említetted. Gondolom akkor még van amiről nem tettél említést.

¾     Most mire célzol?

¾     Semmire.

¾     Látom nagyon haragszol, jobb ha eltűnök. – és azzal a lendülettel felállt. –

¾     Ne menj el! – Péter magához húzta, és megcsókolta. –

Stephi egy ideig hezitált, majd vissza csókolt úgy mint azon az estén. Tíz percig csókolóztak mikor Péter megfogta a lány kezét gyengéden a mellkasához húzta és a szívére rakta. A lány nem jutott szóhoz, látszott az arcán, hogy nagy gondok gyötrik, a kétségbe esett arc Pétert még jobban felizgatta.

¾     Tudom, hogy nem helyes amit csinálok, de szükségem van rád. TE vagy az egyetlen ember a múltamból akire igazán szükségem lehet, persze Tamást leszámítva.

¾     Nagyon aranyos vagy, de megint felfordul az életem, és megint Lujza miatt. Igaz ezt végképp nem bánom, hogy itt lehetek veled, de nem tudom mit csináljak. Egyszerűen tanácstalan vagyok.

¾     Tudom, bennem is kavarog a múlt, pedig már réged régen eljöttem onnan. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe Lujza hülyesége, főleg azóta, amióta hallottam a hangját.

¾     Tessék?! Hallottad a hangját? Hol mikor?

¾     Nem tudtam először biztosra, először a robbanásnál a felfordulásba, aztán valamelyik este telefonon felhívott. Azt hiszem ő volt az.

¾     Nem tudom mit mondjak. Nem tudom, hogy hallhattad a hangját, tudtommal nincs itt.

¾     Hát én nem tudom…

Még két órán keresztül beszélgettek, de Peti nem tudott meg többet a lányról. Végül megint a hálószobába kötöttek ki. Miután forrón szeretkeztek, így szólt Stephi;

¾     Egytől tízig mennyire érzed magunkat jó párosnak?

¾     Kilenc

¾     Velem maradnál, ha elhagynám Gábort?

¾     Valószínűleg igen.

¾     Ez nem volt meggyőző…

¾     Te kis lökött, veled maradnék.

¾     Akkor jó. Mert este szakítottam vele, miattad, a bizonytalanért, de veled minden olyan más. Veled teljesnek érzem magam.

¾     Nagyon kedves vagy, és megtisztelő.

Péter bizonytalan volt nem tudta mi a helyes lépés. Szerette a lányt, de nem volt biztos abban, hogy túl lépett Lujzán.

¾     Szóval egy pár lettünk.

És hivatalosan is megcsókolta, majd egy újabb numera jött. Péter nem tudta, hogy mennyire helyes ez a lépés, sőt azt sem, hogy mennyire számító dög.

Délelőtt tizenegykor keltek fel, vagyis Tamás akkor kelltette fel. El mentek Sándorhoz, és átbeszéltek egy két üzleti tervet. Stephi végig Péterrel voltak. Tamás viszont egésznap furcsán viselkedett velük, de Péternek lövése sem volt a miértről. Pedig más kívülálló már rég rá jött volna, hogy féltékenység van a dologban. Este, mikor Stephi elment haza, Tamás és Péter le ültek inni a bárban. Tamás az ital hatására, kiadta magából a dühét, és elmondta, hogy már elege van az egyedüllétből. Péter nagyot nevetett ezen a kijelentsen. Megígérte Tominak, hogy holnaptól neki fognak nőt keresni. Azután jókedvűen ittak amíg csak bírtak. Reggel mind a ketten a konyha kövön ébredtek, rohadt másnaposan. Fél órán keresztül csak csukott szemmel feküdtek mert még a napfényt sem tudták elviselni. Péter tápászkodott fel először, majd lassan Tamás is követte a példáját. Miután nagyjából biztosan megálltak kapaszkodás nélkül kérdőn néztek egymásra, hogy mi is történt tegnap este. De egyikük sem tudott rá válaszolni. Kicsit később egy levelet találtak Tominak címezve. Amikor ki bontották, akkor igencsak meglepetés érte őket. Egy levél volt benne; „ köszönöm az estét, Péter neked meg sok boldogságot csók: Lujza”. A két férfi meglepetten nézett egymásra, senki nem emlékezett semmire, senki nem értette hogy került ide Ő. Egész délelőtt az asztalnál ültek, tanakodtak, fájt a fejük nem értettek semmit. Aztán Tamásnak támadt egy ötlete. Felállt, a másik követte őt, be mentek a biztonságiak szobájába, leültek, és elkezdték vissza nézni a tegnapestét. Fél tizenegykor már mind a ketten részegek voltak, és tényleg feltűnt Ő. Sokáig csak beszélgettek, a lányon lehetett látni a zavarodottságot. Aztán smárolt Tamással, és nem álltak meg itt. Péter csak nézte, hogyan teszi magáévá Tamás az exét. Péter nem haragudott rá , de Tomi nagyon rosszul érezte magát. Péter csak annyit mondott: Minden ott ér véget ahol elkezdődött, és minden ott kezdődik ahol egyszer véget ért. Persze Tomi emiatt még jobban elvörösödött, majd elmagyarázta Peti neki, hogy arra gondol, a vér nem válik vízé, a múlt elől nem futhatnak el. Ekkor megszólalt egy telefon. Mind a ketten a zsebükbe nyúltak. Tamásé volt az, felvette és Lujza kereste. Egy találkozót kért vele, és Tomi bele ment. Bár eleinte le akarta zárni a dolgokat, de Péter rábeszélte a folytatásra. Este megint az étteremben találkoztak, Péter, Tamás tudta nélkül a lefoglalt asztalra felszereltetett egy lehallgató készüléket. ÉS így végig követte a beszélgetést, Lujza elmondta, hogy Péter lesz mindig az igazi neki, de mivel soha nem lesznek együtt így ő szeretné vele megpróbálni a dolgot, mivel este nagyon jól érezte magát, és most józanul is nagyon jól megértették egymást. Szóval Tamás bele ment, bár kicsit még lelkiismeret furdalása volt, hogy Péterrel lyuksógorok lettek. Péter ezt fájón hallgatta végig, és amikor nem bírta tovább, felhívta Stephit, hogy találkozzanak. Elküldetett érte, és amikor még oda ért, ott volt Lujza is. A két lány meglepetten nézte egymást, egyiknek sem volt mersze a szemébe nézni a másiknak. Végül Péterék távol ültek le. Mind a két pár nagyon jól érezte magát külön, és amikor eleget ittak végül egy asztalhoz ültek át. Az este jól folytatódott, mindenki matt részegre itta le magát. Senki nem emlékezett az estére, mindenki ruhában ébredt, de érezték magukon a változást. Megbeszélték, hogy ezt az estét senki nem fogja firtatni. Egésznap együtt voltak, az étterem is rendben üzemelt, elvitték a könyvelőhöz a papírokat, feladtak egy hirdetést Vendéglátó Szakmenedzser kerestetik címen. Boldogan sétálgattak a homokos tengerparton. Mindenkinek jó kedvűen ment el a nap, este a lányok a szobába töltötték az estét a fiúk meg felügyelték a munkát. Hajnali kettőkor elmentek aludni Feri maradt zárni a többiekkel, ők meg felmentek a szobájukba. A lányok már aludtak. Elmentek pancsolni, és mivel a két lány aludt ők elmentek visszanézni a felvételeket. Hát, amit ott láttak… Az este orgiába csapott át, mindenki mindenkivel kivéve a két fiú egymással.

Másnap valami überbrutál hangzavarra riadtak fel. Tamás és Péter azonnal elindult az étterem felé, mivel felismerték a riasztó hangját. Kicsit viccesek voltak a fiúk. Mind ketten bokszert és lila köntöst viseltek – ugyanis a két lány kedvenc színe a lila volt, és elsőre az övékét kapták fel- kezükben pedig egy lámpa és egy irat nehezék volt. Amikor leértek óvatosan ki lestek. A félhomályban egy alakot lehetett látni csak, aki tőr zúz az étteremben. Tamás felkapcsolta a lámpát az öltözőből. Az alak nem riadt vissza a fénytől, sőt annál inkább keresett valamit, vagy valakit. Mire Tamás vissza ért, Péter be azonosította ki az. Gyorsan elszaladt a pisztolyáért az irodába. Tamás addig az ajtó mögött volt. Egy perc alatt visszaért Péter. Majd kinyitotta az ajtót. A betörő ezt várta, és félrészegen ordibálni kezde;

¾     Te mocskos szar szemét szar alak, hát Őt is elvetted tőlem?

¾     Tévedsz Gábor. Magától jött hozzám, nem kellet kérni.

¾     Mégis mit eszik minden csajom rajtad? Egy undorító kis nyápic takony vagy.

¾     Talán épp ezt, és amit az ágyban tudok. Én nem félárbocon állok.. – Péter alig várta, hogy használhassa a fegyverét, ugyanis Miami törvényei alapján a betörőt csak akkor lőheted le, ha nála is van fegyver. –

¾     TE kis mocsok! – azzal a lendülettel előhúzta a.45 mm-es glock-ot a tokjából, szinte egyszerre Péterrel. –

Lövések dörrentek, majd csend telepedett az étteremre. A két pisztolycső még füstölögve állt egymással szemben, akárcsak a tulajdonosai. Péter térdre rogyott. A vállától dőlt a vér. Nehezen vette a levegőt. Eközben Tamás előugrott, és egy pucoló kést hajított Gábor felé. A kés halkan suhant, Gábor csak egy meleg nyomást érzett hirtelen a szívénél. Azonnal hátra dőlt és ki lehelete a lelkét. Tamás azonnal oda sietett a szerencsétlenül járt barátjához. A karjaiba vette, le tépte a vöröses lila köntöst, és tanulmányozta a sebet. Amikor rájött, hogy komoly a baj, tárcsázta a 911-et. Elmondta, hogy mi történt és hol vannak. A diszpécser riasztotta a mentőket és a rendőröket. Péter ez idő alatt egyre nehezebben vette a levegőt, Tamás imátkozni kezdett magában, és azon gondolkozott, hogy egy váll lövés miért lehet ennyire szerencsétlen. Aztán rájött. A golyó gellert kapott, és a szívénél lehet valahol. Fogott egy kést, és megvágta a 5-6. borda közt a bőrt. A vér azonnal gejzírként tört fel Péter mellkasából, de a légzése nyugodtabb lett. De így is nagyon kicsi volt az esély, hogy túl élje. Hallotta Tamás, hogy a lányok  fel hívták a liftet. Péter így szólt;

¾     Sajnálom haver, ezt az egészet neked egyedül kell befejezned.

¾     Besz…

¾     Pszt! Szeresd Lujzát jó lány, és melletted tényleg más, mint amilyen volt, nem csalt meg egyszeresem, nem akarja a nyílt kapcsolatot. Neked sikerült az, ami nekem nem. Kérlek vigyázz Stephire is. Most nehéz időszak fog jönni neki, és én nem leszek mellettetek, mert egy kis Lúzer voltam ismételten. – a kezével mutatott egy nagy L betűt.

¾     Beszélsz hülyeségeket.

De Tamás nem tudott tovább beszélni, a könnyek végig csordultak az arcán. Lujza és Stephi eközben leértek. Oda rohant a két lány, és zokogásba kezdett. Mindketten a srác kezeit fogták. Nem tudták, hogy lesz-e még alkalom, hogy beszéljenek vele, de nem törődtek vele csak sírtak és imádkoztak ők is. Eközben a távolba felcsendült a sziréna félre ismerhetetlen hangja. Tamás felpattant és ki sietett a mentősök elé. Péter már eszméletlen volt. A mentősök oda rohantak. Eközben el mesélték, hogy mi történt. A mentős nem érezte Péter pulzusát. Tamásnak hála, azonban a duzzanat ahol a vér felgyülemled lement, és lehetett látni a golyót. Az egyik mentős egy szikével ki szedte majd belenyúlt a sebbe. Megállapította, hogy a szív nem sérült. Elkezdték az újra élesztést. Három percig küzdöttek, mire újra vert a szív. Azonnal hordágyra rakták, és elindultak vele a közeli St. Lukács korházba. útközben még kétszer újra élesztették, de a srác nagyon élni akart. A kórházban végre hajtottak rajta egy öt órás műtétet. Az idő a lányok és Tamás számára lassan telt. Amikor az orvos kijött mindenki felpattant. Az orvos elmondta, hogy a műtét sikeres volt, de a felépülés gyorsan meglesz.

Két hónappal később

Az újságok címlapján már nem a híres leszámolás volt. Péter már egészen jól volt, dolgozgatott, a seb még mindig, és talán örökre is megmarad a vállán. Reggel volt. Miami, mint mindig, most is verőfényes reggel volt. Péter kint ült a teraszon Stephi lakásán. A kávéját kortyolgatta, közben egy dobozt forgatott a kezében. Stephi amikor felkelt ki ment mellé. Péter eközben megkérdezte azt a bizonyos kérdést, amit egyszer ő kapott meg.

¾     Egytől tízig mennyire érzed jó párosnak a mi kapcsolatunkat?

¾     Jézusom. Miért kérdezel ilyen hülyeségeket.

¾     Válaszolj, kérlek.

¾     Megijesztesz. Tizenkettő.

¾     Jó válasz. – Péter letérdel a lány elé. – Életem szerelme vagy rá jöttem, hogy te vagy az életem, és hülyeség lenne ezt nem megtenni és elmondani. Mond lennél a feleségem?

¾     Igen – mondta a lány miközben a könnyeivel küszködött.

Két héttel később

Egy forgalmas péntek estén, Tamás és Lujza az étteremben voltak. Tomi egésznap ideges volt, de a lány nem tudta, hogy miért. Fel-alá járkált, közbe matatott a zsebében valamivel. Végül leültek kajálni. Tamás hosszasan ecsetelte, hogy mennyire belehabarodott a lányba, és hogy igazán fontossá vált az életében. Szegény Lujza nem értette a helyzetet. Tamás felállt és oda ment Ferihez. Mondott neki valamit, majd hirtelen a kezébe nyomta a zsebében található dobozkát.  Fél óra elteltével, amikor befejezte a vacsorát a lány, Tamás intett a pincérnek, hogy hozhatja a megbeszélteket. Feri két pohár pezsgővel érkezett. Lujza meglepődve látta, hogy valami csillog az alján. Villával kotorászni kezdett benne. Mikor ki szedte, Tamás letérdelt és feltette azt a bizonyos kérdést;

¾     Te vagy az életem, szeretnék veled megöregedni.. Mond, hozzám jönnél feleségül?

¾     Igen. – mondta Lujza könnyes szemmel

Egy évvel később

Tamás és Péter még mindig Miamiban voltak. Már majdnem teljesen függetlenek voltak Sándortól. Lujza még mindig Tamással, Stephi pedig Péterrel, közeledett az esküvő napja. Pontosan két nap múlva egy dupla esküvőn mondják ki a boldogító igent, cirka 1000 ember előtt. Az üzlet virágzott a magánéletük is teljesen jól ment. A lányok valahogy már másabbak voltak, mint ahogy megismertük őket, mind a ketten kicsit szolidabbak lettek. Mindenki boldog és kiegyensúlyozott életet élt. Vagyis majdnem. A lányok tényleg megváltoztak. Szinte egyszerre estek teherbe. Szerencsére nem az orgia éjszakáján, mert az már rég elmúlt. Szóval már csak közölni kellett a fiúkkal a dolgokat. Megbeszélték, hogy egyszerre mondják el, de nem egy légtérben. Szóval egyik hétfői nap ki raktak két bokszra az étterembe két foglalt táblát. Egymástól távol eső bokszokról beszélünk. A két fiút elhúzták a lányok a bokszokba. Rendeltek egy üveg bort és egy alkoholmentes koktélt. Péter nem értette, hogy miért alkoholmentest iszik Stephi, de Tamás sejtetet a dolgokat. Szóval az este romantikusan telt, és a vége is jól sikerült. A két fiú szinte egyszerre ugrott fel örömébe, majd egymásra néztek és fancsali képpel mentek oda egymáshoz. A két lány már hangosan nevetett, a könnycseppek csak patakzottak az arcukon, a két fiú ezzel mit sem törődve újságolta el egymásnak h apák lesznek. Majd a megdöbbenés ült ki az arcukra, hogy a másikuk is. Végül ők is hangosan kezdtek nevetni.

Az esküvő napja óriási hírveréssel jött el. Az újságok erről írtak, egy TV stáb megvette a közvetítés jogát. Elvégre nem minden nap házasodik az új vendéglátó ipari mágnás, főleg nem kettő. Déli tizenkettőkor mondták ki a boldogító igent, egy Evangélikus templomban.  A két lány most volt a legszebb. Mindketten hófehér ruhát viseltek, az uszály amit húztak 2 méter volt, és ügyesen egymásra voltak varrva, így egy szív formát vettek ki az ügyesebb szeműek. A templom tömve volt, az elsősorban ültek a szülők, testvérek. A kórus az i need is love c. számot énekelték. A polgári esküvőn egymásnak voltak a tanúi.

Újabb kilenc hónap múlva.

Egy nyári este Stephi lakásán ültek kettesben. Borozgattak a csillagos ég alatt, beszélgették, tervezgették a jövőt, amikor Stephi hirtelen fel kiállt, hogy elfolyt a magzatvíz. Péter azonnal kocsiba ültette és bevitte a nőgyógyászhoz. Három óra múlva megszületett a kislány, akit Amandának nevezték el. Nem sokkal később érkezett a telefon, hogy Lujza is megszülte a kisfiát, akit Andrisnak hívnak.