Az éjszaka közepén hangos dörömbölésre riadt Christenson. Az ifjú Talbot állt az ajtóban remegett az idegességtől.

-Mi a gond fivérem?-kérdezte gyanakodva Christanson a még mindig riadt testvérétől.

-Pedor és tábornokai alig egy órával ezelőtt lóháton távoztak a palotából Jarianium felé.

-Ettől nem tudsz aludni az éjszaka közepén?-,Inkább örülj neki, nem fogja itt játszani többet a sértet király kisasszonyt. Távozzon csak az Északi királyságába.

-Bátyám!- félek nem érted a helyzet súlyosságát, nemcsak a saját tábornokai tartottak vele, a három királyság hadseregének legbefolyásosabb tisztjei, szinte kivétel nélkül Pedornak adnak igazat. 

-Hibának tartják a birodalom szétosztását.

Christanson hátán a hideg futott végig. Nem kételkedett benne,hogy  számos követője van bátyjának,mégis döbbenten állt a hír hallatán.

-Amint lehetséges indulj Mogentianába, és szedj össze akit csak tudsz.

-Én itt maradok ,kíváncsi vagyok hányan maradtak hűségesek Yasted urához.

Öccse távozását figyellve Christensonban egy sötét gondolat kezdet kibontakozni

Mire készülhet Pedor ?-Háborút akar?- Atyánk,oly sokat tett népünkért a béke megteremtéséért ,és Pedor mindezt elhajítaná? Saját önzősége és becsvágya miatt?

Látnom kell hány hozzám hű katona maradt a barakkokban gondolta,-Crhristenson azzal lerohant a vártorony szűk csigalépcsőjén,a torony apró lőréses ablakain beszűrődő napfény, arany barnára világította a folyosót.A torony hatalmas bükkfa ajtaját felrántva kiért  a szabadba.

Az idő hajnalodott érezte a levegőben a pirkadatt ízét.A barakk, a toronytól mindösszesen 50 lábnyira volt,sáros nedves talaj borította a várost.Az emberek ide űrítették a házaikből kiöntött salakanyagokat és a felhalmozódott szennyeket.A levegőt beboríttotta az ürülék és dög szag, ami oda vonzotta legyeket.

-Igazán nem szeretnénk elrontani a romantikus sétádat, ebben a késői időpontban,de attól tartok el kell,hogy kérjük a pénzedet és az értékeidet ficsúr.-Mondta egy mély öblös hang,majd az követően három feketébe öltözött és felfegyverkezett csuklyás férfi lépett elő a sikátor sötétjéből.

-Tünjetek  az utamból söpredékek,-szólt Christenson türelmetlenül.

Egy kard villant a sötétben.A penge éle Christenson nyakához ért érezte ahogy a tőr lassan felhasítja a bőrt a nyakán, és kicsordul belőle néhány csepp vér. Mindössze csak egy kis vágás volt a felszínen,de üzenetet hordozott

-Fenn héjázó és ostoba vagy. A csuklyás alak egy tört tartott Christensons nyakához majd folytatta tovább.

-Úgy gondolod különb vagy nálunk, mert a zsebed tele van és nem hallod a gyomrod szüntelen jajveszékeléseit.

-Te és gazdag társaid bármit megkaphattok nektek semmi sem túl drága, de most fizetni fogsz ficsúr, máskülönben a következő szúrás a szívedbe fog betalálni.

Christensonon pánik félelem tőrt elő a vad szempár láttán

-Roy ne bolondulj,most már ,tudom hogy,hogy ki ő. -szólalt meg a tört tartó fickó egyik társa aki eddig a háttérben figyelte a jelenetet.

-Ő nem más mint Yasted új királya ez így nem lesz jó menjünk innen.

-Tévedés ez így még jobb .Lám-lám, csak nem a királyi ő fenségéhez van szerencsénk,-mondta majd tetetett meghajlást intézett Christenson felé.

-A bátyád elhalmoz majd minket,aranyban fogunk úszkálni általa,csak annyi a teendőnk,hogy elküldjük a fejecskédet hozzá.És boldogan élünk míg meg nem halunk.-mosolyodott el Roy.