Az irodalom és  én 1.

            Valami kuriózumot találtam benne amikor tizenhárom - tizen-  

négy éves  koromban regényt kezdtem írni  egy velem egykorú sráccal. Négy ötvenlapos füzet már tele volt, és az ötödik is a végefelé közelitett.

             Annyíra titkos volt, hogy nem otthon,  hanem a Szamospart vadregényes bokrai között írtuk, és ott is rejtettük el egy fa odvában. Vesztünkre, mert egy nap megemelkedett a víz szintje és elmosta a regényünket. Innen datálom az irodalmi érdeklődésemet.

             Kezdetben mindent elolvastam, és nem  tettem különbséget, a regények,  versek, novellák és elbeszélések között. Szinte mindegyik úgyanazt azt mondta, és mindegyik hivott csalt befelé az irodalom mélyebb rétegeiben. Igaz, akkor már túl voltam néhány, regényen  kalandregényen. Szép remények, az angol irodalom egy remeke, Réztábla a kapu alatt, szintén angol és, Virágot Algernonnak,  amelyik  egy ember  leépülését irja le. Ezek voltak  amelyek az irodalom tanulmányozása felé irányitottak. Megfordult a fejembe ,hogy elküldöm valamelyik irodalmi lapnak az irásaimat, de rájöttem hogy az a rés a helyi vagy a  központi sajtóban kicsi nekem. Mégis a helyi sajtóban próbálkoztam ezerkilencszáz hatvanhétben, ha jól emlékszem. Közöltek , de úgy átalakitották az irásomat, hogy ha nem lett volna  ott a nevem, nem ismertem volna rá.

              Többet nem próbálkoztam - egy ideig, pedig ki is fizették.Évek múltak el, minden próbálkozás nélkül, mignem meg nem  a megyei lapba írtam mérsékelt sikerrel. Jó ideig felhagytam mindenféle próbálkozással. Estibe fejeztem be a középiskolát, ahol volt egy remek irodalom tanárom Gyöngyösy Gábor, aki maga is müvelte az újságírást, kizárólag irodalmi szinten, nem fogalkozott a napi politikával , de Trianon döntése, sértette magyarságát. Kikezdték, Magyarországra települt. Azóta több könyve jelent meg, nekem is van egy  tőle. 

            Hogy mikor született meg bennem egy fajta elhivatottság hogy irjak, az a katonaság alatt történt. Bukarestben, Mangálián is szolgáltam, ahol magyar nyelvű kiadvány nem igen látott napvilágot. Ekkor nagyon éreztem a hiányát a  magyar szónak, és elhatároztam hogy egyszer majd meg írom életem történetét: Visszapillantó cimmel.Megirtam. A helyi ujság lehozta, hetven egy nehány részben. Így kezdődött.