II. Fejezet

Nem hiába mondtam régebben Démonról, hogy egy téveszmés bolond. Barátunk úgy döntött, hogy saját vallást alapít, amiben ő az isten, és akik csatlakoznak hozzá, azok kapnak isteni hatalmából. Úgy tűnik, hogy a nyalizás ideje letelt. Biztos megunta, hogy nem tisztelik. Titkon azért mosolyogtam, hiszen az univerzum talán leggaládabb, és legidiótább emberét kell rács mögé juttatnom. Már az Új Földön is próbált magának hívőket keresni. Az igazság az, hogy amit állít, azt tényleg elhiszi. Úgy gondolja, hogy ő valami természetfeletti lény, és csak kezdeti állapotában néz így ki. Szóval a feladatunk az volt, hogy megállítsunk egy mentálisan zavart őrültet a szektájával együtt.

 A küldetéshez félmillió Euró fejében kaptunk négy F-osztályú hajót. A gyakorlónál kissé komolyabb fegyverrel, természetesen matt feketére festve. Olyan volt az indítás, mint egy sima vadászgépnél. A személyzetünk ellenőrizte minden rendben van-e, aztán indultunk. Az aa-201 felderítése alapján biztos volt, hogy Démon és bandája a Verge Vendor rendszerben bujkál. Elegendő követővel, és géppel (amit titokban az apja szállít neki) Támadást indíthatnak a főbolygóra Coruscantra, amit vicces kedvű politikusok neveztek el így a Star Wars-ból. A taktika a következő: igazából nincs taktika. Odamegyünk, és további tíz csapat segítségével harcba szállunk velük. Miután végzünk, a csetepatéval megbombázzuk a bázisát pár EM Bombával, ami minden rendszerét leállítja, így muszáj lesz kijönnie. Ez a kis csata olyan volt, mint a filmekben. Lézerlövedékek mindenhol, a rádióban mindig üvöltenek, és hatalmas a káosz. A legdurvább légi harc is semmi ehhez képest. Így aki nincs hozzászokva, hogy a másodperc tört része alatt cselekedjen, az halál fia. A túlerő, és kitartásunk miatt a csatát mi nyertük. Természetesen ő istensége nem vett részt a harcban. A bázisról irányított. Tehát már csak a kifüstölés maradt. Vagyis a kimagnetizálás. Az elektromágneses meglepetések után az első, amit megláttunk, Démon mentőkabinja. Eszem ágában sem volt szétlőni, igazából tudtam mi fog rá várni. A parancsnokságon többször is figyelmeztettek minket, hogy aki a birodalom ellen fordul, komoly megtorlásra számíthat a börtönben. Nagyon civilizált. Bár később a tárgyaláson azt mondta, hogy még hallani fogunk felőle és bosszút fog állni.

Ez a küldetés lazának tűnhetett, pedig nem volt az. Iszonyatosan nehéz egy világűrben való csatát megvívni. Igazából az űrrepülő irányítása teljesen más volt, mint a sima vadászgépeknek. A legtöbb ilyennek 2 vagy több hajtóműve van, de vannak nagyon kicsi, de nagy teljesítményű hajtóművek a gép alján. Így fordul. Az alsó kategóriás gépekben (D, E, F) négy ilyen van. A profibbakban a precízebb kanyarodás miatt több. Ezeknek a hajóknak két féle repülési módjuk van: Légi és légüres mód. Utóbbihoz használatosak a kicsi hajtóművecskék. Az előbbiben a klasszikus irányítás érvényesül. Olyan ez, mint egy űrautó.

A küldetés után volt alkalmunk lemenni Coruscantra. Hasonlított filmbeli testvérére, de valahogy mégsem. Ameddig a szem ellát, monumentális városok, és üzemek. Olyan, mint Nagy Britannia csak több százszor nagyobb. Volt itt minden. Üzletek, városi parkok, dokkok, horgász tavak, meg a híres 18 sávos autóút aminek Bobby nagyon örült. Le is fényképezte ezt az autós mennyországot, ahol sosem volt dugó. Engem a bárok foglalkoztattak, ahol nem csak italt, hanem küldetést is lehetett kérni. Az F-kategóriás küldetések pénzjutalma 10 000 - 100 000 Euróig húzódott. Voltak itt olyanok, hogy kísérj konvojt át a kalózködön, keress meg egy többször elítélt bűnözőt, szerezz technológia információkat az ellenségtől, stb.. Ez jó volt számomra mivel nem rang, hanem pénz kell ahhoz, hogy magasabbra kerüljünk. Mert ha egyszer elérjük az A-s szintű gépeket, és küldetéseket, teljesen szabadon mozoghatunk az egész galaxisban. De aki eljutott már az A-s szintig, az vérbeli profi. 

Engem már attól is kiver a víz, amit az első küldetésemen tapasztaltam. Nem félek az ellenségtől, vagy a haláltól, de olyan gyorsan történik ott minden, és úgy érzem, hogy nem bízom a reflexeimben. Ilyen helyzetekben nem. Olyan ez, mint ejtőernyő nélkül kiugrani 10 km-es magasságból. Bár megnyugvásomra tapasztaltabb társaim azzal bíztattak, hogy ez csak az elején ilyen. Mondjuk akkor nem tudtam elképzelni, hogy képes ezt rutinból csinálni az ember.

Ezeket a küldetéseket egy főnek kell végrehajtania. Ha többen csinálják a fizetés osztódik. Ez engem nem nagyon zavart, hiszen célom az „A” szint. Társaim viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy egyedül is folytassunk küldetéseket. Még azon a napon, abban a bárban láttam meg. Megláttam azt a dolgot, ami mérföldkő az életemben. Egy „A” szintű küldetés: Az Omega projekt. A jutalom egymilliárd Euró. Ez nem igazán érdekelt, de ami utána jött. Egy fejlett civilizáció felkutatása az Omega galaxisban. Egy másik galaxis? Hisz épp most csöppent bele az életembe a Vendor galaxis. Az Omniummal indulnak útnak 4 hét múlva a Gateland nevű speciális rendszerből. De hogy 4 hét alatt összegyűjtsünk az „A” szinthez elegendő pénzt. Lehetetlen. Így hát életem legnagyobb lehetőségét nem érhetem el. Ezt hittem, míg három hét múlva elhalasztották az indulást, ugyanis a Gateland, ami több száz ugrókapuból állt, elpusztult. Helyén egy hatalmas feketelyuk. Az ott tanyázó emberekről semmi hír. Így pár évvel későbbre halasztották az indulást. Tulajdonképpen bizonytalan időre, mert új utat kell találni az Omega galaxisba. Tehát rengeteg időnk volt feltornászni magunkat „F”szintről „A” szintre. Támogattam tehát az ötletet, hogy egyesével dolgozzunk, hisz úgy gyorsabban megvagyunk. A cél a 15 millió euró.

Mindenek előtt le kellett küzdenem az űrcsatákból származó bizonytalanságomat, így először olcsóbb 10 000 Eurós küldetéseket vállaltam. Hittem benne, amit társaim mondtak, és igazuk lett. Egy idő után már nem éreztem akkora nyomás alatt magamat. Lassan de egyre magabiztosabban vállaltam küldetéseket, egy idő után meg is feledkeztem az Új Földről, és a galaxis felfedezéséről.

Rendesen ismerkedtem, az Új Földön élő népekkel, és a Coruscantiakkal. Nem nevezném ezt igazából ismerkedéssel, mert csak információs, és kultúrális tudakozóknál tudtam meg valami enyhén kevés információt az itt élő emberekről. A hétfői és vasárnapi kötelező misékre én is eljártam, pedig nem vagyok új földi állampolgár. Misékre a Földön is jártam, de ott csak másfél óra. Itt reggel nyolctól délután kettőig. Ezeken a napokon érdemes jó korán kelni, hogy kellően feltankolhassuk magunkat, hogy kibírjuk a hat órás misét. Az emberek rendesen tartják vallásukat, hiszen nyolc templom van egy városkörzetben (nyolc négyzetkilométer). Volt egy kedvenc televíziós műsorom. Az „Ultimate Spaceship” nevű repülőgép bemutató műsor. A műsor viszont rejtélyes okok miatt megszűnt. Éppen akkor, amikor a világ legerősebb gépét, az Omnium Fightert mutatták volna másodszor.

 Azonban egyik nap nem egyéni küldetésre, hanem a hódítók elleni csatába kellett indulnunk. ezért nem járt sok zsold, de végül is ezért jöttünk ide, hogy megállítsuk a trónkövetelő bandát. Hihetetlen feszültség volt aznap. A küldetésre D osztályú Vendor Fightereket kaptunk, nagyon-nagyon veszélyes fegyverekkel. A birodalmi flotta összegyűjtötte hajóit. 5 csatahajó, 59 „A” osztályú, 44 „B” osztályú, 97 „C” osztályú és „100” D osztályú vadász volt. Ez egy hatalmas flotta, ami hatalmas háborúba készül. Ugyanis a galaxis leg „északiabb” részére tartottunk, hogy megállítsunk egy Gatelandhez hasonló rendszer kialakítását. Ez hatalmas előnyt adott volna a hódítóknak, mivel ezeken a több száz fénykapu bármelyik rendszerrel összeköttetésben állhat. Így például észrevehetetlenül eljuthatnak a birodalom központjába. Hatalmas lelkesedéssel és erővel indultunk meg, de hamar elakadtunk.