IV. Fejezet

Kiderült, hogy az Omnium éppen most ért át a Verge Vendor rendszerbe. Ugyanis Coruscantot támadás érte. Gondoltam segíthetnék, úgyis katona vagyok, meg minden. A fejesek rábólintottak a dologra, de nem engedtek gépbe, szárazföldi posztot szántak nekem. nem is volt baj. A szárazföldi hadviselésben sokkal nagyobb tapasztalatom van, mint az űrhadviselésben. Kaptam hát egy jó öreg F-2000-s géppuskát, meg golyóálló-mellényt meg még sok dolgot, aztán indulás Coruscantra. Itt végre ismerős körülmények között volt a csetepaté. A mi dolgunk a kontinens déli városainak védelme volt. Tudtam, hogy érhette támadás a fővárost. Volt már egy beprogramozott kapujuk. A Verge Vendor melletti Peklein rendszerbe. Ott ugyanis kevés a katonai védettség. Nekünk azért nem volt jó ez, mert nem tudtuk vajon melyik lehetett, és a kódját sem tudtuk. Tehát belevetettem magam a „klasszikus” felfordulásban. Nem is volt túlságosan nehéz dolgunk, mert, társaim ismerték a terepet, és én is voltam itt tízszer. Elég is volt ennyi, mert már rendesen kiismertem a helyet. Elég fura kézifegyvereket használtak az ellenség katonái. Lézerkard, lézerdárda. A többiről meg el sem tudtam dönteni, hogy micsoda. De hiába volt technológiai fölényük, a jó öreg túlerő, mindig jobb.

5-6 óra után már csak alig maradtak. Az űrben viszont még csak most lendülnek be a dolgok. Olyan volt a földről, mintha tűzijáték lenne. Derült nappal is jól lehetett látni a felrobbanó hajókat. Az Űrben a technológia legyőzi a túlerőt. Ez egy teljesen más világ. Öt Omnium Fighter egymaga legyőzne egy egész flotta Omega kettest. Az űrben rendesen elhúzódott a csata, de mikor vége tért. A korábban említett fejesek tudni akarták, vajon kik azok, akiket még ide is követtek a császárnő katonái. Elmeséltem nekik Nimalfát, meg az ellenség tervét. Gerald Brumms tábornok nem leplezte lelkesedését. Tetszettem neki. 

- Ugyan nem győzte le egymaga a császárnő seregét, de itt van nem?

Ezt a mondatot érdekesnek találtam. Nem láttam benne értelmet, de tetszett, hogy valaki elismeri a munkámat. A tábornok szavaira a többi fejesnek is derűsebb ábrázat került az arcára.

- Mit ajánlhatnánk neked az információkért? –kérdezte Brumms. -

- Egy munkát a hajón, és helyet az Omega projektben. –vágtam rá gondolkozás nélkül. Ezt az alkalmat kár lenne szerénység miatt elhalasztani. -

- Te aztán nagyon határozott vagy. –Mondta Jackson ezredes. Ezt a tegezést viszont nem értem. -

- A munkát a hajómon garantálhatom. –folytatta Brumms. - De viszont az Omega Projekt egyetlen kritériumának meg kell felelned. Milyen szinten vagy most éppen?

- „D”, uram.

- Akkor még 9 millió Euró. Jól mondom?

- Igen, uram!

- Meglesz-e ez a pénz kilenc éven belül?

- Igen, uram!

- Hát akkor felírhatom a neved, de gondolom nem egyedül jutottál el a D-s szintre?

- Nem, uram! (kicsit zavarban voltam az első, igen határozott mondatom miatt) William Smith hadnagy, Alexandra Newport őrnagy és Justin Hammer százados a csapatom tagja. uram.

- Értem, gondolom, használjátok ezeket a beceneveket. –Már kissé kezdett zavarni a tegezés. Mintha gyereknek tartana. -

- Igen, uram!

- Rendben ezennel ezeket felejtse el. Ezen túl a nevük hivatalosan Smith, Newport, Hammer és MacLaren.  Mostantól önök az Omnium legénységének a része. Megértette?

- Igen, uram! Köszönöm, uram! –Rájöttem, hogy csak a saját embereit magázza. Bevallom ezt még most is furcsállom. -

- Most pedig menjen, szedje össze az embereit, és a dolgait, mert holnaptól csatlakozunk a Wector királyi erőkhöz, mivel ez egy uniós hajó.

- Rendben, uram!

- De mielőtt elmegy, honnan származik?

- A Földről, uram.

- Hát persze. A magához hasonló emberek mind a Földről származnak.

Nem tudtam biztosan, hogy vajon ez sértés, vagy dicséret volt-e. Valószínűleg az utóbbi, mivel ilyen könnyen bevett a „csapatába”. Visszatérésem a Branch rendszerbe meglepett mindenkit. Társaim kisebb ünnepséget is rendeztek. Newport saját költségére elment a Földre, hogy vegyen egy lítium aksit az órámba. Fantasztikus ajándék volt. De volt torta, sütemények, és azok az emberek, akikkel együtt volt a kiképzésem. Hősként tekintettek rám, pedig csak szerencsém volt. De igazán csak akkor ért tetőpontjára a hangulat, mikor elmondtam, hogy az Omniumon fogunk dolgozni. Ez azt jelenti, hogy kedvezményesebben kaphatunk Omnium Fightert. Akár már 845 millió euróért. Meg persze az Omniumon dolgozni. Ez volt az elit dolgok leg elitebbje. Mind a négyen izgatottak voltunk, a többiek kissé irigyek voltak, de azért gratuláltak nekünk. 

Ideje volt hát elbúcsúzni a csapattól. Azok, akikkel hat hétig együtt edzettem, és akik három évig a barátaim voltak. Elindultunk hát Verge Vendor felé, ahol az Omnium tanyázott. Hetekig tarthat majd az út. Ami nem gond. Olyan ez, mint ott ragadni a paradicsomban. Nem volt más dolgom, mint élvezni az utat. Most már nem volt különösebb célom. A parancsnoki állást, és a hajó legnagyobb részét már ismerem. Nincs most kedvem felfedezni. Mostantól úgyis ez a hajó az otthonom. Kis „lakásomban” mindenféle komfortdolog van. három és félmillió euróval nem voltunk lecsúszott helyzetben, és úgy hallottam esztelenül sok pénzt fizetnek Wectorban a „D” szintű munkáért. Egy tapasztaltabb embertől. James Goodlight alezredestől megtudtam, hogy ezek akár 300 000 ezer eúrót is fizetnek egy könnyebb D-s munkáért. De viszont megtudtam még valamit. Hiába van három és fél millió euróm, és hiába van D-s hajóm, ha nincs D-s jelvényem. Szerencsére ezt a hiányosságot gyorsan tudtam pótolni hárommillió euró fejében. Egy D jelvény. Ezért tűnt ez túl egyszerűnek. Hogyha Brumms ezt észrevette volna, biztos kirúgott volna. Hálát adok az Istennek, hogy ez nem történt meg. A hatalmas szerencsémnek vége lehetett volna egy gondatlanság miatt. Nem sokáig idegesítettem magam ezzel. Maradt 500 000 euróm, amit komfort dolgokra költhetek el. Egy „A” szintű jelvény 9 millió euró, és nincs kikötés, hogy meg kell-e lennie előtte a „B” szintű jelvénynek.  Így viszont D-ből azonnal át tudnék ugrani A-ba. Csak az a kilencmillió euró kell, ami átlagban harminc munka. Gondoltam, hogy mi sem lesz egyszerűbb, ennél. 

Hát tévedtem. Az alezredestől azt is megtudtam, hogy mivel az Omniumon szolgálok. Kevesebb időm lesz magánküldetések elvégzésére. Annyira, hogy az a harminc küldetés 3 évet is igénybe vehet. De hát nekem kilenc évem, míg az Omega projektet elindítják. Ezekhez az információkhoz már tényleg a 3D TV híradójának segítségével jutottam. Azt tudósították benne, hogy bevettek egy szektort. A G-6601-917-et Itt létrehoztak egy hatalmas erőművet. Az energiát az ellenséges Origon rendszer melletti pihenőrendszerben felállított Óriás csillagkapu számára fejlesztik. Ez a kapu képes eljutni az Omega galaxisba. Amint kapcsolatot találnak egy másik kapuval. Az energiát ugrókapu segítségével továbbítják a kapunak. Az a baj, hogy amit a tudósításban elmondtak az még csak terv. A csillagkaput még el sem kezdték építeni. Ami rossz a türelmetlenkedőknek, de jó nekem, mivel van időm felkapaszkodni annyira, hogy indulhassak az Omega projektküldetésen.

Már második hete élvezem a hihetetlen luxust. Unatkoztam már, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem, milyen is ez az Omnium Fighter. James kedves volt, és megengedte, hogy beleüljek. Azt is megengedte, hogy beindítsam. Ez a hajó hősöknek készült. Kézzel varrott bőrülések, amik majdhogynem fotelok. Gyönyörű magnézium és alumínium alkatrészek. Krómdíszítés mindenhol, Még a botkormány is kézzel varrott bőt borítást kapott. A hajónak nemcsak komfortja, de technológiája is csodálkozásra bírja az embert. Az „A” osztály szokásos nyolc irányító-hajtómű helyet harminchat volt. tíz alul, tíz felül, és tizenhat a futurisztikus farkon, ami miatt olyan precízen irányítható az Omnium Fighter, mint egy... Nos ilyen precízen semmit sem lehet irányítani. És amikor megnyomom a magnézium start gombot. Az ablaküveg egy futurisztikus kijelzővé vált, ami még a leg lényegtelenebb információkat is mutatja. A teljesítménye is hihetetlen, az SSM-ben (Super Speed Mode) sebessége 200 000 Mach (24 500 000 Km/h). Ennek kevesebb a felével képes menni sima módban. Ez elég embertelennek tűnik, de a csillapítása annyira modern, hogy miután SSM-ben repülünk, egy bolygón akkor se kell később kiműteni az ülésből. De ami engem a legjobban izgatott az a titkos fegyver. Ami úgy működik, mint egy sárkány. A pilótafülke alatt van egy magasnyomású lézerágyú, aminek lövedéke egy kékszínű vastag sugár, ami felrobbantja még a legerősebb szerkezeteket is. Utána bármiből is legyen, elkezd égni. Ezzel a nagyteljesítményű (6 t) motorral és darabonkénti két tonnás fegyverzettel (16 db) 38,4 tonnás a gép. Ez nagyon soknak tűnhet, de az Omnium Fighter olyan fürge, mint a kétszáz kilós Endra-1 (F-osztály). Belső vázát egy olyan fémötvözet alkotja, ami ellenáll még akár 600 G-erőnek is. Erre simul rá a tíz centi vastag tömör carbonszálas borítás. Ha hátul kinézünk, láthatjuk az ON-767-es hipermodern energiaalapú elhárító pajzs. Ilyen van az Omniumnak is csak az nagyobb. Az egész gépet egy kis energiaforrás táplálja, de generátora percenként tölti vissza a kapacitása 4 szeresét.

Csak tíz percet töltöttem ebben a csodás masinában, de egy életre megszerettem. Viszont fontosabb volt, hogy átléptük a Verge Vendor – Wector határt. Ez azt jelenti, hogy hamarosan megérkezünk Providencbe, Ottalakua-ba. Csatlakozott hozzánk tizenkét vadász. Itt egyéni fegyvereket fognak tervezni az Omnium mérnökei, hajójuk számára (az Omnium eredetileg angol hajó). Sajnos William Smith-től búcsút kellett venni, ugyanis Verge vendorba hívta a kötelesség. Wing ezredes 49 emberrel a Niamalfai frontra küldte. Látszólag nem bízott az információimban. Az emberekről pedig úgy dönt, mintha tárgyak lennének. Igen, ő is az Omnium fejesei közé tarozott. 

Másnap megérkeztünk Providencbe. Goodlight alezredessel megalkudtam, hogy kifizetem a hajóját 100 darab 900 000 Eurós küldetésért. Jó alku volt, mivel az Omnium Fighter AA-s szintű. Ha olyanom van, akkor az már jelvény is, és mivel Goodlight a nyugdíját tervezgeti, 800 millió Eurót elengedett. Tudom, ez nagyon eszetlennek tűnik, de az alezredesnek hatványban megvan ez az összeg (ami még esztelenebbnek tűnhet). Koncentrálhattam hát az új küldetésekre. A maradék 500 000 Eurómat fegyverekre költöttem így valószínűleg nekem volt a legerősebb E-osztályú hajóm a galaxisban. Nem nagy szó, akinek ennyi pénze van már D-osztályút vesz. De én 100 küldetésért kapok egy AA-osztályút. Az évezred üzlete. Míg mi a bolygóval ismerkedtünk. A tábornok és a két ezredes az évezred második legnagyobb üzletét kötötte. Ingyen szuperfegyverek a Omnium 2 pajzstechnológiáért. Ez kitűnő üzlet volt. Ugyan az Omniumot az Angolok építették, az Omnium 2 pajzsot már Verge Vendor tudósai fejlesztették ki. Ugyanúgy, mint az Omnium Fightert.

Na de a tájról. Hatalmas tornyok, macskaköves gyalogos utak. A modern dolgokat akarták keresztezni a régiekkel. Az eredmény egy régi-új hatás. Őszintén, nekem tetszett. A piacok töltötték be az utak többségét. Ugyanúgy, mint a Földi Nagy Brittana, ez is csak a politikusok otthona. Meg egy gigantikus bevásárlóközpont. Nekem már kissé hiányoznak a kis sarki boltok. Míg a feletteseink tárgyaltak, mindenki elment vásárolni. Én a hatalmas méretű Mission Impossible INC.-re lettem figyelmes. Coruscanton a küldetéseket kis bárokban lehetett elvállalni. Megtudtam, hogy itt regisztrálni kell, majd „munkakört” választani, végül választani egy szimpatikus küldetést el lehet vállalni, majd be kell írni a személyazonosító számot, majd a regisztrációs számot, a jelvényszámot, életkort, és a nemzetiséget. Utóbbira nem tudom, mi szükség van, de azért meg kell adni. Utána várni kell egy munkatárs érkezéséig, aki átnyújtja a küldetéshez szükséges tudnivalókat. Fogalmam sincs, hogy fogok így 100 küldetést megcsinálni 100 éven belül. Első küldetés: Akadályozd meg, hogy valamilyen kalózflotta kifossza a Wector Fegyverraktárt. D-szintű küldetés. Jutalom 900 000 Euró. Elolvastam kétszer-háromszor, de még mindig nem jöttem rá, vajon miért fizetnek ilyen pite munkáért ennyi pénzt. Goodlightnak igaza volt. Lehet, hogy ezért ilyen gazdag. Kimenőt kértem Brumms-tól, és már mentem is, hogy „megvédjem” azt a szuper fegyverraktárt. Lehetséges viszont, hogy a küldetés nehézségét kissé elszámítottam. Nem tudtam, hogy ilyen kedvelt hely ez a banditák számára. Ott tartózkodásom alatt (4 óra) alatt négy támadás érte a raktárt. A jutalom átvétele után fáradtan indultam vissza az Omniumra. Már csak 99 küldetés és van egy AA-s hajóm. Mondogattam magamnak.

A küldetéseket iszonyatosan lassan, de elvégeztem, mindegyiket 900 000 euró fejében. Egy hónap telt el. 17. küldetésemet fejeztem be, mikor az Omnium javítási munkálatait befejezték. Ekkor azt is hozzátették, hogy irtsuk ki a Wector királyságból Konolon birodalmának flottáit. Újabb egymillió dolláros tankolás után megint úton voltunk. Harmadszorra utazok csak ezen a hajón, de olyan, mint ha az otthonom lenne. Lehet, hogy azért, mer’ az is. Szóval mentünk, hogy rovarírást végezzünk Wectorban. Az első tíz alkalom, amit Goodlight beleszámolt a 100-ba egész könnyű volt. De amikor már Omnium méretű hajókkal jöttek ellenünk akkor már kissé szorultabbá kezdett válni a dolog. De a szuper új fegyvereknek, a nem olyan új, de annál szuperebb pajzsnak, és a katonáknak hála (azaz nekünk), nem hagytuk ott a fogunkat. Egészen addig tartott az önbizalmam, amíg, mint Refemében, megint egy lakatlannak tűnő bolygóhoz csaltak. Itt bevetették a leggonoszabb fegyvert a világon. Az EM bombát. Viszont ez kissé nagyot durrant, úgyhogy nem csak az én gépemet, hanem a sajátjukat is lebénították. Minden rendszerem elszállt. Csak a kezdetleges analóg irányításban lelhettem menekülésemet, mivel a gravitáció a bolygó felé vonzott bennünket. Hihetetlennek tartottam, de nem lepett meg, hogy ez újra megtörtént. Sikerült viszont sértetlenül leraknom a gépet. Sokat viszont nem értem vele, hiszen az aksi megdöglött, ezért elszállt a navigáció, és a hajtómű. Az én FR100-as gépem tehetetlenül állt a semmi közepén. 

Viszont az előző esetből tanulva. Egy géppuskát rejtettem el a szárnyban lévő titkos rekeszben. Lőszerrel és fegyverrel felszerelve már magabiztosan vágtam neki az ismeretlennek. Nem akartam itt maradni, de pánikba sem estem. Emberi nyomokra bukkantam ugyanis. A gépekhez alapfelszereltség a kis hordozható életjel-detektor, ami hatalmas energiaingadozást érzékelt tőlem keletre. A közelében pedig emberi életjeleket. Ez a szerkentyű azért maradt meg, mert az uzsonnás dobozomban rejtettem el, aminek az anyaga árnyékolja az elektromágneses impulzust. Gondoltam hátha tudnak segíteni ezek az. Amit láttam megdöbbentett. Kis bőrkunyhókból épült falut, félig meztelen embereket, és valami furcsa emelvény találtam az ingadozás helyszínén. De hisz ezek primitívek, gondoltam. Pánikba most se szabadott esnem, az emelvénynek ugyanis hatalmas energiája volt. Ha valahogy rá tudnám kötni a hajómat, beindíthatnám a gyengécske generátor, ami úgy fél óráig töltené az aksimat.

Gondoltam közelebb megyek ezekhez az emberekhez.

- Umu lala putu. - Ez volt az egyetlen mondat, amit megértettem. -

A „köszönés” után érthetetlen okból hajolgatni kezdtek előttem, és folyton azt ismételgették, hogy: „Umu lala putu”. Fogalmam sem volt arról, hogy vajon ez mit jelenthet. Lehet, hogy királyuknak, vagy istenüknek néznek. Gondoltam, megtanítom őket angolul beszélni.

- Én Francis. –kezdtem-

Hosszú órákon át tartottam a nyelvleckét, míg végül minimálisan megértettem őket, és ők is engem. De azt nem értettem, hogy hogyan sajátítottak el olyan szavakat amiket nem is mondtam.

- Te jönni repülő szörny. –mondta a vezérük. -

- Nem szörny. Gép. –próbáltam megmagyarázni. -

- Repülő szörny. Feléget mindent.

- Nem szörny, hanem egy ember alkotta szerkezet. Gyertek velem, megmutatom.

A kíváncsi népség elindult utánam, és lélegzetük is elállt, mikor meglátták, az űrhajómat.

- Ez kő? - kérdezte az egyik-

- Nem. Ez fém.

- Fém mi? –kérdezte egy másik. -

- Olyan erős anyag, ami nem esik szét repülés közben.

Szinte mindenkinek elegendő volt a válasz. Legalábbis azt hiszem, mert nagyon értelmes arcot vágtak erre. Elindultak vissza a falujukba, hogy ételt főzzenek az „Umu pata Lulu” emberének, ami fénykaput jelent. Egy kisgyerek azonban ott maradt, és tökéletes nyelvhasználattal megkérdezte:

- Hogyan Repül?

- Tessék? –kérdeztem meglepődve. -

- Hogy repül a géped?

- Hát ez bonyolult. Még én sem értem igazán.

- Hogyhogy? Hiszen a tiéd.

- Az enyém, de nem én csináltam.

- Akkor nem tudod, hogyan működik?

- Annyit tudok, hogy egy motor működésbe hozza.

Lelkesen magyaráztam a kisfickónak, ami a fejemben megmaradt. És észre kellett vennem, hogy ez egy igen eszes kisgyerek.

- Hogy hívnak?

- Sam.

- Sam? Hogyhogy Sam?

- Én nem ide tarozom. Amikor még kicsi voltam, lezuhant az égből a szüleim űrhajója, és én éltem csak túl.

Elgondolkoztam ezen. Hirtelen rájöttem, hogy ezeket az embereket a kis Sam taníthatta meg angolra, miután a gépük lezuhant.

- Szóval lezuhantak?

- Igen.

- Tudod. Nekem ahhoz, hogy visszamehessek onnan ahonnan jöttem, egy energiaforrásra van szükségem. tudod, amiről meséltem. Lehetséges, hogy megvan ez az alkatrésze még a gépnek.

- Nem mertünk hozzányúlni, de ha akarod, holnap elvezetlek hozzá.

- Köszönöm!

További társalgásra már nem maradt időm, mert a falu népe kisebb ünnepséget dobott össze tiszteletemre. Az étkek felszolgálása közben megtudtam egy nagyon fontos információt. Az emelvényt, ami azt a rengetek, energiát sugározza, bizonyos Oxinoktól kapták, akik hűségükért megvédik a bolygó népét a veszélyes repülő szörnyektől. Még mindig nem tudtam, mi az a repülő szörny, Viszont azt észrevettem, hogy Sam nagyon izgatott az Oxinok miatt. Az emelvényt közelebbről megnézve, furcsa dolgot vettem észre. Ugyan annak a rejtélyes civilizációnak a szimbólumai, aminek nyomait a Földön, és az Új Földön is megtaláltuk. Később a törzsfőnök elmesélte, hogy ennek segítségével fogják megtalálni az oxinokat, ha felkészülnek rá. Az Oxin lenne hát az a rejtélyes civilizáció, és ez az emelvény megmutathatja az Omega galaxisban lévő koordinátákat.

Ha ez igaz, akkor Isten jó szándéka miatt zuhantam le erre a bolygóra. Így talán előléptetnek alezredessé. Hihetetlen, hogy ilyen véletlenek folytán ilyen jól alakul az életem.

- Lehetséges, hogy tudom, mit rejt ez az emelvény.  - Mondtam lelkesen. -

- Mit? Mit?

- A „törzsem” többi tagja meg tudja fejteni, hogy hol vannak az Oxinok, és el tudunk juttatni, hozzájuk.

- Nem! –vágta rá ijedten egy falubeli-

- Miért nem?

- Akkor kell megtudnunk az utat, amikor felkészülünk rá. Ti már felkészültetek. Megnézhetitek, hát, amit akartok.

- Rendben. De szeretném magammal vinni Samet.

Samnek erre felcsillant a szeme, és hatalmas mosoly került arcára. A törzsfőnök viszont erősködött, hogy nem vihetem el.

- Ha jól tudom Sam nem a ti törzsetekben született, hanem az enyémben.

- Igen, de a miénkhez tarozik. – kiáltott fel egy asszony. -

- Valóban? Ő tanította meg nektek a nyelvemet. De talán mi lenne, ha őt kérdeznénk.

Sam ettől falfehérré sápadt.

- Na? –kérdezte türelmetlenül a törzsfőnök. -

- Én. –kezdte kissé bizonytalanul- Szeretnék.

- Jól van hát Francis. De vigyázz rá, mert ő sokat jelent a számomra.

- Vigyázni fogok rá, és elviszem az Oxinokhoz.

Hatalmas örömmel álltam neki a vacsorának. Az űrben még valószínűleg csatáznak. Az ilyen nagy csaták akár három napra is elhúzódnak. Addig úgysem veszik észre, hogy eltűntem.

Ezek a civilizálatlan népek igen kellemes társaságnak bizonyultak. Rengeteg izgalmas történetük, fantasztikus szokásaik vannak és nem is annyira primitívek. Ismerik a csillagokat, térképeket, gyógyszereket, használati tárgyakat készítenek. Mindenki olyan munkát végez, amihez ért és még tanítási rendszerük is van. Jól éreztem magam ezekkel az emberekkel. Felváltva szórakoztattuk egymást. Meg is ismerkedtem néhány fontosabb alakkal. Holima a bölcs. Ő minden mesterség és tudomány szakértője. Derelon a sámán, Kilomba a vallási vezető és Rolulu a katonai vezető. Meg persze ott volt Zala a törzsfőnök. Ő a legidősebb és legtapasztaltabb ember a törzsben. Lehetett vagy 80 éves, mégis elevenen futkározott, hogy bemutassa nekem ezeket az embereket. Elgondolkoztam azon, hogy ezek az emberek tudnak békében élni. Nincs se pénz, se fizetőeszköz, mégis elvégzi az egyik ember a másiknak a munkát. A háborúskodásról viszont hirtelen eszembe jutott valami:

- Várjatok!

- Mi az? Mi az? – Forgolódtak ijedten a emberek. -

- Velem együtt több ember is leszállt a bolygón. De ők ártani akarnak nektek, és elvenni, ami a tiétek.

- Hogyan védekezhetnénk ellene? – tapintott rá a lényegre a bölcs törzsfőnök. -

- Válasszatok ki 20 legjobb harcost. hogy felváltva őrizzék a falut.

Figyelmeztetésem okos ötlet volt, mert már a közelben settenkedtek Konolon igen okos katonái. Viszont szerencsére nem érte támadás a falut. Reggel lett. A hangok alapján úgy ítéltem, hogy az űrcsata még javába folyik. A falu népe továbbra is a repülő szörnyektől rettegett, de én tudtam, hogy mi volt ez, vagyis csak tudtam. Nem is volt hát vesztegetni való időm. Fogtam Samet, és már indultunk is szülei lezuhant gépéhez. Odaérve viszont észrevettem, hogy a gép roncsaiból valaki, vagy valakik kiguberálták az akkumulátort. Az űrhajók aksija nem nehezebb 10 kilónál. Az igazi energiaforrás a generátor. Rohantam is, mert ha az értelem kapitányok elviszik az aksit, itt ragadok talán örökre. Ezek az IQ betyárok aztán semmit se tudnak. Nyilvánvaló nyomokat hagytak maguk után. Még Sam is megtalálná őket, pedig nem lehet több tíz évesnél Hamarosan el is értünk a táborukba. Ketten voltak Próbálták a szerzett aksival feltölteni a sajátjukat. A fedezékünkben elővettem a fegyveremet, és megparancsoltam Samnek, hogy semmiféleképpen ne mozduljon. Én meg céltudatosan kiálltam és kiáltottam.

- El onnan! –A pillanat hevében csak ennyire tellett. -

- Ki vagy? –Kezdte az egyik. -

- Akit lelőttél te barom. – mondta idegesen a másik. -

- Adjátok át szépen az aksit és akkor nem lőlek szét benneteket.

Ekkor ők is elővették egy szempillantás alatt fegyvereiket, és csak álltunk egymással szemben. Náluk a túlerő, nálam a fedezék előnye. Tehát nagyjából egyensúlyban voltak az esélyeink. Semelyikünk nem mozdult. Mozdult valami más. Akkor tudtam meg, mi is az a repülő szörny. Egy sárkány. Vagy valami olyasmi. Azt hiszem a tippem jó volt, mert egy gondolattal felgyújtotta ellenségeimet, de megnézni nem volt se időm, se hangulatom, míg visszaugrottam fedezékembe. A dög hatalmas volt. Lehetett vagy 20 méter hosszú, üvöltése pedig iszonyatosan hangos. Sam halálra rémült mellettem, tudta, hogy itt a vég.

- Jól van öcskös! Te most szépen felállsz és amilyen gyorsan csak tudsz, visszarohansz a géphez az erdőn át. Ott, ahogy mutattam beszállsz és bezárod az ajtót. Rendben?

- És veled mi lesz?

- Fogom az aksit és megyek utánad. Menj!!

Sam elindult. Rajtam volt a sor. Betöltöttem egy új tárat. Egy hatalmas lélegzettel nekilódultam, és megfogtam az aksit. Ekkora a dög már jött vissza. Kis híján engem is elkapott tüzes leheletével, de a Konolon roncsok fedezéket nyújtottak. Valószínűleg kölcsönösen zavartuk egymást, mivel én gépfegyveremmel céltalanul a hang irányába kezdtem lövöldözni. A hangok alapján volt pár találatom, de nem bíztam el magam.  Amikor eltávolodott, irdatlan tempóval rohantam vissza a gépemhez. Az erdőn át rohantam egy 10 kilós akkumulátorral a kezemben, de olyan volt, mintha nem lenne benne semmi. Féltem, bevallom féltem. Végre odaértem a géphez. Sajnos az aksi kicserélése nem valami könnyű dolog, ezért sokat vacakoltam vele. A távolból már hallottam a fenevad üvöltését. Éppen ebben a pillanatban kapcsolt vissza a generátor, és elkezdődött a töltés. A gépembe visszaszállva már magabiztosabb lettem, de a szörnyeteg még mindig a nyomomban volt. Célom az lett, hogy elcsalom a sárkányt, vagy bármi legyen a falutól, aztán lesz, ami lesz. Mögöttem Sam mozdulni se bír. Elindultunk. Lomhán és méltóságteljesen megindult az FR100-as. Amint beindítottam minden létfontosságú rendszert, már töltöttem is a torpedókat.

- Figyelj Sam! Ha megnyomod ott azt a piros gombot, akkor, amikor szólok, a repülő szörny meghal. Érted?

- I.. Igen.

Harci gépemben ülve teljesen megnyugodtam. Itt újra erősnek, legyőzhetetlennek éreztem magam. Ezért is engedtem meg Samnek, hogy ő végezze a kilövést. A sárkány nagyon erős és nagyon veszélyes, de nem tud 5 Mach-al repülni, ezért kis gépemnek nagy az előnye.

- Becéloztam! Lőhetsz!

- Igenis! –Kiáltotta lelkesen Sam. -

A lövés célba ért, és megsemmisítette az ellenséget.

- Na, látod? Ez az én munkám. Ha velem tartasz, akkor neked is ez lesz.

Láttam akkor Sam arcát. Egyszerre volt meglepődött, és büszke, na meg némi sokkhatást lehetett kivenni arcából, de nem minden tízéves mondhatja el magáról, hogy ölt sárkányt.