V. Fejezet

A légkört elhagyva a szokásos remegés után, megint az űr sötétjében repültem. A rádióban, már szóltak is, hogy hol a pokolban voltam eddig. Gyerekkel a fedélzeten inkább dokkoltam az Omniumra. Nem tiltja szabály, hogy kiképzés céljából gyereket vigyek a fedélzetre. Elhelyeztem lakosztályomba, majd izgatottan futottam a híd felé. Brumms tábornok a bajszát harapdálta mikor beértem.

- Örülünk, hogy csatlakozik. –mondta dühös hangon. -

- Elnézést uram! Tudja egy EM bombával kilőttek és...

- Nem kell magyarázkodnia, láttam az esetet. Örülök, hogy épségben visszatért.

Látta az esetet, de nem küldött ki senkit? Ez bosszantott, de információim olyan fontosak voltak, hogy nem törődtem vele.

- Uram! –Kezdtem lelkesen. - Azon a bolygón fontos információkat tudtam meg az Omega projekttel kapcsolatban.

- Tessék? –Pattant fel Brumms. -

- Van lent egy emelvény, ami valószínűleg a szükséges koordinátákat rejti.

Wing ezredes látszólag nem nagyon bízott az információmban.

- Mondja meg nekem Gerald! Nem furcsállja, hogy ez a gyerek kétszer zuhan le az ellenség által, és mindkétszer igen fontos információkkal tér vissza?

- Engedelmükkel. Nem vagyok gyerek. –Szóltam határozottan. -

- Hogyan? –Bosszankodott Wing. -

- Túl sokat tapasztaltam és túl öreg is vagyok már ahhoz, hogy gyereknek szólítson, uram!

- Miért mennyi idős? 23 éves?

- Nem, uram! Ebben az évben töltöm be a 30-at.

- Valóban? –Szólt mosolyogva Brumms. -

Wingnek elakadt a mondandója. Titkon és is mosolyogtam Brummsal együtt.

- Na, majd meglátjuk! - Mondta idegesen majd viharosan távozott. -

- Ha igaz, amit mond, akkor előléptetem. Több milliárd eurót megspórolt ezzel Verge Vendornak, amiért nagyon hálásak vagyunk.

- Biztos lehet benne uram. Magammal hoztam egy gyereket, aki az ott élő civilizálatlan népek között élt. Ő tökéletesen tudja, miről itt van szó.

- Egy gyerek?

- Igen, uram! Nem lehet több tíz évesnél.

- Vezessen hozzá!

Vezettem hát Brummsot a kis Samhez, aki még csak akkor ismerkedett a modern civilizációval. A tábornok. Nos hát a tábornok annyira kedveli a gyrekeket, hogy egészen lemegy tízéves szintre, ha annyi idős gyerekkel beszél. Kissé röhejes látvány volt, mikor a nagy rettegett Brumms tábornok, egy hatéves szintjén beszélget Sammel. Sam rettegve nézi, hogy az ötvenéves tábornok Mach-bokszokról és videó játékokról beszél. Én meg csak dőltem a nevetéstől. Olyan nevetségesen csinálta, hogy nem lehetett rajta nem nevetni. Hamarosan ellátogattak a bolygóra. A megbízható információ miatt a tábornok annyira megörült, hogy meg akart jutalmazni egy alezredesi ranggal. Nagy volt az öröm. az előléptetésem délutánján egy kis ünnepséget tartottunk az elérhető álmokra. És jött az, ami mindent tönkre tett.

Megérkezett a VV Quattroporte, ami azt a hírt hozta, amire mindenki számíthatott. Nimalfa felrobbant. Az egész rendszer. Ugyanúgy, mint GateLand. Nagy éljenzés támadt az Omnium fedélzetén, de azt elfelejtették, hogy Wing 50 embert küldött oda. Köztük volt William Smith is, és mind meghaltak. Nem bírtam szótlanul ezt a borzasztó ujjongást. Fel kellett emelnem a hangomat.

- Már elnézést! A nevem Francis MacLaren alezredes és nem 012331.

Erre nagy csend lett. senki se értette, mi bajom van.

- Nimalfa felrobbant. Remek! A nagy politikusok nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. Ez mind szép és jó. De ötven emberünk meghalt, köztük jó barátom, és nem azért haltak meg, hogy felrobbanjon Nimalfa, hanem azért, mert felrobbant Nimalfa. Felrobbant volna akkor is, ha nem megy oda senki. Azok, akik ott meghaltak nem számok, vagy nevek, hanem érző, gondolkodó emberi lények voltak. Olyanok, akik elkötelezetten végezték dolgukat. Nem gépek voltak, őket nem lehet pótolni. Igen Nimalfa pusztulása hatalmas ok az ünnepségre, de ötven kiváló ember halála nagyobb ok a gyászra. Döntsék el, hogy van-e még kedvük ünnepelni!

A beszédem nagy hatással volt a legénységre. valamennyien elszégyellték magukat, egyeseket mindez nem hatottam meg, és már mentek is tovább. Engem igazából csak egyvalaki zavart. Wing ezredes. Neki még a szemöldöke sem rebbent az egésztől, pedig az ő hitetlenkedése miatt vesztettem el az egyik jó barátomat. Furcsa dolgokra képes az élet. Az egyik percben álmaid megvalósíthatóságról töprengsz a következőben egy barátot gyászolsz. Javíthatatlan rossz kedvel indultam vissza lakosztályomra. Útközben azért páran részvétüket adták, de már kezdtem úgy érezni, hogy az emberek kezdenek lelketlenné válni ebben a civilizált világban. A sok izgalom közepette meg is feledkeztem kis barátomról, Samről. A kis kópé még mindig ott volt a házamban, a tábornok is volt, de arca most kifejezetten dühös tekintetű volt.

- Történt valami uram?

- Elmondom mi történt. – Mondta mérges hangon. - Ez a két jómadár összeverekedett az ebédlőben.

Láttam valóban volt ott még egy gyerek, de véres harc nyomát semelyiken se láttam.

- Nem tűröm az ilyen neveletlenséget. –Morgott a tábornok. -

- De azt mondta hazug vagyok, és hogy Francis is az. - Védekezett Sam-

- Hogyan? –kérdeztem meglepődve. valahogy még mindig nem értettem, mi folyik itt.

- Azt mondta, hogy csak az egész sárkány sztorit kitaláltad, hogy fedezd a bolygómra való „kiruccanást” vagy mit.

- Nevetséges! –Kiabálta a tábornok. - Az én embereim között nincs olyan, aki ilyet merne csinálni.

- De hát uram! –Kezdett üvölteni a másik gyerek. - Sárkányok nincsenek.

- Az élet még sok meglepetéssel fog szolgálni. –Kezdtem. -

- Rendben van! –Szólt megnyugodva a tábornok. - Ha még egyszer ilyen történik, akkor mindkettőtöket kirakom a hajóról. Nem kötelező, itt szolgálni.

Miután a tábornok elment. Minden lecsendesedett. Sam valószínűleg észrevette, hogy búslakodom, ezért inkább elvonult a szobájába. Még akkor sem bírtam elhinni, hogy képesek figyelmen kívül hagyni egy ekkora csapást. Egy hét kellett ahhoz, hogy végre visszatérjek a hétköznapokba.

Goodlight, mivel már mindketten alezredesek vagyunk, még többet engedett a hajó árából. Nagyon boldog voltam, mert egy 840 milliós álomhajót kapok meg röpke 80 millióért. Ami azt jelentette, hogy most már csak 20 küldetés van hátra. Azért a biztonság kedvéért, minden nap megvizsgáltam a hajót, nem-e akar Goodlight valami selejtet rám sózni. Egyedi karriert futnék, ha E szintről AA-ra lépek fel. Röpke 1 év alatt. Valaki egy egész élet alatt nem ér el idáig. Lehet, hogy megvan a pénze, de nem szolgál az Omniumon, vagy az Omniumon szolgál, de nincs pénze. Ami engem illet, pár hónap és a világ legjobb masinája az enyém lesz.

Pár nappal később Brumms a hídra hivatott.

- Fiam! Hatalmas szolgálatot tett nekünk, szeretném előléptetése mellett az Omega projektbe invitálni. 

- Köszönöm, uram.

- Magának hála egy újabb civilizáció alakulhat egy újabb bolygón.

- Tessék?

- Jól hallotta. 

- De uram. Megígértem az ott élő népeknek, hogy háborítatlanul hagyjuk a világukat.

- Ugyan már alezredes. Csak nem gondolja, hogy békén hagyjuk azt a népet, ami kapcsolatban állt az, hogy is hívják, Oxinokkal.

- De hát uram! Azok a „repülő szörnyek” potenciális veszélyt nyújtanak az emberek számára.

- Érdekes! Az ott élő népeket nem félti ennyire.

- Őket valahogyan megvédi az emelvény.

- Badarság!

- Akkor mivel magyarázza az energia kibocsátását uram.

- Valami nagy erejű energiaforrás, ami jól jöhet az Omnium számára.  a tudósaink épp most veszik ki az emelvényből.

- Hatalmas hibát követnek el.

- Nyugalom a koordináták mára fedélzeti számítógépben vannak.

Elkeseredetten próbáltam meggyőzni a tábornokot, amikor megszólalt a rádió.

- Megvan uram!

- Remek! –szólt örvendezve Brumms. -

- hatalmas energiaszintje van. Akkora, hogy zavarja a rendszereinket. És az egész elfér a kezemben.

- Rendben! Hozzák fel a hajóra és végezzenek rajta annyi tesztet, amennyit csak akarnak!

- Köszönjük uram.

Hamarosan hatalmas robbanás hallatszott a rádióban, majd süket lett.

- Mi az ördög volt ez? –Szólt ijedten Brumms. - Colman mi történt? Colman! Colman jelentkezzen. A pokolba nézze meg mi történt.

- Igenis uram.

A tábornok holtsápadt lett és leült. Megbánás jele lett látható az arcán, és olyan mély bűntudatba merült, hogy elfelejtett több embert is kiküldeni, így csak én mentem. Amit láttam borzalmas volt. Minden elégett. Tudtam mi történt, de láttam robbanás okozta krátert is. Valószínűleg az emelvény robbant fel. A kráter lehetett vagy 34 km átmérőjű. Nem is láttam a végét. De a földön megláttam valamit. Tudtam, hogy veszélyes, de meg kellett néznem, hogy mi az. Nagyon fényes volt, és Oxin szimbólumok szerepeltek rajta. Nem vagyok atomfizikus, de gondoltam, hogy ez nem csak egy energiaforrás. Túl bonyolult ahhoz. Bár egy elég fejlett fajnak biztos szuper dizájnjuk lehet már, mégsem tudtam elképzelni, hogy valaki így díszítse az energiaforrását. A gépem morgásra emlékeztető motorhangját használtam arra, hogy elűzzem vadállatokat tőlem. Bár a robbanás okozta sugárzás alapból taszította az élőlényeket. Védőöltözetem miatt én védve voltam. Most már mindegy, hogy ide építkeznek-e vagy sem. Az itt élő törzseknek sajnos vége. Sosem tudták meg azt, amire évszázadokig vártak. Miattunk volt ez az egész. Miattunk. Én miattam is, mert én mutattam meg hol keresgéljenek, de nem tudtam, hogy tönkretesznek egy civilizáció számára fontos dolgot, azért, mert kíváncsiak valamire. Mindenki megbánta cselekedeteit. A tudósok, hogy szétszedték az emelvény, Brumms, hogy ezt mind engedte, és én, akinek álmai elhomályosította az elméjét. Szomorú időszak volt ez, igen szomorú.

De erre nem volt idő. Ugyanis most még jobban kellett kapkodnom ahhoz, hogy legyen Omnium Fighterem, hiszen már megvannak a koordináták, ami azt jelenti, hogy az expedíció hamarosan indul. Utolsó küldetéseimnél jártam. A volt csapatom tagjaival barátként tartottam a kapcsolatot. Newportal kicsit komolyabban, hiszen fülig szerelmes voltam belé. De álmaim erről is elvonták figyelmemet, így évekkel találkozásunk után alakult ki a több mint baráti viszony. Még sosem volt nő az életemben ezért eleinte elég ügyetlen voltam a témában. Viszont jó barátomon Justinon kívül senki sem tudhatott róla. Ugyanis az Omniumon a szerelmeskedés főben járó bűn volt.

Már csak három küldetés választott el a fantasztikus géptől. Később megtudtam, hogy Goodlight alezredes nem saját gondolatai szerint találta ki ezt a száz küldetés dolgot, hanem engem választott utódjának, aminek ez volt a próbája. Az ebben a mázli, hogy bárkiből lehet utód, hisz az Omnium Fighter irányításához újabb három hét kiképzésre van szükség. A legprofibbaknak és a legkezdőbbeknek is egyaránt. Meglepődtem ezen kissé, hogy valaki így bízik bennem. Goodlight igazából a Nimalfa információkért választott erre a posztra. Az Omnium Fighter irányítása nem csak azt jelentette, hogy bármit legyőzhetsz vele, ami csak az utadba kerül, hanem azt is, hogy bekerülsz az Omnium tanácsba, vagyis az Omnium fejesek közé. Ez nem nyűgözött le, hiszen az Omnium fejesei nem valami szimpatikusak. Még úgy Brumms kibírható valahogy. Szerencse, hogy ő a parancsnok.

Eltelt három hét, és eljött a várva várt nap a majdnem századik küldetésem teljesítése után visszatértem az Omniumra. Mostantól enyém a hetes számú Omnium Fighter.

Történetem eddig rövid, és viszonylag eseménytelen volt. Az első három és fél év. Sok nehézségen vagyok már túl, és sok mindent tapasztaltam már eddig is. De igazi kalandom csak ezután kezdődött.